“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Ítélj meg Uram
“Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül. Próbálj meg, Uram, és kísérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet. Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek. Uram, szeretem a Te házadban való lakozást, és a Te dicsőséged hajlékának helyét. Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé, Akiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel. Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam. Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.” Zsoltár 26,1-3. 8-12
Hálát adunk Úr Jézus, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy szíved nincs kőből, mert hívsz minket, szeretsz, és minden ellenállásunk ellenére keresel. Köszönjük, hogy idehoztál, mert szólni kívánsz hozzánk. Áldd meg számunkra Igédet, hadd tudjunk közeledben lenni, hogy megérezzük szeretetedet. Kérünk, segíts, hogy itthon lehessünk házadban.
Ámen.
Valaki beszél ebben a Zsoltárban, de inkább így mondhatnám: Valaki imádkozik. A Zsoltár: imádság, Dávid mondja el, Isten szolgája. Ezzel kezdi Dávid: “Ítélj meg engem, Uram! Próbálj meg engem, Uram!” Az “Ítélj meg engem, Uram!” után van két mondat, ami megdöbbentett: “Mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.” Azt mondtam: Ez nem az én Zsoltárom. Dávid el merte mondani, hogy ártatlanságban éltem, én nem merném elmondani. Vajon el mernéd mondani, hogy Isten színe előtt ártatlanságban éltem? És a másik még komolyabb: “Az Úrban bíztam ingadozás nélkül.”
Bízom, de nagyon sokszor ingadozom. Talán ti is azt mondhatjátok, bíztam, de hányszor ingadoztam. Nagyon sokszor van nálunk bizalom szünet.
Dávid el merte mondani, és mégis azt mondja: “Ítélj meg engem, Uram!” Ezt tudtam vele együtt kérni. Méginkább a következőt: “Próbálj meg Uram és kísérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.” Egy kicsit félős mondat. Ha megkísért, nem fogok akkor bukni? Mernéd olyan bátran kérni, mint Dávid? Félek, hogy nem állnám meg a próbát. “Vizsgáld meg veséimet és szívemet.” Egy kicsit vizsgálatra jöttünk. De nem az Sztk-ba. Az Úr nem a testünket akarja megvizsgálni, hanem a bensőnket, a lelkünket. Mered-e mondani az Úrnak: Uram, azért jöttem, hogy vizsgálj meg, érzem, valahol baj van. Jó volna, ha volna bennetek egy kis izgalom, vajon mi fog kiderülni? Ha odaállsz Isten röntgen szeme elé, még a gondolatodat is átvilágítja.
A vese a legelrejtettebb szervünk, legmélyebben, legeldugodtabban van. Amikor Isten a veséimről beszél, annyit jelent, hogy a legtitkosabb dolgaimat is tudja, amit magam sem tudok. Így mondja a Zsoltár: “Titkos bűnöktől szabadíts meg engemet.” (Zsoltár 19,13b). Ezek olyanok amiket titkolok és jó mélyen eldugok, amilyen mélyen a vesém van. De van olyan, amit nem is tudok. Orvosok mondják: Vannak dolgok, amik a tudat alatt vannak.
Amikor először voltam csendeshéten, valaki azt kérdezte tőlem: Nem nyugtalanítanak a bűneid? Ránéztem, – mit gondol ez rólam, nekem, bűneim? Látjátok, ennyire nem tudtam. Olyan sokszor van, hogy az ember szervezetében nő egy daganat és nem is tud róla. Vígan járkál, beszélget, dolgozik és fogalma sincs róla, belül milyen veszély fenyegeti.
Jó, hogy van egy szempár, aki át meg átlát és megkérheted: Vizsgálj meg engem, szeretném tudni hol a baj? Miért nincs örömöm? Az ember érzi, ha nem egészséges. Nem vagyok boldog, nem vagyok tele örömmel. Valami nehéz, valami terhes, valami fárasztó.
