“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Az Úr az én pásztorom
“Dávid Zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy: a Te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt, Elárasztod fejem olajjal: csordultig van poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.” Zsoltár 23,1-6
Uram, hálát adunk, hogy pásztorunk voltál. Hadd köszönjük meg az egész utat, amin eddig vezettél, és azt is, hogy idevezettél. Áldd meg a bejövetelünket, itt tartózkodásunkat. Végezz el bennünk mindent, amiért idehoztál. Köszönjük, hogy hallhatunk, és érthetünk.
Ámen.
Annyira örültem ennek a mondatnak, hogy az Úr a mi pásztorunk. Egyszer fiatalok között beszéltünk erről, hogy minden ember vagy juh, vagy farkas. A farkasnak van körme, foga, ereje, tud védekezni, harapni. Minden eszköze megvan arra, hogy védje magát. A juhnak nincsen. Arról beszéltem, hogy vannak emberek, akik kiharcolják maguknak a jogaikat, és vannak bárány emberek, akik tehetetlenek, nem tudnak védekezni, segíteni magukon. Kérdezgettem a fiatalokat: bárány vagy, vagy farkas? Egy kislány azt mondta: farkas vagyok és az is maradok, mert minden embernek megvan az élethez való joga, és ezt az embernek ki kell harcolni. Nem tudom, hogy farkas maradt-e, csak arra emlékszem, hogy döbbent csend volt, amikor kijelentette, hogy farkas akar maradni.
A farkasnak minden védekező eszköze megvan, a szegény bárány pedig kiszolgáltatott. De van valamije, ami a farkasnak nincs. Van pásztora. Nem hallottam még farkas pásztorról. A báránynak nem kell védekezni, harapni, karmolni, mert pásztora van, és ezért mindene megvan. Ezért volt jó most olvasni: “Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” A legerősebb, a leghatalmasabb Valaki a pásztorunk. Ott vagy-e a pásztorolása alatt, vagy farkas életet élsz? A legnagyobb bolondság, ha valaki bárány létére farkasként akar élni. Nem a fog és köröm különbözteti meg a farkast a báránytól, hanem a szíve. Valaki azt mondta: próbáltam úgy élni, mint más, de nem tudtam. ÁB-ra ment, és nem tudta megérteni, hogyan tud a többi a kórteremben nevetgélni, viccelni, festeni magukat. Ott fekszem közöttük, és majdnem elpusztulok, mert megöltem a gyermekem. Nekik nem fáj? Hogy lehet, hogy nem érzik?
Ha valakinek bárány szíve van, nem bírja a veszekedést, a haragot a munkahelyen, amikor a többi vígan tapossa egymást. Bolondság volna bárány létedre farkasként élni, mert ennek valami nagy tragédia lesz a vége.
Olyan jó ez az első mondat, amivel az Úr fogad bennünket: “Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” Figyelted-e már, hogy amikor elcsatangoltál, az Úr mindig visszaterelt. Jó arra gondolni, hogy nem szűkölködöm. Olyan nagyszerű, ha az Úr a pásztorod. Az Ige mondja: “Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak, mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.” (Zsoltár 20,8). Annyiféleképpen próbálja az ember bebiztosítani magát. Nincs más olyan védelem, olyan szeretet, olyan gondoskodás, mint amilyen az Úrnak a pásztorolása alatt van. Ha ma semmi mást nem tennél, csak hálát adnál az Úrnak, hogy annyi éven keresztül pásztorod volt, akkor már valamit megértettél. “Akik az Úrban bíznak, semmi jót nem nélkülöznek.” (Zsoltár 34,10). Az a kérdés, mi az, amit mi “jónak” nevezünk. Sokszor a végén derül ki, hogy jó volt, amire azt mondtad, hogy nem jó.
Az első, amiről a Zsoltár beszél, emberileg is jó. “Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.” Az Úrnak báránya testileg, lelkileg jól táplált, mert mindene megvan, amire szüksége van. Az Ő pásztorolása alatt nincsenek kimerült, agyonhajszolt, fáradt juhok. Milyen borzasztó, hogy úgy jöttél ide, hogy majdnem összeesel. Az Ő juhai füves legelőkön nyugosznak. Nem kell sietni. Vajon az igén keresztül eljutsz-e oda, hogy tudsz csendben figyelni az Úr szavára? Vagy pedig mindig nyugtalanít valami? Az Övéi azért nyugodtak, mert belülről van nyugalmuk, még ha kívül sok a munka, akkor is.
