“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
GAZDAG HALÁSZAT (5/5)
Emberhalász
“Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai voltak. És monda Simonnak Jézus: Ne félj: mostantól fogva embereket fogsz. És a hajókat szárazra vonva, elhagyták mindenüket és követték Őt.” Lk 5,10-11
Köszönjük Uram, hogy az éneken keresztül is újra mondtad, hogy “ma”. Uram, ma nagyon szeretnénk figyelni Rád, hogy mi az, amit ma kell megtennünk. Áldalak, hogy tudod, miért hoztál ide, és minek van most a má-ja. Segíts abban engedni. Úr Jézus, ma sem többet, sem kevesebbet nem akarunk annál, mint amit Te akarsz. Úr Jézus, hadd lehessünk mi boldog, Neked engedelmeskedő gyermekeid.
Ámen.
Talán azt tudnánk mondani erre a történetre, hogy: egy lelki vak meggyógyítása. Minden ember vakon születik. Nincs olyan ember, aki természettől fogva látná Isten világát és világosságát. Akármennyire is akarták erre nevelni, ezt nem lehet. Lelki vak mindenki, akármennyire hallotta az Igét gyermekkorában.
Egyszer egy leány volt itt csendeshéten, aki vak volt. Elmondta, hogy édesanyjával Olaszországba szokott utazni, a tenger mellé. Miért utazik? – hát nem lát semmit. Olyan mindegy, hogy itt ül a szobában, vagy végigutazza a világot. Nem, mert édesanyja elmondja neki, hogy mit lát, milyenek a hegyek, hogy hullámzik a tenger. Elmondja mindazt, amit lát, és a lány egy kicsit úgy képzeli, mintha látta volna. De attól még vak volt.
Tudjuk, hogy egészen más, amit mástól hallok, vagy magam látok. Lehet, hogy az útleírás Amerikáról nagyon szép, át is tudom élni, de nem láttam. A vallásos ember is így van. Azt gondolja magáról, hogy hívő, hogy mindent el tud mondani, ismeri a Bibliát, és valami mégis hiányzik. Bele tud kapcsolódni a beszélgetésbe, annyi hívővel beszélt már, csak éppen nem lát. Olyan rettenetes volna, ha így menne haza valaki. Valaki így mondta: a legkisebb valóság többet ér egy mázsa elméletnél. Ha a legkisebb dolog megtörtént itt velünk, azt nem lehet tőlünk elvenni.
A vakon születettet is írástudók, farizeusok vallatták, forgatták: nem lehet ez a dolog Istentől való. Ő pedig azt mondotta: “egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.” (Jn 9,25). Ezt semmi elmélettel nem lehetett elvenni tőle. Nekem is mondották: nem jó, ami velem történt. Egyet tudok, boldogtalan voltam, és most boldog vagyok. Egyet tudok, kinyílt előttem a mennyország, ezt senki nem tudja tőlem elvenni. Senki nem tud bennem kétséget támasztani, mert tapasztaltam, hogy van Jézus, van Isten országa. A legkisebb tapasztalat sokkal többet ér mindennél. A vak látott, látta Isten hatalmát, világát. Újjászületett! A lator is látott, elmondta: “mi ugyan méltán”.
Péter vallomása az eredeti szövegben így hangzik: szemét ember vagyok, rongy ember vagyok mindenestől. Látod-e ezt magadról? Ha világosságba kerülsz egy perc alatt mindent tudsz magadról. Jézus általában keveset beszélt a bunről. Nem mondja a parázna asszonynak sem, milyen iszonyú életet éltél, rettenetes a múltad! Semmit nem mondott. Az asszony meglátta Jézust, és tudott mindent. Abban a percben amikor meglátja a tisztát, tud mindent magáról. Amint megnyílt a szeme, a csodán keresztül meglátta Istent, és abban a percben meglátta saját magát is.
Ez a kettő kell az újjászületéshez, – meglátni Őt, és meglátni magamat. Ez a kettő történik meg Péterrel is, és odaesett Jézus lábaihoz, és kimondta a teljes valóságot. Olyan érdekes, hogy a lator is látta Isten országát. “Uram emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz a te országodban.” (Lk 23,42). Ez az a pillanat, amikor senki nem látta. Jézus ott van megfeszítve, – hát ennek a meggyalázott embernek országa van? Egyszeruen látott a lator, és újjászületett.
Megtörtént ez veled?!
