“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Ének a szerelmetesről
“Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről. Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla. Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet. És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelídségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed. Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében. Trónod óh Isten örökkévaló; igazságnak pálcája a Te királyságodnak pálcája. Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé. Mirha, áloe, kácziaillatu minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vídámítnak téged. Királyok lányai a Te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban. Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát! Szépségedet a király kívánja; hiszen urad Ő, hódolj hát néki! Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hízelegnek néked. Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van ruhája. Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek vonulnak utána, az ő társnői; néked hozzák őket. Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába. Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön. Hadd hirdessem a Te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd Téged a népek!” Zsoltár 45,1-18
Uram, csak akkor érthetjük meg szent Igédet, ha Szentlelked megmagyarázza. Ezt kérjük most Tőled, hogy áldd meg ezt az Igét, amivel most fogadsz minket ezen a helyen. Kérünk, magad szólíts meg Igéd által. Áldd meg bejövetelünket, itt tartózkodásunkat, neved dicsőségére.
Ámen.
A Zsoltár előtt ez áll: “Üdvözlő ének a király menyegzőjére.” Majd így folytatja az első vers: “Ének a szerelmetesről.” A Biblia Jézust érti alatta. Isten Igéje így mondja: “Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” (Mt 3,17). Isten szeme csak Jézusban gyönyörködik. Bennünk kevés gyönyörködni-valója van.
Egy gyermektörténetet olvastam, ahol leírták, hogy a családban volt egy fiú, akivel nem tudtak mit kezdeni. Beadták egy fűszerüzletbe inasnak. De mindig lopott mazsolát, dióbelet, mikor mit. Kétszer is kidobták. Apja mindig visszakönyörögte: nem tudunk vele mit csinálni, próbálják meg még egyszer. Harmadszor is kidobták. Amikor hazament, szüleit beszélgetésben találta. Apja akkor jött haza az orvostól, ahol megtudta, hogy rákos, kevés ideje van hátra. Könnyes szemmel beszélgettek, mikor megjött a fiú és elmondta, többször nem veszik vissza. Apja szomorúan ránézett, – fiam, nem sok örömöm volt eddig benned Nemsokára meghalok és félek, hogy anyádnak sem lesz benned öröme. A fiút annyira megrázta, hogy rövid időn belül elfogadta Jézust és más emberré lett. Amikor elmondta megtérését így kezdte: Nem sok öröme volt szüleimnek bennem.
Hadd kérdezzem meg: vajon eddig volt-e az Atyának öröme benned? Gyönyörködhetett-e az életedben?! Hiszen gyermeke vagy és gyermeke volnál. A szerelmetes fiú: Jézus az, akiben az Atya gyönyörködött, ha lenézett erre a földre, öröme volt benne. Isten lát most is minket. Látja: itt van ez a férfi, itt van ez a fiú, – sajnos, nem sok örömöm volt eddig benne.
A Zsoltáríró így beszél a szerelmetesről: “Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Szebb, szebb vagy az ember fiainál”. Egy valaki szebb az emberek fiainál, sokkal szebb: Jézus Krisztus, aki lejött erre a földre, és valóban a láthatatlan Isten képe. Ha egy kicsit nézzük Jézust a Bibliában, rá kell csodálkozni: micsoda tisztaság, micsoda szeretet, micsoda alázat, micsoda tapintat. Olyan arckép, amit minél inkább nézel, annál inkább vágyódsz arra, – úgy szeretnék ilyen lenni! Voltál-e már úgy, hogy úgy láttad a Bibliában Jézust: milyen jó volna ilyennek lenni! Máshol így mondja a Biblia: “A királyt ékességben látják szemeid”. (Ézs 33,17). Ha ezt olvasom, a kereszt jut eszembe. Úgy érzem, Jézus nagyon szép volt, mikor ezen a földön járt, mert a tisztaság: a szépség. Egy híres író így írta: A szépség semmi más, csak tisztaság. A szó hősies értelmében olyan tisztaság, ami támadva van és mégis tiszta marad.
Van-e bennünk ilyen tisztaság, amit támad a sötétség, a bűn, és egyre ragyogóbb lesz. Mert Jézusnak ilyen tisztasága volt. Gondoljunk arra, Jézust az ördögtől kezdve az emberekig, mindig mindenki támadta, és megmaradt tisztának. Sokszor emberek mutogatják a családi képeiket: ez a feleségem, ez a gyermekem, az unokám. Szoktam mondani: egy arcképem van, amit magamnál hordok, itt van a szívemben. Annak a képe, Akit a világon a legjobban szeretek. Bár ezen a héten sokat nézhetnéd ezt az arcképet és egyre nagyobb vágy ébredne benned: szeretnék Hozzá hasonlóvá lenni.
Jézus képét látjuk most is. Így mondja az Ige: “Szebb, szebb vagy az ember fiainál.” A királyt ékességben látják szemeim. Az Ő ékessége a földön: a töviskorona, a bíborpalást, az arcáról lecsurgó vér. Ézsaiás előre látja Jézust, azt mondja: “Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt, és nem gondoltunk vele.” (Ézs 53,3). Ennyire rút volt.
