“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Tisztelünk Téged
“Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf Zsoltára, ének. Tisztelünk Téged, ó Isten, tisztelünk, neved közel van, hirdetik csodatetteid. Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek. A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela. A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat! Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal; Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás; Hanem Isten a bíró, aki egyet megaláz, mást felmagasztal! Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is issza és szopja a föld minden gonosztevője. Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.” Zsoltár 75,1-11
Szeretnénk hálát adni Urunk, hogy itt lehetünk, és szólni fogsz hozzánk. Áldd meg az egész hetet, ami előttünk van, és kérünk, használjad fel üdvösségünkre, és neved dicsőségére.
Ámen.
Először így szól itt az Ige: “Tisztelünk Téged, óh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.” Egyszer azt kérdeztem valakitől: mi a több, a tisztelet, vagy a szeretet? Úgy érzem, a tisztelet a több, mert annyit jelent: valaki nagyobbat szeretek. Az Úré a tisztelet és az imádat. “Tisztelünk Téged, óh Isten”.
Nagyon nagy öröm, hogy neve közel van. Akkor Ő is közel van. Annak mondjuk a nevét, aki közel van hozzánk. Hozzád is közel van az Úr, jó volna egész héten szólítani, beszélni Hozzá. “Neved közel van, hirdetik csodatetteid.”
Először most Istenről beszél az Ige. “Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.” Isten szabta meg életed határidejét. Ezt nem léphetjük túl. Nagyon sokszor megszabja a megtérésed határidejét, eddig és nem tovább. Milyen baj volna, ha nem gondolnád meg a határidőt. Lehet, van olyan közöttünk, akinek ez a hét a határidő. Jézabelre mondja az Ige: adtam néki időt, hogy megtérjen és nem tért meg. Van olyan dolog, amiből neked ezen a héten meg kellene térned. Vigyázz, túl ne lépjed. Vannak olyan határidők, amik teljesíthetetlenek. Isten méltányos határidőt szabott neked. Lehet már régen vár. Lehet hogy már újra adott határidőt egy párszor. Talán erre a hétre új határidőt szabott. Talán az engedelmességed határidejét. Valamit meg kellett volna már régen tenned, és most újra mondja majd a határidőt.
Jó volna kérni: Uram, hadd értsem meg, minek van most az ideje. Lehet el kellene döntened ma este: megteszem, amit az Úr olyan régen mond már. Nem akkor kell cselekedned amikor akarsz, hanem amikor Isten szabja meg a határidőt.
“Isten a bíró, aki egyet megaláz, mást felmagasztal.” Olyan megdöbbentő, mikor Péter levele mondja: Idő előtt semmit ne ítéljetek, mert eljön az Úr, az igaz Bíró, aki majd világosságra hozza a szívnek rejtelmeit. Ott majd minden kiderül, ha eljön az igaz bíró. Isten a Bíró. Mi nagyon sokszor önkényesen bíráskodunk a másik ember felett. És nem gondolunk arra, hogy Isten a Bíró, Ő tudja, melyek az indító okai, rugói a cselekedeteinknek. Majd Isten nyilvánosságra hozza a rejtelmeket, titkokat, amikről senki nem tud, és akkor mindenkinek Istentől lesz ítéle.
Erről a Bíróról azt mondja az Ige: “Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is issza és szopja a föld minden gonosztevője.” Miért van pohár az Úr kezében? Ez a pohár tele van az Isten haragjának borával, és a Jelenések könyve szerint ezt tölti ki Isten a világra. “Menjetek és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.” (Jel 16,1a). A Zsoltár így mondja: “Ha tölt belőle, még seprejét is issza és szopja a föld minden gonosztevője.” Inni kell Isten haragjának a poharából. A föld valamennyi népe iszik belőle, mert Isten haragszik, és méltán haragszik. A meg nem tartott határidő miatt, az ítélkezéseid miatt, hogy bíráskodtál. A bűneid miatt haragszik Isten, és majd egyszer meglátod, hogy jogos a haragja.
A Jelenések könyve szerint, amikor Isten kitölti haragját erre a világra, annak iszonyú következményei vannak valamennyi népre. Itt most a gonosztevőket említi a Zsoltár. Ebben a Zsoltárban kétféle ember van: kérkedő és gonosz. “A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat! Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal.” Kérdezem, nem tartozol-e ebbe a csoportba, amelyik állandóan kérkedik? Folyton önmagát mondja: én ilyet soha nem tennék. Kérkedő. A másik magasra emeli szarvát. Lehet felemelt fejjel járni, dicsekedni, magamat mutogatni.
