“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Nagy az Úr
“A Kóráh fiainak Zsoltáréneke. Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az Ő szentséges hegyén. Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa. Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék. Mert ímé a királyok összegyültek, de tovatüntek együttesen. Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak. Rémület fogta el ott őket, fájdalom, amilyen a szülőasszonyé. A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit. Amiként hallottuk, akként láttuk a seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! Szela.
A Te kegyelmedről elmékedünk óh Isten a Te templomodnak belsejében. Amilyen a neved óh Isten, olyan a Te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a Te jobbod. Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a Te ítéletedért. Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait. Jól nézzétek meg sáncait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek: Bizony ez az Isten a mi Istenünk, Ő vezet minket mindhalálig!” Zsoltár 48,1-15
Uram, hadd adjunk hálát, hogy együtt dicsőíthetjük szent nevedet. Kérünk, áldd meg a bejövetelünket, az itt tartózkodásunkat, hogy elvégezhess bennünk mindent, amiért idehoztál. Adj engedelmes szívet és áldd meg számunkra az első Igét. Hadd találkozzunk már most Veled általa.
Ámen.
Vajon örültök-e az így hangzó első mondatnak: “Nagy az Úr!” Sokkal nagyobb, mint amilyennek elképzeljük. A feltámadott, a dicsőséges, az Atya jobbján ülő Úrnak adatott minden hatalom mennyen és földön. Az a bajunk, hogy nem látjuk elég nagynak és hatalmasnak. Nem látjuk, hogy Neki minden alárendeltetett.
Tovább így mondja az Ige: “És igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az Ő szentséges hegyén.” A mi Istenünk városa az új Jeruzsálem. A Jelenések könyve szerint úgy jelenik meg Isten városa, mint egy a Vőlegény számára elkészített menyasszony.
Nagy dolog, hogy odatartozunk az Ő városához, amelyik megjelenik majd, amikor készen lesz. Ez a város élő kövekből épül. Sokszor, amikor imádkozom, tele van a szívem örömmel, mert az egész világon épül Isten városa, és amikor majd befejeződik, megjelenik csodálatosan, dicsőségesen.
A szent hegyen épül a város. Tudjuk, hogy alapköve a Golgota. Az alapkövön építtetünk. A szegeletkő maga Jézus Krisztus. Jó arra gondolni, hogy Isten népéhez tartozhatunk. Közöttünk most itt van Isten városa. Ahol ketten, hárman együtt vannak az Ő nevében, ott van Isten városa. Mert Ő ott van közöttük. “Isten van az ő palotáiban.”
Úgy ülsz-e most itt, hogy a nagy, a szent, a hatalmas Isten itt van közöttünk? Jézus Krisztus neve: Immánuel, – Velünk az Isten! Vajon amellett, hogy most találkozol testvérekkel, az-é a legnagyobb örömöd, hogy itt van az Úr?
Nagyon örültem ennek a mondatnak, hogy: “Isten van az ő palotáiban.” Ismerjük az Igét, hogy az erős fegyveres őrzi az ő palotáját. Palotája az ember. Jó, hogy te, meg én, nem vagyunk már az erős fegyveres palotája, mert Istené vagyunk. Amikor befogadtad, beköltözött a palotádba. Jelen időben mondja az Ige: “Isten van az ő palotáiban.” Benned és bennem. Semmi más, egyedül csak az köt össze, hogy Isten és az Úr Jézus Krisztus van a szívünkben. Elnézem Isten gyermekeit, öregeket, fiatalokat, mi köti ezeket össze? Miért tudnak ezek együtt lenni? Semmi más, csak az, hogy benne is, bennem is ugyanaz az Úr él. Aki benned él, bennem is él. Ez köt össze. Pál így mondja: Aki erős volt Péterben, bennem is erős. Jó volna most örülni ennek: köztünk az Úr, bennünk az Úr, velünk az Úr. “Isten van az ő palotáiban.”
Jó volna hálát adni: köszönöm Uram, hogy bennem laksz és hogy annyi éven és évtizeden át kibírtad velem és most is bennem laksz. Velünk kapcsolatban most azt mondta az Úr, hogy Övé ez a palota és nem az erős fegyveresé. Ő az erősebb, és Ő kiűzte az erős fegyverest. “Ímé a királyok összegyültek, de tovatűntek együttesen.” Ahol az Úr van, ott mozdul az ellenség. “meglátták Őt, legott elcsodálkoztak, megijedtek, elriadtak.” Az Ige leírja, hogy amikor a sötét hatalmak, a démoni erők meglátják, felismerik Jézust, azonnal távoznak, hátrálnak és minden idegen menekül előle.
Jézusban az emberek nem ismerték fel Istent, a sötét hatalmak azonban igen. Az emberek csak az Emberfiát látták benne, a sötét hatalmak azonnal felismerték nagyságát. Írja az Ige: “Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek. (Mk 1,24). “Rémület fogta ott el őket, fájdalom, amilyen a szülőasszonyé.”