Tudom, ha lelkileg nem vagyok egészséges. Jó volna kérni: Uram, vizsgálj meg, hadd derüljön ki, hol van a baj. Jézus a csodálatos halfogásnál azt mondta Péternek: “Evezz a mélyre!” Isten nálad is a mélyre szeretne evezni. Lehet, hogy a gondolatvilágod fertőzött. Vagy a szív mélyén bomlik valami, ami másokat fertőz, amikor előjön a türelmetlenség beszédben. Miért vagyok ideges? Miért lehet azonnal kihozni a sodromból? Miért jön elő belőlem a szennyes gondolat, ítélkezés, szeretetlenség?
Isten szeretné felhozni az elrejtett bűneidet fiatalkorodból. Vagy talán azt, ami nem is olyan régen fertőz. Ha nem kéred, nem vizsgál meg az Úr. Vizsgálatra jelentkezni kell. Kérjed most: Vizsgálj meg Uram, hogy egészséges, boldog ember lehessen belőlem. Hogy elmondhasd: “Uram, szeretem a Te házadban való lakozást”. Templomra szokták mondani, hogy Isten háza. Erre a házra is ki van írva, hogy Isten háza. De nem ez az Isten háza és nem ez a templom. Azt mondja az Ige: “Isten közelsége oly igen jó nekem.” Már ma este beléphetsz az Ő házába, amikor imádkozol. Már tapasztalhatod, hogy közel van hozzám, megszólíthatom, beszélhetek vele. Ha most megtalálod az Ő közelségét, otthon is az Ő házában leszel minden körülmények között. Ha ott van veled, ha tapasztalod szeretetét, örömét, békességét, azt mondod majd: Úgy szeretem a házadban való lakozást. Úgy szeretek közel lenni az Úrhoz, érezni, hogy körülölel a szeretete.
Emlékszel, milyen jó volt bármiből odamenekülni édesanyád védő karjai közé? Abba a nagy védettségbe, amit az anyai szeretet jelentett. Egy kislány elmondta: Nem volt édesanyám, mindig arra vágytam, hogy valaki megsimogasson. Isten szeretete megsimogat. Az Ő háza az otthon. Egy leány mondta: Azért mentem férjhez nagyon gyorsan, mert nálunk nem volt otthon. Elhatároztam, majd én otthont csinálok, nálunk majd jó lesz. Tessék elképzelni, férjhezmentem, minden van, – otthon nincs. Otthon ott van, ahol szeretnek. Ha megtalálod az Urat, azonnal otthon leszel. Így mondja tovább az Ige: “Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé.” Hát eddig oda kell hogy soroljon, mert az vagy és az vagyok.
Jó volna arra gondolni, volt Valaki, aki járt ezen a földön, a neve Jézus, Ő mindig Isten közelében volt. Őt nem kellett volna odasorolni. Még Keresztelő János is elcsodálkozott, amikor emberek a bűneiket vallották és egyszer csak odalépett Jézus a bűnösök közé. Őt nem kellett volna odasorozni, de Jézus azt mondta: Istenem, sorozz oda a bűnösök és vérszopók közé. És ebből a sorból odakerült a korbács alá, fejére tették a töviskoronát. Ő a legnagyobb bűnös helyére állt oda, velem helyet cserélt, és azóta Isten nem soroz már oda.
Helyetted és helyettem a bűnösök sorába Jézus állt oda. Bűneid büntetését magára vette. Isten már az Ő gyermekei közé soroz, akik a menny felé mennek boldog sorban. Lépj át te is egyik sorból egy másikba! Most még lehet.
Imádkozzunk!
Köszönjük, Uram, hogy az első estén kérhetjük, vizsgáld meg a legtitkosabb dolgainkat. Vizsgáld meg az érzés és gondolatvilágunkat, semmit nem akarunk előled elrejteni, Urunk. Áldj meg minket, hogy bátran kimondjunk előtted mindent. Köszönjük Urunk, hogy szeretjük a házadban való lakozást. Köszönjük, hogy jelenléted megvígasztal, örömöt ad. Ma este is hadd tapasztaljuk meg, velünk vagy és nagyon szeretsz. Kérünk, jelentsd ki magad, hadd találkozzunk úgy Veled, hogy haza is vihessünk majd, hogy otthon is otthonunk legyen. Köszönjük, hogy megáldod itt tartózkodásunkat, neved dicsőségére.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. július 14.