“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Hamar szabadíts meg
“Az éneklőmesternek, Dávid Zsoltára. Te benned bíztam Uram! Ne szégyenüljek meg soha, igazságoddal szabadíts meg engem. Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg, légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. Mert kőszálam és védőváram vagy Te, vezess hát engem a Te nevedért és vezérelj engemet. Ments ki engem a hálóból, amelyet titkon vetettek nékem, hiszen Te vagy az én erősségem. Kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engemet, óh Uram, hűséges Isten. Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én. Hadd vigadjak és örüljek a Te kegyelmednek, amiért meglátod nyomorúságomat, és megismered a háborúságokban lelkemet: És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat. Könyörülj rajtam Uram, mert szorongattatom: elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim: bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.” Zsoltár 31,1-11
“Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől, de mégis meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam Hozzád. Szeressétek az Urat mind ti Ő kedveltjei: a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, akik várjátok az Urat!” Zsoltár 31,23-25
Hálát adunk Uram, hogy látsz minket. Köszönjük, hogy itt vagy közöttünk, ismersz, és szeretnél megszólítani. Kérlek, most az első estén már úgy szólj hozzánk, hogy értsük, Te beszélsz velünk. Hadd válaszolhassunk már ma este. Kérünk, áldd meg az igét számunkra, és légy közöttünk a Te nevedért.
Ámen.
Egy gyötrődő, vergődő ember imádsága ez a Zsoltár. Azt kéri: “Szabadíts meg engem,…Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg engem.” Itt már sürgetés van. Ez az ember már nem sokáig bírja. Mintha azt mondaná, hogy S.O.S! Utána azt kéri: “Ments ki!” Ez az ember bajban van, és jó helyről kéri a segítséget: Istentől. De miért van bajban? Két dolgot szeretnék elmondani, az első a háló. Azt kéri: “Ments ki engem a hálóból, amelyet titkon vetettek nékem, hiszen Te vagy az én segítségem.” A 25. Zsoltár szinte ugyanígy mondja, csak a hálót tőrnek nevezi.
Rettenetes dolog a háló, amelyet titkon vetettek, és amiből az ember nem tud magától kiszabadulni. Amikor Jónás benne van a tengerben, azt mondja: “Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hínár szövődött fejemre.” (Jón 2,6). Gondoljuk el, hogy egy ember körül van véve hálóval és nem tud mozdulni. Titkon vetették a hálót. Az a kérdés, hogy ki vetette? Vajon ember? Úgy gondolom, a nagy lélekvadász veti a csapdát, a hálót, a tőrt, amibe belekerül egy ember.
Aztán így szól: “Kezedre bízom lelkemet.” Arra a csodálatos, hatalmas, isteni kézre bízza a lelkét. Vajon elmondjuk-e ma este ezt az imádságot az Úrnak: ezen a héten kezedre bízom lelkemet. Pár verssel később pedig elmondja, hogy az ellenség kezébe jutottam. Két kéz! Melyikben vagyok? Benne vagy-e Isten hatalmas kezében, vagy pedig az ellenség kezébe kerülsz? Azt mondja az Ige: “Elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.” Az ellenség kezéről azt mondja: Ne rekessz be engem ellenség kezébe. Utána így folytatja: “Mert a bánatban elenyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim.” Elsenyved az én egész életem. Az életünk mutatja meg, hogy milyen kézben vagyunk.
A 32. Zsoltár ugyanezt mondja el: “Megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel nappal rámnehezedett kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében.” Ez az állapot, amiben ez az ember van, a hálóban, az ellenség kezében. Két dolgot mond el. A hálóban van, aztán, hogy a bűnöm miatt. “Bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.” A hálót azért veti ki az ördög, hogy belehúzza az embert a bűnbe. Az ember először a hálóba kerül, és utána a bűnbe. Itt már teljesen kétségbeesett állapotban van. Húzza lefelé a bűn.
Egy kislány, aki kábítószeres lett így mondta el: most már értem, amiről ti beszéltek. Ez olyan öröm, ami mögött nincsen horog. Tudjuk, ha a hal bekapja a csalétket, vele együtt a horgot is. A csalétekre rámegy az ember, ahogyan a hal is, de utána rajta marad a horgon, amivel aztán kihúzzák. Azért mondta ilyen érdekesen ezt ez a kislány, hogy olyan öröm a Jézus követése, ami mögött nincsen horog. Amikor beveszem a kábítószert, nem tudok már szabadulni, benne vagyok egy szenvedélyben. A hálót, a hínárt, hiába próbálja az ember lehúzni magáról. A bűn olyan, mint egy óriás polip. Rettenetes dolog a karjába kerülni. Lehet, hogy csak egy karja nyúlik ki feléd, talán csak egy bűn, egy szenvedély, de húz magához. Próbálsz védekezni, de hiába, ha egyszer belekerültél ebbe a rettenetes állapotba. Akár a hal a horgon, vagy Jónás ott a tengerfenéken, mindegy, hogy melyiket mondom, mind a kettő ugyanaz. Ha ismered a bűnt, akkor tudod, ha az egyikből kiszabadultál, akkor jön a másik.
