“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Istan igaz bíró
“Én Uram Istenem, benned bízom, oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem, Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.” Zsoltár 7,2-3
“Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen, – serkenj fel mellettem, Te, aki parancsoltál ítéletet! És népek gyülekezete vegyen Téged körül, és felettük térj vissza a magasságba. Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint! Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat, mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket. Az én paizsom az Istennél van, aki megszabadítja az igazszívűeket. Isten igaz bíró, és olyan Isten, aki mindennap haragszik. Ha meg nem tér a gonosz, kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt. Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait. Ímé, álnoksággal vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül. Gödröt ás és mélyre vájja azt, de beleesik a verembe, amit csinált. Forduljon vissza fejére az, amit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága.
Dicsérem az Urat az Ő igazsága szerint, és éneklek a Felséges Úr nevének.” Zsoltár 7,7-18
Hálát adunk Uram, hogy itt lehetünk. Köszönjük mindazt, amit megtettél már, hogy elhoztál ide. Kérünk, szólíts meg minket. Hadd értsük meg világosan, hogy személyesen ismersz, tudod, hogy kiket hoztál ide, és mire van szükségünk. Kérünk, szólíts minket néven igédben Szentlelked által, az Úr Jézusért.
Ámen.
Ami a Bibliában dőlt betűvel van írva, azt jelenti, hogy nincs benne az eredeti szövegben. Ezért hagytam ki kétszer a “gonosz” szót. A gonosz te, meg én vagyunk.
Vajon tudjuk-e mindnyájan, hogy ez az életünk veszedelmes élet. A testünk számára, de a lelkünk számára is. Ki oltalmaz? Kiben bízol? Az Ige ezzel kezdi: “Én Uram Istenem, benned bízom, oltalmazz meg engem” ebben a veszedelmes életben. Gondoljunk csak arra, hogy a testre nézve milyen veszedelmes az élet. A budapestiek mondogatják, hogy mennyire tele van gázzal Budapest levegője. Valaki lejár a Dunapartra, egy kis jobb levegőt lélegezni, mert úgy érzi, hogy megfullad ebben a gázzal teli levegőben. A levegő maga tele van méreggel, gázzal, fertőzéssel. Ezeket érezhetjük, de a bacilusok, a sugár, a vírus nem érezhető, pedig azzal is tele van a levegő. Az életünk veszedelmes a testünkre nézve.
De ha arra gondolunk, hogy a lelkünkre nézve milyen veszedelmes, azt szinte el sem lehet mondani. Ezért mondja az Ige, hogy lelkemet úgy akarja széttépni, mint az oroszlán. “Szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.” Tehát a lelkem számára még veszedelmesebb. Ezért kéri: szabadíts meg engem az én üldözőimtől, utána pedig az én ellenségemtől. Nemcsak a testemet üldözi sok-sok veszedelem, hanem a lelkemet még több. Gondoljunk arra, hogy a szemünkön és fülünkön keresztül mi minden megy be a lelkünkbe. E két hatalmas bejáraton keresztül be lehet jutni a lélekbe. A szem egy teljesen nyitott ajtó, és mi minden szennyes dolog megy be csak egyetlen napon. Tévén, újságon, emberek beszédén keresztül, amit látunk, amit hallunk. Mennyi fertőző gondolat, mondat, érzés!
Olyan megdöbbentő, hogy a testünk számára is, de méginkább a lelkünk számára veszedelmes életben élünk. Így mondja az Ige, hogy oltalmazz meg az ellenségtől. Tudjátok, hogy egy ellenség van, amire azt mondja: “Hogy szét ne tépje, mint oroszlán az én lelkemet.” A Biblia a Sátánra mondja, hogy ordító oroszlán, aki keresi, hogy kit nyeljen el. Akit szét lehet tépni. Ilyen veszedelmek között élünk, hogy valaki állandóan szét akar tépni. Nem tudom van-e szemetek arra, hogy mennyi széttépett ember jár már ebben a világban, akinek a lelke szét van tépve? Körülötte minden rendben van, de nem látszik, hogy mi van belül.
A gondolatvilágunk mennyire széttépett sokszor. Valaki így mondta: tudod, az a baj, hogy nem tudok koncentrálni. Széttépett érzésvilág. Hány családban kezdődött már el a válás. Széttépett család, széttépett gyerekek. Sokszor mikor gyerekekkel beszélek, elmondják: akkor kezdődött a baj, amikor az apám és az anyám elkezdett veszekedni. Amikor széttépett lett a kettőjük kapcsolata. Az oroszlán szertejár, kívülről, belülről széttépi az életed. Vannak emberek, akik belülről hasadtak már. Tudathasadás. Valami belülről szakadt szét, kettős lettem. Egyszer így gondolkozol, egyszer úgy, már magam sem tudom, melyik vagyok. Hány világi ember egészen más, amikor hívő emberek közé kerül. Ki vagyok én tulajdonképpen?
