“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Lássátok, halljátok
“Az éneklőmesternek: Zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, óh, te egész föld. Énekeljétek az Ő nevének dicsőségét: dicsőítsétek az Ő dicséretét! Mondjátok Istennek: Míly csodálatosak a Te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid. Az egész föld leborul előtted, énekel Néked, énekli a Te nevedet. Szela. Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait: csodálatosak az Ő cselekedetei az emberek fiain. A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk Őbenne. Aki uralkodik az Ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela. Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az Ő dicséretének szavát. Aki megeleveníti lelkünket, és nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
Mert megpróbáltál minket, óh Isten, megtisztítottál, amint tisztítják az ezüstöt. Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat. Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk, de kihoztál bennünket bőségre. Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat, Amelyeket ajakim ígértek és szájam mondott nyomorúságomban. Hizlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával: ökröket bakokkal együtt áldozom Néked. Szela. Jöjjetek és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek, miket cselekedett az én lelkemmel! Hozzá kiáltottam az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt. Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára. Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem.” Zsoltár 66,1-20
Kérünk Urunk, segíts, hogy igazán megláthassuk nagy szeretetedet és bölcsességedet, amivel eddigi életünket igazgattad. Köszönjük, hogy itt lehetünk. Áldd meg bejövetelünket, itt tartózkodásunkat. Kérünk, használj ki minden percet, hogy egészen megismerhessünk, és egészen átadhassuk életünket. Kérünk, már most szólíts meg minket, neved dicsősségére.
Ámen.
Az első egy hívó szó: “Jöjjetek!” Úgy gondolom, ennek már engedtünk, hiszen itt vagyunk, itt ülnek a testvérek, az a jele, hogy jöttem. Eddig azonban csak az Ő házáig jöttünk, de Hozzá kell mennünk egészen. Az Újszövetségben is így mondja Jézus: “Jöjjetek én hozzám mindnyájan!” (Mt 11,28). Ez a hívó szó idáig már elhozott, bár vinne tovább, egészen Jézusig.
Az első “jöjjetek,” az imádkozásra való felszólítás után ezt mondja: boruljunk le, örüljünk, örvendezzünk, dicsőítsük Őt. De lehet, hogy azt kell mondanod: nem tudom. Vajon kimondták-e már ezt a testvérek egyszer, hogy nem tudok imádkozni? Őszintén megmondom, én sokszor kimondtam. Jó ezt őszintén elmondani az Úrnak: szeretnék, de nem tudok. Örülni sem tudok, igazán leborulni és Őt dicsőíteni sem tudom.
Aki ismeri a Bibliát, az tudja, hogy volt egy próféta, Bálám, aki azt mondta: dicsőítem Őt leborulva, de nyitott szemekkel. Ha leborulunk, általában becsukjuk a szemünket. Az Ige most azt mondja, boruljunk le, dicsérjük Őt és közben lássunk. “Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait!” Ha majd látod Isten dolgait, akkor tudsz imádkozni, tudod dicsőíteni, és le tudsz borulni. És akkor majd látjuk a rajtunk és másokon végzett cselekedeteit. Mert nagyon sok mindent látunk, a magunk cselekedeteit, de most azt mondja az Ige: “Lássátok az Isten cselekedeteit!” Isten cselekedetei csodálatosak. Így mondja az Ézsaiás 9,6 Jézusról: “Hívják nevét csodálatosnak.” Emlékszem, amikor még nem ismertem Jézust, és hívő tanárok között tanítottam, állandóan mondták ezt a szót: csodálatos. Úgy bosszankodtam, hogy ezeknek minden csodálatos? Azóta én is megtanultam ezt a szót. Amikor Isten cselekszik, nem tud az ember mást mondani, mint hogy csodálatos. Lehet hogy te is fogod majd mondani néhány nap után, hogy de csodálatos.
Isten munkái az Ő dolgai. Ezért olvastam a két igét: “Jöjjetek és lássátok, jöjjetek és halljátok.” Ezért a kettőért, hozott ide az Úr: jöjj és láss, jöjj és hallj. Lásd az Ő munkáit. Egy kicsit beszélünk a külső munkáiról, a teremtettségről. Nem tudom, szoktunk-e azon gondolkozni, milyen csodálatosak az Isten dolgai? Sajnos mindent megszoktunk már. Elfelejtettünk csodálkozni. Minden tavasszal csodálkozom azon, ahogyan megújul minden. Egy asszonynak próbáltam egyszer magyarázni, milyen csodálatos minden körülöttünk, de annyira tele volt a saját nyomorúságával, hogy szinte semmit nem látott már ebből a csodálatos teremtettségből. Nem vette észre maga körül az Isten dolgait.
