“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7

Igehirdetések szerzője: Trausch Liza
Szerkesztő: Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent: 1998. március



Előző igehirdetés Következő igehirdetés

 
KERESZTELŐ JÁNOS (3/5)

A vőlegény barátja


“Vetekedés támadt azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől. És mentek Jánoshoz és mondták néki: Mester! Aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.

Felelt János és mondta: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki. Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy Őelőtte küldettem el. Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt. Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom. Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. Aki a földről való, földi az és földieket szól; aki a mennyből jött feljebb való mindenkinél. És arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be. Aki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz. Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. Az Atya szereti a Fiút, és az Ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” Jn 3,25-36


Uram, köszönjük, hogy Előtted állhatunk. Kérünk áldj meg minket. Köszönjük, hogy hallottad imádságunkat. Kérlek, hogy hadd tudjunk mindenért Lélekben imádni. Kezd el bennünk az ébredést Úr Jézus, szeretnénk továbbvinni, szeretnénk áldássá lenni családunk, gyülekezetünk, környezetünk számára. Kérünk, cselekedd ezt meg. Köszönjük, hogy ismersz és szeretsz bennünket. Adj igazi vágyat bennünk aziránt, hogy elkezdhesd bennünk az ébredést.
Ámen.

Ebben az igerészben az első két szó így hangzik: “Vetekedés támadt”. Pál így ír erről: “Mert még testiek vagytok; mert mikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é, és nem ember szerint jártok-é?” (lKor 3,3). Nem tudom nem kell-e ránk is ezt mondani, mert mélyen bennünk van a versengés, az irigykedés, és vetekedés. A Biblia ugyanerről beszél az Ószövetségben, hogy a Lót és Ábrahám barompásztorai között vetekedés támadt.

Milyen szomorúsága lehet az az Úrnak, amikor szolgái vetekednek, veszekednek egy semmi dolgon. Figyeljétek meg, mennyire valóság ez most, hogy Isten népe az egész világon, – a mennyből nézve a legkülönfélébb semmi dolgokon, – vetekedik, verseng, irigykedik. Itt is vetekedés támadt. Ábrahámnál úgy oldotta meg az Úr, hogy Ábrahám azt mondotta Lótnak: “Válj el kérlek tőlem; ha te balra tartasz én jobbra megyek” (1Móz 13,9).

Itt másképp oldódik meg, Jánoshoz mennek a tanítványai. János nem azt mondja: ezek másképp csinálják, rosszul csinálják. Nem irigykedik, nem kritizál, nem mond felőlük rosszat, pedig nagyon élére állított ez a mondat: “Hozzá megy mindenki.” A hiúságát célozzák Jánosnak, az irigykedést akarják benne felébreszteni. Eddig te voltál a középpont, Isten szolgája, tömegek jöttek hozzád, most mi vagyunk kevesebben, mert mindenki odamegy.

Ha egy kicsit ismered az óembered, azt mondanád: ezt nem lehet kibírni. Mindenki hozzá megy. Modersohn könyvéből olvastam Illés történetét, és olyan sokat jelentett nekem. Arról ír, amikor az Úr azt mondja Illésnek: “Menj el, és térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor odajutsz kenjed királlyá Hazáelt Szíriában; És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királlyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe.” (1Kir 19,15-16). Olyan megdöbbentő volt nekem, az utolsót csinálja legelőször, mert ez volt neki a legnehezebb. Egy fejezetnek ez volt a címe: “Levetni a köpenyt.” Emlékszünk, Illés Elizeusra vetette köpenyét. A fejezet leírja a példákat: Egy gyülekezetben két lelkész van, az idős és a fiatal. Az idős kénytelen látni, hogy a fiatalhoz mennek inkább, és akkor elérkezik a döntő pillanat, le tudja-e vetni a köpenyt? Le tudja-e vetni a méltóságot, hogy engem szeressenek, körülöttem legyenek, – képes-e megtenni? Általában nem képes az ember. A gyülekezetben elkezdődik a versengés, ami maga a pokol.

Aztán, egy családban van egy háziasszony, és megnősül a fiú. Jön a fiatalasszony, és a kettő között kezdődik a versengés, mert az idősebb egyszeruen nem tudja levetni a köpenyt. Akkor arra gondoltam: ha egyszer majd itt lesz valaki nálunk, hogyan fogom megállni a hitnek ezt a vizsgáját, hogyan adom át a köpenyt? Előbb-utóbb mindnyájan odakerülünk, és akkor sok minden kiderül rólunk. Kezdődik a versengés: nem jól csinálja, én sokkal jobban csináltam. Gondoljatok magatokra, amikor fiatalasszonyok voltatok, és sokat szenvedtetek az anyóstól. Mindkettőnek komoly próba ez.

