“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Eljön a mi Istenünk
“Asáf Zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.A Sionról, amelynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat, emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: Gyűjtsétek elém kegyeseimet, akik áldozattal erősítik szövetségemet! És az egek kijelentik az Ő igazságát, mert az Isten bíró. Szela.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad: Isten vagyok én, a te Istened. Nem feddelek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból , vagy bakokat a te aklaidból. Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. Ha megéhezném, nem mondanám el néked, mert enyém e világ, és ennek mindene. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek fogadásidat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velük. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddlek téged, és elédbe sorozom azokat. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.” Zsoltár 50,1-23
Hadd adjunk hálát Uram, hogy itt lehetünk. Dicsérünk mindazért, amit mondani és cselekedni akarsz velünk. Készítsd fel a szívünket mindenre. Kérünk, hadd legyünk most hajlandóak egészen átadni magunkat, hogy cselekedhess velünk tetszésed szerint. Erre kérünk Uram, és hogy áldj meg már most, az első alkalommal.
Ámen.
Az első dolog ami megdöbbentett, hogy újra hallhatjuk a havi igét, ami ebben a hónapban a 3. vers: “Eljön a mi Istenünk és nem hallgat.” Olyan nagy öröm, hogy azt mondja nekünk: Ő eljön. A testvéreknek is szeretném mondani: “Jól tetted, hogy eljöttél.” (ApCsel 10,33). Mindegyikünknek mögötte van az az életút, amiből most jött. Lehet, hogy nehéz volt, vagy könnyű, de jöttél. Lehet, hogy sok mindent hagytunk ott, de jöttünk és Isten azt mondta, hogy Ő is jön. Lehet Vele találkozni. “Eljön az Isten és nem hallgat.” Ha Ő azt mondja, hogy eljön, akkor itt lesz.
Isten hívott ide. Így mondja: “Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét. Gyűjtsétek elém kegyeseimet.” Eleinte annyira nem szerettem ezt a szót, hogy: kegyeseim, de aztán valaki azt mondta, annyit jelent, hogy kedveseim. A magyar nyelvnek régi kifejezése ez, hogy: kedves fiam, kegyes fiam. Isten most idegyűjtött, tehát kedves vagy Neki és szeret téged. Azt akarja, hogy hallgassuk a szavát, mert azt ígérte, hogy szól.
Isten hívott, és hívni fog. “Gyűjtsétek elém kegyeseimet, akik áldozattal erősítik szövetségemet! És az egek kijelentik az Ő igazságát, mert az Isten bíró.” Isten hívni fog minden nap, ahogyan az első vers mondja, hogy: “napkeltétől lenyugtáig.” Egész napon. Már reggel az igeolvasásnál, a reggeli áhítaton, a napközbeni igealkalmakkal. Egy hét áll előttünk, amikor napkeltétől lenyugtáig hív Isten. Vajon hallgatunk-e Reá, figyelsz-e hívására?
Milyen nagy ajándék, ha Isten szól és nem hallgat. Átéltük-e már, hogy napokig hallgatott? Milyen rettenetes volt, hogy hiába olvastam az igét, hallgatott Isten. Egyszer arról beszélgettünk, honnan tudom, hogy a szomszéd haragszik rám? Onnan, hogy hallgat. Ha nem köszön, ha nem beszél velem. Honnan tudom, hogy haragszik Isten? Ha hallgat. De Ő azt ígérte erre a hétre, hogy szól és nem hallgat.
Így mondja az Ige: “Emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.” Az ítélet és az igazság tüze. Az ítélet mindig tüzes. Találkozol-e ezen a héten az Ő ítéletével? Az is olyan megdöbbentő, hogy forgószél van körülötte. Tudjuk-e, mit jelent lelkileg a forgószél? Sokszor mondták már el, úgy érzem, mikor hallgatom az igét, mintha minden felborult volna bennem, körülöttem. Belekerültem az igének a forgószelébe. Téged is megforgat majd. Jó volna elkészülni rá, nem baj, csak hadd forgasson. Amikor termést szelel az ember, kiengedi a szélbe és a polyva röpül. Életünkben nagyon sok a polyva. Ami könnyű az nem maradhat. Isten belevisz bennünket az igének a forgószelébe. Az igében, Isten szelében súly van. Nem súlytalan beszéd ez, hanem erős, éles szél. Ha eljöttél, kitetted magad a forgószélnek, mert körülötte az van. Legyünk ezen a héten Isten körül, hadd röpüljön a polyva.