Az egész teremtettségben törvények vannak, mert Isten maga a rend, a törvény. Mózes könyve elején mondja a Biblia: amíg a világ világ lesz, tél és nyár, tavasz és ősz, mindig meglesz. Sokszor, mikor nehezen jön a tavasz, emberek kérdezik: soha nem lesz most tavasz? Lesz, mert Isten törvényeit nem lehet megváltoztatni, mert a törvény, törvény.
A másik dolog, amit Isten csodálatos teremtettségében láthatunk, hogy az Isten szeretet. Nem tudom értitek-e, milyen szeretet van abban, hogy minden olyan szép? Nálunk soha ilyen szépen nem virágzott az orgona, mint most. Van-e szemed rá, hogy meglásd, Isten szeretete mennyi mindennel megajándékoz, ami körülöttünk van, ami szép.
Egy könyv akadt ma a kezembe: A sebész találkozik Istennel. Leírja ez a sebész, amikor medikus volt és kezdte a munkáját, akkor kezdte megismerni Istent, és azt, hogy Isten szeretet. A felfüggesztett törvény annyit jelent, hogy Isten nem törvény alatt néz minket, hanem az Ő mérhetetlen szeretete alatt. És vannak pillanatok, amikor felfüggeszti a törvényt. Az első tapasztalata ennek a medikusnak az volt, amikor egy asszony hashártya gyulladással volt kórházban, és iszonyú fájdalmai voltak. Alig tudták csillapítani. Azt írja, egyik napon, ahogy bemegyek hozzá, az asszony vidáman mosolyog rám, nem fáj semmim. – A sebész abban a pillanatban megáll és azt gondolja: tudom, hogy miért, meg fog halni. Már nincs szükség a fájdalomra. Isten felfüggesztette azt a törvényt, hogy ennek a folyamatnak iszonyú fájdalmai vannak. Ugyanúgy állok meg egy baleseti sérült mellett, mindene össze van törve, megkérdezem: nagyon fáj? – Doktor úr, semmi sem fáj. – Hogy hogy ott vannak a sebek és nem fáj? Felfüggesztett törvény. Kellene, hogy fájjon, de abban az állapotban az Úr megadja, hogy egyszerűen nem fáj. Még nem fáj. A másik már nem fáj. A fájdalom Isten ajándéka, végzi a maga munkáját, és ez az Ő szeretetéből van. A felfüggesztett törvénynél egyszer azon csodálkoztam, mikor valaki azt mondta: figyeld meg, milyen csodálatos, hogy minden testnél úgy van, hogy ha valami szilárddá válik, az súlyosabb, csak a víznél könnyebb a jég, mint a víz. Hogy van ez? Aztán csendben azt mondta: tudod, az Isten szereti a halakat. Ha alulról fagyna be a víz, nem fölülről, nem fölszállna az, ami nagyobb súly kellene, hogy legyen, akkor a halak nem tudnának élni. Akkor lentről fagyna be a tó, és nem lenne helyük.
Sok sok mindent lehetne elmondani, amire az embernek szeme szája eláll, hogy a törvény fölfüggesztve? Nagyobb a szeretet, mint a törvény. “Jöjjetek és lássátok!” Bár kinyílna a szemünk a teremtettség csodáira és azt mondanánk, mennyi mindenben látjuk, hogy Isten szeretete sokszor felfüggeszti a törvényt, a “kell”-t, a rendet, és győz a szeretet. Nagyobb a szeretet, mint a rend. Ez a külső világ.
A másik jöjjetek így mondja: “Jöjjetek, halljátok!” Testvér, nemcsak látni kell, hanem hallani. “Halljátok meg Isten dolgait, hogy mit cselekedett az én lelkemmel.” Először megnéztük a külső világot, és most meglátjuk a belső világot, ahol szintén úr a törvény. A bűn és a büntetés törvényszerűen összefügg. Szeretném, ha nagyon komolyan megértenétek, hogy nincs bűn büntetés nélkül. A legkisebb dolognak is lesz büntetése. Ha három bűnt követtél el egymás után, mind a háromnak külön meglesz a büntetése. Ez a rend, a törvény. Ez így van, mert ennek így kell lennie. Egy rettenetes szó ez: “kell”. A kell felfüggeszthetetlen törvény a belső világban.