A másik, amit mond az Ige, hogy “Csendes vizekhez terelget engem.” A Biblia szerint a víz az Ige, és az Igén keresztül Isten szeretete. Szomjas világban élünk. Emberek naponta halnak szomjan szeretet nélkül, vagy futnak bele a kábítószerbe és ki tudja mi mindenbe, mert nem tudnak szeretet nélkül élni. Az Úr juhainak, akik az Ő pásztorlása alatt élnek, mindig van elég vizük. “Csendes vizekhez terelget engem.” Mit akarsz inni? A világ öröme és szeretete kellene? Assziría és Babilónia folyóvizei kellenének? Van szeretet ebben a világban is, vigyázz, sebesen folyó víz, sokszor elragadja az embert a szerelem, érzések, dolgok. Az Isten vize, a jó pásztor vize csendes víz, nyugodtan ihatsz belőle. Nem tesz tönkre. Ismered ezt a csendes vizet? Aki először megkóstolja a pásztortól kapott vizet, az azt mondja: mindig ezt kerestem, erre vágytam. Van-e időd, türelmed arra, hogy gyakorold a Vele való kapcsolatot? Az Úr ezen a héten ilyen legelőre és ilyen vízhez akar terelni. Engeded-e magadat? Ő a pásztorunk és ezt a kettőt ígérte, amire azt mondja, hogy az övéi semmi jót nem nélkülöznek.
Így szól tovább az Ige: “Lelkemet megvidámítja.” Vajon jó dolga van-e a lelkednek? Úgy jöttél-e ide, hogy elégedett, nyugodt, vidám, boldog lélek van benned? Kérdezd meg: én lelkem, jó dolgod van nálam, elégedett ember vagy? “Lelkemet megvidámítja.” Ezek mind olyan dolgok, amikre azt kellett mondanom, hogy semmi jót nem nélkülöznek. De most jönnek a furcsa jók, amire azt kell mondani, hogy Isten szerint biztosan jók. A halál árnyékának völgye. Abban sem szűkölködik, aki az Úré. “A Te vessződ és botod azok vigasztalnak engem.” Testvér, juha vagy? Nem fogsz szűkölködni a vesszőben és a botban sem. Isten legnagyobb ajándékai fekete csomagolópapírban érkeznek. Ebben sem szűkölködik az Ő juha. Az egész életünk a halál árnyékának völgyébe megy. Mindenen rajta van a mulandóságnak az árnyéka. Ebben az életben ebben a völgyben járunk. Körülöttünk emberek halnak meg. Egy haláleset árnyéka sokszor sokáig rajta fekszik az életünkön. De van egy mondat: “Te velem vagy.” Olyan csodálatos ez a pár szó. Mi bajom lehet, ha Ő velem van?
Eszembe jutott amit Édesanyám mondott. Nagyon benne volt már a halál árnyékának völgyében, és nagyon ritkán történt meg, hogy egy délutánt vele tudtam tölteni. Egyik alkalommal azzal léptem be hozzá: Ma egész délután veled maradok. Szinte hihetetlenül kérdezte: Egész délután az enyém vagy, csak az enyém? Majdnem elkezdett folyni a könnyem, hogy ilyen sokat jelent ez neki? Milyen jó volna, ha mondhatnád a nehezekben, a bajokban: Uram, lehet nekem valami bajom, ha velem vagy és velem is maradsz? Jelent-e neked ennyit a Pásztorod?
Úgy szeretem ezt a mondatot: “A Te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.” Ha rajtunk van is a pásztorbot, a másik végén a Pásztor van. A bot nem magától jár. Isten ad nehezeket. Ha fáj, tudd, hogy a bot másik végén a Pásztor kéz van. És ezért vigasztaló. Az Ő juhai nem szűkölködnek sem a vesszőben, sem a botban. De így mondja az Ige: “Nem félek, mert Te velem vagy.” Mered-e ma a Pásztor szemébe nézve mondani: Semmitől sem félek, mert Te velem vagy.
