“Az Úr beszédei tiszta beszédek” Zsolt 12,7
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. március
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
KERESZTELŐ JÁNOS (4/5)
Te vagy-é az?
“És lőn, mikor elvégezte Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldött kettőt az ő tanítványai közül, Mondta néki: Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?
És felevén Jézus, mondta nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok: A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak, és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik; És boldog, aki én bennem meg nem botránkozik.
Mikor pedig ezek elmentek, szólni kezdett Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, amit a szél hajtogat? Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat! Mert Ő az, akiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orcád előtt, aki megkészíti előtted a te utadat. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak. És ha be akarjátok venni, Illés ő, aki eljövendő. Akinek van füle a hallásra, hallja.” Mt 11,1-15
Szeretnénk dicsérni Uram, és kérni, hogy kezd el bennünk munkádat. Urunk, azért kezdj újat bennünk, hogy vihessük tovább. Kérünk, hogy mindent a Te országodra nézve tehessünk, hogy végre igazán felhasználhass bennünket. Szabadíts meg az óember mérhetetlen nagy akadályától. Köszönjük, hogy megtetted a kereszten. Kérünk adj nekünk hitet arra nézve, hogy bennünk is megteszed.
Ámen.
Az első verset annyira szeretem a Bibliában. Jézus elvégezte a tizenkét tanítványának adott utasítást, és “elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.” Mindig úgy megyek szolgálni, Igét hirdetni, hogy tudom, közben Jézus a családomban jár, az én városomban. Miközben elküld engem, az enyéim között otthon végzi a szolgálatot. Azon a helyen, amit Őérte hagytam el. Sokszor elmondom, milyen jó cserét csináltak, elmegyek, de Jézus itt van.
Nem tudom nem vagy-e az az okoskodó ember, aki azt hiszed, nélküled otthon semmit nem tudnak csinálni. Tudod-e, hogy nagyobb dolog az, hogy Jézus odamegy a helyünkre? Ha parancsa szerint megyek szolgálni, ott van a családomban. Ha hazagondolsz: jaj mi lehet otthon? nem kell megijedni, gondolj az Igére: Jézus “elment azoknak városába”, és minden rendben van, sokkal nagyobb rendben. Elmehetsz azzal az örömmel szolgálni: Jézus végzi a munkát az enyéim között.
Nézzük Keresztelő János életét. Egy megdöbbentő dologgal kell szembenézni: Keresztelő János börtönben van. Az embernek eláll a lélegzete, – hogyan lehet Isten embere börtönben?
A Biblia elsősorban a belső életünkről beszél, de a külsőről is. Minden szószerint igaz ami a Bibliában van, a gyakorlatban ezek tények, de mindig mondanivalója van a belső emberem számára. Van úgy, hogy Keresztelő János, az Isten csalhatatlan, biztos tiszta igéje fogságban van az életedben, amin keresztül Isten neked megmondhatja az igazat.
Keresztelő János félelem nélkül mondta, nem tekintett embereknek személyére. Úgy szeretem Illést is, azért a bátorságért, amivel oda mert állni Akháb elé, és Keresztelő János Heródes elé, nem törődve azzal, hogy ez az életükbe kerülhet. Ha bennünket veszedelem fenyeget, behuzzuk fülünket farkunkat, és azt mondjuk, most nagyon kell vigyázni. Nincs bennünk az a komoly bátorság, ami ebben a két emberben volt. Keresztelő Jánosban is ugyanaz a lelkület volt mint Illésben, azért mondja Jézus, hogy “Illés ő, aki eljövendő.” Vigyázzunk, nehogy a reinkarnációs tanításra következtessünk ebből az igéből. Keresztelő János nem Illés, csak ugyanazzal a lelkülettel járt.
