“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Ne légy messze tőlem
“Az éneklőmesternek, az ajjelethassakhar szerint: Dávid Zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartatásomtól jajgatásomnak szava. Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg, éjjel is és nincs nyugodalmam. Pedig Te szent vagy, aki Izráel dicséretei között lakozol. Benned bíztak atyáink, bíztak és Te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg. De én féreg vagyok, s nem férfiú: embernek csúfja és a nép útálata. Akik engem látnak mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejüket: Az Úrra bízta magát, mentse meg őt, szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! Mert Te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin. Születésem óta a Te gondod voltam: anyám méhétől fogva Te voltál Istenem. Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság és nincs aki segítsen. Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. Feltátották rám szájukat,mint a ragadozó és ordító oroszlán. Mint a víz úgy kiöntettem, csontjaim mind széthullottak, szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott, átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek, s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon és köntösömre sorsot vetnek. De Te, Uram, ne légy messze tőlem, én erősségem, siess segítségemre. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. Ments meg engem az oroszlán torkából.” Zsoltár 22,1-22a
Hálát adunk Urunk mindazért, amit ezen a héten mondasz majd nekünk, és amit végezni akarsz bennünk. Kérünk, tedd késszé szívünket mindent elfogadni, igédet, szeretetedet, ítéleteidet és kegyelmedet. Áldj meg minket nyitott szívvel, hogy amit Te adni fogsz, hadd lehessen a mienk. Kérünk, végezd el bennünk, hogy hófehér ruhában mehessünk majd haza. Hadd lehessünk gyermekeid, akiket áldássá tehetsz.
Ámen.
A Zsoltár elé az van írva: “Jövendölés a Messiás szenvedéseiről.” Olyan megdöbbentő, hogy ezer évvel Krisztus születése előtt pontosan leírják a Messiás szenvedését. Dávidnak Isten előre kijelenti. A Bibliának 90 %-a már beteljesedett. Ami még hiányzik, az ezután teljesedik be. “Igaz beszéd ez” – mondja az Ige, hihetsz szavaiban.
Akik ismerjük a Bibliát, tudjuk, milyen rettenetes harcban volt Jézus, hogy ha lehet, ne kelljen kiinnia a keserű pohárt. Atyám, ha lehet, távoztasd el tőlem ezt a poharat, ne kelljen végigjárnom ezt a rettenetes utat. És nem lehetett. Mert ha Isten akkor az Ő Fián segít, mi mindnyájan elveszünk. Jézus belekerült a sötétségbe attól a perctől kezdve, hogy magáraveszi a bűnt. Isten elhagyta Őt. A Zsoltár elején hallhatjuk az éles sikoltást: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27,46). Milyen rettenetes lehetett Jézusnak, aki mindig Istennel járt. Életének legnehezebb szakaszaiban is mindig ott volt vele Isten. És most egyszer csak elhagyja. És nem érti, hogy miért? Ugye megértjük: a bűnért. Mennyi kiáltás hangzik ebben a világban: Istenem, miért? Talán már te is kiáltottál nehéz körülmények között, hogy miért kellett ennek így történnie? Nekünk egyszerű a válasz: a bűnért.
Nagyon sok nehéz, amin végigmegyünk, a bűn következménye. De Jézus nem követett el bűnt. Milyen érthető ez a kiáltás: Istenem, engem miért hagytál el? Megint csak a bűn miatt. Jézus azért lett elhagyottá, mert amikor magáravette a bűnt, az elszakította Őt Istentől. Ha az Egyszülött Fiút elszakította a bűn, mennyivel inkább minket.
A kiáltás után így mondja az Ige: “Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. Én Istenem, kiáltok nappal, és nem hallgatsz meg, éjjel is és nincs nyugodalmam.” Nagycsütörtökön kezdődik az első éjjel. Tudjuk, hogy utána jön az elfogatás: “Körülfogtak engem Básán bikái.” Izráelnek egy hatalmas területe Básán, hatalmas legelőkkel, annyit jelent, hogy a saját népem, Izráel. Básán bikái vettek körül és feltátották szájukat ellenem. Júdással az élükön jönnek, hogy elfogják Jézust, és már ott kitátják a szájukat ellene. Elkezdődik a szenvedéstörténet.
Majd elmondja, hogy mennyire vele volt addig Isten. Beszél az atyákról, akik Benne bíztak, és Isten megszabadította őket. Aztán így folytatja: “Te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin. Születésem óta a Te gondod voltam: anyám méhétől fogva Te voltál Istenem.” Nincs ember a földön, aki ezt mondhatná, aki az anyja méhétől fogva az Úrral járt, csak Ő, az egyetlenegy. Olyan sokan mondogatják: születésem pillanatától az Úré voltam. Ilyen ember nincs. Mindnyájan bűnben születtünk és bűnben melengetett az anyánk. Jézus az egyetlen, aki ezt a mondatot elmondhatja: “Születésem óta a Te gondod voltam, anyám méhétől fogva Te voltál Istenem. Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs aki segítsen. Tulkok sokasága kerített be engem körülfogtak engem Básán bikái.”
