“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1

Igehirdetések szerzője: Trausch Liza
Szerkesztő: Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent: 1998. június



Előző igehirdetés Következő igehirdetés

 

Szépségedet a király kívánja


“Az éneklőmesternek, a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása: ének a szerelmetesről. Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyorsírónak tolla. Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet. És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelídségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed. Nyilaid élesek, népek hullanak alád, a király ellenségeinek szívében.

Trónod óh Isten örökkévaló: igazságnak pálcája a Te királyságodnak pálcája. Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé. Mirha, áloe, káciaillatú minden öltözeted, elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged. Királyok lányai a te ékességeid: jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban.

Halld csak leány, nézd csak, hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. Szépségedet a király kívánja, hiszen Urad Ő, hódolj hát néki! Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hízelegnek néked. Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája. Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek vonulnak utána, az ő társnői, néked hozzák őket. Bevezetik őket örömmel, vígsággal, bemennek a király palotájába. Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön. Hadd hirdessem a Te nevedet nemzedékről nemzedékre, örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!” Zsoltár 45,1-18


Szeretnénk hálát adni Uram, hogy fogadsz minket. Köszönjük, hogy házadban vagyunk és szereteted, közelséged vesz körül bennünket. Kérünk, áldd meg a bejövetelünket és ennek a hétnek minden percét és óráját. Vidd véghez bennünk, amit elterveztél. Áldd meg most is az esti Igét számunkra.
Ámen.

Ennek a vasárnapnak, és ennek a hétnek Útmutató szerint ez a neve: “Énekeljetek!” Esti Zsoltárunk is ezzel kezdődik: “Ének a szerelmetesről. Fölbuzog szívem szép beszédre.” Később elmondja az Ige, hogy a szerelmetes a király. A király fia. Tudjátok, hogy minden mesének hőse a királyfi. Egyszer világosan rájöttem, hogy minden mese igaz. Az ember szívének a legmélyebb vágya fejeződik ki a mesében. Minden mesének a hőse, aki jön, a királyfi. Tudjátok, hogy minden leány a királyfit várja, aki erős és szép.

Sokszor nem azt várjuk, aki jön. A Biblia azt mondja: “Áldott, aki jő.” Tehát aki jön, a király fia, a szerelmetes, ahogy az Ige mondja, az Egyszülött, Jézus. Minden álmainknak és vágyainknak a teljessége Ő. Kislány koromban azt mondtam, csak akkor mennék férjhez, ha valaki olyat találnék, akit minél jobban ismerek, annál jobban szeretem, és aki – bár olyan vagyok, amilyen vagyok, – mégis szeret. Olyan jó, hogy találtam ilyet. És Ő az Egyetlen, akiről ez az ének szól.

Az Ige a szerelmes Fiúról, Jézusról szól, a királyfiról, álmaidnak a hőséről beszél. “Művem a királynak szól. Nyelvem gyorsírónak tolla.” Mintha azt mondaná, hogy nem tudom elmondani, ami mondanivalóm volna Róla. Amit Róla mond az így hangzik: “Szebb, szebb vagy az emberek fiainál.” Valaki, aki mindenkinél szebb, akiben Isten is gyönyörködik. A legnagyobb szenvedések közepette, amikor Pilátus kivezeti Jézust az emberek elé, azt mondja: “Íme az ember!” Aki akkor is ember, amikor töviskorona van a fején. Ha megkínozták és megverték, akkor is ember. Ennyire ragyogó, ennyire csodálatos a szenvedések közepette. Jó volna most így töviskoronásan szembenézni Vele.

“A királyt ékességében látják szemeid.” (Ézs 33,17). Jézusnak a legnagyobb ékessége a gúnypalást, az arculköpött, a meggyalázott Istenarc. Láttad Őt az Ő legnagyobb ékességében? Mert erre mondja a Biblia, hogy: “Szebb, szebb vagy az emberek fiainál.” Az emberek fiai eltorzulnak kívülről és belülről a szenvedésben. Jézus szép volt, az Atya gyönyörködött benne a legnagyobb szenvedések közepette is.

Legelőször e héten a Biblia Jézusról szól. Leírja Őt. Azt mondja: “Kösd derekadra kardodat vitéz!” Jézus Krisztus vitéz, a legkomolyabb, a legcsodálatosabb harcos. Az egyetlen, aki szembe mer szállni az ördöggel. A mesében is ott van a sárkányölő, a legnagyobb hős, aki szembe mer szállni a sárkánnyal. Ő, egymaga, egyetlen karddal a kezében. Ezt a kardot így hívják: szeretet. A Biblia azt mondja: “Erős a szeretet, mint a halál!” (Én Én 8,6). Jézus ezzel az egy karddal harcolja végig a harcot. “Kösd derekadra kardodat vitéz!” Így mondja tovább: “Dicsőségedet és ékességedet. És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelídségért és jogért.” Ezért a háromért? Az igazság nem párosul szelídséggel. Ha igazam van, akkor nagyon kemény tudok lenni. Az Úr Jézusnál az igazság és a szelídség együttjár. És a jog! Olyan nagyon csodálatos az Ő joga, az Isten szeretete. Minden mögött ez van.