Ezért kiált fel a Zsoltáros a 2. versben: “Oltalmazz meg engem!” Tanuljuk ezt meg és kérjük az Urat, hogy “Oltalmazz meg engem!” Jó volna ezt minden reggel kérni, amikor fölkelek, vagy elindulok a munkahelyemre. Nem olyan veszélytelen dolog ebben a világban járni. Előre kérhetjük, hiszen annyi veszedelem rejtőzködik ebben a világban.
A következő kérés: “Szabadíts meg engem!” Amikor már nem oltalmazhatott meg, amikor már benne vagyok az iszonyú gondolatban, indulatban, haragban, már nem egyszerű kijönni. Ott már szabadításra van szükség. Oltalmazz meg és szabadíts meg, mert szét fog tépni. Talán most még nem érzem, de rettenetes, mert üldöz. Éreztétek-e már, hogy nem tudok szabadulni ettől a haragtól? Mintha a nyomomban volna.
Lehet hogy egy kívánság üldöz. Tudom, hogy nem jó, hogy nem kellene, meg kellene állnom, de nem tudok, mert üldöz, a nyomomban van. Mindig újra és újra utolér. Így mondja itt az Ige: “Kelj fel, Uram!” Úgy érzi, mintha nem is volna Isten. Valaki Németországban látja, mi minden történik a háborúban, micsoda pusztítást vitt véghez az ellenség, a házak égnek. És akkor azt mondja mellette egy másik ember: maga ezen megbotránkozik? Jöjjön, mutatok valamit. Elvezeti egy udvarra, ahol éppen egy bunkert ásnak ki, ami tele volt széttépett emberekkel. Azt kérdezi az ember: most azt mondja meg, hol van ilyenkor az Isten? Volt-e már nektek is ez a kérdésetek, amikor olyanok történtek körülöttetek, hogy hol van az Isten, alszik? Itt mondja az Ige: “Kelj fel, Uram!” Utána azt mondja: “Serkenj fel mellettem.” Mintha aludna Isten. Nincsen segítségem. Valóban nincsen, vagy csak nem látja?
Olyan jó, hogy azt kéri: kelj fel, serkenj fel, oltalmazz meg, és a végén eljut oda: “Bírálj meg engem.” Nem a világgal van baj, nem az emberekkel, velem van baj. Nekünk is ide kell eljutnunk ezen a héten: velem van a baj, nem a körülöttem élőkkel, és azért hozott ide az Úr, hogy megbíráljon.
“Isten igaz bíró, és olyan Isten, aki mindennap haragszik.” A szívemet vizsgálja, az érzéseket, így mondja: “Mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.” A szívem, az érzésvilágom, a vesém a titkaim. A legrejtettebb szerve az emberi testnek a vese. Amikor azt mondja az Ige, hogy Isten látja és vizsgálja a veséket, akkor mindig erről van szó, a legrejtettebb, a legtitkosabb gondolataimról. Vajon mondod-e az Úrnak ma este: Vizsgáld meg a szívemet, az érzésvilágomat, és hozzad elő a titkaimat, a legelrejtettebb gondolataimat.
Isten azért hozott ide, mert szeretne megvizsgálni. Olyan jó, ha kérjük azt, ami az Ő akarata. Ha akaratáról van szó, azt mondja az Ige: “Még arra nézve is kérni hagyom magamat Izráel házának, hogy cselekedjem ővelük.” (Ez 36,37). Isten kérni hagyja magát, hogy cselekedhessen. Elhozott ide, hogy megbíráljon, de megvárja, hogy kérjed. Fogod-e este csendben kérni: Uram Isten, vizsgálj meg és bírálj meg, mint egyetlen igaz bíró. Azt mondja az Ige: “Idő előtt semmit se ítéljetek,” – magadat se, – “míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait.” (1Kor 4,5). Őneki van joga bírálni, itélni.
Olyan lélegzetelállító ez a mondat, hogy Isten mindennap haragszik. Rád is! Van neki miért. Tudod-e most csendben mondani: igaz, Uram, ha Te mindennap haragszol, van miért. Olyan megdöbbentő a páhuzamos helye ennek, az Ézs 59,1: “Ímé, nem oly rövid az Ő keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az Ő füle, hogy meg nem hallgathatna.” Ugye emlékszünk, – alszik, vagy nem hall? Világosan megmondja az Ige, hogy hall is, lát is, szabadítani is tud, hanem: “A ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől.” Aztán mond egy jó pár mondatot, ami egészen azonos a 7. Zsoltár mondataival. Így mondja: “Álnoksággal vajudik, hamisságot fogan és hazugságot szül.” Jó volna világosan érteni, mivel vajudsz most, talán a gondolatvilágodban: tegyem, ne tegyem, jó lesz, nem lesz jó. Aztán valami megfogan. Jakab levele elmondja: “A kívánság megfoganván bűnt szül.” Akkor egyszer csak valami döntés ébred bennem és megszületik a bűn. A bűn születési anyakönyvi kivonata világos Jakab levele első részében. Gondolataiban vajúdik, megfogan a döntés, és a végén szül.
