“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Szabadíts meg
“Az éneklőmesternek, Dávid Zsoltára. Te benned bíztam Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg engem; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. Mert kősziklám és védőváram vagy Te; vezess hát engem a Te nevedért és vezérelj engemet. Ments ki engem a hálóból, amelyet titkon vetettek nékem; hiszen Te vagy az én erősségem. Kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engemet, óh Uram, hűséges Isten.” Zsoltár 31,1-6
“Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat mind ti Ő kedveltjei, a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, akik várjátok az Urat!” Zsoltár 31,22-25
Köszönjük Uram, hogy amikor most lenézel reánk, nagyon világosan látod lelkünk állapotát. Tudod milyen bűnökben, megkötözöttségekben vagyunk ebben a pillanatban. Köszönöm, hogy azt is látod, van kiút számunkra. Könyörülj rajtunk, hogy találkozzunk most a Te ítéleteddel és a Te kegyelmeddel is. Kérünk, hogy így áldj meg minket ezen az alkalmon Szentlelked jelenlétével.
Ámen.
Az első pár versen keresztül folyton azt halljuk: Hamar szabadíts meg engem, légy nékem kőváram, ments ki engem a hálóból. Mi baja lehetett Dávidnak, hogy ennyire kérte a szabadítást? Milyen hálóban lehetett ez az ember? Tudjuk, hogy sokféle háló van ezen a világon, amibe belekerülhetnek emberek. Egyről szeretnék most beszélni, úgy hívják: a bűn.
Ha azt mondja Dávid, hogy ments ki engem a hálóból, akkor már benne van a lába. Kimenteni csak azt lehet, aki már belelépett. Olyan emberek szoktak kiáltani, akik már beleléptek a tőrbe, vagy hálóba.
Mindnyájan tudjuk, mi a csapda. Madárnak, vagy állatnak szokták állítani. Az a fontos, hogy csalétek legyen a csapdában, akkor megy bele az, aminek állították. A csapdának mindig van tulajdonosa, aki állította, aki meg is nézi, belement-e a róka, vagy az őz. Annak a csapdának, amit bűnnek nevezünk, annak is van tulajdonosa, aki felálította: a Sátán.
Észrevettük-e már, mennyire ismer bennünket ennek a csapdának a gazdája, és mennyire tudja, kinek mit kell beletennie, hogy belemenjen. Mindenféle embernek, állatnak másféle csalétek kell. Mire szoktál rámenni? Mit tehet bele neked a Sátán? Talán az élvezetek? Evés, ívás, szex. Jó volna elgondolkozni, mire szoktam rámenni? Talán az anyagiak, vagy amit azon megvehetek.
Egy fiatalembernek most éppen egy különleges kocsit tett a Sátán a csapdába. Kölcsönt vett fel, hogy megvehesse. Hányszor vagyunk mindenre képesek azért, amire vágyunk. A csapdának van egy vasa, ami, amikor belelépett valaki, vagy valami, rácsapódik és fogvatartja. Úgy érzem, a lelkiismeret rámcsapódik, amikor beleléptem a csapdába és elkezd fájni. Ezért kiált a Zsoltáríró, hogy szabadíts ki, ments ki, mert benne van és érzi, hogy fáj. Vajon a lelked nincs-e ebben a pillanatban csapdában? Nem úgy van-e, hogy valami olyat tettem, gondoltam, mondtam, – mert ugye a harmadik nagy csalétek a dicsőség. Azt a három dolgot mondtam el, amiről a Biblia is beszél, amire Éva is ráment, és amivel Jézust is kísértette a Sátán. Ne gondoljuk, hogy Jézusnak nem volt felállítva a csapda. A megkísértés történetében pontosan ez a három dolog szerepelt.
A test kívánsága. Így látta Éva: jó az a fa az eledelre. Gyermekkortól kezdve ott van a csapdában a test kívánsága. A második az élvezet, mindenféle vonalon és a harmadik a szemek kívánsága. Valaki azt mondta: a pénz azért ördögi, mert mindenné át lehet változtatni. Hihetetlen fantázia van a pénzben. Lehet külföldi utazás, autó, szép ház, szórakozás, ruha, sok-sok minden. Azután az élet kérkedése, a dicsőség. Lehet hogy neked ezt szokta beletenni. Észre sem veszed, hogy nagyzoló mondatokat mondasz, hadd csodálkozzanak. A dicsőség keresés. Én csináltam, én mondtam, lássátok, milyen ügyes vagyok én? Nem tettem semmit, csak egy pár mondatot mondtam és már érzem, hogy baj van.