Nagyon megdöbbentett ez a mondat: “Nyilaid élesek.” Nem tudom, valaha találkoztál-e már az igével, amelyik éles, amelyik belehatolt a szívedbe? Pünkösdkor az igehirdetés a Szentlélek által átjárta az emberek szívét. Olyan jó volna, ha ezen a héten bennünket is átjárna az Ige, mint egy éles nyíl. Valaha belefúródott már az Isten szeretetének éles nyila a szívedbe, amely jobban fájt, mint az igazság, mint az ítélet? Ezen a héten itt röpülnek a nyilak. Vajon ér-e majd téged? Van-e ilyen emléked, hogy egyszer megsebesített? Úgy mentem haza az igehirdetésről, hogy megsebzett Isten csodálatos mentő szeretete.

“Népek hullanak alád, a király ellenségeinek szívében.” Tudod-e, hogy ott van belül a király ellensége, a bűn, az én, akibe belefúródik majd a nyila. Jó volna azt mondani: Uram, akarom, hogy ami bennem nem enged Neked, hadd találja el az Ige nyila ezen a héten.

“Trónod óh Isten örökkévaló: igazságnak pálcája a te királyságodnak pálcája. Szereted az igazságot.” Te szereted az igazságot? Szereted, ha valaki megmondja az igazat? Nem az a jó, ha szépet mondanak? Akarod, hogy Isten most megmondja az ellened szóló igazat? “Szereted az igazságot, gyűlölöd a hamisságot.”

Aztán az illatok! Ami jó illat van, az mind körülveszi Őt. A szentek imádságáról írja az Ige, hogy mint jó illat hat fel az égbe. A te imádságod fölszokott-e szállni az égbe? A magasztalásod, a dicséreted, az imádságaid jóillata körülveszik-e az Urat? Isten eközött a jó illat között él, állandóan hangzik az imádság a mennyből, az angyalvilágból, a szeráfok körül, innen a földről.

Még egy mondat, így mondja az Ige, hogy Isten szent olajjal kent fel téged. Krisztus annyit jelent, hogy felkent. Jézus a Felkent. Ő az egyedüli, akit Isten igazán felkent. Társának kent fel, Szabadítónak, Megváltónak. Olyan nagyon jó, hogy most rólunk beszél. A királynak a társáról, a királynéról. Szeretnél királyné lenni? Elhiszem, hogy otthon a családban kiskirályné vagy. Elhiszem, hogy otthon sokat dirigálsz és parancsolgatsz, de ez nem igazi királyság. Itt a királynőről beszél az Ige, aki az Ő népe, az Ő gyermekei. Ha igazán az Ő népe vagy, akkor beletartozol. Egy asszony, aki tetőtől talpig világosságban, ragyogásban és vidámságban van. “Királyok lányai a Te ékességeid, jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban.” Ez a napba öltözött asszony sugárzásba öltözött, tetőtől talpig ofiri aranyba. A hit az, amit a Biblia aranynak nevez. Istennek a szava olyan tiszta, mint a hétszer megtisztított arany. Isten igéjébe vagy-e öltözve igazán, abba a világos, tiszta arany ruhába, hitből való imádságba.

“Halld csak leány!” Olyan jó, hogy női héten hangzik el az Ige, nem tudom mit tennék, ha most férfi hét lenne? Egyszer mondtam a férfiaknak, az Úrral szemben maguk is csak asszonyok, mert az egész gyülekezet a menyasszonyi gyülekezet. Egyetlen férfi van: Jézus, a Vőlegény. Mindenki, aki az Övé, a menyasszonyi képbe tartozik bele. Olyan jó most nekem, hogy személyesen mondhatom: “Halld csak leány!” Jó volna odafigyelni, hogy mit is mond a menyasszonynak? Mit kell nekem hallani? “Halld csak leány, nézd csak, hajtsd ide füledet!” Nem a külső fülünkről van szó, hanem hogy figyeljek oda. Olyan nagyon tudunk másfelé figyelni, mégha az Isten beszél akkor is. “Feledd el népedet és az atyád házát. Szépségedet a király kívánja, hiszen urad Ő, hódolj hát néki!” Feledd el népedet és az atyád házát. Mindazt, ami eddig kötött, ami fontos volt, mert valaki megkéri a kezedet. Ez olyan, mint mikor egy lányt megkérnek és annak sok mindent el kell felejtenie. Nagyon sok lánynak, aki másik országba megy férjhez, a népét, a hazáját, mindent. Egy lány Németországba ment férjhez, aztán idejött sírva és elmondta: otthagytam mindent, a családomat, szüleimet, a falumat, a hazámat. Egy idegen ország, idegen nyelv. Mindent képes voltam otthagyni, annyira szerettem. Most az Úr azt mondja neked: képes vagy-e mindent otthagyni az igazi Vőlegényért? Azért a szeretetért, amelyik nem fog soha otthagyni, és nem fog soha becsapni.

