“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Vártam az Urat
“Az éneklőmesternek; Dávid Zsoltára. Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallotta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott a szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban. Boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez! Sokat cselekedtél Te, Uram Istenem, a Te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám. Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál. Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem, Hogy teljesítsem a Te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a Te tövényed keblem közepette van. Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, Te tudod, óh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a Te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.” Zsoltár 40,1-11
Hálát adunk Úr Jézus, hogy azért lehetünk itt, mert Te hívtál, embereken, eseményeken keresztül. Köszönjük, hogy szólni kívánsz hozzánk. Kérünk, áldd meg most az Igét számunkra és szólíts meg rajta keresztül, Lelked által.
Ámen.
Nem tudom megértettük-e az első két szót, mit jelent ez, mikor valakit az ember nagyon vár, “várván vár”. Más helyen mondja az Ige: “Látván láttam az én népemnek nyomorúságát.” Annyit jelent, hogy Isten egészen látta, úgy látta, ahogyan senki sem. Várván várni annyit jelent: Valakit nagyon-nagyon várok.
Volt-e már ilyen az életemben, hogy valamit teljes szívemből, nagyon vártam? Ahogyan énekeltük is: “Ha nem jön segítség, elpusztulok.” Emberek elmondták, amikor háború után fogságba kerültek, hogy mennyire várták a szabadulás napját, hogy történjen már velük valami. Van-e most közöttünk valaki, aki azt mondja, hogy várván várok ettől a héttől valamit?
A Zsoltáríró az Urat várta. “Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.” Hogy miért várta, a 3. vers mondja el. “És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből”. Ez a két meghatározás: “pusztulás gödre” és “sáros fertő” világosan elmondja a bűn képét. Pár lappal később a 69. Zsoltár ugyanezt mondja: “Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.” (Zsoltár 69,3). És a 16. vers: “Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem.”
Ez a két szó: a sáros fertő és a pusztulás gödre, lelkünk számára feltétlenül a bűn. Mennyira találó kép ez! Minél jobban próbál kijönni az ember, annál mélyebbre süllyed. Minél jobban elhatározom, hogy megjavulok, annál mélyebbre sűllyedek. Világos, tiszta képe ez a bűnnek, amiben meg nem állhatok. Mint a sáros fertőben, vagy a mély sárban.
Egy másik igerészben így olvashatjuk: “Hínár szövődött fejemre.” A bűn olyan mint a hínár, mozdulni sem tudok benne, egyre lejjebb húz. Körülkerít és nem tudok szabadulni tőle. Egyre rettenetesebb mélységekbe húz. Gondoljunk arra, hogy a bűn nem jár egyedül, jön a következő, a hazugság. És mert abból sem tudok kivergődni, jön a következő hazugság, most már másokat is belehúzok.
A sáros fertő teljesen megfertőz. Megfertőzi a gondolatvilágomat, a fantáziámat. Valaki elmondta, hogy a munkahelyén pornó képeket mutogattak és árultak. Én is néztem, és egyszer csak mintha valami kényszerített volna, hogy megvegyem. Hazavittem, és elkezdtem dugdosni, nehogy a feleségem megtalálja. Aztán jöttek a megfertőzött gondolatok, és egyszer csak úgy éreztem, hogy minden piszkos körülöttem. Odajutottam, hogy már majdnem elváltunk. Látjuk, hogy a bűn mennyire húz lefelé? Csak egy kicsit érdekelte, és aztán mindig lejjebb vitte. Minden bűn így húz, fertőz és tönkretesz.
Egy másik férfi arra gondolt, több pénzt kellene keresni. Aztán egymásután jöttek a lehetőségek azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozott. Mikor rászokott az ivásra még több pénz kellett, és jöttek a sötét üzletek. Aztán lebuktak és a börtön következett. Pedig csak több pénzt akart keresni.
Szeretném, ha most csendben végiggondolnád a történetedet. Hogyan kerültem a sáros fertőbe, hogy következett bűn bűn után és a vége az volt, hogy nincs kiút belőle. A 69. Zsoltár ezt mondja: “A veremnek szája be ne záruljon felettem!” A sáros fertőbe, a megfertőzött gondolatokba csak lejjebb, csak mélyebbre lehet kerülni. Lehet, hogy kívülről semmi nem látszik az életedben, csak úgy érzed, hogy nem tudok kikerülni belőle.
Isten most érthetően, világosan mondja nekünk: “Várván vártam az Urat!” Aki bent vagy a sáros fertőben, egyetlen reménységed lehet: csak az Úr! Csak Őt várhatod, hogy kihúz a pusztulás gödréből. Hiszen így mondja az Ige: “Meghallgatta kiáltásomat.”