Még egyről beszél az Ige, ami megint csak nem valami kellemes: az ellenség. “Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt.” Van a báránynak ellensége? Bizony van, külső és belső ellensége. Talán megértitek az Ige mondanivalóját. Annyit jelent, amikor a legközelebb van az ellenség és a legnagyobb veszedelemben van az életed, akkor lehet győzni, lehet a gonoszt jóval viszonozni. Abban a pillanatban Te eszel közben. A lelked táplálkozik, amikor, ami rosszat kaptál, jóval viszonozod. Ezt csak az Úr tudja megtenni. Ezt az asztalt senki nem teríti meg neked, csak az Úr.
Tudsz-e örülni a nehézségeknek? Pál apostol azt mondja: “Annakokáért gyönyörködöm az erőtelenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban.” (2Kor 12,10). Ő már evett a kereszt győzelmének az asztaláról. Tudjátok, hogy a kereszt mit jelent? Hogy ami rosszat tettem, Jézus mind jóval viszonozta. Akarod-e élni a keresztet? Ismered már ezt az asztalt? Nézd, az utolsó vacsora, az úrvacsora asztalát Jézus a kereszten terítette meg. Ez az én testem, és ez az én vérem. Amikor eszel az úrasztaláról, gondolsz-e arra, hogy ez az, amit Ő terített meg az ellenségek előtt. Amikor gúnyolták Jézust, – hiszen tudod, hogy mi történt ott. Amikor az ellenségek körülállták, akkor terített asztalt. Most is ott terít asztalt az övéinek.
A hívő életem legnagyobb örömei azok voltak, amikor valóban tudtam a gonoszt jóval viszonozni, amikor Ő megterítette nekem ezt a lehetőséget. “Csordultig van poharam.” Semmivel nem lesz tele a poharad. Ha vágyol erre a túlcsorduló pohárra, engedd, hogy az Úr az ellenséged előtt asztalt terítsen neked. Akkor adja neked azt a kenyeret, ami mennyei kenyér. Ha valaha csak egy kicsit is megtapasztaltad, akkor tudod, mit jelent ez az Ige, hogy “Elárasztod fejem olajjal, csordultig van poharam.”
Olyan jó az utolsó mondat: “Az Úr házában lakozom hosszú ideig.” Tudjátok, hogy most az Úr házában vagytok. És ha valóban bekerülsz az Ő házába, akkor neked otthon is az lesz, és akkor hosszú ideig, végtelen ideig lakhatsz az Ő házában. Magaddal viheted az Urat, nem kell itthagynod. Az Úr háza, az Ő szeretete, kegyelme az, amire azt mondja az Ige: “Isten sátora az emberekkel van.” (Jel 21,3). Milyen jó lesz, ha ebben a sátorban, az Ő szeretetében, a Vele való közösségben élhetsz hosszú ideig. Egyik Zsoltárban mondja az Ige: “Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent.” (Zsoltár 21,5).
Mondd el ma este az Úrnak, hogy hosszú ideig, mindvégig, örökkön örökké a közelségedben akarok lakozni, mert Te vagy Pásztorom! Olyan jó volna, ha szívünkig érne ez a mondat, és úgy feküdnénk le, mint aki hazaért. Hogy úgy ébredhetnénk fel reggel, mint aki otthon van, az Úr pásztorolása alatt, az Ő szeretetében.
Imádkozzunk!
Urunk! Úgy szeretnénk dicsőíteni, hogy itt lehetünk a közeledben. Hadd áldjunk, hogy mindenné szeretnél lenni számunkra. Kérünk, segíts, hogy akik most itt vagyunk, hadd kerülhessünk egészen a Te pásztorkezed alá. Áldd meg a mai estét, hadd beszélhessünk Veled. Kérünk, ébreszd fel imádságunkban a hálaadást minden kegyelmedért, minden szeretetedért. Ébressz bennünk vágyat arra, hogy sokkal tudatosabban, egészen Hozzád tartozzunk. Köszönjük, hogy azt mondtad, velünk vagy. Hadd tapasztaljuk ezt meg már ma este is. Kérünk, hogy vessződdel, botoddal, gyógyító szereteteddel cselekedj meg mindent, ahogyan szükségünk van rá.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. április 15.