Láthatjuk Keresztelő Jánost, amint leveti a köpenyt. Szinte ki akarják hozni a nyugalmából azzal, hogy “hozzá megy mindenki.” Hogy mer keresztelni, mikor te vagy Keresztelő János? Hogy-hogy jön valaki, és ugyanazt csinálja, amit te? És hozzá megy mindenki.

Az első amit Keresztelő János mond neked is, nekem is, és amiért annyira szeretem őt: “Az ember semmit nem vehet, hanemha a mennyből adatott néki.” Mennyire próbálunk mi magunknak venni tiszteletet, hódolatot, hatalmat. Mennyi mindent próbálunk erőlködéssel megszerezni magunknak, még az ébredést is sokszor. Tíz körömmel harcolunk valamiért. Mi nagyon sokszor buzgólkodunk a magunk kicsi ügyeiért.

Keresztelő János így viszonyul az egészhez: “Az ember semmit nem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.” Vegyük szívünkre Gamáliel tanácsát is, aki azt mondotta: “Ha emberektől van-e tanács, vagy e dolog, úgyis semmivé lesz” (ApCsel 5,38b). Ha versengésből, dicsőségvágyból, saját akarásból kezdenek emberek valamit, semmivé lesz. Óriási próbája ez a hitünknek, hogy az ember semmit nem vehet magától, csak ha felülről adatott. Gamáliel tanácsának másik fele így hangzik: “Ha pedig az Istentől van, ti fel nem bonthatjátok.” (ApCsel 5,39a).

Jó volna így nézni a dolgokat. Annyi mindent kezdtek már el emberek, és semmivé lett. De ha valamit az Úr kezdett el, nehogy Isten ellen harcolóknak találtassunk. Vigyázz, mások szolgálatának kritizálásával nehogy Isten ellen harcolónak találtass. Ha Ő kezdte, nem is tudod, és hiszem, hogy nem is akarod felbontani. Jegyezzük meg nagyon mélyen ezt a mondatot, és ne harcoljunk egymás ellen.

Amikor a rajongás ellen sok mindent hallottam, azt mondta nekem az Úr: Ne harcoljatok egymás ellen! Ha az Úrtól van, semmit nem tudtok csinálni. Ha pedig emberektől, magától semmivé lesz. Persze ott dobog az ember szívében, hogy hány ember megy tönkre, dehát látja ezt az Úr.

Ne irigykedj, ne versengj. Pál így írja egy helyen: nekünk ilyen szokásunk nincsen. Keresztelő János megáll ebben az iszonyú próbában, hogy “Hozzá megy mindenki.” Elmondja: “Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy Őelőtte küldettem el.” Sohasem mondtam, hogy több vagyok. Hallottuk, amikor megkérdezték tőle: Kinek mondod magad? Senkinek, – kiáltó szó vagyok a pusztában.

Isten világában tulajdonképpen csak kettő van: Krisztus, és a Krisztus-test. A Vőlegény és a menyasszony. Ismeritek az Efézusi levélben, ahogyan Pál leírja ezt a nagy titkot, amikor a házasságról beszél. “Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek” (Ef 5,22-23). Aztán elmondja: “Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta azért. Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyulölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és csontjaiból valók. Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez, de én a Krisztusról, és az egyházról szólok” (Ef 5,25. 28-32).

Az egész Biblia Krisztusról és az egyházról beszél végig. Istennek van valakije, akire ráárasztja a szeretetét, az emberre, a népére. Ez a kettő áll egymással szemben, és erről a kettőről beszél a Biblia: Krisztusról, és az Övéiről. A kettő között ott áll a Vőlegény barátja. Mi ezt a valakit szeretnénk látni, akinek szívügye a Krisztus, a Vőlegény, és a menyasszony.

Jó volna elveszíteni azt a látásunkat, hogy egyéneknek lássuk magunkat. Kicsi része vagyunk a Krisztus-testnek, egybevagyunk szerkesztve, egymás nélkül nem jutunk előre. Valaki egyedül szeretett volna előrehaladni, és nagyon lemaradt. Izráel népe mindig a legkisebbeknek a lépése szerint haladt. Nem úgy volt, hogy az erősek előrevágtattak, hátul pedig a gyöngék összestek. Az egy test csak együtt haladhatott.

A menyasszony a Krisztus-test, és érte van minden. Isten szolgái azért vannak, hogy hívják, és szépítsék a menyasszonyt, hogy készen legyen arra a napra, amikor találkozni kell a Vőlegénnyel.

Tulajdonképpen a saját szolgálatunkat kellene látni. “Akinek jegyese van, vőlegény az, a vőlegény barátja pedig aki ott áll, és látja Őt, örvendezve örül a vőlegény szavának.” A Vőlegény barátja vagy? Jézus az utolsó beszédében elmondja: “Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja a barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura: titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon: hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” (Jn 15,13-16).

