“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Meddig ítéltek hamisan
“Aszáf Zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között. Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a hamisak személyét? Szela. Ítéljetek a szegénynek és árvának, a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot! Mentsétek meg a szegényt, és szűkölködőt, a gonoszok kezéből szabadítsátok ki. Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak, a földnek minden fundámentuma inog. Én mondottam: Istenek vagytok ti, és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember. Kelj fel óh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.” Zsoltár 82,1-8
Köszönjük Uram, hogy az első pillantásunkkal fölnézhetünk Rád. Kérünk segíts, hogy a hét mindenféle mondanivalója közben el ne tűnjön szemünk elől kereszted. Segíts, hogy mindig lássunk Téged, azt, amit értünk tettél, és azt a kicsit, amit tőlünk vársz, mindig megtehessük. Bocsásd meg, hogy ma is elmulasztottuk kérdezni, mit akarsz, hogyan akarod, és mi az, ami kedves Neked. Kérünk, őrízd rajtad két szemünk, hogy formáltassunk ezen a héten is, neved dicsőségére, Szentlelked által.
Ámen.
Az első, aminek nagyon örültem ebben a Zsoltárban: az Isten gyülekezete. Jó volna, ha így volnánk itt, mint Isten gyülekezete, az Ő népe, az övéi. A Biblia így hívja az övéit: az eklézsia, a kihívottak. Kihívta őket ebből a világból.
A világ is egy nagy gyülekezet, sok-sok ember gyülekezik össze különféle címen. De az Istennek is van gyülekezete. Így gyűltünk most össze, hogy pár napig Isten gyülekezete legyünk. Ennek a gyülekezetnek tagjaként érzed-e magad? ? Úgy jöttél-e ide, hogy találkozol az Isten népével, gyülekezetével, akikkel összetartozol? A Biblia menyasszonyi gyülekezetnek is nevezi a kihívottakat, akik mindnyájan fehérben vannak, mint egyetlen személy, felöltözötten, ékesen és szépen.
Egyszer beszéltünk arról, hogy Eszter királynőt – mielőtt bement a királyhoz – hat hónapig szépítették mirtusz olajjal és hat hónapig illatos szerekkel. Hosszú idő volt. Vajon szépülsz-e belül, ha a menyasszonyi gyülekezethez tartozol? Nem kívülről, belül kell szépnek lenni. Olyan sokszor, amikor este lefekszem, megkérdezem: Uram, ma tetszettem Neked? Csináltam-e, mondtam-e olyat, ami Neked nem tetszett? Sajnos, nagyon sok torz vonásunk van, ami nem illik Isten gyermekeihez. Együttélésnél sokszor annyira kiütközik az akaratosságunk, a saját kényelmünk és sok-sok minden, ami torz vonás rajtunk. Az együttélésnek a nagy ajándéka, hogy minden kiderül rólunk. Vannak emberek, akik még a hívő életük végén sem tudnak alkalmazkodni.
Isten belülről akarja szépíteni az Ő gyülekezetét, hogy a a szelídség, az alázat, amik a Jézus arcához teszik őket hasonlóvá, kirajzolódhassanak bennük. Testvér, most mondd ki magadban, hány éve vagy már hívő, és mennyit szépültél ez alatt az idő alatt? Csak amikor az Ige tükrébe belenézel néha, vagy naponta, mit látsz, mennyire szépültél? Nagyon sok ember sírva emlékszik vissza, hogy milyen szép voltam, mikor hitre jutottam. Mennyi öröm, békesség, szeretet volt bennem. Mivé lettem ennyi idő alatt, mennyit torzultam.
Hadd kérdezem: készülsz-e a nagy menyegzőre, amikor meg kell állnod majd a Vőlegény előtt? Egy váratlan pillanatban felhangzik: “Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!” (Mt 25,6). Mi lesz akkor veled, meg velem? Isten így lát bennünket, mint a menyasszonyi gyülekezetnek egy részét. Vajon megállapíthatják-e mások, hogy mennyit szépültél belülről, mióta nem találkoztatok.
Újra szeretném mondani ezt a mondatot: “Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.” A Vőlegény itt van közöttünk. Át, meg átlát. Ismeri minden torz és csúnya vonásodat. Mind fájdalmat okoz Neki. A Vőlegény szereti a menyasszonyt, hiszen életét adta érte. Vajon megjelensz-e igazán a színe előtt, vagy pedig bujkálni fogsz? Mindig el lehet bújni, ha nem vagyok igazán őszinte és nyílt. Vajon azért jöttél ide, hogy Isten ítéljen, vagy hogy magadat mutogasd, milyen komoly hívő vagy?
