“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
JÉZUS CSODÁI (3/5)
Eledel, amely megmarad
“Másnap a sokaság, amely a tengeren túl állott, látva, hogy nem volt ott más hajó, csak az az egy, amelybe Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el, De jöttek más hajók Tibériásból, közel ahhoz a helyhez, ahol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr: Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak ők is a hajókba, és elmentek Kapernaumba, keresvén Jézust. És megtalálták őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?
Felelt nékik Jézus és mondta: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből és jóllaktatok. Munkákodjatok ne az eledelért, amely elvész,hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az Embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
Mondták azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Felelt Jézus és mondta nékik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit Ő küldött.” János 6,22-29
Uram, úgy hívtál ide minket, mint hamis sáfáraidat. Köszönöm, hogy már kezdjük látni, – nem jól sáfárkodtam. Könyörülj rajtunk, és adj most igazi bunlátást, igazi szabadulást, és igazi átadást. Kérünk, hogy úgy mehessünk el innen, hogy valóban nyerhessünk lelkeket Számodra. Áldd meg számunkra az Igét, neveddel és erőddel végzd el bennünk, amiért idehoztál.
Ámen.
Olyan jó ez a szó, hogy “másnap”. Tulajdonképpen másnapra sok minden elmúlik. Vannak olyan hatások lelki életünkben, amik másnap már mintha nem is volnának olyan komolyak. Valaki elmondta: arról tudtam meg, hogy ujjászülettem, hogy másnap reggel önkéntelenül a Biblia után nyúltam. Másnap is kereste Jézust. A kenyércsoda után másnap is keresték Jézust. Volt egy emlékük, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálákat adott. Örültem, hogy erre emlékeztek, hogy az Úr megáldotta a kenyereket, és hálákat adott felette. Megmaradt az emlék másnap is.
Amikor az Úr Jézus mennybe ment, és eltünt a tanítványok elől, az utolsó amit láthattak, két áldó kéz volt. Ha ők emlékeztek Jézusra, az áldás juthatott eszükbe, amikor Jézus elment. Ha elmégy az életből mi fog eszedbe jutni, az az áldás, ami rajtad keresztül áradt?
Mivel megvolt ez az emlékük, a sokaság elkezdte keresni Jézust. Az áldást keresték. Mivel a sokaság látta, hogy sem Jézus, sem a tanítványok nincsennek, átmentek a túlsó partra, és ott keresték Jézust. Olyan jó ez a mondat: “keresték Jézust.” Te kit keresel? Őt keresed? Akik Őt keresik azok megtalálják.
Jézus rögtön megmondja nekik, ti nem engem kerestek, magatokat keresitek. Ti nem azért kerestek, mert én vagyok, hanem hogy ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Annyira testi emberek vagyunk, hogy sokszor a hívő életben is a testit keressük. Az Úrral is lenni akarok, de jóllakni is szeretnék. Olyat keresek ami kielégít, amire szükségem van. Sokszor mondtam embereknek: vigyázz, már örömvadász vagy. Az örömöt keresed, nem Jézust. Az öröm, a boldogság melléktermék, a cél Isten akarata, a Neki való engedelmesség. Mellékesen vagyok boldog, anélkül, hogy ezután futnék.
Jézus világosan megmondja: nem engem kerestek, ettetek a kenyerekből, jóllaktatok, akár testileg, akár lelkileg. Nektek is most ezt mondja: ti sem engem kerestek, az első örömöt keresitek. Nem is fogjátok megtalálni, mert nélkülem nincs. Amíg el nem jutok oda, hogy Őt keresem, addig nem tudok sem enni, sem jóllakni. Olyan világosan mondja Jézus az asszonynak a kútnál: “Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik.” (János 4,13). Jézus rádnéz és ezt mondja, – nem engem keresel, saját örömödet, élvezetedet. Magadat jónak, másnak, tisztábbnak, szentebbnek, csodálatosabbnak, hogy minta ember lehetnél. Nem engem kerestek, – tudom.