Szeretem ezt a két embert a bátor, határozott bizonyságtételükért, amit nem lehet el csurni-csavarni, és hogy egyik sem tekint emberek személyére. Bennünk is megvan a lelkiismeretünkön keresztül a Szentlélek által megelevenített belső Keresztelő Jánosunk, aki azonnal megszólal, ha valami olyat teszünk, vagy mondunk, ami nem az Úr szerint való. Ismered a belső Keresztelő Jánosod, aki megmondja neked az igazat? Pontosan ezt csináljuk mi is, amit Heródes, hogy börtönbe vetjük, rácsmögé tesszük, és közben magyarázzuk a dolgainkat, védjük magunkat. És Keresztelő János bekerül az értelmem, a saját igazam rácsa mögé. Onnan beszél még. Amikor János ott volt Heródes palotája pincéjének rácsa mögött, Heródes sokszor lement hozzá, és hallgatta beszédét. Lehet te is sokszor odafigyelsz, és mondogatod: mégsem lett volna szabad megtennem, hátha mégis igaza van.
Ha mást nem teszel, legalább menj oda a benned szóló lélekhez és kérdezd meg: te mit mondasz? Hátha neki van igaza. Ne hallgattasd el újra. Mert eljön a pillanat, amikor Heródes fejét véteti Keresztelő Jánosnak, és akkor vége a kegyelemnek, a magam számára feszítem meg Krisztust. Meg ne tedd, ha még szól nagyon halkan, nagyon messziről. Hallgass rá! A belső életedben ugyanaz történik, ami a külsőben. És a külsőben itt van a történelmi tény, hogy Keresztelő János, aki megmondta az igazat, aki hirdette a Krisztust, fogságbavetik.
Az igazságért mindig sok ember szenvedett és szenved. “De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemtől pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek.” (1Pét 3,14). “Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke. Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent.” (1Pét 4,14.16). Értitek már, mit jelent szenvedni Jézusért? Mert Ő az igazság! Attól félek, mi nagyon sokszor a buneinkért szenvedünk, a nagy szánkért, a saját magunk természetéért, és az egész fölé odaírjuk, hogy az Úrért. Jó volna, ha valóban az Úrért, valóban Krisztusért, mert akkor boldogok lennénk.
Nagyon sokszor ennek a boldogságnak valami akadálya van. János igazán az igazságért került börtönbe, azért amit mondott. És látjuk, hogy mégsem boldog. Miért küldi Jézushoz a követeket, miért kérdezősködik, miért nem boldog? Ezzel a kérdéssel küldi követeit Jézushoz: “Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?” Valami legbelül történt a János szívében, hogy felmerült ez a kérdés: Biztos, hogy Ő a Megváltó? Ha igen akkor miért vagyok börtönben? Akkor miért szenvedek, miért engedi ezt meg, ha valóban Ő a Krisztus? Mi is idejutunk nagyon sokszor, amikor nehézségekbe kerülünk.
Nemrégen beszéltünk Pálról és Silásról, akik vezetést kértek, és komolyan mindent az Úr szava szerint tettek. Az Úr ébredést adott, megnyitotta Lídia szívét, az ördög bizonyságtétele sem hiányzik, üldözés keletkezik, minden úgy történik, ahogyan történnie kell, és a végén megvesszőzik és börtönbe teszik őket, kalodába zárt lábakkal. Az Ige pedig azt mondja: “Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték Istent” (ApCsel 16,25). Egy könyv, amit olvastam, azt kérdezi: de mit csináltak éjfélig? Hatóra tájban zárhatták be őket, nyilván a bírók azt mondták, majd holnap folytatjuk a kihallgatást.
De mit csináltak hat órától éjfélig? Soha nem gondolkoztam ezen, hogy miért nem kezdtek el rögtön énekelni. A könyv írója azt mondta: kellett nekik az a hatóra, hogy átjussanak a szívük sok miértjén. Olyan jó, hogy a Biblia nem tökéleteseknek mutatja be az övéit, hanem világosan láthatjuk, bennük is ott volt: Istenem, miért? Hiszen mindent úgy tettünk ahogyan mondtad, mindent azért tettünk, hogy az evangéliumot hirdessük. Egyetlen ügyünk volt, hát miért engedted ezt meg?