“Szépségedet a király kívánja, hiszen urad Ő, hódolj hát néki!” Tovább mondja: “Csupa ékesség a király leánya bent.” Olyan megdöbbentő ez is, hogy “bent”. Vigyázz, a szépséged nem az orrod, meg az arcod formájában van sokszor, Isten mást néz. Eszter királynét mikor a király elé ment, előtte hónapokon keresztül készítették. Hat hónapon keresztül mirtusz olajjal és hat hónapon keresztül illatos szerekkel bántak vele. Képzeljétek el, hogy mibe kerül a szépség? De a belső szépség mibe kerül? Mert mi születésünktől kezdve csúnyák vagyunk belül. Tudod már? Belenéztél már az Ige tükrébe? Megláttad már az önző, hazug, hiú, képmutató, dicsőségvágyó arcodat? Kérjük ma együtt az Urat, hogy mutassa meg, milyen vagyok. Be ne csapjon az ördög, hogy milyen kedves, szerető, alázatos vagyok. Nem igaz. De ugye el tudod képzelni, hogy mi mindenen kell keresztülmenni annak, aki a király menyasszonya. Engeded-e, hogy süssön, fözzön, ha kell valóban mindent megtegyen veled? Tizenkét hónap! A tizenkettő mindig a teljesség száma. Vajon teljes életed az Úrnak szolgál-e? Tudod-e, hogy ezért kell történnie azoknak, amik történnek?

Iszonyú szó ez a miért. Nem tudom, hogy hány miért van az életedben azért, hogy belülről szépülj. Mennyit szépültél az utóbbi időben? Tizenkét hónap után a király elé állították őket. Mikor fogsz majd a király elé állni? Ezért vagyunk ebben a földi életben, ezért történik annyi minden velünk, mert Isten azt akarja, hogy méltó menyasszonya legyél az Ő Fiának. “Szépségedet a király kívánja.” Hadd kérdezzem, mondasz-e ma Neki igent? Testvér ez az Ige leánykérés. Mondod-e most: igen, Uram. Mindent el akarok felejteni. És utána: ez “Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.” Az arany a hit. Vajon hitből van-e az életedben minden?

“Hímes öltözetben viszik a királyhoz … Bevezetik őket örömmel, vígsággal, bemennek a király palotájába.” Örömmel, vígsággal. Énekelni csak örömmel lehet. Csak új lélekkel, új ruhában. Viszik a királyhoz, hogy ketten eggyé legyenek. Amikor az efézusi levél a házasságról beszél, elmondja: “És lesznek ketten egy testté.” Nem kettő többé, hanem egy. S akkor azt mondja: “De én a Krisztusról és az egyházról szólok.” (Ef 5,31b, és 32b). A Krisztusról, és a menyasszonyról. A legcsodálatosabb ebben Isten szeretete Jézus Krisztus által az övéi iránt. Ennek a házasságnak gyümölcse van. “Atyáid helyett fiaid lesznek, … Hadd hirdessem a Te nevedet nemzedékről nemzedékre.” Vajon vannak-e lelki fiaid, akik rajtad keresztül ismerhették meg az Urat? Vannak-e leányaid? Vajon nem vagy-e meddő gyermeke az Úrnak? Fiaid, leányaid ott vannak-e körülötted, és a szívedben?

Isten világosan beszél ma nekünk. Ha majd csendben leszel, figyelj. Valaki beszél hozzád. A Király hív, Jézus hív, mert magának szánt.

Imádkozzunk!
Uram, nagyon köszönöm azt a napot, amikor megkértél Fiad számára. Köszönöm, hogy igent mondhattam, nemcsak annyit, hogy holtomiglan, hanem egy örök életre. Kérlek, hadd legyenek most itt olyanok, akik meghallják hívásodat. Aki már ma este odahajtja fülét hívásodra. Kérlek Jézus, keress és válassz magadnak menyasszonyt. És hadd kérjünk most mindnyájan egy szívvel: Úr Jézus, hadd legyek én is az. Neved dicsőségére.
Ámen.

Biatorbágy, 1989. április 23.