“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Életet kért Tőled
“Az éneklőmesternek; Dávid Zsoltára. Uram, a Te erősségedben örül a király, és a Te segítségedben felette örvendez. Szívének kívánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela. Sőt eléje vitted a javaidnak áldásait; színarany koronát tettél fejére. Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent. Nagy az ő dicsősége a Te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája. Sőt áldássá tetted őt örökké, megvidámítottad őt színed örömével. Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.” Zsoltár 21,1-8
Uram, szeretnénk megköszönni, hogy szólsz hozzánk. Áldunk mindazért, amit az Igében elkészítettél számunkra. Kérünk, könyörülj rajtunk, hogy úgy fogadhassuk az emberi beszédet, mint Istennek beszédét, aminthogy az is. Szólj azért hozzánk, Lelked által.
Ámen.
Szeretném megkérdezni: Mi a főfoglalkozásunk? A Zsoltár így kezdődik: “Az éneklőmesternek, Dávid Zsoltára.” Csak azután mondja: “A Te erősségedben örül a király.” A Prédikátor könyvében Salamon magáról mondja, hogy a prédikátor, aki mellesleg királya volt Izráelnek. Dávidnak itt az éneklőmesterség volt a főfoglalkozása, és utána következett az, hogy királya volt Izráelnek.
Nem tudom, így van-e ez az életünkben is, Isten szolgája és aztán van egy mellékfoglalkozásunk, orvos, ügyvéd, kőműves, földműves. Sokféle foglalkozás lehet, de a főfoglalkozás az, amit az Úrtól kapunk. Az Úr most azt a kérdést teszi fel: Mi a nagyobb, mi a fontosabb? Dávid, király létére ezzel kezdi: “Az éneklőmesternek, Dávid Zsoltára.”
Azután írja, hogy “A Te erősségedben örül a király”. Nem tudom, mi, még a saját erősségünkben örülünk? A Biblia így mondja: Az Ő ereje erőtlenség által végeztetik el. Sok-sok évnek kell eltelni az ember életében, amíg igazán erőtelenné lesz. Valaki elmondta, hegedülni tanult, és egy mesterrel megbeszélte, mennyiért tanítja. Aztán azt kérte, ha lehet olcsóbban tanítson, hiszen már öt éve tanulok. A mester azt mondta: Akkor sokkal többe kerül, el kell felejtenie amit eddig tanult.
Nálunk is így van az erősséggel, Istennek először törnie kell a mindenféle testi elgondolásomat, ügyességemet, képességemet, amíg végre adni tudja az Ő erejét. Hosszú évek telnek el, amíg csak ezt végezheti az Úr, hogy erőtlenné tesz. Erőtelen vagyok-e már annyira, hogy az Úr felajánlhatja az Ő erejét? Örülni tudok-e már az Ő erejének, vagy pedig még magammal vagyok nagyra? Mennyi idő kell még az Úrnak arra, hogy erőtlenné lehessek és adhassa az Ő erejét felülről? “A Te erősségedben örül a király; és a Te segítségedben felette örvendez.” Szükségem van-e már az Úr segítségére, vagy még magam is elboldogulok?
Édesanyám mondta idős korában, két szót kell megtanulnom: Kérem, és köszönöm. Arra gondoltam akkor: Istenem, segíts, hogy hamarabb megtanuljam ezt a két szót, ne majd a legvégén. Hadd tudjam igazán szívből mondani: Uram, kérem, hogy segíts rajtam. Ha ezt már tudom mondani, akkor majd a másik szót is szívből mondhatom: Köszönöm. Olyan kevéssé tudunk hálát adni igazán. Úgy vagyok-e, hogy a Te segítségedben felette örvendezek? Dávid nyilván tudta, hogy egyetlen segítsége az Úr és ennek örül és örvendez felettébb.
“Szívének kívánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg.” Vajon szívem kívánsága egy az ajkam kérésével? Nagyon sokszor azt imádkozzuk, amit imádkozni kell. Olyan szépeket tudunk kérni, de az Úr látja mögötte, mi a szívünk kérése. Sokszor egészen más. Úgy érzem, ha a kettő nem egyezik, kár kimondani kérésemet. Foosdick könyvének ez a címe: Az uralkodó vágy imádsága. Isten mindig azt hallja, ami a szívünkben van. Hiába mondok akármilyen szép szöveget. Ki tudja milyen szennyes kérés és Isten hallja. Talán gyilkos kérés. Kimondani nem merném, de Isten hallja. Ma este nagyon figyeljünk arra, azt dobogja-e a szívünk, amit a szánk mond? Olyan jó ez a kettő együtt: “Szívének kívánságát megadtad néki, és ajkainak kérését nem tagadtad meg.”