Azért olvastam el az egész Zsoltárt, hogy meglássuk, mi az Isten törvénye. “Mert megpróbáltál minket óh Isten, megtisztítottál, amint tisztítják az ezüstöt. Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat. Embert ültettél fejünkre.” Értitek, hogy milyen rettenetes dolgok ezek itt sorban. A testi szenvedések, a külső dolgok, a bűnnek a következménye az Isten rendje. Azt mondja: megpróbáltál, megtisztítottál, hálóba vittél be minket. Nagyon sok olyan háló van, ahonnan nehéz kijönni. “Embert ültettél fejünkre.” Lehet hogy egy főnököt, lehet hogy a családban valakit. Ül valaki a fejeden? Érzed, hogy mindig lehurrog, hogy semmit nem tudsz tőle csinálni? Talán kemény, szeretetlen az az ember, aki a fejeden ül. Ez mind felülről van, mind Istennek a cselekvése. Talán megnősültél, és most a fejeden ül a feleséged az Isten törvénye szerint. Egyszerűen nem boldogulsz úgy, ahogyan szeretnél. Nem kerestem Isten akaratát, és aztán így történik, hogy vannak lerázhatatlan igák, amikkel most már nem bírok.
Újra mondom: halljátok, mit cselekedett a lelkemmel a belső világomban is. Látjátok ezt is elbeszélte, hogy miféle nyomorúságon mentél végig. És aztán itt is kiderül, hogy nagyobb a szeretet a törvénynél. Vajon átéltétek-e valaha, hogy van itt egy nagy dettó. “Embert ültettél fejünkre, tűzbe, vízbe jutottunk.” Ez is olyan valóságos átélés sokszor indulatokba, depresszióba, reménytelenségbe, csüggedésbe, tüzbe, vízbe jutottunk. És ez a nagy-nagy dettó: a kegyelem. Az efézusi levél az összes nehezek után így mondja: “De az Isten!” De kihoztál! A kettő között van egy mondat, amit jó volna nagyon komolyan venni: az Úrhoz kiáltottam. A nehézségekben vajon kiáltottál-e az Úrhoz? És azt mondja: az Úr meghallgatta szavamat. “Hozzá kiáltottam az én szájammal, magasztalás volt nyelvem alatt.” És az Isten meghallgatott.
Talán sokszor nem hallgatott meg. Jó volna komolyan meglátni, ez is az Ő kegyelméből van. Sokszor olyat kérünk és úgy, hogy az kárunkra lenne. Hányan mondták már el: jaj, ha akkor meghallgatott volna! Amikor neked javadra van, akkor hallgat meg Isten. Olyan érdekes, ahogy elmondja a meghallgatás feltételeit: kértem az Urat, kiáltottam Hozzá és meghallgatott. “Ha hamisságra néztem volna szívemben”. Testvér, az imádság feltétele az őszinteség. Ha ma este imádkozol, gondolj arra, igazán őszintén szólok. Mert ha hamis az imádságod, Isten nem hallgat meg. “Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. Magasztalás volt a nyelvem alatt.” A Zsoltáríró hittel imádkozott, előre dicsérte az Urat. És elmondja a végén a mérhetetlen örömét: “Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.” Kegyelmét nem vonta meg tőlem, meghallgatott. Őszinte, igaz imádság az Isten akarata szerint való imádság. Milyen jó volna, ha megtanulnátok ezen a héten, hogy “Imádkozzatok!”
Szeretném kérni a testvéreket, kezdjük így a hetet: “Imádkozzatok!” Mondjuk el Neki őszintén, teljes szívből, ami a szívünket nyomja, ami bánt, ami nehéz. “Imádkozzatok!” Egy pár mondatot most olvastam az imádságról. A legfontosabb ha imádkozol, akkor felejts el mindent magad körül. Csak Vele beszélj. Akkor ne gondolj arra, kikkel vagy együtt, ne gondolj arra, amit otthon hagytál, hanem arra gondolj: most csak Isten van, – aki meghallgat az Úr Jézus által, – és te. Akkor ketten vagytok. Próbálj úgy imádkozni, hogy semmi másra nem gondolsz, csak Őreá. Akkor megtapasztalod: “Jöjjetek és lássátok, jöjjetek és halljátok!” Akkor ha hazamégy, el tudod majd mondani: csodálatos, hogy mit cselekedett a lelkemmel.
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy az imádság vasárnapján, az előttünk levő héten beszélni akarsz nekünk. Azt akarod, hogy ezen a héten jöjjünk és halljunk, jöjjünk és lássunk. Köszönöm, hogy itt lehetünk. Kérünk Uram, hadd tudjunk ma leborulni Előtted. És kérlek nyisd meg szemünket a sok csodád meglátására, ami az életünkben, és ami körülöttünk történt. Hadd ismerhessünk meg Téged igazán. Áldj meg ezzel bennünket, neved dicsőségére!
Ámen
Biatorbágy, 1989. április 30.