“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Kegyelmed jobb az életnél
“Dávid Zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy Te, jó reggel kereslek Téged: Téged szomjúhoz lelkem, Téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize. Hogy láthassalak Téged a szent helyen, szemlélvén a Te hatalmadat és dicsőségedet. Hiszen a Te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek Téged. Áldanálak azért életem fogytáig: a Te nevedben emelném fel kezeimet.
Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet Téged az én szájam! Ha Reád gondolok ágyamban, őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem. Mert segítségem voltál, és a Te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem. Ragaszkodik hozzád az én lelkem, a Te jobbod megtámogat engem.
Azok pedig, akik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak. Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. A király pedig örvendezni fog Istenben: dicséri Őt mindaz, aki Őreá esküszik, mert bedugatik a hazugok szája.” Zsoltár 63,1-12
Uram, hálát adunk, hogy jöhetünk Hozzád, a forráshoz. Kérünk, adj nekünk élő, valóságos találkozást Veled. Áldd meg bejövetelünket, itt tartózkodásunkat. Végezz el bennünk mindent, amiért idehoztál, a Te neved dicsőségére.
Ámen.
Nemrég olvastam, hogy egy csavargó, elzüllött gyerek hívő családba került, ahol Jézusról beszéltek. A falon egy ige volt: “Az Isten szeretet.” Később ez a gyerek megkérdezte azt, aki esténként az igét olvasta, hogy ki az Isten? Nehéz válaszolni egy olyan gyereknek, aki soha nem hallott Istenről. Az asszony nagyon jól válaszolt. Azt mondta: Isten a forrás. Minden szeretetnek, örömnek, békességnek Isten a forrása. Örültem ennek a megfogalmazásnak. Amikor a kisfiú ezt hallotta, elhatározta, hogy megkeresi a forrást. Addig megy, amíg eljut oda, ahol a forrás van. Mert ha Isten a forrás, ha minden jónak, szépnek Ő a forrása, akkor szeretnék eljutni Hozzá. Bár volna közöttetek valaki, aki azért jött most ide, hogy megkeresse a forrást. Ezért érdemes utazni hosszú kilométereket, hogy eljussak a forrásig.
Igénk így kezdődik: “Isten! én Istenem vagy Te.” Tudjuk azt mondani, hogy az én Istenem az én forrásom? Mert a Zsoltáríró így mondja: “Isten! én Istenem vagy Te, jó reggel kereslek Téged, Téged szomjúhoz lelkem, Téged sóvárog testem az elepedt, kiaszott, földön, amelynek nincs vize.” Olyan megdöbbentő ez a két szó: kiaszott, elepedt föld. Ti észrevettétek már ezt a földet, amelyen sok szomjas ember van? És nem találják azt, ami kielégíthetné őket. Gondoljátok el, a rengeteg iszákos ember mind keres valamit, és sóvárogva kóvályog ebben a világban. Sok ember szomjasan keres valakit, aki szeresse. Jaj, ha találna valakit, aki igazán szeretné. Az ember nagyon sokszor a szülőben keresi a szeretetet, aztán szerelemben, barátnőben. De mindig kiderül, hogy nem szeret igazán. Az ember mindent megtesz azért, hogy egy kis szeretetet találjon ezen a kiaszott és elepedt földön.
Itt valaki azt mondja: “Isten! én Istenem!” Milyen jó volna, ha hét végén ki tudnád mondani: én Istenem vagy Te! Ez a kisfiú, aki a forrást kereste, nagyon hosszú út után találta meg. Amikor megtalálta, látta, hogy a forrás körül minden zöld. Két szikla között találta meg a kicsobogó vizet, és azt mondta: megtaláltam, ez az én forrásom. És minden reggel, amikor elszabadulhatott otthonról, szaladt fel a forrásához.
Szeretném, ha ezen a héten megtalálnád a forrást, ahol minden reggel megelégedhetnél, szeretetet, békességet, örömöt találhatnál. “Isten! én Istenem vagy Te!” Az én forrásom vagy Te, senkinek el nem mondom, mert ez az enyém. “Téged szomjúhoz lelkem, Téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize.” Hiába keresgél itt az ember bármilyen forrást, hát nincs. Jeremiás könyvében olvassuk, hogy a fejedelmek kiküldik fiaikat a kutakra, és fejüket betakarva, üres edénnyel szégyenkezve jönnek vissza, mert nem találnak vizet.
Mennyi helyre mentél már a forrásért? Halld meg most élesen: nincs víz. Minden van, csak víz nincs, szeretet nincs. Lehet, hogy összeköt még benneteket a gyerek, de víz már régen nincs. Olyan szomjasan élnek együtt emberek az elepedt és kiaszott földön, ahol nincs víz. Bár Isten megadná neked ezen a héten, hogy elmondhatnád: “Isten! én Istenem!” Van forrásom, van hova menni, és hol inni. Mindenre van erőm a Krisztusban, ha megtaláltam a forrást. A kezemben van a Biblia, a forrás. Olyan érdekesen mondja a Zsoltáros: “Téged szomjúhoz lelkem, Téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön.” A testnek is onnan van ereje. Ha nincs forrása a lelkemnek, a testemnek sincs.
De olyan jó, hogy meg lehet keresni ezt a forrást. Ha még nem találtad meg, vagy ha elvesztetted, nagyon kérlek, hogy mindenáron, mindenen keresztül keresd. “Hogy láthassalak Téged a szent helyen,” folytatja az Ige. Olyan jó ez, hogy “a szent helyen,” ahol reggel megtalálod, neked is szent hely lesz, ahol az Úrral találkozol. Minden reggel mehetsz az Úr közelébe, és megtalálhatod a szent helyen. Ha bűnnel szennyezted be magad, nem találod. A legkisebb szenny, és nem találom a vizet. Ha valakit megbántottam, azonnal érzem, hogy baj van.