Folytatja az Ige: “Amiként hallottuk, akként láttuk a seregek Urának városában.” Milyen jó, hogy nem lehet többet hallani, mint amennyi igaz. Senki nem mondhat többet. De aki meglátja, az úgy jár, mint Séba királynője, hogy: a felét sem mondták el nekem. Milyen jó, hogy a seregek Urának városában még senki nem csalódott. “Megerősítette azt az Isten.” Úgy vagyunk most itt együtt, mint az Isten városának egy kicsi része.
“A Te kegyelmedről elmélkedünk óh Isten a Te templomodnak belsejében. Amilyen a Te neved, óh Isten, olyan a Te dicséreted a föld határáig: igazsággal teljes a Te jobbod. Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a Te ítéletedért.” Megdöbbentő nekem, hogy nem fiakról, hanem leányokról van szó, és így lehetünk most együtt Júda leányai. Istennek ez az első ígérete: örülnek Júda leányai, te is, én is. Furcsa dolgokon örülnek. “Ujjonganak Júda leányai a Te ítéletedért.”
Tudod mit várhatsz itt? Ítéletet! Készültél rá? Egy asszonyhétre utaztunk együtt és az egyik asszony megszólal, – otthon felejtettem a tükröm! Sohse félj, – kapsz te itt olyan tükröt, – mondja a másik. Örömmel készülsz-e arra, hogy Isten ítélni fog? Ujjongsz-e ezen előre? Kicsit nagy kívánság ez, az ember általában behúzza a nyakát, ha jön az ítélet. Mindig tudd azt, hogy Isten ítélete javadra van, Isten ítélete szeretet, mert Ő megfenyít mindenkit, akit fiává fogad. Örülsz-e hát az ítéletnek? Azt mondja az Ige: “Örül Sion hegye, Júda leányai ujjonganak a Te ítéletedért.”
Parancsként mondja az Úr: “Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait. Jól nézzétek meg sáncait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek.” Mi itt a dolgunk? Körülvenni, körüljárni, megszámlálni és megjelenteni Isten dolgait. Minden nap körüljárhatom Isten szavát, az Igét, az Ő mondanivalóját. Azért vagyunk együtt, hogy megérthessük, tovább mondhassuk, hirdethessük a jövő nemzedéknek. Mit kell tovább mondani? “Bizony, ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, Ő vezet minket mindhalálig.”
“Jól nézzétek meg sáncait, járjátok be palotáit.” Közben megértitek: ezeknek Istene a mi Istenünk. Bármit hallasz, bármit látsz, az Urat nézd! Őt nézvén változunk el, formálódik az életünk. Nem kell mást látnod az igében, a testvérben, ahogy így együtt vagyunk, csak azt, hogy: “Ez az Isten a mi Istenünk.” Milyen jó volna Őt most jobban megismerni. Semmi értelme az egész együttlétünknek, ha nem Őt keresed, ha nem Őt találod, ha nem Őt látod meg. Ha szól hozzád az Ige, mindig Őt dicsőítsd: “Ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, Ő vezet minket mindhalálig.” A vezetés csak halálig, de az Isten mindörökké. Csak ebben a földi életben van szükségünk vezetésre. Majd ha már színről-színre látunk, nem lesz rá szükségünk. Ha majd átlépsz a kapun, akkor tudod Őt teljes szívvel dicsőíteni. Nekünk csak halvány fogalmunk van arról, hogy kicsoda is valóban az Úr.
Hadd mondjam újra az első mondatot: Nagy az Úr, és egyre nagyobb. Ha egyszer majd odaérünk, meglátjuk: sokkal nagyobb, elképzelhetetlenebbül nagyobb!
Olyan öröm volt ezt a Zsoltárt olvasni. Éreztétek-e, hogy mennyire nekünk íródott? Isten városában együtt lehetünk most Vele, a hívő testvérek között, a közösségben, az Egyházban, a Krisztus testében.
Imádkozzunk!
Köszönöm, hogy hihetem, sokkal jobban megismerlek majd. Adj szemet és szívet, hogy mindig láthassalak. Köszönöm, hogy minden testvérben Téged láthatlak. Áldalak azért, hogy minden igealkalmon Veled találkozhatom. Uram, előre örülök a Te ítéleteidnek. Kérlek készíts, formálj mindenen keresztül, és legyél sokkal-sokkal nagyobb mindannyiunk számára. Segíts úgy továbbmenni, hogy tudjunk jobban magasztalni, hirdetni Téged. Cselekedj velünk, légy közöttünk, ahogyan most megígérted.
Ámen.
Hajdúszoboszló, 1982. augusztus 22. Szolgálók hetének kezdete.