Jézus az Atyának választott ki, nem szolgának, barátnak, akivel Ő megbeszél mindent. Beszélő viszonyban van veled. Azért jó most ezt a két szót nagyon élesen meghallani a Vőlegény barátjáról, hogy “ott áll.” Ott áll, ahová a Vőlegény állította. Kérdezem, hogy ott állsz-e? “Őrhelyemre állok és megállok.” (Hab 1,1a). Ha nem állsz ott ahová Isten állított, már nem vagy a Vőlegény barátja.

Őrhelyeden állsz-e? Tudod-e, mit jelent az az “ott” a számodra? A feltámadott Jézus Márián keresztül üzeni a tanítványoknak: Menjenek Galileába, “ott” megláttok engem. Amikor valahova küld az Úr, már útközben tudom, hogy velem jön, tapasztalom jelenlétét.

Mozdíthatatlanul állsz-e ott, ahová Isten állított? A Vőlegény barátját nem lehet lebeszélni, nem lehet elijeszteni, nem lehet a kedvét elvenni, mert Isten állította oda. Ott állsz-e testvér, ha a Vőlegény barátja akarsz lenni, nemcsak testileg, de lelkileg, ahová Ő állított? Az Úr olyan szolgákat keres, akik az Ő népéért odaállnak a törésre. Ott állsz-e imádságban ahol kell? Nem ez az alapbaja az életednek, hogy valahol komozdított az ördög arról a helyről, ahová az Úr állított? Abban a pillanatban ahogy elmozdulsz, már nincs közösséged Vele.

A Vőlegény barátjáról elmondja tovább az Ige, hogy nemcsak “ott áll”, hanem “hallja Őt.” Aki őrhelyen áll annak az a dolga, hogy hallja a trombitát, hogy tudja mi az, ami történik. Gondoljunk azokra az őrökre, akik ott álltak Jeruzsálem körül és vigyáztak, jön-e az ellenség? Ott álltak és nem aludtak. Milyen rettenetes, ha Isten szolgái lelkileg elalszanak, és már nem vigyáznak.

“Vigyázzatok és imádkozzatok!” (Mt 26,41a). Ez a dolgunk, őrhelyünkön állni, vigyázni, és imádkozni, és hallani a kurt szavát. Ha szól a kurt, vagy a trombita, és a vigyázó nem figyelmeztet, számonkérik tőle. Komoly feladata ez annak, akit Isten őrízővé tett. Óriási a felelőssége. Téged őrízővé tett az Úr ott, ahol most állsz? Vigyázol, imádkozol, hallod a szavát? Mert a Vőlegény barátjának ez a dolga.

A harmadik komoly dolog, hogy “örvendezve örül”. Hát nem furcsa, hogy ez a dolga? De értitek, hogy milyen túláradó dolog ez: “örvendezve örül.” Minek örül? A Vőlegény szavának. Tulajdonképpen másnak nem is lehet örülni. “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik.” (Mt 4,4). Ezen a héten hallottad-e már a Vőlegény hozzád szóló személyes szavát? Szomorúan mégy el innen, ha ez nem történt meg veled.

Jó volna, ha “ott állnál” csendben Előtte. Nem kell mindig munkát keresni, valamit csinálni, mindent megtárgyalni. Adná meg az Úr, hogy tudnál Előtte megállni igazán. Bár úgy mehetnénk el innen, mint aki “örülve örül a Vőlegény szavának.” Keresztelő János azt mondja: “Ez az én örömem imár betelt.” A te örömöd is betelt? Hallod a Vőlegény szavát? Tudod már mit akar? Megértetted? Tudod milyen a Vőlegény szava a menyasszonyhoz? Azt hiszem, a legelső ami sugárzik belőle: a szeretet. A vőlegény és menyasszony kapcsolata a szerelem. Hitetlen koromban mindig idegenkedtem ettől a kifejezéstől, hogy a Krisztus szerelme. Hogy lehet ilyen ízléstelen dolgot mondani, mikor a szerelem testi dolog. Mikor hitre jutottam azt mondtam: nincs ennél jobb szó, olyan, mint mikor nagyon szerelmes voltam, csak sokkal jobb.

Tele van-e a szíved ezzel az örömmel? A Vőlegény szavában mindig a szerelem szól, mindig benne van a bizalom a közös jövővel kapcsolatban. Tudod, hogy Vele nekünk közös jövőnk van a mennyben? A közös jövőt építjük már? Tele van-e a szíved örömmel, mikor erre gondolsz? Nekünk sokkal többet kellene arra az örömre gondolni, ami felé megyünk, amire azt mondja az Ige: “Amiket szem nem látott, fül nem halott, és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek.” (1Kor 2,9). A Vőlegény szavát kellene továbbítanod a menyasszony felé, ami neki szól.