Mi történhetett Keresztelő Jánossal, aki a követeket elküldte Jézushoz, ő, aki a követe volt, ő, aki látta a Szentlelket reá szállani, aki bizonyságot tett: “Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ buneit!” (Jn 1,29). A legvilágosabb bizonyságtétel ami elhangzik a Bibliában, ennek az embernek a száján hangzik el. Hát mi történt most vele?
Azt gondolom, ami a magam életében szokott történni. Ha látom, hogy csődbe jutottam, az első kérdésem: Uram, a buneimért? Jó volna, ha ez jutna először eszedbe válaszképpen a miértekre: Istenem, a buneimért? Azt hiszem, mindig megvan ez a mondanivalója. A szenvedésben mindig ott van az Úr megtisztító munkája. Ebből soha ne lépjünk ki, engedjük, hogy az Úr szemünkre hányja hitetlenségünket és miértjeinket.
Valakinek, aki közel állt hozzám, a szemét kellett muttetnie. Meglátogattam, nem tudom hanyadik nap volt már sötétben, a kötés alól folytak a könnyei, amikor azt mondta: ez alatt a hét alatt Isten többet beszélt velem, mint az elmúlt tíz év alatt.
Isten csődbe viheti az embert, talán hosszú nappalokon, éjszakákon keresztül, talán valahol egy betegágyon, tényleg kiiktatva a forgalomból.
Gondoljatok csak arra, micsoda forgalmas, mozgalmas élete lehetett Keresztelő Jánosnak, amikor egész Jeruzsálem kiment hozzá a nagy ébredésben, amikor alig győzte az embereket az Úrhoz vezetni. Még a sadduceusok, farizeusok is kijöttek hozzá mind, és most egyszer csak itt áll szál egyedül a teljes csendben. Négy börtönfal, egy kicsi ablak, álmatlan éjszakák, – hogy kerültem én ide? – Istenem, miért? El tudod képzelni, hogy nem volt könnyü? Biztos ott volt Keresztelő Jánosban: mi lehet most odakint? Vajon megmaradnak-e azok, aki hitrejutottak? Hogy folyik tovább Isten ügye? Nem tudom voltál-e már olyan állapotban, hogy úgy gondoltad: ezt nem lehet kibírni.
Jó volna mindig hálásnak lenni az Úrnak ezekért a leállító, csendbe vivő, vizsgáló időkért. Jó volna kérni: vizsgálj meg Uram! Jó volna nem úgy csinálni, mint Jónás, hogy lement a hajó aljába és elaludt. Sok ember menekül az alvásba, hogy ne kelljen gondolkozni, ahelyett, hogy szembenézne ezzel, hogy Uram, miattam? Isten téged keres. Ha megérted, hogy miattam, a buneimért, valld meg, és vidd a Jézus vére alá. Ne menj addig tovább, amíg ennek végére nem jutottál.
Nagyon sokszor ebben a csendben, ebben a zártságban, a kétségbeejtő kérdések közepette megjelenik a Sátán, és jön a kételkedés. Ezt sem rejtette el előlünk Isten Igéje, hogy az Ő szolgái szívében is ott van a kételkedés, – talán tévedtem. Szeretném, ha egyikünk sem lenne tévedhetetlen, ha nem mondanánk: mindent amit csináltam, az Úr szavára tettem. Nem biztos. És ha tévedtem? Lehet kételkedni önmagadban, és lehet kételkedni az Úrban. Milyen jó, ha magadban kételkedsz. Lehet Keresztelő Jánosban is ott volt: talán mégsem kellett volna Heródesnek megmondani. Lehet, hogy ott rontottam el mindent. Nem kellett volna úgy kiállani.
Hányszor van úgy, hogy azt mondjuk: ezt nem kellett volna. Oda nem kellett volna mennem. Ezt nem kellett volna tennem. És jönnek a kételkedések magad felé.
