“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Jó és igaz az Úr
“Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet! Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg, ne örüljenek rajtam ellenségeim. Senki se szégyenüljön meg, aki Téged vár, szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled. Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a Te igazságodban és taníts engem, mert Te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak Téged. Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a Te jóvoltodért, Uram! Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket. Igazságban járatja az alázatosokat, és az Ő útjára tanítja meg az alázatosokat. Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják.
A Te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az. Kicsoda az, aki féli az Urat? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon. Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet. Az Úr bizodalmas a őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket. Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert Ő húzza ki a tőrből lábamat. Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok. Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem. Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet. Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam. Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert Téged várlak. Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.” Zsoltár 25,1-22
Hálát adunk Úr Jézus, hogy itt lehetünk. Hadd köszönjük meg szeretetedet, kegyelmedet, amivel idehívtál. Hadd áldjunk érte. Kérünk, ne akadályozzunk bennünk végzett munkádban. Hadd legyünk készen mindenben engedni Neked, kicsi és nagy dolgokban egyaránt.
Ámen.
A Zsoltár ezzel kezdődik: “Hozzád emelem, Uram, lelkemet!” Hogy tudom lelkemet az Úrhoz emelni? Hiszen lelkünk a porhoz tapad, nagyon sokszor gondolataink, kezünk, teljesen anyagi természetű dolgokhoz tapad. Nem tudunk másra figyelni. Voltak már úgy a testvérek, hogy nem tudtak imádkozni, mert egyszerűen nem tudtak figyelni az Úrra.
Jó volna minden reggel ezzel kezdeni a napot: Uram, mindenből, amiben vagyok, Hozzád akarom emelni a lelkemet. Olyan sokszor érnek bajok, vagy megsértődöm és képtelen vagyok elszakadni azoktól. Nagyon sokszor anyagi dolgokon gondolkozom, és nem vagyok képes az Úr felé figyelni.
A következő versekben két dolgot szeretnék aláhúzni: “Senki ne szégyenüljön meg, aki Téged vár”, és: “Istenem, minden nap várlak Téged.” Nagyon nagy dolog, ha azért jöttél ide, mert az Urat várod, hogy jönni fog és cselekszik benned. Minden nap várod, hogy valamiben meglátod Őt, és közelebb kerülsz Hozzá.
A sok jó Igében még egy mondat: “Emlékezzél meg Uram irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg.” Mondhatom én ezt Istennek, hogy erre emlékezz, erre ne emlékezz? Egyszerűen megszabhatom Istennek, hogy mire emlékezzen? Uram, úgy csináld, ahogyan én szeretném, ahogyan nekem jó. Az a kérdés, milyen hangsúllyal mondjuk. Lehet kérően mondani: “Emlékezzél meg Uram irgalmasságodról”. Hadd legyen most ez kérésképpen a szívünkben.
Különösképpen a 15. versről szeretnék beszélni: “Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert Ő húzza ki a tőrből lábamat.” Most már értjük, miért várja a Zsoltáríró minden nap az Urat. Nagyon nehéz helyzetben van ez az ember. Persze, hogy könyörög: “Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról”. Bajban vagyok, ezért könyörgök, ezért hívlak segítségül.
Észre vetted már testvér, hogy a te lábad is tőrben van? Bemenni könnyű a csapdába, kijönni szinte lehetetlen. Minden csapdában ott van a csalétek. Van olyan csapda is, amiben a szeretet a csalétek. Hány ember hagyta ott azért a családját, hogy majd az a másik igazán szeretni fog és boldog leszek. Miért léptél bele a csapdába? Minden csapdának van egy vasa, amelyik lecsapódik, amikor belelépek. A csapda vasa a lelkiismeret. Ahogy beleléptél, rád csapódik. Már fáj, már bánt, már szívesen visszacsinálnád, de fogva vagy.
Tudod-e már, hogy miért pont ez az Ige van ma este? Hogy miért mondja ezt most az Úr? Milyen csapdába léptél bele? Egyszer egy családnál aludtam, ahol a férfi azzal szórakozott, hogy csapdával varjút fogott. Míg élek nem felejtem el azt a látványt. Az egyik lába került bele, el is tört, csak egy kis bőr tartotta már, és azt rángatta egész éjjel. Ahogy néztem a madarat, azt mondtam: Istenem, de borzasztó, ilyen a lélek is, amelyik csapdába kerül, vergődik, forgolódik. Egyszer hallottam, hogy a róka elrágta a saját lábát, úgy tudott elmenekülni.
Tudod már a magad életében, hogy mióta vagy benne, hogy mennyit vergődtél, szenvedtél? Nagyon kérlek, értsd meg, hogy most rólunk van szó, és nincs kiút. A csapda gazdája azt csinál veled, amit akar. Amikor kivesz belőle, a kezében vagy.
Így mondja az Ige: “Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert Ő húzza ki a tőrből lábamat.” Vajon néznek-e szemeid az Úrra? Várod-e Őt minden nap? Mert Ő azért hozott ide, hogy kihúzza a tőrből lábadat. Isten Fia lejött erre a földre, és a bűn csapdáját kinyitotta. Kihúztad-e a lábad nagyon gyorsan? Látod, Jézus benne maradt. Ott függ a kereszten, és vérzik, vérzik. Jézus tudta, hogy Júdás elárulja, és mégis belement a csapdába. Jézusnak mi volt a csalétek? A síró, vergődő emberi lélek. Jézust az vonzotta oda, semmi más. Az elveszet ember. Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse a bűnben elveszett embert. Ma gondolj arra, hogy téged keres.
Jézus önként, tudva és akarva ment a számára felállított csapdába. Engedi magát megkötözni, és a főtanács elé vinni, Pilátus elé és a Golgotára. Mert ott húzza ki a tőrből a lábadat. Te bele mentél a csapdába az élvezetért, az anyagiakért. És Ő szenvedett érted és helyetted, hogy kihúzza lábadat a tőrből.
Csak egyet kérek tőled testvér, aki idejöttél, ma este majd a csendben nézzenek szemeid az Úrra. Ha évek óta nem néztél már Rá, állítsd most magad elé gondolatban a golgotai keresztet. Mondd el először, vagy újra: Köszönöm, Jézus, hogy helyettem és értem áll a kereszt, hogy kihúztad a tőrből lábamat.
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy teljes szívből mondhatom most, hogy mindennap várlak Téged. Köszönöm, hogy azért várhatlak, végezd a szabadításodat rajtam és mindnyájunkon. Cselekedd meg velünk, hogy igazán, valóságosan és örökre szabaddá tégy. Köszönjük, hogy egyedül csak Te látod a lelkünket igazán. Hadd mondjuk most Neked: Szabadításodra várok, Uram!
Kérünk, hogy ma este szemeink ne a bajainkra, nyomorúságainkra, hanem Rád nézzenek. Úr Jézus ne engedd, hogy az ördög megakadályozza, hogy Téged keressünk és szóljunk Hozzád. Köszönöm, hogy Te sokkal régebben vársz ránk. Áldunk azért, hogy meg akarsz emlékezni irgalmasságodról, és nem akarsz többé emlékezni bűneinkről. Jézus Krisztus! Áldd meg napjainkat! Végezd el bennünk, amit akartál. Hadd dicsőíttessék neved bennünk.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. március 3.