Megmondom, miért hívott ide az Úr: ítélni akar. Mondod-e hát ma este: ítélj meg engem Uram, itt vagyok “Ítél az istenek között.” Mi szeretnénk nagyok, valakik lenni. Talán rálicitálunk egymásra: én így szolgáltam, ezt csináltam. Isten lát, és ítél az istenek között. “Istenek”, annyit jelent, hogy bálványok. Csak egy Isten van, aki ítél. Elmondja, mi ítélni valója van ebben a pillanatban. “Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét?” Istennek fáj, ha hamisan ítélsz, ha kétféle mérték van a kezedben. Másképp ítélsz magadnak, mint másnak. Másokkal szemben hibakereső tudok lenni, mindent meglátok. Olyan fájóan mondja az ige: “Utálatos az Úrnál a kétféle súly, és a hamis fontok nem jó dolgok.” (Péld 20,23). Nem neked mondja most ezt az Úr? Ha te csinálsz valamit, az egészen más. Én jópofa vagyok, ő szemtelen. Ügyes vagyok, a másik anyagias és fösvény. Mindenre megvan a kétféle mértékem.
Olyan sokszor kérdezi a Biblia: Meddig sántikáltok még kétfelé? Meddig maradnak még benned a te gonosz gondolataid? Jó volna, ha mondanád: eddig Uram, és nem tovább. Nem kívánom tovább hordani a rágalmazó, ítélkező, gonosz gondolataimat. “Meddig ítéltek hamisan, és meddig emelitek a gonoszok személyét.” Te kit emelsz? Talán az uradat, olyan ember nincs, mint ő. Olyan gyerek sincs, mint a tiéd. Nagymamák mondják: az unokám egy zseni. Olyan nincs több. Minden unoka zseni a nagymama szemében. Emelem, mutogatom, látjátok ezt is tudja, azt is tudja. Jól tanul, mindenhez ért. Meddig emeled még ezt a bálványt? Amíg tönkre nem teszed? Akit emeltél, annak össze kell törnie. Jött a nagy bukás, a lélegzeted is elállt azzal kapcsolatban, akire olyan büszke voltál.
Nagyon sokszor emelem egy igehirdetőnek a személyét. Úgy senki nem beszél, mint az. Talán saját gyülekezetedből egy lelki vezetőt emelsz. Meddig emeled emberek személyét? Vigyázz, mert minden emelésben magadat emeled. A feleségem, a gyerekem, vagy az egyházam, a gyülekezetem. Valahol evangélizáltam, az Úr ébredést adott. Aki odahívott, világgá kürtölte, hogy én hívtam ide. Önmagát emelte. Egyetlen nagy bálvány van: az én. Ha valaki megtér a családodban, nem azt mondod azonnal: mennyit imádkoztam érte. Rögtön a saját személyedet emeled. Testvér, meddig emeled a gonosz személyét? Tudod-e, hogy gonosz személy vagy? Pontosan tudom magamról, mikor emelem magamat. Olyan sokszor esem kétségbe, Istenem, miért kellett ezt most mondanom? Miért kellett emelnem a saját személyem? A leggonoszabb és mindennek a megrontója a nagy én.
Nem lehet ott Isten áldása, ahol nem Őt emeli mindenki. Ne emeld tovább a gonosznak személyét, bárki ember az. Hát gonoszok vagyunk, gonosztévők. Az egész emberiséget Jézus keresztje két részre osztja. Egy megtérő gonosztevőre, és egy makacs, Istennek ellenálló gonosz személyre. Több nincs. Melyik csoportban vagy? “Meddig … emelitek a gonosznak személyét?”
“Ítéljetek a szegénynek és árvának, a nyomorultnak és elhagyottnak adjatok igazságot!” Mindig csak én? A szegénynek, az árvának, a nyomorultnak, és akik nem szólnak semmit, és akiket nem vesz észre senki, azokat te sem veszed észre? Olyan jó arra gondolni, hogy Jézus mindig ezek között járt. Az ügyefogyottak, a senkik között, akiket mindenki csak eltapos, kigúnyol, és semmibe vesz. Hogy tudsz nevetni egy-egy furcsa emberen. Hogy tudsz nevetségessé tenni talán kicsi hívőket. Így mondja az Ige: “Ítéljetek a szegénynek és árvának, a nyomorultnak és elhagyottnak adjatok igazságot!” Ez Isten akarata.