De a legrettenetesebb, mikor jönnek a kételkedések az Úr felől. A legrettenetesebb, mikor odajut az ember, – talán nem is igaz. Jönnek a kérdőjelek Isten szavára, mindarra amit mond. Ha nem jól értettem az még nem olyan nagy baj, előfordulhat az, hogy Te vagy. Itt ezt a kérdést teszi fel János: Uram tévedtem, nem jó volt az út? Elhangzik a legrettenetesebb kérdés: “Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?”
Úgy szeretem a Bibliát, hogy ezt a borzalmas kérdést is kimondja, amelyik a te szívedben is felmerül néha: és ha az egész nem igaz? Ha nem így kell járni a hívő életet, ha nem igaz, hogy egészen át kell adni az életemet, – ha nem igaz?
Ha jönnek a kételkedő kérdések, merjed kimondani Isten színe előtt: Uram semmiben nem vagyok már biztos. Olyan jó, hogy Keresztelő János nemcsak Heródes elé mer odaállni, és megmondani, hogy “Nem szabad neked a testvéred feleségével élned!” És nemcsak a farizeusoknak meri szemébe mondani, hogy “Mérges kigyóknak fajzatai!” Nem fél, hogy elmaradnak, hogy nem jönnek.
Jó volna megérteni, hogy nincs nekünk félnivalónk. Isten Igéje mindig kétélu éles kard, merjed mindig bátran használni. Keresztelő János a rettenetes kérdést is ki meri mondani az Úr előtt. Az Úr azt várja tőled, hogy merj mindig őszinte lenni Előtte. Jób könyvében egyszer olyan nagyon komoly volt számomra az az istenkáromlás, amiket Jób elmondott az Úrnak. A lélegzete eláll az embernek, mikor ilyeneket mond: mit gyötörsz engem, mi gyönyöruséged van benne? “Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, amíg nyálamat lenyelem?” (Jób 7,19). Olyan, mintha egy kegyetlen, gonosz emberrel állna szemben. Jób akkor úgy látta, és egy gyermek őszinteségével kimond mindent.
És ott vannak az ájtatos barátai Jóbnak, akik mondják a szép szöveget. Az Úr pedig azt mondja a Témánból való Elifáznak: “Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.” (Jób 42,7b).
Maradj Isten előtt őszinte és egyenes. Mondd ki ami kételkedés van a szívedben egy gyermeknek a szólás szabadságával. A szolga nem mer szabadon beszélni. A gyermek az, aki nyiltan és őszintén mer beszélni apjával. Isten ezt várja tőled. Merj Neki mindent kimondani, ne sunyíts és ne mondj gyönyöru dolgokat. Utálja az Úr a hamisságot! Őszintén öntsétek ki szíveteket előtte, és minden megváltozik egy perc alatt.
Keresztelő János el meri küldeni követeit hogy megkérdezze: “Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?” A kételkedés napja, órája, pillanata minden ember szívében ott van. Hiába mondod, hogy az enyémben nincs. Isten látja a szívedet. Nyiltan nem mutatod meg, csak szépeket mondasz magadról. Keresztelő János világosan elmondta kérdéseit.
Jézus válaszában egy csöpp megrovás sincs. Nem mondja: mondjátok meg Keresztelő Jánosnak, hogyan juthatott ide? Hogyan szabad annak ilyet kérdezni, aki ismer engem? Egy árva szó nincs ezekről, hanem elmondja Jézus János követeinek a jeleket. “Menjetek el, és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok. A vakok látnak, és a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, és a siketek hallanak, a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik.” A Messiás elmondja a Messiásról szóló jeleket.
Arra kérlek benneteket, hogy nagyon vigyázzatok! Ne gondoljátok, hogy a jelek önmagukért való dolgok. A jelek beszélő jelek, amiket akkor ad az Úr, amikor szükség van rájuk. Figyeljétek meg a ma élő nemzedéket, amelyik annyira fut a jelek után. A jelekre Keresztelő János idejében volt szükség, amikor a jelek beszéltek. Isten Szentlelke előtti időkben, a kereszt előtti időkben.