Testvér, bármilyen sáros fertőben vagy, ha úgy érzed, hogy nem tudok szabadulni a kívánságokból, indulatokból, szennyes gondolatokból, egyetlenegy dolgot tehetsz: kiálts. Hiába harcolsz ellene a magad kis fegyvereivel, elhatározásaival, akarataival. Mondd ki ma este: Uram, nem bírok vele. Akár szórakozás, akár ital, akár szex, akár anyagiasság, akár a nyelved, akár a gondolatvilágod. Kiálts teljes szívedből. Nincs más kiút, mert a bűn erősebb nálad. Jézus várja a kiáltásodat. Ő leszáll utánad a mélybe. Jézus leszállt a mennyből a földnek sáros fertőjébe. Az egész föld egy nagy, sáros fertő.
Vajon mit jelenthetett a szentnek, a tisztának leszállani a bűnnek a legmélyére, a Golgota keresztjére, ahová a legsúlyosabb bűnözők kerültek. Leszállt, hogy téged és engem kiemeljen a sáros fertőből. Úgy senkit nem lehet kiemelni, hogy nem megyek utána. A pásztor is utánament az elveszett báránynak.
Így mondja az Ige: “Sziklára állította fel lábamat”. Megtörtént-e már ez veled, volt-e már egy nap az életedben, amikor kősziklára állított, a bűnbocsánat csodálatos kősziklájára. Hallottad-e már valaha: Bízzál fiam! Megbocsáttattak a te bűneid.
Ha kősziklára állíthatott, akkor jön sorban a többi: “Megerősítvén lépteimet, És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét”. Tudtál-e már egyszer azért énekelni, mert az Úr csodát tett veled? Volt-e már úgy, hogy nem lehetett elhallgattatni? És mondja tovább az Úr: “Boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát” Hadd kérdezzem meg Isten színe előtt: boldog ember vagy? Mered-e mondani, hogy boldog ember vagyok, mert engem már kihúzott az Úr a sáros fertőből, és sziklára állított.
Még egyet mond Dávid, ez a bűnbocsánatot nyert boldog ember: “Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél”. Mit kíván hát Isten? Az Ige világosan megmondja, nem áldozatot kíván: Téged keres. Ímé itt vagyok, jövök. Téged, magadat keres az Úr. Nem azt, hogy mit tudsz neki adni. Nem a pénzed, nem az erőd, nem az időd, magad kellesz.
Valahol evangélizáltam. Hét végén megkérdezték a presbiterek, mivel hálálhatják meg, hogy egész héten hirdettem az Igét. Azt mondtam, nem olcsó dolog ez, itt önmagukat kell adni, kevesebb nem elég. Mert Istennek kevesebb soha nem elég. Csodálkozva néztek rám.
Mivel hálálhatod meg az Úrnak, hogy életét adta érted? Csak önmagadat adhatod. Mondod-e, ha már megtapasztaltad az Úr szabadítását: Uram, itt vagyok, magamat adom, “Hogy teljesítsem a Te akaratodat”. Egyetlen boldog élet, – több nincs, – ha cselekszed az Ő akaratát. Lehet annyi pénzed, hogy nem tudsz vele mit kezdeni, lehet boldog házasságod, szép és kedves gyerekeid. Nem leszel boldog ember, ha nem cselekszed akaratát. Jézus azt mondja: Az az én eledelem és örömöm, hogy cselekedjem annak akaratát, aki engem elküldött. Csak így lehetsz boldog ember.
Van még egy mondat, ami szeretném, ha szívetekben maradna: “Vígan hirdetem”. Tudod-e mit jelent ez, hogy “vígan”? Nem azért, mert kell, nem azért, mert fizetnek, vagy dicsérnek érte. Tele van a szívem örömmel és azért mondom. Az evangélium örömhír. Csak vígan lehet hirdetni. Vajon hirdeted-e majd vígan a családban, a gyülekezetedben, ahogyan az Ige mondja: “Vígan hirdetem az igazságot a nagy gyülekezetben, ímé, nem tartom vissza ajkamat, Te tudod, óh Uram!” Jó volna, ha az Urat áldva és dicsőítve mennél majd haza és elmondanád mindenkinek: “Nem rejtem el szívemben, elmondom a Te hűségedet és segítségedet, nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.”
Látod, hova került ez az ember a sáros fertőből? Látod, mennyire megváltozhat egy emberi élet napokon belül? Istennek ez a terve velünk, ezt szeretné tenni mindnyájunkkal.
Imádkozzunk!
Uram, szeretnénk hálát adni megszólító Igédért. Könyörülj rajtunk Úr Jézus, hogy megláthassuk, milyen sáros fertőben van az életünk. Tedd világossá számunkra, mi fogja a szívünket, gondolatainkat. Köszönjük, hogy mindenből ki akarsz menteni bennünket. Áldj meg, hogy őszinte szívvel lehessünk előtted. Taníts meg kiáltani hozzád, hogy megmozdíthasd kezedet és cselekedhess. Kérünk, hogy amit elterveztél életünkkel, az megtörténhessen neved dicsőségére.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. január 7.