Nézzük meg, mi a király szívének kívánsága? Röviden, egyszerűen: “Életet kért Tőled”. Milyen csodálatos szó ez, hogy “élet”. Talán sokszor volt már nekünk is drága ez a szó. Talán házasságkötésnél, vagy mikor megismerted az első szerelmet. Előttünk volt az egész élet. Egy asszony mondta, mikor az első gyermekemet öleltem szívemre akkor mondtam, Istenem, ez az élet. Csodálatos élet! De minden öröm, amit ez az élet adni tud, rövid ideig tart. Hamar jön a csalódás. Sokszor még a hívő élet dolgaiban is. Talán mikor először ismerted meg Jézust, a hívő élet örömével mondtad: élet, Istenem élet!
Azt mondja az Ige: “Életet kért tőled, adtál néki hosszú időt, örökkévalót, végtelent. Az élet rövid, elmúlik. Akkor hát jó volna szembenézni, mi az az élet, amit itt a király kért? Szeretném nagyon egyszerűen azt mondani: nem egy élmény, nem egy érzés, nem is új, csodálatos gondolatok. Nem is az az öröm, amit az ember sokszor érez. Hát akkor mi az élet? Jézus azt mondja: “Én vagyok… az élet!” (Jn 11,25). Nem az az élet, amit mi gondolunk annak. Valaki az élet, nem valami.
Nemrég egy könyvben olvastam: Az Édenben Ádám ártatlan volt, még nem evett az élet fájáról. Még döntés előtt állt az első ember. Dönthetett az élet és halál között. Istentől való függőség és függetlenség között. Dönthetett, és a halált választotta. A halál fájáról evett. Mellette állt a Sátán és súgta neki: Olyan leszel mint maga az Isten. Erről egyél!
Súgja-e neked Isten Szentlelke, hogy az élet fájáról egyél? Hogy egyre jobban betölthessen az új élet, Jézus. Bár adhatna neked Isten teljesebb életet, jobban Jézust, jobban önmagát. Valaki elmondta, olyan sokáig hallgattam igehirdetéseket, és nem tudták megmondani, mi az élet. Aztán egyszer egy fiatalember kezdett el beszélni, bizonyságot tenni, és az első pár mondat után tudtam: Ez az élet. Ebből az emberből ragyogott, áradt az isteni élet. Amikor megszólalsz, tapasztalják-e az emberek az életet?
Amelyik igehirdetésben Jézus nincs jelen, az az igehirdetés betű, amelyik öl. Egyszer nagyon komolyan feltettem magamnak a kérdést: Vajon amikor szólok, mindig jelen van az élő Jézus Krisztus, vagy az igehirdetés csak betű, amelyik öl? Milyen jó volna, ha lenne közöttünk egy-kettő, aki ezt a kérést el tudja ma mondani: Uram, életet adjál nekem, semmi más nem érdekes.
Testi életünknek ez az egyetlen értelme, hogy isteni életet hordozhassunk magunkban. A király, aki éneklőmester volt, Dávid, ez volt szívének vágya és ajkainak kérése. A kettő egyezett. Olyan jó a folytatás: “Adtál néki hosszú ídőt, örökkévalót és végtelent.” Úgy szeretem, mikor Isten az életről beszél. Az Ige örök élet. Olyan örömöt, szeretetet, békességet akar adni, amelyik örök, amelyik nem múlik el. Amit Isten ad, nem valami, hanem Valaki. A benned élő Jézus. Kérjük most az Urat, hogy ezzel az élettel töltse meg szívünket.
A király ezt kérte és elmondta itt az Ige végig, hogy az élettel együtt mit kapott. “Nagy az ő dicsősége a Te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.” Salamon is kért az Úrtól és mert jól kért, ráadást is kapott. Dávid is Isten szerint kért, itt a dicsőség és méltóság, a fény a ráadás. “Sőt áldássá tetted őt örökké; megvidámítottad őt színed örömével.” Úgy megörültem ennek a két szónak: “Színed örömével”. Jézus jelenlétével vele jár az öröm. Naponta találkozhatsz Vele. Mikor látod az Urat, az Ő színének, az Ő megjelenésének az öröme mindig új.
“Bizony, a király bízik az Úrban és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.” Azért nem inog meg, mert vele van a Magasságosnak kegyelme. Mi a kegyelem? A meg nem érdemelt szeretet. Vajon rád áradhat-e ezen a héten a meg nem érdemelt szeretete? Jó volna úgy tovább menni, hogy velem van a Magasságosnak kegyelme, a meg nem érdemelt szeretet.
Imádkozzunk!
Uram, kiáltunk Hozzád, taníts minket jól kérni. Tudod, hogy mindnyájan életre vágyunk, az egyetlen életre, amit érdemes élni. Kérünk Uram, hogy a Veled való kapcsolatot ajándékozd nekünk először, vagy újra. Hadd kérjünk egy szívvel, ajándékozz meg bennünket életeddel, a te tiszta, szent, csodálatos életeddel. Adj ma csendet előtted, és hadd merjünk kérni Tőled, hogy meghallgathass, neved dicsőségére.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. július 21.