“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Figyelj én népem
“Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra, hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. Megnyitom az én számat példabeszédre, rejtett dolgokat szólok a régi időből. Amiket hallottunk és tudunk, és amiket atyáink beszéltek nékünk. Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól, a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett. Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben, amelyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat, hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, akik születnek, és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak: Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az Ő parancsolatait megtartsák. Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, amelynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján. Nem őrízték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az Ő törvényében. Sőt elfelejtkeztek az Ő tetteiről, csodáiról, amelyeket mutatott nékik. Apáik előtt csodát művelt Egyiptom földjén, a Czoán mezején. Ketté választotta a tengert s átvitte őket, és felállította a vizeket fal gyanánt. Vezette őket nappal felhőben és egész éjen át tűznek világosságában. Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniuk adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában. És megkísérték Istent az ő szívükben, ennivalót kérvén az ő kívánságuk szerint. És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek, de vajon tud-é kenyeret is adni? Avagy készíthet-é húst az Ő népének?
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen. Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az Ő segedelmében. És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget, Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet, És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
Evének azért és igen megelégedének, és amit kívántak, azt hozá nékik. Még fel sem hagytak a kívánságukkal, az étel még a szájukban volt, Mikor az Isten haragja felgerjedt ellenük, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá. Mindamellett is újra vétkezének, és nem hívének az Ő csodadolgaiban.” Zsoltár 78,1-32
Köszönjük Urunk a vágyat a szívünkben, hogy szólni fogsz hozzánk. Áldunk, hogy érthetjük szavadat. Kérünk, adj készséget, hogy mindent meghaljunk, azt is, amit nem akarunk. Munkáld bennünk az akarást jókedvedből. Áldd meg most is az Igét számunkra, hogy azonnal megérthessük: ismersz és szeretsz bennünket. Áldj meg minden szót, ami elhangzik ezen a héten. Kérünk, munkálkodj bennünk akaratod és jókedved szerint.
Ámen.
Az első szó, aminek nagyon megörültem, amikor ezt az igét olvastam, hogy “figyelj.” Aszáf erre szólít fel: “Figyelj én népem!” Nem tudom, észre vettétek-e már, hogy milyen nehéz figyelni, mennyire szétszóródott emberek vagyunk, mindig más jut az eszünkbe. Jó volna, ha mélyen megmaradna a szívünkben, hogy ezen a héten komolyan és nagyon kell figyelni, mert Isten akar szólni. Még egy mondat: “Hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.” A nagyothalló ember csinálja azt, hogy odahajlik ahhoz, aki beszél hozzá.
Lehet, hogy Isten nagyon sokszor mondott már dolgokat, és még mindig nem hallom, azért mondja egymás után, hogy figyelj. Jó volna mindjárt odafordulni az Úr felé a fülemmel, amelyik nagyon sokszor körülmetéletlen fül és nem hall. Amikor szolgálni megyek és belépek az ajtón valahova, magamban mindig azt mondom: Uram, most Te. Felé fordulok és belé vetem a reménységemet. Akkor Ő jön és cselekeszik.
Nagyon megdöbbentett ez a mondat: “Szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, amelynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.” Nagyon sokszor nem vagyunk hűek a döntéseinkhez, és határozatainkhoz, mindahhoz, amit egyszer már megláttam. Úgy vagy-e, hogy amit megláttál, ahhoz ragaszkodsz, abban engedelmes vagy? Hirdetjük Isten dicsőségét és hatalmát? Megdöbbentő mondat ez: “Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján. Nem őrízték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az Ő törvényében.” Testvér, eljön majd az ütközet napja, amikor valóban szemben állsz az ördög hatalmával. Minden csendeshéten vannak olyan pillanatok, amikor úgy látszik, nem történik itt semmi. Erősebb az ellenség. Az íjászok hátat fordítanak. Nem tudom, voltál-e már úgy, hogy hátat fordítottál? Én nagyon sokszor voltam. Minden evangélizációnak megvolt az a pillanata, amikor legszívesebben elmentem, megfutottam volna. Az íjászok, akiknek lőni kellett volna mikor a leghevesebb az ütközet, nagyon sokszor hátat fordítanak. Sok lelkésszel voltam úgy, hogy az ütközet napján fordított hátat. Ketten voltunk és egyszer csak úgy éreztem, teljesen otthagyott, azt gondolta: nem lesz itt semmi, nincs ennek értelme.