Pétert és a többieket is azért fogta el a félelem, mert látták Isten világosságát, és látták önmagukat. Azért mondta Péter: eredj el tőlem, – hogy kerülünk mi össze, hogy merek Veled egy hajóban lenni. Ha meglátod magad, azt fogod mondani: hogy merek itt ülni, mit keresek itt, hogy jutottam egy hajóba Jézussal? Az a nagy ajándék, ha most láthatom meg Jézust. Mert egyszer az ítéletkor meg fogom látni a nagy fehér királyi széken, ha majd belekerülsz abba a metsző fénybe. Az ítéletkor a kecskék közül senki nem vitatkozik, hogy mi juhok vagyunk. Rendes ember voltam. Egy kecske sem mondja, mert lát ő is, és tudja, nem vagyok a juhok közé való. Abban a fényben mindenki látni fog, és engedik magukat az örök tuzre küldeni, senki nem vitatkozik. Mert ott már látásban vagyunk.
Egy nagy evangélizátorról olvastam, hogy a szabadban evangélizált, nagy tömeg volt körülötte, és az ítéletről beszélt. Mielőtt jöttek volna az emberek, egy kisfiúnak fizetett, hogy másszon föl a fára egy trombitával, és amikor azt fogja mondani, hogy trombita fog szólni, fújjon bele. Ott volt a nagy tömeg. Olyan valóságosan beszélt, hogy mindenki beleremegett. És mikor mondta, hogy trombita fog szólni, valóban megszólalt a trombita. Az emberek reszkettek, kiabáltak, volt aki földhöz verte magát. Akkor azt mondta az evangélista: gyere le kisfiam. Az emberekhez pedig így szólt: ha ti ilyen semmi hangra is megijedtek, mi lesz majd, ha az Úr harsonája fog szólni? Ha most földhöz dobjátok magatokat, és így féltek, milyen rossz lehet akkor a lelkiismeretetek.
A félelem annyit jelent: valami nincs rendben. Mi lesz veled, ha egyszer belekerülsz ebbe a világosságba? – ha most megusztad azt a fényt, ami itt van. Most még csak annyit akar megmutatni, amit el tudsz hordozni, de akkor egyszerre látod majd meg az egészet. Nagyon kérlek, hogy most félj, hogy ott akkor ne kelljen már félned. Hogy azok között lehess, akik boldogan szaladnak, hogy jön az Úr, a Megváltó, akit már annyira vártunk. Ha most feltetszene a kereszt jele az égen, mi lenne veled abban a pillanatban? Istennek az a szeretete, hogy azt akarja, most álljak oda az Ő világossága alá, hogy mondhasson valamit, ahogyan Péternek mondott.
Pétrenek ott voltak a társai, akik szintén féltek. “Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai voltak.” Mindig vannak körülöttünk emberek, akik csak “is”. Őket “is” körülfogta a félelem. Nagyon szeretnélek kérni, ne legyél függvény egy másik ember mellett. Vannak emberek, akik mindig az árral úsznak. Kerülj most szembe az Úrral. Legyél az az egy ember, akivel személyesen beszél az Úr. Ne légy “is” ember, aki mindig csatlakozik valakihez. Engedd, hogy az Úr személyesn szólítson meg. “És monda Simonnak Jézus: – neki mondta, – Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz!”
Jó volna, ha ma mondhatná neked: ne félj! Mindig a buntudat, a rossz lelkiismeret az oka a félelemnek. Emlékezzünk az első félelmre az Édenben, amikor Ádám mondja az Úrnak: elrejtőztem, mert féltem. Neked van még okod a félelemre? A lelkiismereted ellened szól még? Menj ma oda az Úrhoz a rossz lelkiismereteddel, a buneiddel, hogy kimondhassa: Bízzál fiam, megbocsátattak néked a te buneid.” Az úrasztala hív ma téged. Menj oda,hogy Jézus Krisztus vére megtisztíthasson.
Úgy szeretem, amikor a feltámadás történetében mennek az asszonyok a sírhoz, és az angyal azt mondja nekik: ti ne féljetek. Egy német lelkész írja: ha látnék egy angyalt, biztos, hogy szívinfarktust kapnék azonnal. Az asszonyok is félnek mikor az angyalt látják, aki azt mondja, – “Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.”
Jó volna, ha félelemmel indulnál ma az úrasztala elé, és mondhatná neked az Úr: te ne félj, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresed. A bunbocsánatot, a Megváltót keresed. Péternek is így mondta Jézus: Ne félj!
Milyen jó volna így menni Hozzá, hogy kimondhassa ma neked, amit csak Ő mondhat ki: “Megbocsátattak a te buneid.” Ez a mondat ma elhangzik az úrasztalánál, de csak annak lesz személyes, aki valóban Jézushoz jött, akihez valóban szólhat.
Amikor Jézust megismertem, és templomba mentem, életemben először hallottam minden szót magamnak. Mikor a lelkész azt mondotta: “Kegyelem néktek, és békesség”, – hát ez kell nekem is. Eddig is mondta minden istentiszteleten, csak nem hallottam.
