“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Az Úré a föld
“Dávid Zsoltára. Az Úré a föld és annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai. Mert Ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette. Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az Ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra és nem esküszik meg csalárdságra. Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétől. Ilyen az Őt keresők nemzetsége, a Jákób nemzetsége, akik a Te orcádat keresik. Szela. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, Ő a dicsőség királya. Szela.” Zsoltár 24,1-10
Uram, szeretnénk megköszönni az adventi időt. Köszönjük, hogy jössz, és várhatunk hogy mindannyiónkhoz szólni fogsz ezen a héten. Segíts, hogy ki tudjuk nyitni Előtted a szívünk ajtaját. Kérünk, Urunk, hogy ismertesd meg velünk a Krisztus-várás mérhetetlen nagy örömét. Köszönjük, hogy megáldottad a bejövetelünket, és hisszük, hogy megáldod az itt tartózkodásunkat. Kérünk, készíts találkozást Veled már az első alkalommal.
Ámen.
Először azt mondja el az Ige, hogy “Az Úré a föld és annak teljessége; a föld kereksége és annak lakosai.” Istennek joga van az emberhez, mégpedig kétszeresen is. Először a teremtés jogán. Azért az Úré a föld, mert Ő teremtette. Másodszor a megváltás jogán. Miután elveszett az ember, Isten megkereste az elveszettet. Tehát kétszeresen az Övé a föld és annak lakói.
Amikor ezt az Igét olvastam, egy történet jutott az eszembe. Egy égő házról szólt amelynek az ablakában ott állt egy kétségbeesetten síró gyermek. Egy férfi szerette volna megmenteni. Az esőcsatornán felmászott az ablakig. Amikor kúszott vissza a gyerekkel, már a csatorna is tüzes volt. Mire leért a földre, a két tenyere összeégett. Amikor az volt a kérdés, kié legyen a gyermek, összeült a tanács, feljegyezték a jelentkező házaspárokat, és próbálták eldönteni, kinek adják oda a gyermeket. Miközben így vitatkoztak, előjött egy férfi és azt mondta: a gyermek az enyém. Megkérdezték, milyen jogon? Akkor felmutatta két összeégett kezét és azt mondta: ezen a jogon. Könnyes szemmel nézték a tanács tagjai, és belátták, ennek az embernek igaza van, szenvedett a gyermekért, jog szerint az övé.
Szeretném, ha ezen az első estén látnád az Úr Jézus átszögezett kezét. Azt a kezet, amelyik most rád mutat, és azt mondja: enyém a föld és minden lakosa.
Az Ige két kérdést tesz fel. Az első így hangzik: “Kicsoda megy fel az Úr hegyére?” A második: “És kicsoda áll meg az Ő szent helyén?” Az Úr hegye, a Golgota hegye. Sokan mennek fel az Úr hegyére, a Golgotára, megtalálják a keresztet, de nem állnak meg. Sok embernek volt találkozása az Úrral, boldog is volt, jó is volt, de múltak a hetek, hónapok, évek, és valahogy nem állt meg.
Megdöbbentő ez a két kérdés egymásután. A Vele való kapcsolatban kicsoda áll meg? Ha valaha találkoztál az Úrral, megmaradtál-e Benne? Egy házasságot nemcsak megkötni kell, élni is kell abban. Az Úrral nemcsak találkozni kell, hanem a Vele való kapcsolatban meg kell maradni. Ez a két kérdés hadd maradjon most a szívünkben.
A következő vers így szól: “Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra és nem esküszik meg csalárdságra.” Végignézve ezeket a feltételeket, megállapítottam, hogy három szervünkről van szó amelyekre vigyáznunk kell. Az első a tiszta kéz. Nem könnyű kérdés, hogy mihez nyúlok. Egy alkalmon erről beszéltünk: hol a kezed? A feltámadott Jézus Tamásnak mondja: Hozd ide a te kezedet! Ma este nekünk mondja az Úr: hozd ide a kezedet, és nézd meg az én kezemet. Ekkor esik oda Tamás Jézus lábaihoz: “Én Uram és én Istenem!” (Jn 20,28). Az Úr megkérdezi: tiszta kezű ember vagy? Hol jár a kezed?
A másik feltétel: tiszta szív, amelyik nem adja lelkét hiábavalóságra. Megint csak megkérdezem: mi van a szíveddel? Mennyi hiábavalóság, mennyi haszontalan dolog tud meghúzódni egy emberi szív mélyén.
A harmadik a nyelved, és a beszéded. Ez a következő, ami nagyon komoly szerve a testünknek. Amikor Ézsaiás meglátja magát, rémületesen felkiált: “Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok! (Ézs 6,5).
Ki állhat meg az Úr előtt? Világosan elmondja az Ige: “Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra és nem esküszik meg csalárdságra.” Tehát tiszta a nyelve. Erre szól az ígéret: “Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétől.” Vajon nyerhet-e az életed áldást? Nem azt kérdezem: gazdag vagy-e? Hanem, van-e áldás az életeden? Hiába van meg mindenünk, ha nincs áldás. A házasságodon, a családi életeden, a gyermekeiden van-e áldás?
