“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Figyelmezz szavaimra
“Az éneklőmesternek a nehilótra, Dávid Zsoltára. Uram, figyelmezz szavaimra, értsd meg az én sóhajtásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert hozzád imádkozom! Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok. Mert nem olyan Isten vagy Te, aki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik Tenálad gonosz. Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz Te minden bűnt cselekedőt. Elveszted, akik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr. Én pedig a Te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a Te félelmedben. Uram, vezess engem a Te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a Te útadat! Mert nincsen az ő szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság, nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel hízelkednek. Kárhoztasd őket, óh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened. És majd örülnek mindnyájan, akik bíznak benned; mindörökké vigadjanak, és Te megoltalmazod őket, és örvendeznek Tebenned, akik szeretik a Te nevedet. Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jóvoltoddal, mint egy paizzsal.” Zsoltár 5,1-13
Úgy szeretnénk Uram, dicsőíteni azért, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy van szavad hozzánk és cselekedni akarsz bennünk. Kérünk, könyörülj, hadd ébredjen fel bennünk az egyetlen vágy, hogy az életünk jobban Tiéd lehessen. Köszönjük, hogy látod mostani állapotunkat. Kérünk, vonj magadhoz közelebb.
A Zsoltáríró így kezdi: “Uram, figyelmezz szavaimra”. Talán ti is emlékeztek rá, gyermekkorunkban hányszor mondtuk: Mama figyelj! Gyermekként mondtuk a magunkét, és úgy éreztük, nem is figyelnek oda. Valami ilyen módon hallottam most ezt a mondatot: Figyelj, Uram!
Lehetséges, hogy nem figyel az Úr? Testvér, Ő mindig figyel, csak te gondolod sokszor, hogy nem figyel. Talán nem azonnal válaszol, de mindig figyel. Az Úr nem olyan, mint a földi szülő.
Egy nagymama mondta el, hogy elsős kisgyerekeknek az iskolában a már tanult betűkből rövid szavakat kellett formálni. Az unokája ezt a szót írta: “ima”. Amikor a tanítónő meglátta, azt mondta: Ne ezt írjad! És kiradíroztatta az egészet. Azt írjad: “íme”. De a gyerek olyan keményen fogta a ceruzát, hogy három lapon is átnyomódott, hogy ima, ima. Amikor ezt hallottam arra gondoltam, bár az életem tele lenne írva, és az összes lapján átnyomódna: ima, ima.
Kérdezem, van-e amire figyeljen az Úr? Van-e igazi ima az életedben? Az életed középpontja igazán az imádság? Ez határozza meg járásodat, beszédedet?
Háromféle imádságról beszél az Ige. Az elsőt így mondja: “Értsd meg az én sóhajtásomat!” A sóhajtás is lehet ima? Az ember nehéz helyzetében sóhajt egyet, Ő arra is figyel. Annak a sóhajnak tartalma van. Ha valóban az Úrhoz sóhajtasz, az valóban egy kicsi ima.
A második fajta imádság a kiáltás. “Ügyelj az én kiáltásom szavára”. Tehát figyelmezz szavaimra, értsd meg sóhajtásomat, és ügyelj kiáltásom szavára. Amikor úgy érzed, valóban segítségre van szükséged, akkor jön a kiáltás. Nem biztos, hogy hangos, de belül mégis hangos. Volt-e már, hogy kiáltásod S.O.S. kiáltás volt? Olyan jó, hogy az Úr mindenfajta imádságot ért, hall és figyel rá.
Így szól az Ige: “Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.” Ezzel kezded-e a reggelt, hogy “készülök hozzád”? “Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!” Nagyon sokszor az ember nem is gondol arra, kihez imádkozik. Sokszor a levegőbe, a semmibe beszélünk. Amikor imádkozol, tudatosítsd, hogy Uradhoz, Királyodhoz beszélsz.
Komoly kérdés, hogy Királyod-e az Úr, engedelmeskedsz-e neki, alárendelted-e az életedet? Mondhatod-e ezt a szót igazán, hogy Uram, Királyom? Igazán Ő uralkodik az életedben? Istent imádod, a legjobban szereted? A Királyhoz imádkozom? “Uram jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád”. Mikor idekészültél, Hozzá készültél? Arra gondoltál, hogy az én Uramhoz, Királyomhoz megyek?