Ha a Vőlegény barátja vagy, a szíveden keresztül kell áradni a szeretetnek. Még egy nagyon fontos dolog van: nehogy magadnak akard a menyasszonyt! A legrettenetesebb bun, amit a Vőlegény barátja elkövethet, hogy elszereti a menyasszonyt. Hogy magának akarja a szeretetet, abban akar sütkérezni, ami nem az övé.

Nagyon sok ébredésnek az lett a vége, hogy a Vőlegény barátja önmagáról kezdett beszélni a menyasszonynak. Azt szerette volna, hogy vele foglalkozzanak, hozzá vonzódjanak. Vigyázz, nem lehetsz többé a Vőlegény barátja, ha szívedet megfertőzi a magadnak akarás tisztátalansága.

Van még egy komoly mondat, amit a Vőlegény barátjának mindjárt az elején meg kell látnia: “Annak növekednie kell, nekem pedig alább szállanom.” Ahol a Bibliában ezt olvasod, hogy “kell”, ott szembenézhetsz azzal, hogy ez felbonthatatlan isteni törvény. Ha nem akarsz alább szállani, akkor Jézus nem tud növekedni. Az Ige azt mondja a Messiásról: “Egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk.” Majd így folytatja: “Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége.” (Ézs 9,6a.7a).

Testvér soha ne ijedj meg, akármilyen kevesen is vagyunk, Néki mégis növekednie kell. Ha nem látjuk akkor is, ha minden rosszul megy akkor is! Gondolj arra, amikor jött a háború, úgy nézett ki, mindennek vége, és akkor jött a nagy ébredés. Mert uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége. Egy győztes hadseregben szolgálsz, ha igazán az Övé vagy. Néki győzni kell. Ne ijedj meg attól sem, ami veled történik. Hiába támad az ördög, Néki növekednie kell! És ennek egyetlen feltétele, hogy te alább szállsz a kicsi életedben.

A Róma 1,18-ban azt olvastam: “Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.” Benned is megszületett egyszer Jézus, vigyázz, nehogy feltartóztasd növekedését hitetlenségeddel és hamisságoddal. Akkor is növekedni fog, csak nem rajtad keresztül. És akkor azt kell mondania az Úrnak: “Nincsen néked részed, sem örökséged ebben a dologban” (ApCsel 8,21a). Kész vagy-e alábbszállani abban, amiben Isten most megmutatja?

Egyszer évi igének kaptam: “Növekedjetek a kegyelemben” (2Pét 3,18a). Egész évben álltam az Ige előtt, – Uram, mit tehetek én ezért? Te vagy a növekedést adó Isten, egy arasszal sem növelhetem meg termetemet. Akkor kaptam ezt az Igét válaszul: szállj alább! Ezt megteheted. Rengeteg alkalom van erre. Felhasználod-e? Ha megteszed, növekedik benned Isten országa, észreveszed a benned növekedő szeretetet, békességet, örömöt.

Még egy pár szó: “Aki felülről jött, feljebbvaló mindenkinél. Aki a földről való földi az, és földieket szól, aki a mennyből jött feljebbvaló mindenkinél.” Ő a legnagyobb! Tudsz-e térdet, fejet hajtani Előtte? Azt mondja az Ige: “Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet.” Jóideje számomra ez a legdrágább szó a Bibliában: “élet!” Kicsi lány koromban kerékpárral belefutottam a tavaszi reggelbe, és bennem kiabált valami: élet! – élet! Enyém az élet! Amikor Jézust megismertem új reggel kezdődött, és azt mondtam: ez az igazi élet!

Vajon benned növekedhet-e az új élet? Ez az örök élet, amelyiknek növekednie kell, amelyik beletorkollik az örökké valóságba. Erősödik-e benned ez az élet? Kiárad-e belőled ez az élet? Nem olyan régen, amikor az egyik Zsoltárt olvastam, annyira a szívemig ért, és úgy bennem maradt, hogy a király életet kért Istentől. “Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent.” (Zsolt 21,5). Benned erősödik-e, növekszik-e ez az élet? Kérsz-e mást, mint: – Uram – életet.

Imádkozzunk!
Uram, úgy szeretnék olyan barátod lenni, akinek elmondhatod, hogy mit akarsz, akinek közössége és kapcsolata van Veled. Olyan jó volna minden este megpihenni szíveden.

Könyörülj meg rajtunk, cselekedd meg bennünk, hogy újra átáradhasson rajtunk az élet, a Te szereteted. Add, hogy legyen bennünk erősödő, növekvő, kiáradó élet. Köszönöm Uram, hogy országodnak növekednie kell. Segíts Úr Jézus, hogy rajtunk keresztül is megtörténhessen ez. Mutasd meg nagyon világosan, hogy mibe kerül ez most nekünk. Áldj meg, hogy vihessük ezt a kiáradó, mindent betöltő igazi életet haza.
Ámen.