Hát most szép, vagy rút? A Zsoltár azt mondja, hogy szebb, szebb vagy az ember fiainál. Ézsaiás utáltnak látja. Jézus maga mondja: “De én féreg vagyok, s nem férfiú: embereknek csúfja, és a nép utálata. (Zsoltár 22,7). Hát hogyan lett a legszebből utált, és az emberektől megvetett? Ha egy kicsit ismerjük a Bibliát, tudjuk, magára vette minden bűnünk minden rútságát. Egyszerűen felvette magára mindazt, amit mi cselekedtünk, amiért az Atyának nem sok öröme volt benned és bennem. Érted, és értem lett csúnyává, és látod, épp ezért a legszebb.
Valaki egyszer így mondta: tudod, ki a legszebb nekem? Az én öreg édesanyám, mert ő szenvedett értem. Nemcsak amikor megszülettem, hanem végig az egész életemen. Embernek annyi szenvedést nem okoztam, mint az anyámnak, mert engem senki úgy nem szeretett, mint ő. Gondolj vissza édesanyád arcára, neked igazán ő volt a legszebb?
Ez az eltorzult Krisztus-arc, amit nézek a Bibliában, nekem a legszebb akit láthatok, mert értem sebesíttetett meg. Bűneim büntetése rajta van.
A Királyt látjuk most, a Biblia Vőlegénynek nevezi. Hiszen ez a Zsoltár a király menyegzőjének éneke. A Jelenések könyve is beszél erről: eljött a bárány menyegzője. Beszél a vőlegényről, de beszél a menyasszonyról is. A menyasszony a Biblia értelmében a Gyülekezet, az Isten népe ezen földön, akiket Ő kihívott. Testvér, hívott már téged? Ha még soha, akkor ma este hív, ide hívott, elhívott.
Menyasszony az, akit megkér a vőlegény, mert szereti. Isten népe, a férfiak, nők, egyformán csak menyasszony lehet. A Jelenések könyvében két női kép van, és mind a kettő az emberiségről beszél. Az egyik a nagy parázna, az elveszett és elkárhozott emberiség. Homlokán egy név: “Titok”. Az elkárhozó emberiség egyetlen képe a Jelenések könyvében. El ne felejtsd, homlokán egy név: “Titok”! Ha homlokodon van még ez a név, közéjük tartozol. Ha vannak titkaid, amit nem szeretnél, hogy emberek megtudjanak, ha vannak dolgok, amiket nem szeretnél, hogy a háztetőkről hirdetnék majd, akkor láthatatlanul ott van még ez a név a homlokodon. Akkor tudhatod, hogy az elkárhozók rettenetes csoportjába tartozol.
Másik nagy kép a Jelenések könyvében a menyasszony, annak is van egy név a homlokán: Jézus! Láttál-e már igazán Isten gyermekét ezen a földön és láttad-e rajtuk, hogy ezeken van valami világosság, békesség, tisztaság, ami másokon nincs. Emlékszem, tanár voltam még, az osztályomnak 75 %-a elfogadta az Urat, és szemre meg tudtam mondani, melyik az Úré és melyik nem. A homlokukon ott volt Jézus neve, az Isten pecsétje. Nézd meg ma magad, ne a tükörben, hanem a Biblia tükrében, hogy mi van a homlokodon? Vajon letörölhette-e már Jézus vére azt a nevet, hogy titok. Ha még rajtad van, nem tartozol a Bárány menyasszonya közé, akikről azt mondja a Biblia: “És látják az Ő orcáját és az Ő neve homlokukon lesz.” (Jel 22,4). Ma este nézz a tükörbe, és döntsd el, hova tartozol!
Néhány dolgot ír itt az Ige a menyasszony belsejéről és ruhájáról. “Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet. Szépségedet a király kívánja. Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van ruhája.” Tudod, mi az, hogy “bent”? Az, ami kiragyog az ember szemén. Nálad mi van bent? – csupa arany, csupa ragyogás, tisztaság? A pokol, vagy a mennyország? Beletartozol a menyasszony képébe? Mert látod ezen a héten a Vőlegény Jézus, – a keresztre feszíttetett – megkéri a kezedet.
Jézus hívja a menyasszonyt. A lelkedet vonja, hívja, keresi. Na, nem tiszta még az. De készülnöd kell. “Mert eljött a Bárány menyegzője és az ő felesége elkészítette magát. És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba”. (Jel 19,7b-8a). Tudjuk, hogy a menyasszony sokáig öltözik. Azért vagy itt ezen a héten, hogy öltözz. Mit felelsz majd a Jézus hívására?
Hogy idehozott, az ennyit jelent: magának választott. Azért keres, hogy egyszer majd ott lehess az üdvözülők seregében, mérhetetlen örömben.
Imádkozzunk!
Uram, bárcsak az én testvéreim megláthatnának most Téged a lelki szemükkel. Bárcsak megértenék azt a szeretetet, amelyik annyit szenvedett már érettük. Köszönöm Úr Jézus, hogy olyan kitartóan jársz egy-egy ember után. Sok becsapás, sok hazudozás után, még mindig van hited hozzánk. Hadd dicsérjelek ezért. Szeretnélek kérni, hadd mondjunk ma csendben, alázatosan igent Neked. Kérünk, munkáljad bennünk az akarást. Áldd meg az este csendjét számunkra, beszélj velünk tovább Lelked által.
Ámen.
Biatorbágy, 1984. május 5.