Úgy szeretem amikor az asszonyok odaérnek a sírhoz és az angyal azt mondja: “Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.” (Máté 28,5). Mindenki más féljen, – ti ne féljetek! Vajon rólad mit tud, hogy az élvezetedet keresed, önmagadat, vagy tudja azt, hogy te már a megfeszített Jézust keresed?
Jézus tud, lát, ismer. Azt mondja az Ige: “És megtalálván Őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide? Ilyen kérdéseink vannak nekünk is. Úgy megmosolygom sokszor a tanítványokat is, mindig a “mikor”-t teszik előre. Mikor állítod helyre az országot? Mikor jön el a te országod? Az Ő országában nincs már idő.
A tanítványok elmentek, a hajó elment, mikor jöttél ide? Nem ez a kérdés, erre Jézus nem is felel. Most mondja: “Bizony, bizony mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből és jóllaktatok.” Aztán jön egy parancs: “Munkálkodjatok ne az eledelért amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre.” Munkálkodjatok! Nagyon komolyan mondja Jézus, és félek, hogy sokónknak mondja: ne az eledelért, mert az elvész! Mi az eledel? Szeretném, ha mind a háromfélét meglátnánk világosan. Van amikor a test kívánságáért munkálkodunk, amelyik tényleg az az eledel, amelyik elvész velem együtt. Eszem-iszom, élvezetek. Megfogtak az élvezetek, az étel, ital, szeretem, nem szeretem. Ahogy Mózesnek mondták az emberek a pusztában: adj nekünk húst. Most is gondolunk még az Egyiptomi párhagymákra, amit annyira szerettünk.
Emlékszünk Gedeon történetére, amikor vízhez vezeti az embereket, és csak az a háromszáz mehetett harcba, aki a kezéből ivott. Akik térdre esve mértéktelenül ittak, mehettek vissza helyükre. Tetszett nekem, mikor Studd Károly írta könyvében, hogy sem enni, sem aludni nem tudtak, annyira jöttek az emberek. Ha belekerülnél egy ilyen ébredésbe, azonnal jajgatnál, borzasztó, ma még nem ettem. Isten munkájában edzett, ellenálló, Isten akaratát cselekvő kitartásra van szükség. Azt mondja Pál apostol: “Megsanyargatom testemet, és szolgává teszem.” (1Korinthus 9,27). Ha nem sanyargatod meg magad, nem vagy alkalmas Isten országára. Mi sokszor olyanért is munkálkodunk, ami már nem szükséges.
A múltkor valaki nagyon lehordott engem: így élni, ahogyan ti éltek, nem lehet! Élvezet is kell az embernek, hogy képzelitek ti?
Az utóbbi időben nagyon benne vagyunk abban, hogy Isten ezt a magyar népet most vízhez juttatta. Lehet kapni mindent, pénz is van, és a hívő nép is elkezdi vedelni a vizet, az élvezeteket, örömöket. Mostmár nem jó az, ami eddig volt. A hívő nép is belekerült abba, hogy mindent meg kell adni a gyerekeknek, nehogy lemaradjon a világ mögött.
Azt mondja az Ige: “Munkálkodjatok ne az eledelért, amelyik elvész, hanem az eledelért, amelyik megmarad.” Modersohn írta, édesanyja mondta neki: nem kell sokat törődni az étellel kisfiam, nagyon rövid a nyelvünk, ízt csak addig érzünk, míg lemegy a gyomorba. Ezért a kis élvezetért, amíg érzem az ízeket, ezért dolgozom, hogy valami extra íz jöjjön a nyelvemre. Jó volna valóban megtanulni, rövid a nyelvem, és rövidek ezek az örömök. És ezért dolgozol, ezért adod oda az erődet.
A szemek kívánsága megint olyan élvezet, amelyik elvész. Itt-ott legeltetem a szemem, ahol nem kellene, de ugye élvezetet okoz. A szép volt a mindenem, mindenben azt kerestem. Életem egy fordulópontján megtaláltam a legszebbet Jézusban. “Szebb, szebb vagy az emberek fiainál.” (Énekek Éneke). Sokszor kell azért harcolnom, mert a szemem még most is meglátja a szépet, de olyan jó, hogy mindig felnézhetek a legszebbre.
