“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Isten dicsősége
“Az éneklőmesternek; Dávid Zsoltára. Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható.Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennük sátort. Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja pályáját. Kijövetele az ég egyik szélétől, s forgása a másik széléig; és nincs semmi, ami elrejtőzhetnék hevétől. Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok, s mindenestől fogva igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is. Szolgádat is intik azok; aki megtartja azokat, nagy jutalma van. Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a Te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek és tiszta leszek sok vétektől. Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted legyenek, óh Uram, kősziklám és megváltóm.” Zsoltár 19,1-15
Köszönjük Uram, hogy Igéd hívott. Kérünk segíts, hogy hallhassuk most szavadat az Igén keresztül, már ezen az estén is, és egész héten át. Köszönjük, hogy itt lehetünk, és áldunk, hogy Te is itt vagy. Azért is áldunk, amit mondani és cselekedni akarsz bennünk. Kérünk, hogy tedd meg, nagy nevedért.
Ámen.
Nem tudom megfigyeltük-e, ahogy olvastam az Igét, hogy két párhuzamos kijelentést hallunk. Az egyik a teremtettségben szól, a másik az Igében. Az első hét vers arról beszél, amit Isten a teremtettségben ad. “Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond bszédet; éj éjnek ad jelentést.” Ennek a beszédnek hallható a hangja. Körülöttünk minden beszél. Ha az embernek van füle, hallja, hogy mit mond nap napnak, éj az éjnek.
Egy arabtól azt kérdezte valaki: honnan tudja, hogy karaván ment át a sivatagon? Hát látom a lábnyomait. Isten lábnyomait az egész teremtettségben lehet látni. Csak a vak ember nem látja azt a sok-sok csodát, ami a teremtettségben van. Olyan megrázóan mondja tovább az Ige: “Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennük sátort. Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából jön ki; örvend mint egy hős, hogy futhatja pályáját.” Az egész teremtettség középpontja a nap, és Isten egész világának középpontja Jézus. Isten jött ki Jézus Krisztusban, mint vőlegény. A Biblia nagyon sokszor vőlegényhez hasonlítja Jézust. Karácsonykor kijött a vőlegény erre a földre, és futja a pályáját. Ha kicsit ismerjük Jézus életét, tudjuk, hogy mennyire igyekeztek az emberek oda, ahol Jézus volt. Mennyi szeretet, békesség, gyógyító erő áradt ki belőle. Mindaz kiáradt, amire az embereknek szükségük volt.
Az Újszövetségben olvashattuk, az Úr Jézus hogyan futotta pályáját. Jön, mint egy győztes hős. A Jelenések könyve megmondja: “Ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán”. (Jel 5,5). Jézus Krisztus az egyedüli győztes ezen a világon. Az ember elgondolja, ahogy a kereszten véresen függ, – ez a győzelem? Igen, ott győzött Jézus, amikor átszögezett lábakkal a kígyó fejére taposott. Végigfutotta pályáját, hátra nem tekintett.
Az első kiejelentés a napról, a földről szól, a teremtés csodájáról, amit szemünkkel láthatunk, fülünkkel hallhatunk. A másik kijelentés Isten Igéjéről beszél, és tudjuk, hogy Isten Igéje Jézus. Ő a testté lett Ige.
A 8. verstől ezt mondja: “Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.” Az Úr, az Úr. Minden egyes vers ezzel kezdődik. Tudjátok ki az Úr? Azt mondja az Ige: nekünk egy Istenünk van, az Atya, és egy Urunk, az Úr Jézus Krisztus. Itt is az Ő pályáját látjuk. Az Atya szava szól Jézus Krisztuson keresztül. A legcsodálatosabb dolgokat mondja. Az Úr törvénye megeleveníti a lelket. Az Úr szeretne megeleveníteni. Lehet, azt kérdezed: miért, hát halott vagyok? Tudjátok, hogy belül nagyon sokszor örömtelen, erőtelen, fáradt, bágyadt az életünk.
De az Ige nemcsak megelevenít bennünket, hanem “Bölccsé teszi az együgyűt.” Lehet, vannak problémáid, amikre magad sem tudsz válaszolni. Talán összekeveredett az életed. Isten most azt ígéri, hogy megelevenít és bölccsé tesz. Sorban elmondja itt az Ige, amire szükségünk van. “Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet.” Vidám, örömteli ember vagy? Olyan ember, akinek az egész élete tele van Isten szeretetével, örömével, békességével? Talán vannak komoly okaid arra, hogy ne légy vidám ember. Pedig jó volna olyan vidáman hazamenni, hogy otthon alig ismernének rád.
“Megvilágosítja a szemeket.” Amit nem látsz pontosan és jól, azt Isten mind megvilágosítja. Mind elsorolja szinte egy lélegzetre. Lehet választani, melyikre van szükséged? Lehet kérni vidámságot, megvilágítást, bölcsességet.