A másik csoportot egyetlen mondattal jelöli az Ige: “Az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.” Tehát vannak gonoszok és igazak. Hogy tudjuk ezt a két csoportot szétválasztani, ha haragjának borát minden ember issza? Van a Bibliában egy olyan kép, ahol Jézus is issza Isten haragjának poharát. A Gecsemánéban. Amikor Jézus vért verítékezik azt mondja: “Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár!” Ez a pohár tele van Isten bűn fölötti haragjával. Látod, az igazak azok, akikért az Úr Jézus kiitta Isten haragjának a poharát. Azok közé tartozol? Valaha megláttad már, hogy Ő igaz Bíró, és ítéletet érdemlek? Nekem is meg kellene innom a Jelenések könyve szerint az Isten poharát. Isten gyűjti az Ő fölötted való haragját is. Csak egy komoly kérdés van: odaadtad-e már egyszer az Úr Jézusnak, hogy érted is kiigya? Elfogadtad-e azt az áldozatot, amit a kereszten hozott, amikor véresen szenvedve, gyötrődve kiitta az Isten haragjának poharát? Azok az igazak, akik Jézus halála által bűnbocsánatot nyertek. Róluk mondja az Ige, hogy Isten felemeli szarvukat. Ők egyszer nagyon mélyen lehajtották a fejüket, nagyon mélyen összetörtek Jézus áldozatán. Voltál már úgy, hogy nem tudtad felemelni a fejedet? Akkor Isten majd egyszer felmagasztalja a fejedet, életedet, mert Jézus elhordozta bűneid büntetését.
Kétféle ember van. Mindegyik ember ítéletet érdemel az igaz Bíró kezéből. Csak van, akinek ítélete már megtörtént ott a kereszten. Nézz most ezzel szembe komolyan. Nem járt még le a határidő. Isten azért hozott ide, hogy még egyszer felkínálja neked a kegyelmet – talán utoljára – hogy átmenj egyik csoportból a másikba.
“Ne emeljétek magasra szarvatokat, és ne szóljatok megkeményedett nyakkal.” Annyira megdöbbentett ez, hogy megkeményedett nyak. Nem tud hajolni. Az ember nagyon könnyen keményedik, a szíve is, meg a nyaka is. Hányszor feldobja fejét az ember: nekem ez nem szól. Jaj vigyázz! Azt mondta egyszer valaki, minden embernek két testrészére kell ügyelni, az egyik a feje, a másik a térde. Kinek hajtasz fejet, és ki előtt hajol meg a térded? Bár most hajolna meg mind a kettő az Úr előtt. Mert ha most nem, egyszer majd recsegve, ropogva hajlik meg. Amiben most kell meghajolni, hajolj. Amiben most kell megalázkodni, alázkodj! Nehogy egyszer majd ott kelljen összetörnöd menthetetlenül.
Azt mondja az Ige: “Aki a feddésre is nyakas marad, egyszer csak összetörik gyógyíthatatlanul.” (Péld 29,1). Lehet hogy Isten régóta, sok mindennel fenyít már, de megmaradt a kemény nyakad. El ne menj így innen! Isten a Bíró, és látod úgy ítélt, hogy a bűn büntetését Jézusra vetette. Az igaz Bíró egyszer volt igazságtalan, amikor az Egyszülött Fiút büntette meg. Nézz ma szembe a magad életével, és gondold végig, komolyan, egészen meghajoltam, térdet, fejet hajtottam az Úr előtt? Elfogadtam-e, hogy érettem, helyettem valaki kiitta a poharat? Mondtad-e már valaha: Úr Jézus, köszönöm. A kegyelem ajándék, azé, aki megköszöni. Köszönd meg ma az Úr előtt igazi, mély belső hálával: köszönöm Jézus, hogy értem áll a kereszt. Hogy bűneim büntetését magadra vetted.
Amikor egy csapat bevett és elfoglalt egy várat, kihirdették, hogy aki déli 12 óráig meghajlik a zászló előtt, és leteszi a fegyvert, az kegyelmet kap. Megszabták a határidőt. Aki nem tartotta be, kivégezték. Vajon a megszabott határidőn belül meghajolsz-e az Úr előtt? Az Ige elmondja: “Tisztelünk Téged, óh Isten”. Tudod hogyan tisztelheted Őt? Ha meghajolsz Előtte, ha megköszönöd amit érted tett, és imádod Őt. Ma ne csak szeresd Őt, hanem tiszteld és imádd, hogy meghallgasson, és megszabadíthasson.
Imádkozzunk!
Uram, egyedül Te tudod, kit miért hoztál ide. Ki az, akinek talán már ezen a héten lejár a határideje. Segíts őszintén kimondani: Uram, akarom, hogy meghajoljon Előtted őszintén fejem és térdem. Uram, hadd kérjünk: végezhess el bennünk mindent, amiért idehoztál. Kérünk, senki ne menjen el úgy, hogy lejárt az ideje. Áldj meg minket, hadd tudjunk ma este teljes szívből beszélni Veled.
Ámen.
Biatorbágy, 1986. szeptember 7.