Olyan rettenetes, amikor Júdással az élen elfogják Jézust. Amikor elkezdődik a gúnyolódás, a szenvedés. Ahogy leírja az Ige végig: “Én féreg vagyok s nem férfiú, embereknek csúfja, a nép útálata. Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejüket: Az Úrra bízta magát, mentse meg őt, hiszen gyönyörködött Benne.” Nem tudom, valaha gúnyoltak-e titeket úgy igazán? És hogy milyen nehéz végighallgatni,és nem válaszolni. Ezzel kezdődött az első éjszaka. Amikor megkötözve viszik Jézust, a főpap udvarán elhangzik az első szitok, az első pofon, az első ütleg, és az első hamis vád. Izráel népe tátja rá a száját, az övéi bántják.
A főpap udvarán kezdődik a szenvedés, ahol Péter megtagadja, ahol végig kell élnie mindazt, ami fájdalom. Aztán jön a nappal, a második időszak, amikor Jézus benne van a sötétben, a bűnnek, a halálnak a rettenetes sötétségében Pilátus előtt. Így folytatja az Ige: “Ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott.” Most már nem a Básán bikái, nem az övéi, a pogányok. “Ebek vettek körül.” És megtörténik vele minden, amit itt leír a Biblia. Honnan tudta ezt Dávid ilyen pontosan? Hogy kiáltják: Az Úrra bízta magát, mentse meg! A fejüket hajtogatják és csúfolódnak. “Mint a víz úgy kiöntettem, csontjaim széthullottak, szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.” Az ember végignézi a korbácsolást, hogy ez valóban mind megtörténik vele. “Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott, átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek, s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon és köntösömre sorsot vetnek.” Dávid már ezt is látta az Isten világosságában, hogy a köntöst nem szaggatják széjjel, hanem sorsot vetnek reá. Szószerint ezt írja Máté és Lukács evangéliuma.
Az Ige elmondja a keresztrefeszítés rettenetes kínját: “Átlyukasztották kezeimet és lábaimat.” Tudjuk, hogy ez volt a legrettenetesebb, amikor ott kellett függni a kéz és a láb sebein. Kimondhatatlan fájdalom, hogy a sebeken függött az egész test súlya. Amikor valakit megfeszítettek, először hozzá kötötték a vízszintes gerendához. Aztán átszögezték kezét és lábát, eloldozták a kötelet és abban a pillanatban ránehezedett minden, és iszonyú fájdalom futott végig az egész testen. Így függött három órán keresztül. “Átlyukasztották kezeimet és lábaimat.” Szinte látni a keresztrefeszítést Krisztus előtt ezer évvel. Mennyire valóság az, amit a Biblia mond. És ha ez így mind beteljesedett, azt hiszitek az ítélet nem fog ugyanígy beteljesedni szóról-szóra? Talán könnyen vesszük, hogy ugyan már, ki tudja ezt? Ami meg van írva, az teljesen bizonyos. Egyetlen szó nincs hiába a Bibliában.
“De Te Uram, ne légy messze tőlem, én erősségem siess segítségemre.” Olyan érdekes, ahogyan tovább mondja: “Szabadítd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. Ments meg engem az oroszlán torkából.” Belekerült az oroszlánnak a torkába, a halálnak a torkába, de Isten megmentette onnan. Valami csodálatos, hogy a halál nem tudta fogvatartani Jézust. A korinthusi levél így írja: lehetetlen volt, hogy Jézust fogva tartsa a halál. Csak a torkában volt. De Isten megmentette a halál torkából. Olyan megdöbbentő, hogy Jézus halálánál nem Jézus halt meg, hanem a halál. Így mondja az Ige: “Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?” (1Kor 15,55). Jézus győzelmesen jön elő a halál torkából. A feltámadás erről beszél. Egyszerűen Ő győzött a legnagyobb, az utolsó ellenségen, a halálon. Kijön győztesen húsvét reggelén. A halál halt meg, Jézus pedig csodálatosan, ragyogóan, győztesen feltámadott.
Jó volna most komolyan szembenézni vele, vajon ezek után tudsz-e még kételkedni? Ezek után van-e még lehetőséged kérdőjeleket föltenni, amikor ezer évvel a Jézus halála előtt pontosan minden le van írva. Olyan nagyon jó, hogy erre a “miért” kérdésre, amire senki nem tudott válaszolni, te, meg én válaszolhatunk. Ha átélted, hogy megszabadított, akkor mondhatod, hogy értem. Az ég és a föld nem tud válaszolni, de a megváltott ember leborul a kereszt előtt és megköszöni, hogy értem tetted Jézus. Nagyon jó volna egyszer elfogadni ezt a csodálatos váltsághalált, amit ilyen pontosan leír Dávid, és ami beteljesedett a te és az én üdvösségemre. Jó volna komolyan szembenézni ezzel az igével: “Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk íly nagy üdvösséggel.” (Zsid 2,3). Mimódon fogsz megmenekedni, ha nem veszed halálosan komolyan azt, amit az Ige mond?!
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy előttünk a nagyhét, és hogy napról-napra végignézhetjük majd a szenvedésedet Jézus. Kérlek, könyörülj rajtunk! Uram, olyan rettenetes, hogy ezt is meg tudjuk szokni, elmegyünk mellette anélkül, hogy igazán a szívünkig érne. Kérlek, könyörülj meg rajtunk az előttünk levő időszakban, hogy először, vagy újra egészen átéljük ezt a szeretetedet, amivel magadat oda adtad. Áldj meg minket már ma este, hadd hajoljunk meg igazán Előtted. Uram, add, hogy felhangozzon szívünkből a dicséret és a hála. Hadd tudjuk megköszönni, amit üdvösségünkre értünk tettél.
Ámen.
Biatorbágy, 1989. március 12.