Hány úrvacsora osztásnál hallottad már, – megbocsátattak a te buneid, és soha nem hallottad? Ha ma igazán Hozzá mégy, hallani fogod: Ne félj! Ha odavitted buneidet, ha az Úr Jézusban reménykedsz, – akkor tovább ne félj! A következő mondat: “Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz!” Értitek mi ez, hogy mostantól fogva? Hányszor mondtuk már el ezt gyerekkorunktól kezdve. Minden iskolaévet így kezdtem: mostantól fogva mindig megtanulom a leckét, leírok mindent, jó jegyekre felelek. Nagyobb korban minden újévkor új életet kezdtem.
Hányszor kezdtél már új életet? talán mikor megnősültél is azt mondtad: mostantól fogva minden egészen más lesz. Hányszor ígérted, fogadtad, határoztad el egy nagyobb botrány után: mostantól fogva minden más lesz. És soha nem változott semmi.
Ha te vagy az az egy ember, akivel az Úr beszél, most Isten mondja: “mostantól fogva”. Ha Ő teszi ki a pontot, igazán új élet kezdődik. A kereszt a nagy pont a múltadra nézve. Buneid büntetése rendezve van. “Mostantól fogva” egy új élet kezdődhet. Bár mondhatná most ezt neked az Úr.
Kedves halásztestvérem, egy új cél, – “Mostantól fogva embereket fogsz!” Azt mondottuk, minden ember a boldogságot akarja kihalászni, kifogni. Mindent megtesz ezért. Lehet eddig az anyagiak voltak a halak. Jaj csak nagyobb halak, több pénz, nagyobb lehetőség nekem, gyerekeimnek. Jönnek az unokák, – mindig van kinek halászni. Egy életen keresztül halászunk: több munka, több fáradság, több erőlködés.
Halász testvér, aki talán a boldogságot a családi életben próbáltad kifogni, vagy abban a dicsőségben, hogy leszek valaki. Mit fárad az ember, hogy fölnézzzenek rá, hogy legyek valaki. Isten azt mondta: “mostantól fogva” egészen új cél kezdődhet. Valaki hihetetlenül gyüjtötte az anyagiakat. Egyszer meglátta, hogy nagy rakás szemét az egész. Egyszer feljön a nap, az Isten világossága, és akkor azt fogod mondani amit Pál: kár és szemét. Hát ezért fáradtam, ezért tettem éjt nappallá, hogy szemetet gyüjtsek?
Ha ma feljön neked Isten napja, megláthatod, hogy aki fát, szénát, pozdorját épített az alapra, minden megég, semmi nem marad. Mostantól fogva más célod lesz, embereket fogsz. Értitek, mit jelent ez? Mindent arra használni, hogy emberek üdvösséget nyerjenek. Ez az egyetlen cél, amiért érdemes élni ezen a földön.
Jézus a nagy halász. “Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19,10). Ennek a nagy emberhalásznak lehetsz a kicsi segédje, aki Vele együtt halászik. Ez az egyetlen dolog, amiért érdemes élni, amikor olyan anyaggal dolgozom, ami az örökkévalóságban is valóság. Akik az Úréi, azokkal találkozom majd az örökké valóságban.
Tele lesz a szíved hálával és örömmel. Ezért érdemes élni a földön, ezért a nagy tengerért. A Biblia a népeket nagy tengernek nevezi. Ezért érdemes ma is itt járni, hogy kifoghass valakit kárhozatból az életre.
Megdobog-e a szíved erre, hogy ezentúl embereket halászol, embereket fogsz? Ebben a házban minden munka, a legkisebbtől a legnagyobbig azért folyik, hogy embereket mentsünk. Mi együtt halászunk.
Vajon ott van-e, ott lesz-e a szívedben, – Uram most mindent ezért. Mondod-e, – Uram”mostantól fogva” egy célnak akarok élni. Embereket szeretnék halászni.
A következmény, – szárazra vonták a hajókat, elhagyták mindenüket, és követték Jézust. Az Úr hív téged, – Kövess engem! “Mostantól fogva embereket fogsz!”
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm azt a napot, amikor nemcsak urat változtattam, hanem foglalkozást is. Köszönöm azt az új életet amit adtál, aminek egyetlen célja van ezen a földön, emberek üdvössége. Áldalak Téged azért, hogy erre rá lehet fizetni erőt, időt, képességet, mindent. Dicsőítelek Uram, hogy az egyetlen foglalkozás, amelyik jól fizet ebben az életben is, és egyszer az örök életben is.
Kérlek könyörülj rajtunk, adj egy kicsi világosságot, csak annyi fényt, hogy meglássuk a szemetet, amit eddig halmoztunk.
Kérlek Úr Jézus, legyen közöttünk egy-kettő, aki ezentúl embereket fog. Köszönöm Uram, hogy hihetjük, van akit erre keresel. Áldalak Úr Jézus, hogy azok hallják most a szódat. Kérlek segíts komolyan dönteni. Áldj meg azzal, hogy rendezett múlttal induljunk el egy új életbe, Neked átadott jövővel, neved dicsőségére.
Ámen.
1985. július 7-12