Ma este ezt az imádságot adja az Úr a szánkba: Uram, hozzád készülök. Így mondja az Ige: “Készülök hozzád és vigyázok. Mert nem olyan Isten vagy Te, aki a hamisságban gyönyörködnél.” Vigyázz, mert az Úrhoz készülni csak világosságban lehet. Nincs-e valami olyan dolog az életedben, ami hamisság, mást mutatok, mint ami a valóság. Isten tudja, hogy valóban őszintén készültél-e hozzá. Vessük el a hamisságot, az álarcot. Hogy mersz Istenhez jönni képmutatón, mást mondva, más mutatva, hamisan? Isten nem olyan Isten, aki a hamisságban gyönyörködik.
Tovább így mondja az Ige: “Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek”. Alázatosan, vagy kevélyen és gőgösen készültél hozzá? Mennyi bennünk a kevélység, a bűn. Nagyobbnak, ügyesebbnek, okosabbnak képzeled magad a másiknál. Így nem állhatsz meg az Úr előtt. Isten átlát rajtad. Bár eljutnál oda, hogy igazán megsemmisülnél.
“Elveszted, akik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert utálja az Úr.” Csak igazságban és szeretetben lehet az Úrhoz menni. Így mondja az Ige: “Vágja ki az Úr a hízelkedő ajkakat, a nyelvet, amely nagyokat mond.” (Zsoltár 12,4). Később így folytatja: “Mert nincsen az ő szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel hízelkednek.” Tudod, ki a hízelkedő? Aki érdekből közelít meg embereket, és szemükbe kedves. Nem tudom, magadra ismersz-e? Hogyan jöttél ide? Hozzá készülve, vigyázva? Olyan világos és éles fényképet ad ez az Ige rólunk.
Így folytatja: “Essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.” Nagyon kérlek, ne gondolj most másra, mert benned van a lázadás, a hamisság, az álnokság. A Biblia azt mondja: Válaszd el a jót a hitványtól! Ott van benned a büszke beképzeltség, a régi rossz természet.
És most mégis az a lehetőségünk: “Én pedig a Te kegyelmed sokaságából házadba mehetek”. Milyen nagy ajándék ez! Az Úr ismer, egészen tudja ki vagy, és mégis van ilyen lehetőséged kegyelme sokaságából. Egyikünk sem lehetne itt, ha Isten nem volna mérhetetlenül kegyelmes. Hogy itt lehetek, arról beszél, hogy szeret az Isten. Hiszen, ha komolyan végignézzük, egyáltalán nem vagyok sem igaz, sem őszinte, sem szerető, és mégis itt lehetek és hallgathatom az Igét. Sőt “Leborulok szent templomodban a Te félelmedben.” Szeretnélek kérni, borulj le az Úr előtt teljes szívből. Isten félelme mindig megtérésre, megalázkodásra indít. Vajon indíthat-e téged is?
“Uram vezess engem a Te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a Te utadat!” És majd örülnek mindnyájan, akik bíznak benned, akik szeretik a Te nevedet.” Ha engedsz az ítéletnek, akkor majd örülni fogsz. Lehet, most azt mondod: minek örüljek? Tele van az életem bajjal, a férjem, a gyerekem gondja, hát minek örüljek? Az Úr el akar juttatni oda, hogy mindennek ellenére mégis tudj örülni. Isten már előre látja, ha engedsz az ítéletnek, örülni fogsz. “Mindörökké vigadjanak, és Te megoltalmazod őket és örvendeznek Te benned, akik szeretik a Te nevedet. Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jóvoltoddal, mint egy paizzsal.”
Igaz ember ezen a földön csak Jézusban van. Megigazult ember csak az lehet, aki meglátta bűneit, elveszett voltát, és Jézus Krisztus által fehér ruhát kapott. Istennek van hite hozzád, hogy majd örülni fogsz. Ma még talán nem, most még csak azt látod: hogy merek így készülni hozzá, tele bűnnel, tele engedetlenséggel? Az Úr megadhatja, hogy mindent megláthatsz, mindentől megszabadulhatsz és örülhetsz.
Kérdd most hittel: Uram, vidd végbe bennem, amit mondtál, készülök Hozzád!
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy testvéreimmel együtt készülhetek hozzád. Kérünk, adj világosságot, hogy már ma megláthassuk magunkat, az egész hamis, fölényes, beképzelt, képmutató életünket. Urunk, világosíts ránk Lelked világosságával. Könyörülj rajtunk, hogy mindent elvégezhess bennünk, amiért idehoztál. Úgy szeretnénk hinni, hogy majd örülünk, majd áldunk Téged. Majd úgy indulhatunk el utadon, a Te akaratod szerint. Kezdjed el Uram és végezzed el bennünk munkádat, neved dicsőségére.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. október 13.