“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Felkél az Isten
“Az éneklőmesternek; Dávid Zsoltára, éneke. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az Ő gyűlölői. Amint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; amint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől. Az igazak pedig örvendeznek és vigadnak az Isten előtt, és ujjonganak örömmel. Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az Ő nevének; csináljatok útat annak, aki jön a pusztákon át, akinek Jah a neve, és örüljetek előtte. Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az Ő szentséges hajlékában. Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen. Óh Isten, mikor kivonultál a Te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela. A föld reng, az egek is csepegnek Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.” Zsoltár 68,1-9
“Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye. Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony, ezen lakozik az Úr mindörökké!” Zsoltár 68,16-17
Köszönjük Uram, hogy a Te szentséges tekinteted ebben a pillanaban is néz minket. Áldunk, hogy át meg átlát bennünket. Köszönjük, hogy elmondasz majd mindent, amit látsz. És köszönjük, hogy közben Téged is megláthatunk. Áldd meg ezt a hetet így számunkra. Uram, várjuk életünkben a megtisztító munkádat. Kérünk, kezdjed el már ma este.
Ámen.
Nem tudom, voltatok-e már olyan állapotban, vagy helyzetben, amikor úgy gondoltátok, mintha Isten nem volna? Az elmúlt hetekben került hozzánk egy fiatalasszony, nagyon nagy nyomorúság közepette volt, és azt kérdezte: tessék mondani, hol van ilyenkor Isten? Csodálatos volt, hogy azon az estén megérthette, hogy hol van, mert olyan dolgok történtek, amit ő soha nem érthetett volna meg. Elmondhattam neki, látod, kérdezted, most láthatod, itt van. Olyan sokszor kérdezik: hol van Isten? Nem mozdul semmi, nem csinál semmit.
Az első mondat így szól: “Felkél az Isten”. Megdöbbentő, amikor Isten felkél. Nem régen olvastam a 10. Zsoltárt, szintén ilyesmiről beszél: “Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet: ne feledkezzél el a szegényekről!” (12). Amikor felkel valaki, akinek ereje, szava van, akkor mégis úgy látja mindenki: van, és itt van.
Elhihetjük, hogy Isten ezen a héten felkel, mert láthatóvá akar lenni. Ez a Zsoltár arról beszél, mi történik, ha felkél az Isten. “Elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az Ő gyűlölői. Amint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; amint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől.” Ha Isten felkél, futnunk kell az ítélete elől. Emlékeztek, az Ige azt mondja majd ha visszajön az Úr ítélni, azt fogják kiáltani: Rejtsetek el hegyek a Bárány elől, és futni fognak. Vajon te is, meg én is?
Ez a kettő történik: ellenségei mint a szél elszélednek, a másik: elolvadnak mint a viasz a tűz előtt. Testvér, vagy futni kell, vagy olvadni. Ezen a héten vagy futsz, vagy olvadsz. Jó volna, ha az utóbbi történne. Az Isten szeretete a legkeményebb követ is megolvasztja. Isten szeretete minden ellenállásodat, keménységedet elolvasztja. Az ellenség nagyon sokszor belül van, nem kívül. Nézd meg, az ellenség ott van-e a szívedben? Hozzá ne add magad a nyakas, kemény, önfejű óemberhez, annak csak futni lehet. De milyen jó lenne, ha eljutnál oda, hogy Isten szeretetének melegségére elolvadna benned minden keménység, ellenállás.
Jó volna kérni: Uram segíts, hogy minden ami ellenáll most bennem, hadd olvadna el, hogy ne kellene futni, menekülni.
A második csoport: ha felkél az Isten, mint csinálnak az övéi? “Az igazak pedig örvendeznek és vigadnak az Úr előtt, és ujjonganak örömmel.” Hol vannak az igazak? A Biblia azt mondja, hogy “Nincsen csak egy igaz is.” (Róm 3,10). Úgy érhetjük az igazakat, hogy a megigazultak. Akiket Jézus Krisztus vére által, az Ő kegyelme által Isten igaznak jelentett ki. Nem vagyok igaz, de az Úr Jézuson át mégis igaznak jelentett ki Isten. Ha új életet nyertél már, benned van az Úr Jézus. És ha benned uralkodik ez az új élet, felkél az Isten és örülni fogsz. Szeretném őszintén megkérdezni, mikor örültél utoljára? Ujjongtál-e mostanában? Voltál-e úgy, mint mikor Jézust megismerted, amikor tele volt a szíved örömmel, hálaadással, ujjongással. Hová lett ez az öröm?