Aztán mondja tovább: “Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak, a földnek minden fundámentuma inog.” Csak magukat látják? Érdekes, hogy levisz egészen a legmélyre, aztán egyszer csak fordul egyet az egész Zsoltár. Igazad van Uram: nem látok, nam hallok, nem igazán ítélek. “Én mondottam: Istenek vagytok ti, és a Felségesnek fiai ti mindnyájan.” Az ember elszédül egy pillanat alatt: akkor mi vagyok hát én? Egy igazságtalan gonosz, aki nem ért, nem lát, csak magát látja? És a következő pillanatban: “Istenek vagytok ti.” Ugye tudjuk, hogy mind a kettő igaz. Ha befogadtad Jézust, akkor Isten gyermeke vagy. Akkor él benned a Krisztus. Egyszerre mind a kettő. Ha nem érted, olvasd el a Római levél hetedik részét. Ott küszködik egy ember, akit Pálnak hívnak, azzal, hogy a jót akarom, és mégis a gonoszt cselekszem. Hát ki vagyok én, és melyik vagyok?
Néztél-e már szembe magaddal, hogy melyik vagyok? Sokszor csodálkozom, hogy több hívő ember nem kap tudathasadást ebben a kettősségben. Tudok veszekedni, gonosz, önzővé lenni, és aztán olvasom a Bibliát és imádkozom. Aztán mondom a szép mondatokat a testvérek között. Képes vagyok számra venni Isten igéjét. Melyik vagyok én: gonosztévő, vagy a Felségesnek fia? Szeretném most nagy örömmel mondani: olyan jó, hogy mind a kettő. Csak az egyiknek alá kell szállnia, a másiknak pedig növekednie kell. Ahogyan Keresztelő János mondja. Ott van mind a kettő, csak az nagyon komoly kérdés: melyik mellé állsz? Nagyon világosan mondja az Ige: “Én mondottam: Istenek vagytok ti, a Felségesnek fiai mindnyájan. Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember. Kelj fel óh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.” Nagyon szeretném most ezt a kérést komolyan a szívetekre helyezni. Kelj fel óh Isten, ítéld meg az életemet, vágd szét a kettőt.
Emlékeztek Salamon ítéletére. Mindig annyira megdöbbentett a bölcsessége, hogy szét akarta vágni azt a gyereket. Azt hiszem, az Úr azért hozott ide, hogy szétvágjon. Válaszd el a jót a hitványtól, és olyan leszel, mint az én szám. Isten igéje élő és ható, és szétválaszt. Isten igéje olyan, mint a műtőkés. Világosan megmutatja, mi az, ami a régi benned, és megmutatja az újat. Akarod-e, kéred-e? A baj az, hogy végzetesen össze vagyunk keveredve. Azt mondjuk a gonoszra, hogy jó, a jóra, hogy gonosz. Védjük azt, amit ölni kellene, vigyázunk arra, meg ne sértsük azt, aminek rég nem kellene már bennünk élnie.
Jó volna ezzel a kéréssel nyugovóra térni ma este. Talán soha nem mertük ezt kérni, féltünk, kiderül, hogy ki vagyok. Öldököljétek meg a ti test szerinti óembereteket, mert különben ő pusztít el benneteket. Így mondja a Jakab levele: Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni. Nem kellene kettőnek lenni. Mózes könyve így mondja: “Az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod.” (5Móz 30,19). Most válassz! Rajtad múlik, melyiket választod.
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy látod, szereted, félted az új emberemet, mert Te teremtetted igazságban, és valóságos szentségben. Kérlek, bocsásd meg, hogy annyit ártottam már neki. Uram elítélted, és keresztre akartad már juttatni az óemberemet, és mégis annyiszor mentettem már meg az ítélettől. Hadd kérjelek, a testvérekkel együtt: most ítélj meg, hogy ne kelljen egyszer majd a végén ítélni. Adj becsületes, őszinte szívet, segíts mindent úgy elfogadni, ahogyan Te látod és cselekedj velünk újat a Te nevedért.
Ámen.
Biatorbágy, 1987. július 19.