Elmondja azt is az Ige, hogy mit szül: “Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek, aki tojásaikból eszik, meghal és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki. Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányuk nem felvehető.” (Ézs 59,5-6). Picit érted, hogy a kifogásaid, amivel magadat takarnád, azt foganod, szülöd: mit fogok mondani, mert nem én voltam az oka. És szövöd magadnak a pókháló ruhát, amin mindenki átlát. Nemcsak Isten, hanem minden ember. Mondod a védekezéseidet, magyarázod, és aki veled szemben ül az egészen átlát. Sokszor olyan döbbenten ülök emberekkel szemben, akik mondják a maguk igazolásait. Úgy szeretném mondani: kár mondani, átlátok rajta. Még az ember is átlát, hát akkor az Isten. És ezzel vajudsz, míg megszületik a bűn.
Így mondja az Ige, hogy a gonosz: te, meg én, – “Ímé álnoksággal vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül.” A vipera tojása az, amit kiköltöttél. Így mondja tovább: “Gödröt ás és mélyre vájja azt: de beleesik a verembe, amit csinált.” Amit kigondoltál, kimesterkedtél, amit sikerült valahogy eldöntened, hogy így csinálom, – te fogsz beleesni. A pókháló nem takar, és a végén ezt mondja: “Forduljon vissza fejére az, amit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága.” Eljön a pillanat, amikor majd fejedre fordul vissza minden, amikor majd te esel bele a gödörbe.
Egy fiú elmondta, hogy nagyon rosszul bánt az édesapjával. És amikor ott álltam a halálos ágyánál, minden a fejemre esett vissza. Lehet, hogy bizonyos ideig sikerült eltakarnod, de eljön a pillanat, amikor minden a fejedre fordul vissza. Nem lesz kimenekedés már. Gondolj csak azokra az emberekre, akik körülötted élnek, ástad a vermet, és te fogsz belepusztulni, mert ezt nem lehet kibírni.
“Szálljon feje tetejére az ő erőszakossága.” Jó volna egy picit Jézusra nézni, akire minden ráhullott. Ha téged egyszer utolér a kereszt, akkor rájössz, hogy az én bűneim hullottak Jézus fejére, amiket elkövettem. Akkor száll majd vissza a fejedre. Akkor fogsz majd igazán sírni, hogy én voltam.
Olyan nagyon jó ez az egy mondat: “Dicsérem az Urat az Ő igazsága szerint.” Tudjátok, ki az Ő igazsága? Jézus! Nem a te igazságod. Az Ő igazsága a mi időnkben a kegyelem. A legjobban fáj a kegyelem. Ha egyszer jót kaptál gonosz helyett, akkor tudod, hogy mit vétettél. Ha egyszer rájössz majd arra, hogy Jézus mindent tudott, mindent látott, és mégis szeretett. Ez az Ő igazsága. Az Ő igazsága a kereszt. Ma újra szeretne odavezetni, ha voltál valaha ott. Hogy tudjon bánni veled, és velem a gonosszal, az Ő igazsága szerint. Ezért hozott ide, hogy most visszafordítson mindent a fejedre. Hogy eljuthass először, vagy újra a kereszthez, kegyelem szerint.
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy vagy, bármennyire is forog körülöttünk a világ, a saját életünk, bármennyire érthetetlen, amiben vagyunk. Hadd áldjunk, hogy ami velünk történik mindazt tudod. Köszönjük, hogy minden ki van mérve, ki van számítva. Dicsérünk Téged, hogy minden, ami a fejünkre borul vissza, most még kegyelem. Segíts, hogy eljussunk vele oda, a Te keresztedhez. Hadd lássuk meg a töviskoronát, ami a fejedre hullott. Hadd lássuk meg, hogy minden büntetést, minden korbácsütést értünk, helyettünk szenvedtél, vállaltál, hogy végre egyszer megértsük a mi nagy-nagy igazságunkkal szemben a Te igazságodat. Áldj meg minket Uram, hogy újra átéljük a kereszt valóságát, és újra szabadon mehessünk tovább. Kérlek add meg nekünk, hiszen kértünk! Oltalmazz meg minket a legnagyobb ellenségünktől, önmagunktól. Szabadíts meg Úr Jézus, hogy lehessünk újra valóságosan szabadok, a Te dicsőségedre.
Ámen.
Biatorbágy, 1989. június 8.