“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Vezette őket
“Elindítá mint juhokat, az Ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában. És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. És bevivé őket az Ő szent határába, arra a hegyre, amelyett szerzett az Ő jobbkezével. És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel, és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.” Zsoltár 78,52-55
“Azután megutálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét. Hanem a Júda törzsét választá, a Sion hegyét, amelyet szeret. És megépíté szent helyét, mint egy magas várat, mint a földet, amelyet örök időkre fundált. És kiválasztá Dávidot, az Ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból. A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az Ő népét, és Izráelt, az Ő örökségét. És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.” Zsoltár 78,67-72
Uram, hálát adunk pásztor kezedért. Köszönjük, hogy egész életünkön át vezettél, terelgettél és köszönjük, hogy most idehoztál. Kérünk, áldj meg minket és add, hogy megértsük szavadat. Szólíts meg és vezess tovább bennünket ezen a héten is. Segíts, hogy minden dolgunkban, utunkban láthassunk és megismerhessünk. Áldd meg most, számunkra az Igét.
Ámen.
Ahogy olvastam az Igét, arra kellett figyelnem, hogy rólunk van szó. Az 52. versben azt olvassuk, hogy Isten elindította népét. Ezen a napon mi is elindultunk. “Elindítá mint juhokat, az Ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.” Sokszor elmondják testvérek, hogy mennyi viszontagságon keresztül jutottak el ide. Lehet, hogy hosszú volt az út, de elindultunk és ide el is érkeztünk.
“És vezeté őket biztonságban, és nem félének.” Jó nemcsak erre a kicsi útra gondolni, hanem az életünk egész útjára. Hagyjuk-e a Pásztortól vezetni magunkat. Figyelünk-e a szavára? Mert úgy akar bennünket vezetni, mint Pásztor. “És bevivé őket az Ő szent határába, arra a hegyre, amelyet szerzett az Ő jobbkezével.” Jó volna végiggondolni, hogyan indultunk el otthonról, és most bejöttünk ide. “Bevivé őket az Ő szent határába.” Szeretném elmondani, hogy ezzel a hellyel kapcsolatban ez az Igénk: “Egész határa köröskörül igen szentséges.” (Ez 43,12). Sokszor elmondtam már, hogy a kertben is így járunk, aki az istállóban dolgozik, vagy aki a konybában főz az is. Szinte nekünk mondja itt az Ige: Bevitte őket szent határába.
A testvérek bejöttek most az Isten Házának határába, ahol olyan sokat hangzik az Ige és az imádság. A Biblia mondja: “Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által.” (1Tim 4,5). Ebben a házban nemcsak 30 év óta, amióta mi itt vagyunk, minden nap imádkozunk, dicsérjük az Urat, hanem már előtte is 20 évvel. Ezt a házat 50 évvel ezelőtt építette két ember erre a célra, hogy itt Isten igéje hirdettessék. 50 évvel ezelőtt két fiatalember eldöntötte: építünk itt egy házat, hogy emberek Jézust megismerjék, imádkozzanak, és dicsérjék itt az Istent. Mi azt sem tudtuk, hogy ez a ház itt létezik. Ezzel az igével kezdték építeni: “Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, és építsétek-e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem, azt mondja az Úr.” (Agg 1,8). Közben háború lett, akik itt laktak, elmentek innen, és Pestről költözött ide egy család. Nem hangzott tovább az Ige és nem arra a célra használták, amire építtetett. Elmúlt 20 év. Akkor Isten azt mondta nekem egy Igén keresztül, hogy ad majd egy házat, ahol az Igét hirdethetem. És ebbe a házba vezetett. A régi gazdájának megrázó volt, amikor kerestek valakit, aki elfoglalja ezt a házat. Nekünk is az Aggeus 1,8 volt az igénk. Rámnézett és azt mondta: ez az Úrtól van. Ezzel az igével kezdték építeni ezt a házat. Csak azért mondtam el, hogy kicsit gondolkozzunk, hogy az Úr földjén hogyan járunk. Isten évtizedek múlva más embereknek, más körülmények között megismételte ugyanezt az igét. Azután építettük tovább a házat, majd megépült Kármel is és utána a Sion.
Ezért olyan világos most az Ige, hogy Isten behozta a testvéreket az Ő szentséges határára. Előbb már 20 évig, majd egy szünet után 30 év óta hangzik az Ige és így szenteltetett meg ez a ház az Ige és könyörgés által. Ha látnánk most azt a tömeg embert, aki azóta már itt imádkozott és hallgatta az Igét, felnőttek és gyerekek egyaránt, azt mondanánk: ha ezek itt mind imádkoztak, akkor valóban szent helyen állunk.
“És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel, és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.” Olyan jó, hogy most is hihetjük, hogy továbbra is cselekeszi az Úr, hogy kiűzi életünkből a bűnt, a sötétséget, a pogányságot és úgy megyünk haza, hogy letelepíthet a nekünk sors által jutott örökségünkbe. Most otthagytál egy családot, gyermeket, feleséget. Az Úr visszavisz oda, de szeretne másképp, mint ahogy idejöttek a testvérek.