Majd ha egyedül maradsz, a melletted levő íjász nem lő már, nem fogsz-e te is hátat fordítani? Sokszor a legkülönbek fáradnak meg és csüggednek el. Nekem olyan jó volt most, hogy hatalmára kell emlékezni. Így mondta: “Elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett.” Tehát ne másnak a hatalmára és erejére támaszkodjak, hanem az Övére. Hirdesd az Ő hatalmát, hogy ne járjunk úgy, mint Efraim fiai, akik hátat fordítottak, és nem akartak járni az Úr törvényében. Nem az a baj, hogy nem tudtam, hanem hogy nem akartam.
A harmadik amit hirdetni kell az Ige szerint: a csodái. “Dicséretét, hatalmát és csodáit.” Hányszor elmondja az Ószövetség a csodákat. Kezdi az Egyiptomból való kivonulással. Végig láthatjuk, hogy Isten útja a csodák útja. Olyan jó volna hátra nézve is látni az Úrnak csodáit. A beváltott ígéreteit. Visszanézve látod-e, hogy az övéit átvezette a Veres tengeren? Voltál-e már úgy, hogy olyan nagy akadályok voltak előtted, amiről azt mondtad: itt nem lehet átjutni. Mondtad-e már az akadály hegynek, ami ott volt az Isten útján: ugorj a tengerbe. Mondd az akadályoknak, hogy újra megtapasztalhasd az Úr csodáját. Isten útján a hegyek alászállnak, a völgyek felemelkednek, mert mindennek félre kell állnia. Jó volna úgy menni a szolgálatba, hogy mindennek, ami ellenáll, félre kell állnia az útból, mert az Úr az erősebb.
Megdöbbentő, ahogy az Ige végigmondja az út akadályait. “Ketté választotta a tengert, s átvitte őket, és felállította a vizeket fal gyanánt. Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.” Jó volna úgy menni előre, hogy éjjel nappal mehessünk. “Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniuk adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett. Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában. És megkísérték Istent az Ő szívükben, ennivalót kérvén az ő kívánságuk szerint. És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek, de vajon tud-é kenyeret is adni? Avagy készíthet-é húst az Ő népének?” Mindig újra kételkedés, mindig újabb kérdés. Persze, Uram, ezt megtetted, de a következőt…?
Hányszor voltam úgy a múltra nézve, tudtam, hogy segített, ott volt. Lehet, ti is visszanéztek a tavalyi évre, akkor áldást adott, de az idén is meg tudja tenni? Vajon kenyeret és húst is tud adni? Mindig újra hitetlenkedtek. És ez volt nekem a legmegdöbbentőbb üzenet. A következő részben láttam meg, amikor valóban megadja Isten a kenyeret, hullik a manna, szelet támaszt és jönnek a fűrjek és van hús, úgy, hogy nem győzik megenni, és Isten már ezt haragjában csinálja. Nem tudom, megértettétek-e ezt a mondatot: “Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen. Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az Ő segedelmében. És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget. Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet: És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátraikhoz köröskörül. Evének azért és igen megelégedének, és amit kívántak, azt hozá nékik. Még fel sem hagytak a kívánságukkal, az étel még a szájukban volt: “Mikor az Isten haragja felgerjedt ellenük, és főbbjeik közül sokakat megölt, és Izráelnek ifjait levágá.”
Isten, ha teljesíti kívánságodat, amire vágytál, nem biztos, hogy az kegyelmet jelent, lehet, hogy büntetést jelent. Talán már észrevettétek, hogy máris az. Hány emberrel éltem végig, hogy a kívánt házasság átok lett. A társ, akit annyira akart, tönkretette az életét. A hitetlenség felébreszti Isten haragját, és nagyon sokszor olyan ajándékokat ad az Ő haragjában, amiből nem áldás, hanem átok lesz. A hitetlenség mindig halálos. “Mindamellett is újra vétkeztek és nem hittek az Ő csodadolgaiban.”
Olyan jó előre nézve kérni az Urat, hogy tanítson meg alázatosan járni Vele, az Ő szavára figyelve várni, és az Ő akarata szerint imádkozni. Ha kérek valamit az Ő akarata szerint, azt adja. Nézzünk most komolyan így előre, hogy meg ne hátráljak az ütközet napján. És tanuljam meg a következő nemzedéknek hirdetni az Ő csodáit, hatalmát és az Ő dicsőségét.
Imádkozzunk!
Áldalak Uram, azokért a csodákért, amelyeket átélhettem, amióta az utadon járok. Hadd kérjelek, könyörülj rajtam, hogy előre nézve is hirdethesselek úgy, ahogyan Te akarsz szólni. Kérlek, hogy ne a saját elképezeléseim szerint kérjek. Segíts a Szentlélek által imádkozni. Dicsérünk, hogy sokkal jobban tudod, mire van szükségünk. Kérünk, áldd meg az imaéletünket, a Rád figyelésünket. Add meg nekünk mindazt, amire szükségünk van.
Ámen.
Biatorbágy, 1987. június 21.