“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Könyörülj rajtam
“Az éneklőmesternek az altashétre Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj rajtam, óh Isten, könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek. A magasságos Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót végez felőlem. Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az Ő kegyelmét és hűségét. Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, akiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya. Magasztaltassál fel az egek felett óh Isten! Mind az egész földön legyen a Te dicsőséged! Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela. Kész az én szívem, óh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek! Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt! Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. Mert nagy az egekig a Te kegyelmed, és a felhőkig a Te hűséged. Magasztaltassál fel a egek felett, óh Isten! Mind az egész földön legyen a Te dicsőséged!” Zsoltár 57,1-12
Uram, magasztalunk, hogy itt lehetünk. Hálát adunk az életünk útjáért, és a kicsi útért, ami otthonról idevezetett. Kérünk, hogy Igéd munkálkodhasson bennünk egész héten át. Kérünk, már most nyisd meg a szívünk, hogy halljunk Téged. Köszönjük, hogy aki a tieidet hallgatja, az Téged hallgat. Kérünk, hogy áldj és szólíts meg minket.
Ámen.
Aki egy kicsit is ismeri Dávid életét, az tudja, hogy ez életének legnehezebb időszaka. Röviden igy foglalhatnám össze: minden oldalról körülvették, és Saul álladóan üldözteti.
Ha elolvassuk az 1Sám 21. részt, látjuk, hogy Ákhis király kidobja az országból. Dávid őrültnek tetette magát, és Ákhis azt mondta: van elég őrült az országomban, menjen innen.
Azután Dávid az Adullám barlangjába bújik, majd az Engedi erősségei közt tartózkodik, de tudja, hogy Saul mindenütt keresi őt. Itt történik, hogy Saul a barlangba megy dolgát végezni, és akkor mondják Dávid szolgái, most kezedbe adta Isten Sault, most öldd meg. Dávid ott áll a rettenetes kísértéssel szemben: kezemben van, aki az életemre tör. Akkor így szól: “Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én urammal, az Úrnak felkentjével, hogy kezemet felemeljem ellene, mert az Úrnak felkentje ő.” (1Sám 24,7). Aztán odakiált Dávid Saulnak, hogy nézze meg felső ruhájának szárnyát, a kezemben van, amikor levágtam, megölhettelek volna. Akkor mondja Saul: “Te igazságosabb vagy én nálamnál, mert te jót cselekedtél velem, én pedig rosszat fizettem néked.” (1Sám 24,18).
Újra mondom, a legnehezebb szakasza ez Dávid életének. Elmondja azt a mondatot is Dávid: egyszer csak a Saul keze által kell meghalnom. Életünknek is vannak ilyen szakaszai, amikor csüggedés vesz erőt rajtunk, – nem lesz ennek jó vége.
Nézzük meg, mit mond Dávid a Zsoltárban, életének legnehezebb pillanatában. “Könyörülj rajtam én Istenem!” Kimondtuk-e ezt valaha teljes szívből az Úr előtt? Volt-e az életünk olyan állapotban, hogy kimondhattuk, az Úr felé. Nem az érdemeinkről van szó, nem a szolgálatról, nem, hogy mit tettem az Úrért. Egyetlen dologra tudok hivatkozni, az Ő kegyelmére, hogy könyörülő Isten. Dávid csak Isten könyörületére hivatkozik. “Mert benned bízik az én lelkem”. Még egy mondat, ami nagyon kedves lett most előttem: “Szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek.” Milyen világos és egyszerű, hogy van hova menekülnie. Nem szégyen, ha egy férfi odajut, hogy menekül? Testvér, mindnyájan eljutunk oda, csak az a kérdés, hova menekülünk? Dávidnak van hova menekülni, – szárnyaid árnyékába.
Maradjon most mélyen a szívedben: szárnyainak árnyéka van ezen a földön. Biztos sokan olvasták azt a kis traktátust, hogy egy embernek a tanyája teljesen leégett, amíg nem volt otthon. Járkált a tanya udvaron, maradt-e valami épen? Az udvar közepén egy szénné égett kotlót talált. A lábával megbillentette és élő kiscsirkék futottak szét alóla. A kotló a csirkék fölött maradt, amíg szénné égett. A csirkék jó helyre menekültek, életben maradtak.
Gondoljunk arra, nekünk is van Valakink, Aki ott a kereszten teljesen elégett a kínban, szenvedésben. Isten szárnyai ezen a földön: a golgotai kereszt. Énekeltük: “Fáradt vándor terheiddel, jőjj a kereszt hív.” Isten szárnyai ott érintik a földet, a két kinyújtott keze a Golgotán, ahová menekülhet minden ember. Az egyetlen hely, ahol árnyék van. Sehol nincs pihenés, nyugalom, csak ott, ahol Jézus Krisztus elégett a szenvedés tüzében, és ahol a bűneidre bocsánat, békesség, szabadulás van.
Dávid ide menekült. A legjobb helyre. Ha ma este lefekszel, tudod-e majd mondani: Uram, én most szárnyaid árnyékában pihenek. Segíts, hogy szívem is odajusson a bűnbocsánat helyére. Addig nincs nyugalom, addig nyomodban van a Sátán, amíg meg nem találod az egyetlen biztos helyet.
Dávid bízik, könyörög, menekül. Így mondja tovább: “A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, ki jót végez felőlem.” Van hova kiáltania. Úgy ismeri Istent, mint aki jót végez felőle. Úgy megyünk-e mi is Hozzá, hogy jót végzett ott a Golgotán, a legjobbat végezte mindnyájunk felől.