Jézus azt mondja, amikor a gutaütöttet meggyógyítja: “Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma ezen a földön a bunöket megbocsátani.” (Mk 2,10), mi a középpont? A jel, vagy a bocsánat? A jel, vagy a kereszt? Figyeljük meg, a jelek a Biblia második felében lassan elmaradnak. “Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek” (1Kor 13,11a). Isten népe a gyermekkorban van. Keresztelő Jánosnak most erre van szüksége, azért mondja Jézus a jeleket. De tanítványainak azt mondja: “Nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele” (Mt 12,39b).
A Szentlélek felemeli a keresztet, a Jónás jelét olyan magasra, hogy mindenki lássa a “Jelt”, nem a jeleket. De most Keresztelő János idejében ezekre mutat. Mondjátok el Jánosnak amit láttok, amik történnek. A végén ezt mondja Jézus: “És boldog, aki én bennem meg nem botránkozik.” Miért nem volt boldog Keresztelő János? Mert megbotránkozott. “Boldog,” ez Jánosnak szól személyesen. Boldog aki a nehézségekben, a próbákban, – és bennem, – meg nem botránkozik.
Neked, meg nekem szól ez a mondat. Pál és Silás idejében elmúlt a hatóra, és egyszer csak kezdenek énekelni. Áttör a hit a felhőkön, a nehézségeken. Az igazi hit mindig áttör. Az igazi hit győzelmes hit! Ebben az áttörésben van a boldogság. A próbákon, a nehézségeken, a kételkedéseken, a legnagyobb sötétségeken is áttör a hit. Voltál-e már olyan állapotban, hogy úgy érezted: ezt nem lehet tovább bírni. Aztán egy váratlan pillanatban áttört a hit mindenen. A döntő áttörés mindig belülről kezdődik.
Minden csendeshét háború, harc. Biztos, hogy minden héten van egy napom, amikor elkezdődik bennem: nem kellett volna idejönni, nem erről az Igéről kellett volna szolgálnom. Az van bennem, csak haza, haza minél előbb. Aztán egyszer csak a sötétségen áttör a hit, elkezdem dicsőíteni az Urat, és másnap kezdődik az ébredés. Ismered a hitnek ezt a harcát és győzelmét? Nem kívül, belül. Másnap éppen olyan csüggesztő minden körülöttem, de velem madarat lehetne fogatni a boldogságtól, mert áttört a hit.
Vajon nálad győzelemmel végződnek ezek a kételkedések, az ördög támasztotta teljes sötétség? Megtörténik-e veled, hogy boldog vagy? “Boldog, aki én bennem meg nem botránkozik.” Akkor is igaz amit az Úr mond, ha most nem is látok semmit, ha úgy néz is ki, hogy minden rossz. Nem tudom miben vagy most, mi a sötétség körülötted. Bár adná meg az Úr, miután megértetted, hogy mit akar ezen keresztül neked mondani, miből akar megtisztítani, hogy egyszer csak látnád Istennek győzelmét a félelmeken és gyötrelmeken át. “Az a győzedelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk.” (1Jn 5,4b). Szegény Keresztelő Jánosnak nem volt könnyu a teljes csődjét látni mindannak amit cselekedett, ahogyan szolgált.
De megint csak hadd mondjam Pált és Silást, amikor áttört a hit és felhangzott a győzelmes ének, és “A foglyok pedig hallgatták őket.” (ApCsel 16,25b). De Isten nem tudott hallgatni. Megszólalt az Isten, kinyíltak a börtönajtók, megtér a börtönőr, jön a csodák sorozata, mert Isten cselekszik. A kipróbált hitre felel az Isten. Soha ne félj, erre az Őt dicsőítő, sötétben hangzó énekre megmozdul a menny.