Ahogy itt olvassuk az igét, már röpül a polyva. “A gonosznak pedig ezt mondja Isten: “Miért beszélsz te rendeléseimről.” Ebben a pillanatban megforgat, – hát ne beszéljek? “Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendeléseimet! Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velük.” Hallod? ez már a forgószél. Testvér, a beszéded polyva. Jaj a szájam! Mi mindenről szoktam beszélni? Így mondja az Ige: “Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.” Hívő testvérre beszélsz. “Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.” Olyan sokszor éltem át, mikor valakit kritizáltam, egyszer csak rájöttem, hogy jobb nálam. Isten sokkal több értéket lát abban, akit talán lesajnáltam. A polyva, a sok felesleges hiábavaló beszéd röpülni fog.
Ezt ígérte az Úr, hogy jön és nem hallgat. A mag marad. Olyan jó, hogy ebben a szélben is megmarad a mag. Így mondja az Ige: “Hívj segítségül engem.” Ha segítségül hívod, annak mindig súlya, értéke van Isten előtt. Szoktad-e Őt így igazán szívből, segítségül hívni? Látjátok, ez megmarad. Mennyi az Ő komoly segítségül hívása? Olyan szomorúan mondja az Úr: “Még sem engem hívtál segítségül.” (Ézs 43,22). Lehet, hogy ide-oda futkosol segítségért, ahelyett, hogy csendben, komolyan Őt hívnád. Hálával áldoztál? “Aki hálával áldozik, az dicsőít engem.” Mennyi az imádságodban a hála és dicsőítés, amit nem fúj ki a szél, mert nem polyva, komoly mag.
“Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.” Lépésről-lépésre, Isten szerint vigyázva járni, nem felületesen, nem kapkodva, hanem hálával áldozva segítségül hívni Őt. Ezeket mondja itt az ige, ami érték, amit Isten drága vetőmagnak lát. Ezt veted? Vagy sok-sok felesleges beszédet? Ha csak a mai beszédünket nézzük át, vajon mi az, amit mondtam? Mi az, ami ebből dicsőíti az Urat? Mennyi volt a hála és a komoly segítségül hívás?
Előre megmondja az Ige, hogy megfenyítelek. “Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők.” Értjük-e ennek a szónak a komoly ítéletét, hogy nagyon sokszor csak beszélsz, és elfeledkezel Róla. Isten meg akarja mutatni szabadítását. Ezt az ígéretet is jó volna most rögtön meghallani. “Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem.” Jó volna, ha hét végén így mennétek el innen: megszabadított, és most tele vagyok az Ő dicsőítésével. Az Ige ezt így mondja: “Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.” Rajtad akarja megmutatni szabadítását, hogy majd otthon is csodálkozva láthassák azok, akik között élsz. Hadd láthassák rajtunk a szabadítását! Testvér, meg kell, hogy tisztítson, hogy megáldhasson. Az Ő kedveseit, akik idejöttünk hívására meg akarja tisztítani, meg akarja áldani, hogy dicsőítsük Őt, és hogy rajtunk keresztül is dicsőítsék Őt.
Gondoljunk arra egy percig, vajon van-e a földön valaki, aki értem dicsőíti Istent? Hogy ott a családban, a munkahelyen, van aki elmondja: köszönöm Uram, hogy ez a Te szolgád itt van. Hangzik-e értünk a dicséret? Az Úr Jézus előre ígért dolgokat: forgószelet, az igének a megtisztító erejét és áldását. Jó volna hittel elfogadni és hálát adni az Úrnak minden szaváért. Az Úr eljön, és nem hallgat. Kérjük együtt az Urat, hogy semmiről ne hallgasson, amit meg kell most hallanunk, és hogy semmi elől ne dugjuk be a fülünket, ami nekünk most életbevágóan fontos.
Újra szeretném mondani: Jól tetted, hogy eljöttél. Az Úr ígérte és mondja, hogy Ő eljön, mert találkozni akar velünk. Úgy szeretem azt az egy mondatot az igéből: “Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.” ((Lk 7,40).
Az Úrnak számodra is van mondanivalója. Mondod-e most csendben: Uram, mondjad.
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy jöhettünk, hogy nem volt semmi akadály, ami lehetetlenné tette volna a jövésünket. Köszönjük, hogy adtál kegyelmet az utunkhoz. Áldunk, hogy ideérhettünk. Hadd köszönjük meg Uram már ezt is, és különösen azt, hogy ilyen világosan elmondtad: “Eljön az Úr.” Áldunk ezért, hogy itt vagy. Hadd legyen már ma este találkozásunk Veled. Taníts meg csendben megállni igéd előtt, és személyesen elmondani: Mester, amit akarsz, mondjad. Szólj, mert hallja a Te szolgád.
Ámen.
Biatorbágy, 1990. július 15.