“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1

Igehirdetések szerzője: Trausch Liza
Szerkesztő: Borsós Róza
Nyomtatásban megjelent: 1998. június



Előző igehirdetés Következő igehirdetés

 

Siess segítségemre


“Az éneklőmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre. Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess! Szégyenüljenek meg és piruljanak, akik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, akik bajomat kívánják. Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, akik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, akik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, akik szeretik a Te szabadításodat: Magasztaltassék fel Isten! Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, óh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy Te Uram: ne késsél!” Zsoltár 70,1-6


Egy kérdéssel szeretném kezdeni: Lehet-e Istennek azt mondani: hogy siess! A Zsoltáríró azt mondja Istennek: “siess”, és a vége is ezzel fejeződik be: “Siess hozzám, óh Isten…ne késsél!” Mondhatom ezt Istennek ember létemre? Létezik ilyen, hogy Isten késik?

Azt mondja Dávid: “Én pedig szegény és nyomorult vagyok.” Miért szegény és miért nyomorult? Miért sürgős neki, hogy ne késsen az Úr? A válasz egyszerű: Az ellenség miatt. “Szégyenüljenek meg és piruljanak, akik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, akik bajomat kívánják. Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, akik azt mondják nékem: Hehé, hehé!” Az új fordítás így mondja ezt a szót, hogy hahotázva. Szinte azt mondja az ellenségről, hogy nevetve, gúnyolódva beszél.

Amikor Jézust megismertem, a Miatyánkban nem tudtam imádkozni egy mondatot: “Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Nincs ellenségem, kinek bocsássak meg? Azt értettem, hogy nekem bocsánatot kell kérni, de én kinek bocsássak meg?

Egyetlen ellenség van. Minden baj és nehézség mögött ez az egy az ellenség. Ő tör életemre, ő kívánja bajomat, ő beszél nevetve, hahotázva. Egyszer világossá vált előttem, az egész élet olyan, mint egy bábszínház, ahol hátulról mozgatják az egészet. A bábuk úgy mozognak, ahogyan a kéz egy spárgán keresztül mozgatja őket. Talán azok mögött is, akik a vesztemet kívánják és gúnyolódva beszélnek, egyetlen ellenség van, akinek kezében vannak.

Ha ezt megértem, azonnal nem lesz ellenség, mert tudom, hogy szegény, nem tehet róla, nem akar ilyen lenni, de valaki van mögötte. Mindjárt másképp nézem az embereket, ha a láthatatlan világot látom, és tudom, hogy minden ember mögött van valaki, akinek kezében van, aki az ellenség, aki életemre tör.

Dávid két dolgot kér. A 2. versben azt mondja: “Uram, az én segítségemre siess!” Az ellenség miatt kéri ezt. Ott van-e már az egyetlen vágy a szívedben, hogy ideje volna már, sürgős volna már szabadulni megkötözöttségeimből? Talán nincsenek is megkötözöttségeid? Vagy nem látod őket? Állj meg becsületesen az Úr előtt, hogy meglásd, mivel vagy megkötözve. Világosan látom, mire kell most mondanom: Uram, segítségemre siess! Rámutatott az Úr nyelvem bűneire, és rögtön utána megértettem, hogy a gondolataimban van a baj. Mert egyszer csak kimondom, amit gondoltam.

De még mélyebb dolog a fölény, és az önimádat, amiben a baj van. Nagyon komolyan kellene kérnünk: Uram, szabadíts meg a gyökértől, hogy ne legyenek hajtások! Tudod mi az indulatosságodnak a gyökere? Hányszor mondják el emberek, szeretnék szabadulni a hirtelen fellobbanó természetemtől. Tudod már, hogy mitől kellene szabadulnod? Kéred most, hogy Uram, siess segítségemre, olyan régen ilyen vagyok már! Eljuthatott-e már az Úr a gyökerekig? Látod már, hogy szegény és nyomorult vagy és szükséged van a szabadításra?

Az utolsó versben legjobb volt ez a két szó: “Siess hozzám!” Nem azt kéred, hogy a családomhoz, a gyülekezetemhez siess, hanem hozzám. Ezt kell, hogy kérjed, mert látod az ellenség az új életedre tör, beteggé, bénává akar tenni. Az életedről van szó. Jó volna Dáviddal együtt kérnünk: “Uram, az én segítségemre siess!”

Segítségre a hitemnek van szüksége, amikor buktam. Kérni kellene: Erősítsd a hitemet, úgy érzem, elveszek, nem lesz belőlem semmi. Alapvető bűnöm a kételkedés, aggodalom, csüggedés. Az aggodalmaskodás hitetlenség. Összebonyolódnak a dolgok, és kétségbeesem: Uram, hogy bírom ezt ki, ez sok nekem. Kinek sok? Istennek? Ha fölnézek az Úrra, egy perc alatt lehullik rólam minden, jön a segítség, amikor erősíti a hitemet. Utána azt mondom, miért is nyugtalankodtam, mi volt a bajom, mikor az Úr a segítségem, aki teremtette az eget és földet. Megtámogatja ingadozó hitemet, megsegít csüggedésemben.

Az Ige elmondja, hogy az ellenség az életemre tör, bajomat kívánja, hahotázva beszél. Láttad már az ördögöt nevetni, mikor úgy nézett ki, semmi nem lesz abból, amit hittél? Amikor ellenkezőként történtek a dolgok, hallottad már, hogy nevetett valaki? Szinte mondta, hiszed, hogy lesz abból valami? Tiszta nevetség.

Istennek veled kapcsolatos ígéretei sokszor nem nevetségesek? A tieiddel kapcsolatban minden, amit az Úr valaha mondott? Sokszor kell ezzel szembenézni, amikor az ellenkezőjét látom. Akkor is, amikor a ördögöt halljuk nevetni, aki azt mondta: hehé, hehé!

Nem tudom, milyen ígéreteid vannak. Vajon nincs szükséged segítségre? Hívd segítségül az Urat, amikor úgy érzed, szegény és nyomorult vagy.

Dávid kettőt kér, nem tudom, kéred-e vele? Uram szabadíts meg, siess, ne késsél! Siess segítségemre az ellenség miatt! Ezt a kérést adja szánkba most az Ige. Hittel fölnézhetek az Úrra, és segítségül hívhatom Őt.

Nem tudom szív szerint olvastátok-e az ígéretet: “Örülnek és örvendeznek benned majd mindazok, akik keresnek tégedet.” Kit keresel? Ha valóban az Urat keresed, akkor ez az ígéret, hogy örülsz és örvendezel majd. Hiszed ezt? És azt mondják majd: “Akik keresik a Te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten!” Isten imádságot ad a szánkba, és hitet a szívünkbe. Elmondja, mit kérhetek, és amit cselekedni akar.

Most szegény és nyomorult vagyok, de segítségül hívhatom az Urat ebben a nagy bizodalomban, hogy örülni és örvendezni fogok majd.

“Siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy Te Uram: ne késsél.”
Ámen.

Biatorbágy, 1983. augusztus 19.