Valaki azt mondta: minden gyerekemnek megépítettem a házat, egyik szebb, mint a másik. Ezért munkálkodott. Egy váratlan pillanatban visszajön az Úr, felsüt a nap, és akkor egy szemétdomb tetején fogsz ülni. Minden amiért munkálkodtál, semmivé válik. Az Ő világosságában majd meglátod, hogy azért dolgoztál, ami elvész. Vele együtt te is, és a gyerekeid is, akiket beleneveltél ebbe, hogy ők is ezt csinálják. Nagyon kérlek, ne munkálkodjatok ezért.
A harmadik dolog amibe belefektetünk mindent: a dicsőség. Én legyek a nagyobb, a főnök. Csoportvezető vagyok, és ez már valami. Az Ige azt mondja az egyik királyról, hogy lerontotta a bálványokat, de meghagyta a magaslatokat. Lehet nálad is megvannak még a magaslatok, fölnézel valakire, és azt mondod rá: ez nagy ember. Testvér ne munkálkodj ezért, hogy legyél valaki. A hívő életben se akarj valaki lenni. Jó volna kicsi embernek maradni, aki az Isten országáért munkálkodik. Azt mondja az Ige: “Aki pályafutásban tusakodik, mindenben magaturtető.” (1Korinthus 9,25). Te melyik pályán futsz? Azon, ahol egymást fúrják, és teszik tönkre az emberek egymást. Olyan jó volna eljutni, – én ott már nem futok. Olyan világosan mondja Jézus: “Nem szolgálhattok Istennek, és a Mammonnak.” (Máté 6,24). Veszélyes dolog Isten Igéjének egy “ne” szavát átlépni. Amikor beszél a Mammonról, világosan elmondja: nem szolgálhattok, mert vagy az egyiket gyülölöd, és a másikat szereted. A pénz istenné tesz téged. Magad is eldöntöd, hogy mit csinálsz, mit veszel, hova méssz, nincs szükséged Istenre.
Nem szolgálhatsz két úrnak. Azért mondja az Ige: ne az eledelért amelyik elvész, hanem az eledelért, amelyik megmarad. Nézzük meg, mi az ami megmarad az örök életre. “Amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert Őt az Atya pecsételte el, az Isten.” Munkálkodjatok, vagy kérjetek? Mert azt mondja: az embernek Fia ád majd néktek. Ha ad, akkor mit munkálkodjak? Vagy dolgozom, vagy kapom. Vagy ajándék, vagy megdolgozom érte.
Szeretném ezt elhatárolni, mert a hívő ember életében itt van a legnagyobb zürzavar. Örök életet csak kapni lehet, ezért hiába munkálkodsz. Az üdvösséget csak kapni lehet. “Kegyelemből tarttatatok meg hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez.” (Efézus 2,8). Ezért hiába munkálkodsz, ingyen lehet kapni. Itt minden kész. Mikor a királyi mennyegzőre hívogatnak, minden kész, kegyelemből, ingyen kapod a fehér ruhát. Ezért Jézus munkálkodott élete, vére odaáldozásával. Ajándékképpen, ingyen van.
Hát akkor mit munkálkodsz? Itt van a nagy tévedés az életünkben. Nagyon sokszor ott munkálkodunk, ahol hinni kellene. A te részed az az üres kéz, amellyel elfogadod. Kegyelemből, hit által, nem tőletek van, – ajándék. Hát akkor mi az, amiért munkálkodni kell? A hitet sem tudom megszerezni. “Velünk egyenlő drága hitet nyertek.” (1Péter 1,1). Ezt is csak kapni lehet. Hát akkor miért munkálkodjam? Ez a hívő embernek a nagy tévedése, hogy ott munkálkodik, ahol hinni kellene.
