“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Szeretetével jön felém
“Szabadíts meg engem az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet! Zsoltár 59,2
“Hatalmával szemben Tereád vigyázok; mert Isten az én váram. Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.” Zsoltár 59,10-11
“Én pedig éneklem a Te hatalmadat, és reggelenként zengem a Te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: Ő az én kegyelmes Istenem!” Zsoltár 59,17-18
Köszönjük Úr Jézus, hogy mehetünk Hozzád. Köszönjük, hogy itt vagy és megszólíthatunk. Kérünk, hogy Te is szólíts meg. Hadd tapasztaljuk meg az első estén, hogy valóban itt vagy és beszélsz velünk. Kérünk Uram, Aki idehoztál, mindent adj meg, amit számunkra elkészítettél. Kérünk, áldj meg, és tégy áldássá.
Ámen.
A ma esti üzenetünk egy mondat ebből az igerészből, ami így hangzik: “Szeretetével jön felém.” Milyen nagy dolog, hogy Isten ezzel jön feléd ezen a héten. Sőt, a másik fordítás így mondja: Eléd jön. Valaki feléd jön, napról napra közelebb. Aki vendég, annak eléje szoktunk menni. Itt az Úrnak a vendégei vagytok és Ő elétek jött. Találkoznunk kellett Vele.
A napokban került az a könyv a kezembe, hogy: Kettesben. A házasságról szól, és nekem olyan nagy öröm volt, az Úr erről akar beszélni, hogy az életünk kettesben kell, hogy folyjon. Arra gondoltam, milyen jó, hogy egy életen keresztül kettesben élek az Úrral. A könyv azt írja le, amit az efézusi levél is ír: “Annakokáért elhagyja ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez, de én a Krisztusról és az egyházról szólok.” (Ef 5,31-32). Nem tudom elhagytad-e azt, amit el kellett hagynod, amihez ragaszkodtál? A házasság legkomolyabb feltétele, hogy “atyját és anyját”, tehát az egész eddigi életét el kell hagynia, és ragaszkodni ahhoz, aki a társad, akivel kettesben szeretnél élni ezen a földön. És lesznek ketten egy lélekké. Ahogy az Ige elmondja: “Aki a paráznával egyesül egy test vele. Aki az Úrral egyesül egy lélek Ővele.” (1Kor 6,16-17).
Isten népe vagyunk. Az Ige itt az Úrról beszél, és az Ő népéről. Rólunk beszél, elénk jön, mert meg akarja újítani és erősíteni a Vele való közösségünket. Arra gondoltam, akármennyi gyerek születik egy házasságban, ha igazán szeretetben vannak együtt a házastársak, akkor mindig ketten vannak. Akármennyi ember születik, akármennyi új élet van is körülötted, jó volna mindig kettesben maradni Vele. Jó volna minden este szembenézni Vele, várni, hogy újra elém jön, elmondhatom Neki, hogy szeretem, úgy, ahogy először. Az Úr ezen a héten azért hívott ide hogy a Vele való kapcsolatunkat úgy erősítse meg, hogy az életünk az emberek között, az élet folyásában semmit ne lazuljon. Hogy ez a szeretet egyre mélyebben és egyre komolyabban összekapcsoljon.
Ez a könyv, amit említettem, arról is beszél, hogy a házasság sátor. A sátornak ez a három mondat a megtartója: “elhagyni, ragaszkodni, és egy testté lenni”. A kérdésem most az: van sátorod? Megvan ez a kapcsolatod ahová minden nap bemenekülhetsz, megpihenhetsz, ahol boldogan együtt lehetsz az Úrral?
A Zsoltárban úgy olvastam, hogy nem sátorom van, hanem váram, ami sokkal több, mint a sátor. A sátor nem véd meg mindenféle ellenségtől. Tudjátok, hogy van ellenség, és ismeritek is. “A reám támadóktól ments meg engemet!” – mondja az Ige. “Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost. Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz úgy mond, kicsoda hallja meg?” Nem tudom, ti is ismeritek-e, hogy estennen megjelennek? Jönnek a legkülönbözőbb gondolatok, félelmek, sok-sok minden ami gyötör. Nem tudom észrevettétek-e, hogy mennyire egészen más időszak az éjjel mint a nappal. Sok-sok minden félelem, ami nappal nem is jut eszembe, éjjel megjelenik, és rám támad. Vajon van-e menedéked, igazán erős várad? Az Úr erős várad-e?
