“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Áldáskívánások
“Az éneklőmesternek; Dávid Zsoltára. Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve. Küldjön néked segítséget a szent helyről; és a Sionból támogasson téged. Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égőáldozataidat találja kövéreknek. Szela. Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat. Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk: teljesítse az Úr minden kérésedet! Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével. Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg. Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk. Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá.” Zsoltár 20,1-10
Köszönjük Úr Jézus, hogy látsz minket. Nem is kell kérnünk, hogy láss meg, mert megláttál, azért lehetünk itt. Hadd köszönjük meg, hogy színed előtt lehetünk. Áldunk, amit cselekedni szeretnél bennünk. Adj Rád figyelő, engedelmes szívet. Áldd meg számunkra az Igét és szólíts meg bennünket rajta keresztül.
Ámen.
A Zsoltár elején ez áll: “Áldáskívánások.” Az ároni áldás is ezzel kezdődik: “Áldjon meg tégedet az Úr és őrízzen meg tégedet.” (4Móz 6,24). Mindenekelőtt azt szeretnénk kérni, hogy az Úr áldja meg bejövetelünket erre a helyre, és majd a kimenetelünket. Legnagyobb dolog ezen a földön az áldás. Semmi más nem segíthet rajtam, csak Isten áldása. Ha Ő megáld, akkor minden jó. Ha nincs áldás, akármid van, nincs semmid. Kérjük mi is, életünkre nézve, az áldást.
Isten beszél hozzád. Azt mondja az első mondatban az Ige: “Hallgasson meg téged az Úr”. Nagy dolog ez. Sokat kérhetsz, imádkozhatsz, beszélhetsz Vele. Salamon templomszentelő imádságában ismétli sokszor az 1Kir 8. részben: Hallgasson meg téged az Úr a mennyekből. Végigmondja a különféle helyzeteket: “A Te szemeid e házra nézzenek”, “Hallgasd meg a Te szolgádnak és a Te népednek, az Izráelnek könyörgését”, és mindig utána teszi: “Te hallgasd meg a mennyekből”.
“Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged … Küldjön segítséget néked … Támogasson téged … Cselekedjék veled”. Végig ezeket a jókat kívánja. Az Úr ezt akarja velünk tenni. “A Sionból támogasson téged”. Tehát rólad van szó. Ha ma este imádkozol, hiheted, hogy meghallgat az Úr.
“Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égőáldozataidat találja kövéreknek.” Gondoljunk arra, hogy egyetlen áldozat van. Nincsenek áldozatok. Megszűnt Izráelben az áldozás ideje, mert az egyetlen áldozat: Jézus Krisztus bemutattatott. A bűnért való áldozat, a véres áldozat, az ételáldozat és égőáldozat helyett, egyetlenegy áldozatot adott: Jézus Krisztust, aki önmagát áldozta fel érettünk. Ez az egyetlen áldozat, amire rátekint Isten.
Évek múltak el, amíg nem tudtam, hogy miért jelent olyan sokat Jézus feltámadása. Így olvastam: “Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.”(1Kor 15,19). “Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek: még bűneitekben vagytok.” (1Kor 15,17). Ámulva néztem, miért nem elég, hogy Jézus meghalt? Ha fel nem támadott, még bűneitekben vagytok. Emlékszem a húsvétra, amikor először megértettem: Jézus feltámadása annyit jelent, hogy Isten elfogadta az áldozatot. Ha Isten nem fogadja el ezt a helyettes áldozatot, még bűneinkben vagyunk. A bűn Istent sérti. Ha Isten nem fogadja el Jézus áldozatát, akkor nem történt volna semmi. Isten igent mondott Jézus áldozatára és megbékélt az emberrel. Kegyelmesen tekint a világra, visszaadta Fiát, nem haragszik Isten. Jó most így tekinteni Reá: Emlékezzél meg az áldozatról, és megemlékezett. Feltámasztotta Jézust. Mindenki tudhatja, aki Jézus által megy az Atyához, annak megbocsát.
Az első kérés ez volt: Hallgasson meg az Úr. A második: Emlékezzen meg az áldozatról. Most mondhatjuk: Köszönöm, hogy elfogadtad, köszönöm, hogy megemlékeztél. Más áldozat nincs, csak a hála. Azért, amit Isten tett, azért, amit Jézus bemutatott, hálával tartozunk. Ez az, amit az Úr vár tőlünk minden pillanatban.
Tovább így szól az Ige: “Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.” Annyit jelent: Amit szeretnél. Mit szeretnél? Milyen kéréssel van tele a szíved? Arra gondoltam: Uram, cselekedjél a Te szíved szerint, nem azt, amit én szeretnék. Sokszor kiderül, nem is volt az olyan jó, amit kértem. Azt adjad, ami szerinted a legjobb, amire szükségem van a Te gondolatod és szíved szerint. Mert “Nagyobb az Isten a mi szívünknél és mindent tud.” (1Jn 3,20b). Többet, nagyobbat akar adni, azt, ami számodra a legjobb.