Ebből az állapotból hangzik ez a Zsoltár felénk. Most már értjük, miért mondja a Zsoltáros: Istenem, hamar szabadíts meg! Nagyon szeretném, ha már ma este felismernénk azokat a bűnöket, szenvedélyeket, amelyek gyötrelmet okoznak, nemcsak nekünk, hanem a családunknak és sok mindenkinek körülöttünk. Lehet, hogy egy szenvedély teszi tönkre az életünket, lehet, hogy a magunk dicsőségvágya, jogaink, igazunk. Sok karja van a bűnnek, amivel utánunk nyúl. Jó volna most ezt az imádságot megtanulni. Talán már benne vagy a vízben, talán már megfogott a hínár és nem tudsz kijönni belőle. Jó volna most komolyan kimondani ezt a mondatot: Uram, szabadíts meg, ments meg! Kezedre bízom magamat.
Nagyon szeretném kérni a testvéreket, hogy ami imádságot most megtanultunk, azt mondjuk el este annak az Istennek, aki jelen van, és annak a Jézusnak, aki várja tőlünk ezt az imádságot: “Hamar szabadíts meg! Kezedre bízom lelkemet!” Abból a másik kézből, az ellenség kezéből, a bűn kezéből csak ez a kéz tud megszabadítani. Az a kéz, amelyet érted szegeztek át a kereszten, hogy Szabadítód legyen.
A 23. vers nagyon megdöbbentett: “Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől.” Nagyon megijedt ez az ember. Arra gondolt: hátha végleg elvetett engem Isten. Hátha most már hiába kiáltok. Hátha vége van annak a lehetőségnek, hogy megmeneküljek. Gondoltál már ilyet, hogy ebből az állapotból már nincs kiút? Próbáltam, imádkoztam is már, egyszerűen nincs segítség. Ezt gondoltam ijedtemben. Talán nem is baj, ha ezt gondoltad, mert megtanulsz jobban kiáltani, nemcsak üres szavakkal, hanem teljes szívből kérni: Ments meg engem!
“Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől, de mégis meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam Hozzád.” Ma este kiálts az Úrhoz! Tudjátok mit jelent kiáltani? Nem nyögni, nem suttogni, hanem teljes szívből kiáltani.
Aztán már csak egyet mond a Zsoltáros a befejezésben, mivel meghallgatta, megszabadította: “Szeressétek az Urat, mind ti Ő kedveltjei: a híveket megőrzi az Úr.” Olyan jó, hogy nemcsak megszabadít, megőríz. Lehet, hogy vannak olyanok közöttünk, akik éltek már át szabadítást. Már lehet, hogy úgy érezték: szabad vagyok szenvedélyeimtől, bűneimtől, és utána kiderült, hogy mégsem. Az Úr nemcsak megszabadít, hanem megőríz. Ez az Úr ígérete most azoknak, akik szabadításért kiáltanak.
“Legyetek erősek, és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, akik várjátok az Urat!” Nagyon szeretném most minden ittlevőtől megkérdezni: Testvér, mit vársz? Mit vársz a szolgálattól, mit vársz ettől a héttől? Olvastátok a mondatot az ajtó fölött: “Barátom, miért jöttél?” Most hozzáteszem azt a kérdést, hogy mit vársz itt? Nagyon jó volna, ha azzá lenne számodra ez a mondat, hogy Kit vársz? “Akik várjátok az Urat.” Jó volna ma este úgy imádkozni, hogy várom az Urat. Várom, hogy cselekszik velem, és egy másik ember megy majd haza innen. Várom, hogy szabad, boldog ember leszek. Lehet, hogy nemcsak te várod, a család már nagyon régen várja. És sokszor hiába várta.
Szeretnénk együtt arra kérni az Urat, hogy most te se várj hiába, teljesedjen be a várakozásunk. Hadd mondjam, hogy mi is várjuk. Aki belép ide, az tudhatja, hogy várjuk az Urat vele, életével kapcsolatban. Együtt várjuk Őt. Őt, aki Szabadító, hogy kimondhasd: “Kezedre bízom lelkemet.”
Imádkozzunk!
Hálát adunk Uram, hogy idehoztál. Ismered a mi kívülről, belülről tönkretett életünket. Tudod, hogy talán nagyon kicsi hittel jöttünk ide. Talán csak olyannal, amit valaki egyszer így mondott: még ezt megpróbálom, hátha segít. Úr Jézus kérlek, hogy válaszolj a legkisebb hitre is. Köszönöm, hogy most Rád bízhatjuk magunkat ezen a héten, és azután egy életre. Szabadíts ki abból az iszonyú kézből, abból a reménytelen állapotból, amiben vagyunk, hogy dicsőíthessük majd szent nevedet.
Ámen.
Biatorbágy, 1990. február 25.