Ha felkél az Isten, és most azt igéri, hogy felkél, láthatóvá lesz előtted. Bár tudnál ennek örülni. Felkél Isten, és olyan boldog lesz az életem, mint azelőtt. “Énekeljetek az Istennek, zengedezzetek az Ő nevének.” Ezt teszik az igazak, mikor felkél Isten. És még egyet mond parancsképpen: “Csináljatok utat annak, aki jön a pusztákon át.” Ma este hogyan csinálsz utat a saját puszta szívedben? Mert látjátok, ez a rettenetes, hogy a hívő ember szíve is olyan pusztává tud lenni. Már minden csak kötelesség, imádság, igeolvasás megvan, de puszta. Csinálom, de semmi örömöm nincs már benne. Csak keserű kötelesség. Persze, hogy hívő vagyok, de puszta az életem. És most azt mondja az Ige: csináljatok utat Neki. Hogy csinálsz utat a szívedben, és hogy csinálsz a környezetedben? Mert a környezeted is puszta.
“Jön a pusztákon át, akinek Jah a neve.” Jah a szent Istennek a neve, amit a zsidók alig mertek kiejteni. Az Úr Isten jön hozzád a pusztán át. Az első dolog, hogy magadban csinálj Neki utat úgy, hogy megnyitod az ajtót, és azt mondod: Uram, nem tudok semmit csinálni, nem tudok magamon segíteni, nem tudok más lenni, mint amilyen vagyok. De mondhatod: Uram jöjj, és cselekedj. Vajon hívod-e Őt teljes szívvel? Csinálj Neki utat, azután majd csinálhatsz mások felé a családodban, a környezetedben. Készítsétek az Úr útját, mert jön!
Azt mondja az Ige: “Árváknak atyja, özvegyeknek királya az Isten az Ő szentséges hajlékában. Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat”. Melyik vagy te? Árva, özvegy, száműzött, fogoly? Ezekhez jön. Jöhet-e hozzád mint szegényhez, vagy még mindig gazdag vagy? Egy mondat van még, ami nagyon megdöbbentő: “Csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.” Azért hogy nyomorult vagy, hogy bűneid vannak, hogy fogoly és megkötözött vagy, azért nem kell sivatag helyen lakni. Csak az engedetleneknek. Ha otthon, nálatok sivatag hely van, tudhatod, hogy miért? Akarsz-e ma engedni az Úrnak?
Ha ma felkél Isten, láthatod és hívhatod Őt. “Óh Isten, mikor kivonultál a Te néped előtt, mikor a pusztába beléptél. A föld reng, az egek is csepegnek Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.” Annyira megdöbbentett, mikor arra gondoltam, hogy amikor Isten kivonult, amikor lejött erre a földre, amikor Betlehemben megszületett Jézus, és amikor meghalt ott a kereszten, a föld rengett.
Így mondja a 16. vers: “Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye.” A Básán hegye is ott volt Jeruzsálem körül, legelői voltak, gyönyörű vidék volt. És egy súlyos mondat következik: “Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony, ezen lakozik az Úr mindörökké.” Milyen megdöbbentő, sok halmú hegy van, és ott van az egy hegy, a Golgota. A Sion hegye. A Sion mindig egy képet jelent a Bibliában: az Isten lakóhelye, az új Jeruzsálem, mind ugyanaz. Ezt a hegyet választotta az Úr. Sok halmú hegyek vannak, de Ő ezt az egyet választotta, a Golgotát, ahol az életét adta értünk. Menj ma este úgy a Golgotára, ahogy vagy. Lásd Őt meg újra úgy, ahogy régen nem láttad.
Felkél az Isten. Jézus így mondta: “És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” (Jn 12,32). Vonz-e még téged a kereszt? Egyáltalán, jelent-e még neked valamit? Isten ma hív, és várja, hogy te is hívd Őt. Egy pillanat alatt ott lehetsz ölelő karjaiban.
Testvér, felkél az Isten. Most azért kelt fel, hogy téged és engem újra megtaláljon. Futsz-e ma Felé?
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy ezen a Zsoltáron át a Te szereteted ölel meg, és azt akarod, hogy a mi kemény, hideg szívünk is elkezdjen olvadni. Kérünk, hadd süssön ránk ma a Te első szereteted. Uram, tudod, hogy boldogtalanok vagyunk Nélküled. Köszönöm, hogy Te is mély sóvárgással keresed az embert. Segíts, hogy egymásra találhassunk. Hadd menjünk el olyan örömmel, hogy csinálhassuk magunk körül Számodra az utat, és adhass ébredést. Könyörülj rajtunk, vidd véghez bennünk, szent akaratodat, nevedért, dicsőségedre.
Ámen.
Biatorbágy, 1986. augusztus 17.