“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Benned bízom Uram
“Te benned bízom Uram! Ne szégyenüljek meg soha. A Te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem. Légy sziklaváram ahová menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy Te. Én Istenem, szabadíts meg engem a gonoszok kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából! Mert Te vagy az én reménységem, óh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből Te vontál ki engem; Rólad szól az én dicséretem szüntelen. Mintegy csudává lettem sokaknak; de Te vagy az én erős bizodalmam. Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a Te dicsőségeddel. Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
Mert felőlem szólnak elleneim akik életemre törnek, együtt tanácskoznak, Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs aki megszabadítsa. Ó Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre! Szégyenüljenek meg és enyésszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek!
Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden Te dicséretedet. Szájam beszéli a Te igazságodat, minden nap a Te szabadításodat, mert számát sem tudom. Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a Te igazságodról emlékezem! Óh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a Te csodadolgaidat. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, óh Isten, hogy hirdessem a Te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a Te nagy tetteidet. Hisz a Te igazságod, óh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló Tehozzád, óh Isten?! Aki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket. Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem. Én is tisztellek Téged lanttal a Te hűségedért, én Istenem! Éneklek Néked hárfával, óh Izráelnek szentje! Örvendeznek az én ajkaim, hogy énekelhetek Néked, és lelkem is, amelyet megváltottál. Nyelvem is minden napon hirdeti a Te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, akik vesztemre törnek.” Zsoltár 71,1-24
Hálát adunk Uram, hogy láthatatlanul, de egészen valóságosan vezeted az életünket. Köszönjük, hogy a Te hatalmas karod vezetett ide is. Kérünk, áldd meg az itt tartózkodásunkat, beszélj és cselekedj velünk. Köszönjük, hogy Tőled várhatjuk, mindazt megcselekszed, amit akarsz. Kérünk, légy most itt velünk, segíts megérteni és befogadni az Igét.
Ámen.
Egy emberi élet van leírva ebben a Zsoltárban születéstől a megőszülésig. Ezzel kezdi: “Te benned bízom Uram, ne szégyenüljek meg soha!” Az évi Igénk így hangzik: “Akik az Úrban bíznak, erejük megújul.” (Ézs 40,31). Mondhatjuk mi is: Te benned bíztam. Ezek közé tartozol? Elmodhatjuk, hogy valóban Benne bíztam? Annyi mindenben bízik az ember. Anyagiakban, dolgokban, sok mindenkiben, talán abban, akit szeretek, feleségemben, gyermekeimben, vagy önmagamban. A Biblia nagyon világosan mondja: átkozott az, aki emberekben bízik. Vajon ezt már megtapasztaltad? Volt-e már nagy kiábrándulás, csalódás, összetörés az életedben? Mert a magamban és az emberekben való bízás ezzel jár.
Jó volna ezt az évet úgy kezdeni, ahogyan az Ige mondta: “Te benned bízom Uram!” Ő az egyetlen biztos alap. Azért mondja itt azonnal utána, hogy: “Légy sziklaváram, ahová menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartatásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.” Gondoljunk arra: igaz ez? A hívő életem elején valakivel találkoztam, ő is igét hirdetett én is. Amikor találkoztunk így köszönt: Erős vár a mi Istenünk! Megkérdeztem, és tapasztalja? Te tapasztalod, hogy tényleg erős vár, hogy ráépíthetsz, hogy bízhatsz Benne? Jó lenne, ha ez az év azzal végződne: most igazán megtapasztaltam, hogy van erős váram ahová menekülhetek.