Az egyik tanya körül a nyulak nagyon elszaporodtak. A gazda kutyákkal akarta őket megfogatni. A nyulak nevettek, elrohantak, fütyültek az egy kutyára. Aztán szerzett egy vadászkutyát. Attól kezdve tele volt a tanya környéke döglött nyulakkal. A két kutyától már nem tudtak elugrani. Két oldalról közrefogták őket, és nem volt kiút. Aztán a gazda egyszer egy iszonyú kutya vonyítást hall. Ahogy odamegy, látja, hogy a kergetett nyúl egy nagy szikla alá menekült. Mind a két kutya rágta a sziklát, nem tudtak hozzáférni, mert a nyúl megtalálta azt az egyetlen helyet, ahol védve volt.
Olyan jó volna, ha megtalálnád azt a helyet, ahol védve vagy a félelmek, a gondolatok, az ördögnek mindenféle fondorlata ellen. Hihetetlen módon tud jönni mindig újra. Egyetlen hely, ahol biztonságban vagy: az Úrban. Van sátorod? Van erős várad? Olyan jó volt arra az igére gondolni, hogy “Zászló felettem a szerelme.” (Én. Én 2,4b). Olyan sátorban lehetsz és olyan erős várban, ami fölött zászló az Ő szerelme.
Ma, az első estén szeretne veled így találkozni az Úr, hogy elődbe jött. Ő kezdi el a beszédet. A kettőtök kapcsolatáról beszél. A világon semmi sem fontosabb ennél. Az egész hívő életed legfontosabb kérdése: mi van azzal a kapcsolattal, amit talán évtizedekkel ezelőtt kezdett? Megvan-e még a sátorod? Tudjuk, hogy csak házasságból születnek törvényesen gyermekek. Nem azért gyümölcstelen az életed, mert tönkrement a házasság? Nincs már igazi, mély kapcsolat. Mikor mondtad utoljára az Úrnak, hogy mennyire szereted Őt? Van-e igazán erős várad, amiben védve vagy? Amit az Ige így mond el: “Hatalmával szemben” – a Sátán hatalmával szemben, – “Tereád vigyázok, mert Isten az én váram.” Hatalmával szemben az Úrra szoktál-e figyelni, vigyázni?
“Előmbe jön az én kegyelmes Istenem.” Minden reggel, minden este elődbe jön-e? Találkozol-e Vele mindig újra, mindig teljesebben? És ennek a következménye, amit a végén mond: “Én pedig éneklem a Te hatalmadat, és reggelenként zengem a Te kegyelmességedet. Mert váram voltál és menedékem nyomorúságom napján. Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram, Ő az én kegyelmes Istenem.” Most nem ítéletével, hanem szeretetével jött feléd az első estén. Szerelmével, kegyelmével jön feléd, mert szeretné, hogy újra teljesen új, és teljesen mély lehetne a Vele való kapcsolatod. Minden ezen múlik, az egész szolgálat, az egész élet, az életem öröme, hogy tudok-e igazán énekelni. Vajon a szíved énekel? Ez az amit ígér, mond az Úr erre a hétre: Szeretetével jön feléd.
Imádkozzunk!
Uram, olyan jó volt tegnap este komolyan megnézni, hogy összedőlt-e a sátorom? Van-e még valami, ami Tőled elválaszt. Kérlek, áldj meg ezen az estén, hadd lássuk világosan, eggyé lettem-e lélekben igazán, egészen Veled. Kérlek, építsd meg a sátorunkat. Hadd kérjük most, hogy építs kővárat, hogy biztonságban lehessünk Nálad. Segíts ezen a héten ott pihenni a közeledben, hogy lehessen sokkal szabadabb, gyümölcstermőbb az életünk. A Te nevedért kérünk!
Ámen.
Biatorbágy, 1990. aug. 19. Szolgálók hetének kezdete.