Figyeljük tovább az imádságot. Minden egyes vers kétségbeesés, minden második vers bizalom. “Elküld a mennyből és megtart engem; meggyalázza az engem elnyelőt. Elküldi Isten az Ő kegyelmét és hűségét.” Csupa bizakodás. Aztán jön a következő vers: “Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem, emberek között, akiknek foguk dárda és nyilak, nyelvük pedig éles szablya.” Megint jön a kétségbeesés, – hát ilyen helyzetben hogy tud Isten segíteni?
A következő vers: “Magasztaltassál fel az egek felett, óh Isten! Mind az egész földön legyen a Te dicsőséged!” Újra a kétségbeesés: “Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba.” Látjuk, hogyan váltakozik Dávid szívében a bizalom, a hit és a félelem. Egyszer a körülményekre néz, azt mondja, nincs kiút. Egyszer az Istenre néz. Ismerjük ezt az állapotot? Mintha küszködne az ember szívében a kettő, hova lépjek, merjek-e igazán bízni?
Olyan nagy örömmel olvastam a 8. verset. “Kész az én szívem”. Valami elkészült. Dávidban valami eldőlt és attól kezdve csupa hálaadás minden. Vége a harcnak, eljutott oda: “Kész az én szívem.” Vajon a szíved elkészült-e arra, hogy most csak az Urat dicsőítsed? Vajon vége lesz-e a sok küszködésnek belül? Olyan nagy öröm volt ideérnem, mert itt valami eldőlt. “Kész az én szívem, óh Isten, kész az én szívem, hadd énekeljek és zengedezzek!” Ebben a helyzetben, ebben az állapotban?
Emlékeztek, amikor Pál és Sílás kalodába zárt lábakkal éjféltájban elkezdték dicsérni az Urat. Így olvastam egy könyvből: hat óra tájban zárhatták be őket, ekkor vethettek véget a bírák a kihallgatásnak. Kérdés, mit csinált Pál és Sílás 6 és 12 óra között? Mit csináltak éjfélig? Azt, amit itt Dávid. Küszködtek. Mondhatták Pálék: Uram, engedelmesek voltunk, Te küldtél ide, a Te Igédet hirdettük, hogy kerültünk bele ebbe az egész érthetetlen dologba?
Testvérek, hat óra kellett Páléknak, amíg győzött a hit, amíg átküzdötték magukat az érthetetlen dolgokon, amíg kimondhatták: kész az én szívem, hadd énekeljen, hadd zengedezzen, hadd dicsőítsen. Vajon a te szívedben győzött-e már a hit? Valaki egyszer így mondta: nekem nem hat óra, hat év kellett ahhoz, hogy valamit megértsek és elfogadjam miért kellett így történnie.
Gondolj arra, hány éve, hónapja, napja már, hogy nem tudod igazán dicsérni az Urat, hogy nem terem meg szádon a hála. De más az, amikor teljes szívből mondod. Amikor valóban kész a szíved. Úgy érzem, az Úr főként azért hozott most ide, hogy az Ige elvégezze ezt a szívedben. Hogy végére juss valaminek, amit nem értesz. Talán benned is felváltva van a küszködés és panasz, a dicséret és a hála.
Dávid eljutott ide: “Kész az én szívem, óh Isten, kész az én szívem, hadd énekeljek és zengedezzek!” Ettől kezdve nincs más, csak a hála. “Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt! Hálát adok neked én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. Mert nagy az egekig a Te kegyelmed, és a felhőkig a Te hűséged. Magasztaltassál fel az egek felett óh Isten! Mind az egész földön legyen a Te dicsőséged!” Mondja, mondja. Szinte nem tud kiférni száján a szó, most tényleg kész a szíve a hálára, a dicsőítésre, magasztalásra. Elmondja, hogy telve a Te dicsőségeddel nemcsak az ég, a föld is, az én szívem is, az én életem is. Úgy érzem, az Úr ide akar eljuttatni mindnyájunkat, hogy értsük a saját életünket.
Egyszer annyira megrázott, amikor a Bibliában, Jób könyvében, Isten keresi, van-e magyarázó angyal, ezer közül egy, aki megérti a maga életét, és aztán megérti a mások életét. Mert ha a magadét nem érted, soha nem lehetsz magyarázó angyal mások számára. Csak amin engem vihetett át az Úr, és amit nekem magyarázhatott meg, azt tudom igazán másoknak is megmagyarázni, másokkal is megértetni.
Isten szeretné, ha lennének köztünk magyarázó angyalok, akik megértik a saját és más emberek sorsát, mert megértik Istent. Megértik azt a szeretetet, amelyik önmagát adta.
Valaki egyszer azt mondta: aki igazán meglátta a keresztet, az soha többé nem kételkedhet Isten szeretetében.
Kész-e a szíved? Ezen a héten juss végére a sok miértnek, sóhajnak, panasznak, hogy valóban ne áradna más a szívedből, mint dicséret, magasztalás és hála.
Imádkozzunk!
Hadd köszönjem meg most Uram mindnyájunk nevében, hogy jót végeztél felőlünk. Hadd áldjunk Uram hogy ezen a héten végére juthatunk minden nyomorúságunknak. Köszönjük, hogy mindent meg akarsz magyarázni. Add, hogy megérthessük amit mondasz, amit cselekszel és akarsz.
Hadd legyünk egészen őszinték Veled. Szabadíts meg minden képmutatástól. Úr Jézus, beszélj velünk, cselekedj bennünk, hogy elérkezhessünk a Te dicsőséged magasztalására. Köszönjük, hogy ezt akarod. Kérlek, magasztaltassék fel neved az életünk körülményei között. Adj értelmes szívet, hogy megérthessük, milyen nagy a Te kegyelmed az egekig, és hűséged a felhőkig.
Ámen.
Biatorbágy, 1989. május 25.