Érdekes végignézni ennek az embernek az egész életét. “Mert Te vagy az én reménységem, óh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből Te vontál ki engem; Rólad szól az én dicséretem szüntelen.” Valaha valóság volt-e ez, hogy anyám méhéből Ő vont ki engem? Vajon ráébredtek-e már a testvérek, hogy nem természetes dolog, hogy megszülettem. Csoda, hogy megszülettem. Sok ember tudja ezt, mert elmondták neki, hogy milyen veszedelmek voltak körülötte. Talán van közöttünk olyan, aki látta azt a filmet, amikor egy magzatot el akarnak hajtani. Rettenetes, ahogy az a magzat fél. Azt mondják, látni lehet, ahogyan érzi, hogy közeledik hozzá a veszedelem. Ahogy jön felé az az eszköz, amivel el akarják pusztítani, menekül előle. Az a magzat már tudatos. Az már egy kicsi ember. Látod, megszülettél, mert nem történt meg veled, hogy az anyád méhében meghaltál volna. Isten már ott védett. Születésétől kezdve mennyi minden fenyeget egy csecsemőt. Van, amelyik már a szülésnél meghal. Te megszülettél, kijöhettél anyád méhéből, mert az Ő védelme vett körül.
Gondolkoztunk-e már ezen, hogy ez nem természetes? Ez a Zsoltáríró most világosan elmondja. “Mintegy csudává lettem sokaknak.” Nagyon sok gyermek már gyerekkorában csodává lett. Sokszor az orvos is csodálkozik, hogy megszületett. Soha ne vegyük természetesnek, amiről Isten azt mondja, hogy csoda. Hálát adtál-e valaha Istennek azért, hogy életet adott? Hogy egyszerűen megszülettél, gyermek lehettél, felnőhettél. Mennyi veszedelem fenyegethet egy gyereket. Talán elmondták szüleid, – mert nekem elmondták, hogy mi minden volt gyermekkoromban. A legkülönbözőbb dolgok fenyegetik a kicsi életet.
A Zsoltáros elmondja: “Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon.” Aztán ugrik egy nagyot és azt mondja, hogy “vénségemnek idején.” Elmondja az egész életét, azt a sok veszedelmet, ami fenyegeti végig. “Felőlem szólnak elleneim.” Nemcsak a kisgyereknek és a csecsemőnek vannak ellenségei? Hihetetlen sok ellensége van az életednek. Hányszor mondták emberek: nekem egyáltalán nincs ellenségem. Ezt csak te gondolod. Látható és láthatatlan ellenségek. Sok minden leselkedik az ember életére. Sötét gondolatok, sötét hatalmak, ördögi erők. Hány gyerek mondja el, hogy öngyilkossági gondolataim vannak. Mindig arra gondolok: minek is élek én? Mennyi minden támadott már kicsi korodtól kezdve végig. És a legközelebbi ellenséged, önmagad. Ráébredtél-e már, hogy mennyire ellensége vagy magadnak? Hogy mennyire tönkreteszed az életedet fizikailag az indulataiddal. Hány embernek mondta már meg az orvos: ha tovább is iszik, vége a májának. Ellensége volt önmagának. Hány ember tudja, mennyire árt a cigaretta. Volt akinek megmondták, még egy indulat-roham és véged van. Mennyire tönkre tudja tenni egy ember a saját életét, a házasságát, a gyermekei életét. Mennyi fájdalmat tud azoknak okozni, akiket szeret.
Vannak ellenségeid, nemcsak az indulataid, a bűneid. Idegileg, testileg is tönkretesznek. Elmondja az Ige, hogy ellenségeim életemre törnek. Végig ez megy egy életen keresztül. Nem is tudjuk, mennyi betegség leselkedik ránk. Ez az ember itt segítségért kiált. “Óh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre! Szoktad-e Őt így kérni? “Óh Isten,, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a Te csudadolgaidat.” Egyáltalán észreveszed-e a csodadolgait? Egy ember elmondta: tessék elképzelni, rosszul szálltam le a villamosról, az aktatáskámat elgázolta a villamos mellettem, nekem pedig semmi bajom nem lett. Fölkeltem azzal, hogy ezt nem értem, ott kellene lennem kettévágva a villamos síneken. Volt-e már úgy, hogy magad is csodálkoztál, hogy semmi bajod nem történt? Mondod-e: “Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a Te dicsőségeddel.”
