“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Ítélj meg igazságod szerint
“Ítélj meg engem a Te igazságod szerint, óh Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam! Vigadjanak és örüljenek, akik kívánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, aki kívánja az Ő szolgájának békességét. Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a Te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.” Zsoltár 35,24. 27-28
Uram, szeretnénk most hálás szívvel megállni Előtted, és azt kérni, hogy találkozhassunk a Te kegyelmeddel. Köszönjük, hogy megvan az okod, amiért most magad elé állítasz bennünket. Kérünk, hogy beszélj velünk mindarról, amiről Te jónak látod. Szeretnénk mindazt elvenni, amire most szükségünk van. Kérünk: ítélj, kegyelmezz, ahogyan kedves Előtted.
Ámen.
Mindannyian tudjuk, hogy ennek a hétnek az igéje: “Az Úr kegyelmével telve a föld.” (Zsoltár 33,5). Olyan földön élünk, amelyik az Úr kegyelmével van telve. Mégis olyan sok ember nem találja meg ezt a kegyelmet. Pedig egészen közel van hozzá. Istennek a szeretete olyan mint a napfény. Ha süt a nap, a föld is tele van a világosságával, melegségével, az Ő szeretetével, is így van, az Ő kegyelmével is telve a föld.
A másik Ige, amivel elkezdjük ezt a hetet, így szól: “Ítélj meg engem a Te igazságod szerint.” A törvény az Isten igazságát hirdeti. És ezzel a törvénnyel kerülünk szembe, ha azt kérjük: “Ítélj meg engem Uram a Te igazságod szerint.” Két verssel lejjebb már az én igazságomról van szó: “Vigadjanak és örüljenek, akik kívánják az én igazságomat.” Hát nemcsak egy igazság van? Van olyan, hogy a Te igazságod, meg az én igazságom? Mindnyájan jól tudjátok, hogy otthon a családban nem egy igazság van. Szerintem így van, a férjem szerint úgy van. Neki pont annyira igaza van a saját szemszögéből, mint nekem. Mindketten mondjátok a saját igazságotokat, és ebből lesznek a veszekedések. Aztán ott van a harmadik, a gyerek, neki is megvan a maga igazsága. Annyi igazság van, ahány ember. Sokszor beleszédül az ember, most kinek van igaza?
Emlékeztek, mikor Pilátus kérdezi Jézustól: micsoda az igazság? A bíró, a tövény őre kimondja Jézusnak: nem tudom mi az igazság. Nem tudom, nem voltatok-e már ti is olyan helyzetben, ha csak két gyerek között kellett is igazságot tenni, mikor úgy néz ki, hogy mindkettőnek igaza van. Sokszor annak adok igazat, akit utoljára hallgatok meg, mert az ő szempontjából most minden másképp látszik.
De most azt kérjük az Úrtól, hogy az Ő igazsága szerint ítéljen meg, nem úgy, ahogyan én gondolom, ahogyan én mondom a magamét, sokszor még imádságban is. Istennek magyarázom az igazságot, aki egyedül tudja, mi az igazság.
Nemcsak otthon vannak ilyen igazságok, hanem a munkahelyen, vagy a szomszédokkal. És mindenkinek igaza van. Jó volna most kérni: úgy ítélj meg Uram a Te igazságod szerint, ahogyan onnan felülről látszik a mennyből. Mert az Úr egyszerre lát mindent, és valóságosan lát. Mondod-e most az Úrnak: Uram, nem akarok vitatkozni, nem akarom az igazamat mondani, a Te igazságodat szeretném hallani. Mert egyszer az ítéletkor úgyis az Ő igazságával kerülünk szembe.
Azt mondtam, Isten igazsága a törvény. Valaha örültetek-e annak, hogy ebben a világban rend van? Vannak természeti, fizikai, kémiai törvények. Sőt, a gépeknek is megvan a törvénye. Ha valaki mosógépet vesz, rá van írva a törvénye, hogyan kell használni. Két gombot egyszerre nem nyomhatok meg, mert tönkremegy az egész. A törvény ellen lehet véteni, de az bűn, abba valami mindig tönkremegy.
A lelki életnek is vannak törvényei. Ott van a Biblia, a Tízparancsolat. Valakinek azt mondtam: ne legyél már olyan bolond, mint az, aki vesz egy drága gépet, a használati utasítást eltépi, mert enyém a gép, és úgy használom, ahogy akarom.