Csak a szent helyen lehet Istent megtalálni. “Hogy láthassalak Téged a szent helyen, szemlélvén a Te hatalmadat és dicsőségedet.” Az egész életben a sok kicsi öröm között az egyetlen öröm, hogy láthatom Őt. Mindig megdobban a szívem, mikor húsvétkor olvasom: “Örvendeztek azért a tanítványok, hogy látják az Urat.” (Jn 20,20). Te mióta nem találod, miért tűnt el a szemed elől? El ne mulaszd ezen a héten, hogy megtaláld, és újra láthasd Őt minden dologban.
Ez az Isten, az én Istenem, láthatatlan Isten. És egyszer, karácsony éjszakáján kibuggyant a forrás ezen a földön, és Isten Jézusban láthatóan testet öltött. Gondolj arra, hogy ezen az elepedt, kiaszott szomjú földön kinyílt a forrás. A pásztorok keresték a forrást, és elmentek mind Betlehemig. A bölcsek is keresték, és meg is találták. Hadd kérjelek, ne csak keresd, hanem keresd is meg. Ez kettő. Az ember sokszor keres valamit, de nem keresi meg, nem megy végig. Lehet, hogy régen keresed már, de megtaláltad Őt? Testvér, keresd, mert nem fogsz tudni élni nélküle ezen a kiaszott és elepedt földön. Isten azért hozott ide, hogy meglásd, hol van a baj az életedben. Miért nem látod Őt, miért szomjúhozol? “Hiszen a Te kegyelmed jobb az életnél.” Ki tudod-e ezt mondani? Kóstoltad már?
Két fiatal nemrég találta meg Jézust olyan helyen, ahol folyt a víz. Aztán valahol igehirdetésen voltak, de mintha nem lett volna ott Isten Szentlelke. Mikor kimentek, az egyik azt mondta a másiknak: meghalni szeretnék inkább, minthogy valaha is így hirdessem az igét. Ezek tudták már, hogy “A Te kegyelmed jobb az életnél.” Inkább meghalnának, minthogy elveszítsék ezt a békességet, ezt az örömöt, ezt a szeretet.
A Zsoltáríró bizonyságot tesz: “Hiszen a Te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek Téged. Áldanálak ezért életem fogytáig.” Bár te is azt mondanád: Uram, az életem nem lesz elég arra, hogy áldjalak, hogy dicsérjelek, hogy magasztaljalak. Aztán elmondja, hogy mit csinál nappal: “A Te nevedben emelném fel kezeimet. Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet Téged az én szájam!” Elmondja, mit csinál éjjel: “Ha reád gondolok ágyamban, őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem.” Éjjel nappal, mindig árad a forrás. Ha éjjel kinyitod szemed és a szíved, akkor is árad feléd Isten szeretete. Az éjszaka sötétségében és a nappal világosságában egyformán.
“Mert segítségem voltál, és a Te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.” Ez olyan szárny, ahová mindig oda lehet bújni. Ha megsebesültél, ha valami nagyon fáj, akkor is. Itt védettségben vagy. Testvér, ma este, ha elmondod majd az utolsó szavakat, bújj be az Ő szárnya alá, az Ő körülölelő szeretetébe. Olyan nyugodtan lehet ott aludni. “Én lefekszem és elalszom, felébredek, mert az Úr támogat engem.” (Zsoltár 3,6.) A Zsoltár írójának mindene megvan ebben a forrásban, ebben az Istenben, amire csak szüksége van.
“Ragaszkodik hozzád az én lelkem.” Persze, hogy ragaszkodik. Hiszen ha Őt elveszíted, mindent elveszítesz. Még egy pár szó az ellenségről. Olyan jó látni, hogy attól sem kell félni. “Azok pedig, akik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.” Valaki veszedelemre keresi a lelkedet. Ide is eljött utánad. A sötét hatalmak, az ördög, a bűn veszedelemre keresi lelkedet. Talán kívánságok, vagy harag, gyűlölet formájában. Jó volna most komolyan azt mondani: de jó Uram, hogy ott a kereszten, legyőzted az ördögöt, a bűnt, a halált, minden ellenséget. Ott a végső csatában veszedelemre jutott az ellenség. Az Úr Jézus valóban a kígyó fejére taposott. Tudhatod, nincs kitől és mitől félnem. Érzed-e ezt a nagy biztonságot?
Jó volna most megértened, az a dolgod, azért jöttél ide, amiért az a kisfiú a hívő családhoz, hogy keresd, és megtaláld a forrást. Hogy kimondhasd: Isten, Jézus Krisztus által az én Istenem és az én Atyám.
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy Jézus Krisztus által Istenem és Atyám lettél. Köszönöm, hogy van hova futnom az ördög, a sötétség elől. Áldalak szárnyaid árnyékáért, a keresztért, ami lehajlik egészen erre a földre. Köszönöm, hogy nincs senki, aki ott ne találna menedéket, otthont és védelmet. Kérünk, hogy könyörülj rajtunk, Tudod, mivel üldöz bennünket a lelkiismeret, az ellenség, a gonosz. Tudod a gondolatainkat, körülményeinket. Segíts Uram, hadd döntsük el ma este, hogy megkeresem a forrást, hogy nekem is legyen olyan életem, olyan boldogságom, amelyik jobb az életnél. Kérünk, hogy már ma este éreztesd meg velünk közelségedet. Uram, hadd tudjunk imádkozni. Áldj meg minket, hogy kereshessünk és meg is találhassunk.
Ámen.
Biatorbágy, 1987. február 8.