Az életünk útja tele van csapdákkal. Az ördög kivetette a hálót a mai napon is. Jó volna megérteni, mibe léptem bele, miben hazudtam ma is. A Zsoltáríró kiált, szinte sikolt: Szabadíts meg engem a hálóból, a tőrből!
“Kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engemet, óh Uram, hűséges Isten.” Milyen érdekes, a Zsoltáríró már tudja, hogy nincs más kiút a csapdából. Egy régen hallott történetet szeretnék elmondani: Egy kis erdész fiúról szól, aki sokat barangolt az erdőben, hiszen ismerte minden részletét. Amikor egyszer így járkált az erdőben, egy síró hangot hallott a sűrűből. Odament és látta, hogy egy őz van a csapdában. Valami vadorzó állított fel csapdát és az őzike belement. Megsajnálta és teljes erejéből megpróbálta felemelni a csapda vasát. Nem volt olyan erős, de végül is sikerült, az őz kihúzta a lábát és futott. De a kisfiú kezére rácsapódott a csapda éles vasa. Most ő kezdett el sírni, de nem hallotta senki, messze volt az erdészlak. A csapda vasa átvágta a kisfiú ütőerét. Este lámpákkal indultak el a kisfiút keresni, és az erdész megtalálta halott gyermekét a csapdában.
Amikor ezt a történetet hallottam, arra gondoltam: és Jézus? Gondolj csak arra, hallotta a bűn csapdájában sírni a lelkedet, és eljött, hogy megváltsa a lelkedet. Ez a gyermek megváltotta a csapdából az őzt és helyette ő került bele.
Olyan nagyon személyesen állt előttem a kereszt. Mert amit ott a Gecsemánéban felállítottak Jézusnak, az csapda volt. Tudták, hogy arra fog menni. Júdás az áruló, megmondta: ott fogják meg. Sokszor gondoltam arra, hogy amikor Jézus ment tanítványaival a Gecsemánéba, tudta, hogy fel van állítva a csapda! Hát miért ment bele? Jézusnak mi volt a csalétek? Te, meg én, a lelkünk. Pontosan tudta, hova megy, hiszen előtte megmondta a tanítványainak. Pogányok kezébe adatik az embernek Fia, megkínoztatik, megostoroztatik és megfeszítik. De tudta, hogy azért megy a csapdába, hogy megváltsa a lelkedet.
Hallod a mondatot? “Kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engemet, óh Uram, hűséges Isten.” A lelked és a lelkem benne van a csapdában. Nézd meg nagyon komolyan, milyen bűnökbe sétáltál bele. Gondolj arra, hogy Jézus hallja a lelked síró hangját. Szeretném, ha mélyen a szívünkbe maradna: “kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engemet.”
Aztán még egy mondat: “Áldott az Úr, aki csodálatossá tette kegyelmét rajtam. Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat, mind ti Ő kedveltjei.” Szereted az Urat, aki megváltotta lelkedet? Akinek nem volt drága kifizetni azt a hihetetlen nagy árat.
Nagyon kérlek, beszélj az Úrral. Ő azért hozott ide, hogy kihozza lelkedet a csapdából.
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy csendben lehetek előtted. Mutasd meg a mai napon, hogy csak ezen a kicsi útszakaszon hol léptem bele az ellenség csapdájába. Segíts nekünk az egész elmúlt életünkre visszanézni. Kérlek, hogy végre hadd halljuk meg saját lelkünk hangját. Hadd legyen csendünk, hogy megérezzük, megtapasztaljuk azt a rabságot, amiből most még lehet kiáltani Hozzád. Uram, hadd kérjünk most egy szívvel: szabadíts meg hamar, mentsd meg a lelkemet. Köszönjük hogy hallod kérésünket. Kérünk, dicsőítsd meg magad a megszabadított, Néked szolgáló életünkben.
Ámen.
Biatorbágy, 1984. március 5.