Folytatja az Ige: “Hogy örvendezhessünk a Te szabadulásodban … teljesítse az Úr minden kérésedet.” Szükséged van-e szabadításra? Szív szerint is úgy gondolod, hogy nagy szükséged van már szabadításra? Tudod már, hogy miből kellene megszabadulni? Azonnal azt mondtam: tudom, hogy szükségem van az Úr szabadítására. Az Úr nemcsak a bűneimtől akar szabadítani, hanem a természetemtől, a lényemtől, attól, aki vagyok, a féltékenységtől, a büszkeségemből. Olyan sok mindenre volna szükségem.
Nagy dolog, hogy az Úr szabadítani akar és örülhetek a szabadításnak. Mikor örültél utoljára úgy teljes szívből? Másnak nem is lehet örülni. Minden, amit kap az ember, ma érték, holnap nem. Egy dologra van szükséged: szabadításra. “Hogy örvendezhessük a te szabadításodban, és a mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk: teljesítse az Úr minden kérésedet!” Aztán jön az érdekes mondat: “Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét.” Emlékszem a Apostolok Cselekedetében Péterre, amikor megszabadul a rabságból. Péter láncok között fekszik, két őr alszik mellette, tehát nem volt szabad, megkötözött volt, az őrök is ott voltak, börtön is volt, a vaskapu is be volt zárva. Így kezdődött a szabadítás: Isten angyala éjjel meglökte Pétert, valahol a szíve táján. Milyen jó volna, ha téged is meglökne Isten Szentlelke és felébreszthetne.
Azt mondja a Cselekedetek könyve: “És ímé az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlöcben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl hamar! És leesének a láncok kezeiről.” Emlékszem, olyan öröm volt ez számomra, nem azt mondta az angyal: tépd le a láncokat, szabadítsd meg magadat, szökj el. Nem tudom, mivel vagy megkötözve. Halld meg az egyszerű parancsot: Kelj föl hamar!
Amint engedelmeskedik Péter, leesnek a láncok. A következő parancs: “Övezd fel magadat és kösd fel saruidat. És úgy cselekedett. És monda néki: Vedd rád felsőruhádat és kövess engem!” Megint megteszi Péter és egyszer csak azt látja, hogy kívül van az ajtón. Általmentek az első, a második őrsön, eljutnak a vaskapuig, ami magától megnyílik, az utcán előremennek és az angyal eltűnik Péter mellől. Péter magához tért és elmondja a mondatot: “Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az Ő angyalát és megszabadított engem”. Ez a “most tudom” állított meg engem ebben a Zsoltárban is.
Milyen jó volna, ha te is elmondhatnád, miután leestek a láncok és a vaskapu is megnyílt: “Most tudom”, hogy megszabadultam. Eddig csak remélhettem, gondolhattam, de most tudom, hogy Isten elbocsátotta az Ő angyalát és megszabadított engem. Tudom, semmi nem kötöz tovább.
“Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével. Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.” Nem tudjuk magunkat megváltoztatni. Mennyit próbáltuk már, mennyit szaggattuk a láncokat, véresre téptük talán magunkat vele. Minél jobban próbálsz szabadulni a kötözöttségből, a kötelek annál jobban a húsodba vágnak.
Kérdezem: miben bízol? Emberekben, dolgokban, szekerekben, lovakban? Az Úrban bízol? Mennyi minden hiábavaló bizalom. Ne bízzál senkiben és semmiben, csak az Úrban. “Hallgasson meg téged azÚr”. Ma este kérjed Őt erre.
Végül azt kéri: “Uram, segítsd meg a királyt!” Egyetlen királyunk van. A mi Istenünk neve Szabadító, Jézus Krisztus a Király. “Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá.” Vajon kiáltasz-e Hozzá? Áldjon meg az Úr, és hallgasson meg, ha kiáltasz Hozzá. Ne bízzál magadban és emberi segítségekben. Bízzál az Úrban és kiálts Hozzá.
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy arra biztattál: Kiáltsunk Hozzád, és meghallgathass a szükség idején. Hiszem Uram, hogy Te adtad nekünk ezt az Igét. Áldunk a véres áldozatért, a kereszt áldozatáért, hogy az Úr Jézus nevéért hallgatsz meg minket és nem a mi akarásunkért, igyekezetünkért, hanem egyedül Őérte. Köszönöm, hogy kedves előtted Jézus áldozata. Köszönöm, hogy elfogadtad. Kérünk, cselekedj velünk úgy, ahogyan eltervezted. Áldunk, hogy tudod minden szükségünket. Kérünk, szabadíts meg, hogy amikor majd megyünk haza, tudjuk teljes örömmel mondani: Most tudom igazán, hogy az Úr megszabadított bűneimtől, kötözöttségeimtől, ördög hatalmától, saját rossz természetemtől. Köszönöm, hogy meg akarod tenni. Hadd áldjunk mindenért.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. április 14.