Enyém az életem, – mi az, hogy Tízparancsolat? – úgy élem az életemet, ahogyan jónak látom. Élheted, csak éppen bűnt követsz el a saját és mások élete ellen. A bűn törvényszegés. Minden bűnnek következménye van, ha azonnal nem látszik is. Gondolj arra, valakinek könnyelműen mondasz egy sértő szót. Valami elindult, valami tönkremegy. Lehet a kettőtök kapcsolata. A következő percben a másik már továbbmondja, és ki tudja, milyen következményekkel jár majd az egész. Egy halálos bűn indul el minden törvényszegésnél. Súlyos dolog vétkezni a törvény ellen, következménye van. Még vissza lehetne menni, mondani: bocsáss meg. De nincs bennem elég alázat. A büszkeségem megakadályoz abban, hogy kimondjam: ne haragudj.
Ez teszi tönkre az életünket, hogy vétünk a törvény ellen. Az Úr szereti a törvényt és az igazságot, és mégis az Ő kegyelmével telve a föld. Hát akkor nem az igazságával van telve a föld? Értitek már mi a kegyelem? Ha a törvény ellenére mégsem lesz következménye. Ha valaki leugrik a 4. emeletről, és fennakad egy faágon, nem történik semmi. A kegyelem nem természetes. Ha a cselekedetemnek nincs meg a következménye – ez a kegyelem. Ahol Isten közbelép, ott a kegyelem. Gondolj arra, eddigi életedben mennyi olyan dolgot tettél, aminek kárhozatos következménye van.
Egy férfivel beszélgettem itt, aki a tavasszal találta meg a kegyelmet, és elmondta, annyira boldog, hogy szeretné megállítani az embereket, és elmondani nekik, hogy meg vannak bocsátva a bűnei. Ez a kegyelem, és ezzel van telve a föld.
Újra szeretném mondani, a bűnnek következménye van, ha húsz évvel ezelőtt csináltad, akkor is. Nagyon sokszor mikor babonás dolgokról beszélünk, elmondják: csináltam, de az már nagyon régen volt. Tökéletesen mindegy, a következménye megvan. Csak a bűneimnek a következménye alá odaállt Valaki, Jézus.
Egy régi közmondás mondja: Isten malmai lassan őrölnek. Évek, évtizedek múlva is megvan a bűnnek a következménye. Az egyetlen kiutad, ha megtalálod a kegyelmet. Ha elfgadod, hogy bűneid iszonyú következményei elé odaállt valaki. Jézus Krisztust a te bűneidnek a büntetése őrölte apróra. Neked is ripityára őrli az idegrendszeredet, nyugalmadat, boldogságodat, a gyakorlati életedet. Hány családot látok, amelyik teljesen szétzüllött a bűn miatt.
“Az Úr kegyelmével telve a föld.” A kereszten egy emberroncsot látsz függni, a te és az én bűneim miatt. Jó volna nem elmenni emellett az Ige mellett. Egészen közel van hozzád a kegyelem. Csak egy mondatot kellene kimondani, csak segítségül kellene hívni Jézus nevét, csak hittel elfogadni, hogy bűneim büntetése rajta van.
Aztán még a másik Ige: “Vigadjanak és örüljenek, akik kívánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, aki kívánja az Ő szolgájának békességét.” Nem tudom, mennyire érzed magad az Ő szolgájának? De ha azzá leszel, akkor Ő kívánja a te békességedet. Hogy mennyire kívánja, erről az beszél, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, így szerette ezt a világot és ennyire kívánta a te békességet. Ha szülő vagy, akkor tudod, mennyire kívánod te is a saját gyermeked békességét, boldogságát. Mit megtesz ezért egy szülő. Valaki nemrég mondta: halálom előtt mindent szétosztok, nem szeretném, ha gyerekeim majd veszekednének, és ezen menne tönkre a békességük.
Isten sokkal nagyobb szerettel kívánja a te békességedet. Vajon te is kívánod-e? Olyan jó, ahogy a végén elmondja az Ige: “Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a Te igazságodat és a Te dicsőségedet minden napon.” Ez a “minden napon” annyira tetszett nekem. Dicsőíthetem, mondhatom, hálát adhatok és adhatunk érte, ha tényleg megismertük azt a békességet, amit Jézus Krisztus ott a kereszten megszerzett számunkra.
Jó volna ma komolyan kérni: Ítélj meg Uram! – csak azért, hogy megtaláljad a kegyelmet, a békességet.
Imádkozzunk!
Uram, segíts, hogy ne a magunk igazságát nézzük, ne a másét, segíts meglátni a Te igazságodat. Ítéleted után, hadd tudjuk megragadni a kegyelmet is. Köszönjük, hogy aki igazán kéri, annak megadod, neved dicsőségére. Köszönjük, hogy telve van a föld a Te kegyelmeddel. Hadd ragadhassuk meg most úgy ezt a kegyelmet, hogy életünk is tele lehessen vele.
Ámen.
Biatorbágy, 1986. április 13.