A legtöbb hívő ember a belső fronton vérzik el. Nem kell harcolnod a bunnel. Nehogy elkezd a harcot, ott biztos bukni fogsz, erősebb nálad. Nem kell néktek harcolni, csak lássátok az Úrnak szabadítását. Ne kezdj harcot az Ördöggel, egy mozdulatával megsemmisít. A buntől, az óemberedtől való szabadulás elvégeztetett. Hittel fogadjátok el, hogy meghaltatok a bunnek.
Egyetlen harcról beszél az Ige: harcoljátok meg a hitnek szép harcát. Maradjatok hitben, ezért harcoljatok. Ezt az életed amit testben élsz, az Isten Fiában való hitben éled. A bukás hadüzenet a hitnek. Az Ördög üzen: nem igaz, hogy megszabadultál. Ne félj,csak higgy. Amit Jézus elvégzett, az elvégeztetett.
Akkor hol kell harcolni? Két dolgot tanuljunk meg. Ezt a hitet amit nyertünk, gyakorolni kell. Gyakorlott a testünk, az értelmünk, csak a hitünk nem gyakorlott. Nem használjuk. Neked járni kell a hitben. Engedelmességben kell járnod. Tudod miért? Másokért. Ezért vagyunk a földön. Üdvösségünk elvégeztetett, de egy csomó emberért itt vagyunk a földön, akikért harcolni, imádkozni kell. Isten azt akarja, hogy ne üres kézzel állj majd meg Előtte. Azt akarja, hogy “gazdagon adassék majd az Isten országába való bementel.” Hogy vihesd oda azokat, akik rajtad keresztül hallották az evangéliumot. Megszabadultál, munkálkodj azért az eledelért, amelyik megmarad az örök életre. Mi marad meg? Egy pohár víz, amit Jézus nevében adtál. Egy cselekedet, amit a legkisebbel cselekedtél az Ő nevében. Nem veszti el jutalmát.
Munkálkodtál, vagy az Ördög belevitt egy olyan harcba, ahol már nem kellett volna harcolnod, és vereséget szenvedtél, és ezért nem vagy képes másokért harcolni, és az Úrnak szolgálni.
Az emberek azt kérdezték Jézustól: “Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Felelt Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit Ő elküldött.” Testvér higgy! Isten országában ez a valuta, a pénz a hit. Kérdd az Urat, hogy egyre több valutád legyen. Növekedjen, erősödjön a hited. Olyan hited legyen, amelyik már hegyeket hordoz. Azért vagyunk ezen a földön, hogy miközben Ő munkálkodik bennünk, akközben mi is munkálkodjunk.
Engem nagyon sok kísértéstől, buntől mentett meg, hogy hívő életem első percétől kezdve benne álltam a szolgálatban másokért. Biztosan tudtam, ha bunben maradok nem mondhatom az Igét, emberek nem ismerhetik meg Jézust.
Vajon megtelik-e most szíved ezzel az örömmel, hogy nem kell erőlködnöd, vége van a harcnak a buneimmel. El tudod-e hitben fogadni, – minden teljesen elvégeztetett. Elmégy-e majd innen ezzel, – Uram mind a két kezem, mind a két szemem, az egész testem, az egész életem a Tied.
Imádkozzunk!
Uram hadd dicsőítsünk most mindenekelőtt a keresztért. Bocsáss meg, hogy úgy meghalványult előttünk. Bocsáss meg, hogy nem jutottunk tovább annál, hogy a kígyó fejére tapostál, és nincs vele dolgunk tovább. Nem láttuk meg, hogy Veled együtt mi is megfeszíttettünk, és nem kell harcolnunk. Kérlek segíts, hogy legyünk végre erősebbek benned. Szeretnénk úgy elmenni innen, mint akik tudják, előttük van a küzdelem másokért, lelkekért, neved dicsőségéért.
Úr Jézus állíts bele abba, amibe most mondtad, hogy munkálkodjunk. Kérlek légy segítségül, hadd hagyjuk abba a hiábavaló munkát az eledelért, amelyik elvész. Könyörülj kérünk rajtunk!
Ámen.