Keresztelő János börtönben van, és most Jézus kezd el beszélni Keresztelő Jánosról. “Mikor pedig azok elmentek.” Ezt Keresztelő Jánosnak nem kell elmondani, ezt akkor mondja Jézus, mikor azok elmentek. Vigyázz, soha ne dicsérj embereket, ezzel csak ártasz nekik. Ne hizelegj, ne mondj szépeket. Jézus megvárta, míg elmentek a követek. Ez már nem Jánosnak szólt. “Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, amit a szél hajtogat?” Az Ige elmondja Isten követének, útkészítőjének a képét. Ez a követ nem nádszál! Nem fúja ide-oda a tanításnak bármilyen szele.
Milyen rettenetes, ha nádszál vagy, aki mindenfelé hajlong, mindenkinek tetszeni akar. Isten népének is, a világnak is, hívőknek is, hitetleneknek is. Sajnos, mi tudunk hajlongani. Sokszor egyenesen rettenetes látni a hajlongó hívőt, aki Heródes előtt is tud hajlongani, de a hívő nagyságok előtt is. Szélingatta nádszál.
Jézus azt kérdezi: “Mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.” Ha Isten szolgája vagy, akkor nem lehetsz testi ember, kényelemszerető ruhagyuri, evő-ívó, egyszeruen testi ember. Keresztelő János nem volt az, és Isten követe, szolgája soha nem az.
“Mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.” Nem az kell, hogy valaki nagy dolgokat tudjon mondani a jövővel kapcsolatban, vagy bármivel. El is mondja utána Jézus: “Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak.” Keresztelő János egy határkő. János után Jézus jön, a próféciák mind beteltek. A próféciák Jézusra vonatkoztak. Amikor Jézus eljött, nem volt tovább szükség próféciákra. Nagyon világosan elmondja ezt az Ige.
A Jelenések könyve pedig azt mondja: “Mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.” (Jel 19,10b). Tehát aki most el tudja mondani, hogy mit mond az Úr, vagyis minden igehirdetés, ami Isten üzenetét közvetíti, a prófétaság lelke. De a jövő megjövendőlése Jánosig volt. “Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak.”
“Az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál, de aki a legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.” Értsd meg a csodát, aki a Szentlélek által született, a legkisebb is nagyobb nálánál. Jézusig csak ennyi volt: Isten országa rajtam kívül. A Szentlélek eljövetele óta: Isten országa bennem. “Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van?” (2Kor 13,5b) Isten országában a Lélektől születettek között a legkisebbnek többje van, mint Keresztelő Jánosnak.
“És ha be akarjátok venni őt, Illés ő, aki eljövendő.” Megint egy jel. Itt sem reinkarnációról van szó. János előtt Illés jön. Ezért mondja Jézus: “Illés ímmár eljött.” (Mt 17,12). Keresztelő János egy ember volt, az Illés lelkével, bátorságával, határozottságával, tiszta látásával.
Értsük meg az utolsó mondatot is: “Akinek van füle a hallásra, hallja.” Isten az Igén keresztül veled beszélt most. Van-e füled a hallásra? Vagy megkövéredett a szíved és nehezen hallasz, hogy meg ne térj, és meg ne gyógyítson az Úr?! (Ézs 6,10).
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy ismersz és szeretsz bennünket, és azért szólsz hozzánk. Köszönöm, hogy látod kísértéseinket, kételkedéseinket, csalódásainkat, az elviselhetetlen mély fájdalmat, ha úgy érezzük, hogy ebben az útban, követésedben, Benned csalódtunk.
Uram köszönöm azt az éjszakát, amikor csak Neked mondhattam el, hogy csalódtam. És köszönöm, hogy áttörhetett a hit egy sokkal világosabb, sokkal tisztább és teljesebb életre. A testiekből a Te világodba. Kérünk, hogy áldj meg minket és végezd el bennünk azt, amiért idehoztál, a Te neved dicsőségére.
Ámen.