Úgy érzem, a legjobb, ami most következik: “Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.” Hát ezt várjam, az ítéletet? Istennek legjobb ajándékai az ítéletei. Nem tudom, neked kívánatosak-e? “Kívánatosabb az aranynál, még a sok színaranynál is, és édesebbek a méznél, még a színméznél is.” Jó volna eljutni oda, hogy kívánnám Isten ítéletét, hogy alaposan megítélne. Mert a többi mind ezután jön, a vidámság is, az öröm is, a bölcsesség is. Jó volna, ha ma este efelé nyújtanánk ki kezünket, mert ez a legkívánatosabb, az aranynál is, a méznél is. Kéred-e ma este: ítélj meg Uram!
“Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.” Testvér, az életedben sok tévedés van, amiről nem is tudod, hogy rossz, és nem vetted észre. Olyan dolgok, amiket talán nem is gondoltál bűnnek. Sokszor elmondják itt: őrület, hát erre nem is gondoltam, hogy ez is bűn. Olyan dolgok jönnek elő, amikről eszünkbe sem juthat, hogy bűn. Titkos bűn, tévedés. Kéred-e most az Urat: ítélj meg, hadd kerüljön elő minden, amiről azt hittem, hogy jól csinálom, és lehet, hogy azzal csináltam a legrosszabbat.
Azt is mondja még az Ige: “Tartsd távol a Te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam.” Hát szándékos bűnök is vannak? Neked is vannak olyanok, amikről tudod hogy bűn, és mégis csinálod? Hányszor tudod, hogy nem kellene haragudni és mégis haragszol? Nem kellene beszélni, és mégis beszélsz. Bizony, vannak szándékosok, amiket pontosan tudok, hogy nem egyeztethető össze a hívő életben az imádkozással. “Tartsd távol a Te szolgádat a szándékosoktól.” Jó volna most mind a kettőt komolyan kérni: Uram, ítélj meg engem, és szabadíts meg a szándékosoktól.
Valahol olvastam, hogy egy kastélyban elhelyeztek egy olyan parkettarészt, amire ha a tolvaj rálépett, világos lett az egész palotában. Képzeljétek el, bejött a tolvaj, minden sikerült, egy lépés, és az összes csillár kigyulladt, és a fényben ott állt a tolvaj. Ha most kéred, hogy Uram, ítélj meg engem, akkor azt kéred, Isten mutassa meg, amivel Őt megbántottad, amivel vétkeztél ellene, hogy gyúljon ki a nagy fény, lásd magadat, talán amikor otthon kiabálsz, talán amikor mondod mindazt, ami nem is úgy van. Egy pillanat alatt meglátod magadat, mint a tolvaj a palotában.
Kérdd most a legnagyobb ajándékot, hogy meglásd magadat titkos és nyílvánvaló bűneidben, mert ez az Istennek a legnagyobb ajándéka, amit tartogat számodra ezen a héten.
“Legyenek kedvedre valók szájamnak mondásai, és az én szívem gondolatai előtted legyenek”. Szájam mondásai. Azt hiszed, Istennek mindig kedvére valók, amiket kimondasz? Amikor éles nyelvvel csúfolódsz, kedvére valók? És mélyebben: a szíved gondolatai, amiket ki sem mondasz: a kritika. Olyan hamar megvan a véleményünk minden emberről. Vajon tetszik ez Istennek? Az irigy, az önző gondolataid, és minden ami körülötted forog. Milyen jó lenne, ha úgy mehetnél haza, hogy szájad mondásai és szíved gondolatai mindig kedvére valók lennének Istennek. Érdekes, a cselekedetekről nem is beszél, mert azok már gyümölcsei a gondolataidnak, szavaidnak.
“Óh Uram, kősziklám és megváltóm.” Isten ma este egy kérést ad a szánkba. Beszélt arról, milyen csodálatos, hogy az egész teremtettség Őróla beszél. És a kezedben az Ige és Jézus élete és szeretete, a kereszt, minden beszél. És ezt az egy kérést adja a szádba: Uram, ítélj meg engem! Elmondod-e most komolyan, szívből, hogy megkapd ezen a héten a legnagyobb ajándékot, amit kaphatsz: az Ő ítéletét, és aztán mindazt, ami ott volt az igében. Ez mind következmény. Ha nem ítélhet meg, nem fogsz megelevenedni. A bölcsesség, a vidámság, a tiszta látás, a világos szem csak ezután lesz meg. Kérdd hát igazán, teljes szívvel.
Ha kéred, ne ijedj meg, meg fogod kapni. De újra szeretném mondani: minden, ami jót kaphatsz ezen a héten, csak az ítélet következménye lesz.
Imádkozzunk!
Hadd adjak hálát Uram, hogy teljes szívvel, őszintén kérhettem, ítélj meg engem. Ismered szándékos bűneinket, tévedéseinket, titkos bűneinket. Köszönjük, hogy szemed át meg átlát minket, és áldunk, hogy mindent meg tudsz mondani. Segíts félelem nélkül, bátran kérni, hogy aztán miénk lehessen minden áldás. Uram az egyetlen nagy akadály az áldás előtt a titkos és nyilvánvaló bűneink. Könyörülj rajtunk, hogy félre kerülhessen az útból. És úgy mehessünk haza, hogy visszük magunkkal, és életünkben kiteljesedhet minden áldásod. Hallgass meg Uram, aki igazán kérte velem, tudom, hogy meghallgattad.
Ámen.
Biatorbágy, 1989. január 29.