A következő mondat úgy megvigasztal. Mindnyájan elmondhatjuk: nem vagyok tiszta kezű, tiszta szívű, rengeteget beszéltem olyat, amit nem kellett volna. A vigasztaló mondat így szól: “Ilyen az Őt keresők nemzetsége, a Jákób nemzetsége, akik a Te orcádat keresik.” Nagyon komolyan hiszem, hogy aki idejött, Istent kereső ember. Miért volna érdemes megtenni ezt az utat? Mit lehet itt keresni? Egyáltalán mit lehet itt az Úron kívül keresni? Nem veszélyes dolog az Urat keresni? A bűneset után Ádám azonnal elbújt, mert félt ránézni az Úrra, félt a tekintetétől. Emlékszem gyerekkoromban, ha rossz fát tettem a tűzre, féltem az anyámtól, pedig nem látott át rajtam, be lehetett csapni. De itt Istennek a szemével kerülök szembe, akit nem lehet becsapni. Állandóan menekülünk Isten arca elől. Persze Isten elől sehova nem lehet menekülni, csak Hozzá. Nincs menekvés sehol másutt, csak Nála. Isten haragja elől csak a kegyelemhez lehet menekülni.
“Ti kapuk emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya!” Gondoljunk arra a kapura, amelyik az Édenben bezárult. Amikor az első ember vétkezett, bezárult Isten országának az ajtaja. Ott álltak a kérubok pallossal és nem lehetett bemenni. A napokban olvastam: “Vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál”. (Ézs 64,1a). Már megszakasztotta az eget. Valaki jött a mennyből. A nagy kapu kinyílt, karácsonykor Jézus a földre jött. Aztán nagypénteken megint megnyílt ez a kapu. A kárpit, ami elzárta az embereket Isten elől, aljától a tetejéig végighasadt. Lehet Istenhez menni. Addig nem lehetett. Nagypénteken, amikor azt mondta Jézus: “Elvégeztetett!” a kapu kitárult. Most már csak a kicsi ajtónak kell nyílni, a szíved ajtajának. A nagy kapu már nyitva van. Így írja Péter: Nagy kapu nyílott meg előttem.
Vajon a kicsi ajtó, az életed kicsi ajtaja megnyílik-e ezen a héten? Az Ige nagyon komolyan felszólít: nyíljatok meg, emelkedjetek fel örökkévaló ajtók. “Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.” Ő, aki megharcolta a harcot érted a Sátánnal, bűnnel, minden erővel, amelyik fogva tarthatna egy embert. Vajon beengeded-e most ezt a Jézust, megnyitod-e szíved ajtaját egészen? Lehet, hogy egy ajtón már beengedted Őt. De most egy másikon zörget. Lehet, hogy az anyagi életed ajtaja van még bezárva. Lehet hogy a házaséleted ajtaja. Vannak még zárt ajtók. Nyíljatok ki örökkévaló ajtók.
Az a boldog ember, akinek egész életét az Úr tölti be. Valaki azt mondta: úgy szeretném, ha kiáradna belőlem Isten szeretete. Ahhoz először meg kell, hogy töltsön, akkor áradhat ki valami. A pohár tartalma is csak akkor áradhat ki, ha tele van.
Nézz ma este szembe ezzel a kérdéssel: vajon megnyílik-e ezen a héten minden ajtó az életemben? Egy asszony elmondta, amikor náluk evangélizáció volt, és mondta az igehirdető, hogy Jézust be kell engedni, ez annyira megfogta, hogy amikor kiment a tanyára, minden ajtót kinyitott és azt mondta: Úr Jézus, minden ajtó nyitva van, jőjj be! És képzeld, bejött. Jézus pontosan tudta, mire vár ez az asszony.
Mondod-e ma este: Úr Jézus, minden ajtó nyitva van. A kapuk kinyíltak. Amikor Jézus nagypénteken odaadta életét érted, az ajtó kinyílt. A te ajtód kinyílik-e most?
Imádkozzunk!
Uram, köszönjük az adventi üzenetet. Köszönjük, hogy ma reggel azt mondtad: Jön néked a te királyod. Köszönjük, hogy egész héten várhatunk, mert jössz. Nagyon szeretnénk kérni, hogy ne legyen Előtted csukott ajtó. Hadd dicsőítsünk, hogy csak az az élet boldog, aki Téged befogad egészen. Áldj meg, hogy legyen bátorságunk mindent kinyitni Előtted. Kérünk, áldd meg a mai esténket is már. Áldunk szeretetedért, amellyel türelmesen vársz ránk. Hadd keressük a Te arcodat. Segíts megállni Előtted, hogy beszélhess velünk. Kérünk, légy közel hozzánk. Áldd meg szeretteinket. Köszönöm, hogy mindent kezedre bízhatunk. Úr Jézus, áldd meg számunkra a hetet. Nevedért kérünk.
Ámen.
Biatorbágy, 1986. november 30.