Szeretném, ha ma este megköszönnénk Istennek, az életet, amit adott, a védelmet amit nyújtott, a szeretetet, amit talán fel sem fogunk, természetesnek tartunk. Talán soha nem tudjuk meg, milyen veszedelmekben voltunk életünk különböző szakaszaiban. “Gyermekségemtől tanítottál engem, és mind mostanig hirdetem a Te csodadolgaidat.” Aztán előrenéz a Zsoltáros: “Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, óh Isten.” Talán benne vagy már, talán megőszültél, talán közel vagy már hozzá, és gondolj arra, milyen nagy ajándék, hogy akkor sem fog elhagyni. Lehet lesz olyan időd, amikor mindenki elhagy, senki nem törődik veled, Ő akkor is ott van. Ez a kérése a Zsoltárírónak: “Hogy hirdessem a Te karodat e nemzetségnek és minden következendőnek a Te nagy tetteidet.” Hirdetem-e ennek a nemzedéknek és a következendőnek? A fiaiddal, az unokáiddal vajon róla beszélsz-e? Olyan rettenetes dolog, hogy megtapasztaltad, átélted csodáit, és mégsem ezeket mondod. Lehet, hogy az aggodalmaidat mondod, félelmeidet, talán otthon sem hallassz mást, mint hogy mi lesz. Hirdeti-e a te szád az Ő csodáit, és dicsőségét?
“Sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz és a föld mélységéből ismét felhozol minket.” Számtalan szabadítás! Hirdetem a Te szabadításodat, aminek számát sem tudom. Jó volna ma este elkezdeni számlálni mindazokat a dolgokat, amikből kihozott, és először életedben hálát adni. Valaki egyszer azt kérdezte: mi lenne, ha Isten mindent visszavenne tőlünk, amit nem köszöntünk meg Neki? Köszönd meg ma a segítségét, a szeretetét, a védelmét, a bajokat, amikbe beleengedett, és a bajokat amikből kihozott.
Aztán hirtelen fordul az ige és azt mondja: “Én is tisztellek Téged lanttal a Te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, óh Izráelnek szentje.” Énekelsz-e Neki hálaéneket? Talán nem a száddal, a szíveddel. “Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek Néked, és lelkem is, amelyet megváltottál.” Beszél a testi dolgokról és egyszer csak közben egy mondat: a lelkem énekel, amelyet megváltottál. Ez az ember valamit megtapasztalt, amin megfordult az egész élete. Leírja életét gyermekségétől, és van egy pont, amikor elkezdi dicsérni az Urat, mert történt vele valami.
Kérdezd meg ma este magadat, – és az én lelkem megváltotta? Megváltotta a haragtól, az indulataimtól, a szenvedélyeimtől? Vajon engeded-e, hogy eljusson ez a szeretet a szívedbe is és megváltoztassa az életedet? Itt ülünk együtt testvér. Isten ebben a pillanatban a szívedig lát. Nem tudom melyik szakaszában vagy az életednek. Isten születésed pillanatától vezetett, óvott és azért hozott ide, hogy megtaláljad, hogy megismerjed azt a Jézust, aki a bűneid büntetését magára vette. Aki véresen ott függött a fán és csak egy imádsága volt: “Atyám, bocsás meg nekik!” Ez az imádság érted is szólt. Ha ma este imádkozol, próbálj beszélni ezzel a Jézussal.
Imádkozzunk!
Uram, tudod a mi sorsunkat. Ismersz minket kicsi gyermekségünktől fogva. Köszönjük, hogy egy szempár végig figyelt. Szeretnénk ma visszanézni erre a szempárra. Úr Jézus tégy ma este bennünket hálássá, hogy megőríztél eddig a napig és elvezettél ide. Szeretnénk, ha olyan változás történne az életünkben, hogy boldog, szabad, Téged dicsérő emberekké lehessünk, hogy megáldhasd a hátralevő időnket, hogy élhetnénk a Te dicsőségedre.
Ámen.
Biatorbágy, 1991. január 13.