Izráel vétkezett és ezért mondja az Ige: “Azután megutálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét.” De valakit választott. “Hanem a Júda törzsét választá, a Sion hegyét, amelyet szeret.” Isten Júdát választotta. Dávid Júda nemzetségéből való és Jézus is. Mindig újra és újra mondja az Ige, mikor Jézusról beszél, hogy a Dávid Fia. Most Dávidról beszél az Ige, és mikor róla beszél, Jézusról beszél. “A Júda törzsét választotta, a Sion hegyét, amelyet szeret.”
Egyszer annyira megdöbbentő volt, amikor Noé történetét olvastam, hogy csak egyetlen család maradhatott meg. Megépítik a bárkát, az egész világ elpusztul, de egy család megmarad. Döbbenten gondoltam arra, hogy Isten ezt a világot a tűznek tartotta fenn. Akkor vízözön volt, most pedig tűzözön előtt állunk. Biztos, hogy most is csak egy család tartatik meg: Isten családja. A bárkába csak nyolc ember ment be, akik egy családba tartoztak. Isten családjába csak beleszületni lehet. Aki újonnan születik, új életet kap az Úrtól, beleszületik ebbe a nagy családba, Isten családjába. Beletartozol már? Ha elkezdődik az ítélet, hol talál majd, a bárkában? Tudjuk, hogy ez csak jelkép. Az Úr Jézus építette meg az igazi bárkát, nem Noé. Ő csak előkép volt. Az igazi bárka a Golgota keresztje. Aki nem kerül oda az Úr Jézus vére és megbocsátó kegyelme alá, elvész az ítéletben.
Csak egy családot, a Júda törzsét, Dávidot választotta Isten. Nézzünk most bele komolyan, mennyire megmond az Ige mindent. “És kiválasztá Dávidot, az Ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.” Isten kiválasztotta Jézust és elhozta Őt, azért, hogy Megváltója, Szabadítója legyen ennek a világnak. Dávid jött, és legyőzte Góliátot. Jézus jön és legyőzi a Sátánt, a hatalmas ellenséget. A győztes Jézus, a Pásztor Jézus.
Jézus legeltet minket és olyan jó tudni, hogy ezen a héten le akarja győzni a mi ellenségünket, a bűneinket. Jézus azért jött, hogy a kígyónak a fejére taposson. Azért hozott ide Isten, hogy benned is győzzön a Dávid Fia, a kereszt győztese, Jézus. Azért vezetett biztonságban, azért hozott ide az Ő földjére, hogy megszabadítson és aztán legeltessen.
Még egy mondat volt közben: “És megépíté szent helyét, mint egy magas várat, mint a földet, amelyet örök időre fundált.” Isten mindig építkezik. Épp a múltkor mondtam valakinek: 30 éve vagyunk itt és 30 éve építkezünk. Nem lesz ennek vége soha? Nem. Aki már építkezett, tudja, hogyan kell csinálni. Egyik követ a másikra kell tenni, közé egy kis maltert, és egyszer csak áll a fal. Isten egyetlen házat épített, nem reformátust, nem evangélikust, nem baptistát, nem szabadegyházat, hanem az Ő Egyházát. A Krisztus testet, az Ő házát, az Ő népét. Egyik testvért a másik mellé teszi. A Biblia így mondja: épül az új Jeruzsálem, – amiben Isten lakik, – élő kövekből. Nem olyan kövekből és téglákból, mint amilyenből mi építkezünk, hanem élő kövekből, emberekből, akiket a szeretet kapcsaival kapcsol össze. Amikor készen lesz a ház, visszajön Jézus. Itt, ezen a héten sem folyik más, mint építkezés. Isten téged akar beépíteni ebbe a csodálatos épületbe. Aztán hazavisz majd, hogy te is építkezzél, összeépülj testvérekkel, és tudjad: ez az egyetlen boldog élet. Milyen jó lesz, ha olyan szeretetben lesztek együtt, olyan szeretet közösségben, ha elkezdtek majd együtt imádkozni, megtörténik, hogy az a ház is szent lesz. Jó volna, ha hazameneteled után házszentelés lehetne.
Az Úr elmondja, miért hívott ide. Jó volna, ha elmondanád: Uram, én is akarom. Mondd el komolyan, végezd el Uram, hogy belőlem új ember legyen, hogy egészen másképp mehessek haza, mint ahogy idejöttem.
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy Te vezetsz és Te terelgetsz az úton, és hogy biztonságba viszel bennünket. Köszönjük, hogy őríző kezed alatt lehetünk végig. Hadd áldjunk, hogy házadban lehetünk. Segíts, hogy találkozhassunk itt a Dávid Fiával, a mi Megváltónkkal. Kérünk, hogy tisztíts és áldj meg, és úgy küldhess vissza, hogy áldássá lehessünk a családnak, a falunknak, egész hátralévő életünkben. Tudod, hogy eddig mennyire nem az voltunk. Kérlek, cselekedd meg velünk, hogy egyszer ott lehessünk mi is, amikor visszajössz majd, abban az egyetlen házban. Könyörülj rajtunk, vidd véghez bennünk a legnagyobb csodát. Végezd el bennünk, hogy új emberré lehessünk, neved dicsőségére.
Ámen.
Biatorbágy, 1987. július 5.