“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem
“Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a Te hűséges voltodat az én számmal!
Tieid az egek, a föld is a Tied: e világot minden benne valóval Te fundáltad. Az éjszakot és a délt Te teremtetted, a Thábor és a Hermon a Te nevednek örvendeznek. A Te karod hatalommal teljes, a Te kezed erős, a Te jobbod méltóságos. Igazság és jogosság a Te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a Te orcád előtt. Boldog az a nép, amely megérti a kürt szavát; a Te orcád világosságánál jár ez, óh Uram! A Te nevedben örvendeznek egész nap; és a Te igazságodban felmagasztaltatnak. Mert az ő erejöknek ékessége Te vagy; a Te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is. Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek szentje a mi királyunk.” Zsoltár 89,2. 12-19
Hálát adunk Uram, hogy hangzik felénk hívásod. Könyörülj rajtunk, hogy felelhessünk rá. Tudod, mennyire megkeményedik a szívünk és hogy mennyi bennünk a nemakarás, ellenállás. Oldozz fel és tégy késszé, hogy igazán, őszintén engedhessünk Igédnek. Kérünk, légy megtapasztalhatóan, valóságosan közöttünk.
Ámen.
A mai Igénk így kezdődik: “Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké.” Mi akadályozhat az éneklésben? A körülmények! Néhány verset olvasok a 137. Zsoltárból: “Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. Mert elfogóink énekszóra nógattak ott, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?”
Hogyan énekelnénk? Hiába próbálták rábeszélni őket, nem tudták. Hárfáikat a fűzfákra akasztották és nem tudtak énekelni, mert idegen földön voltak. Ez a nagyon komoly akadálya annak, hogy szív szerint énekelj. Nem tudom, énekelt-e a szíved? Szájjal sok mindent énekelhetsz, de belül hallgat a szív, ha idegen földön vagy.
Ha nem az Úrban, nem az Úrnak és nem az Úrral élsz, mindig idegen földön vagy. Nekünk ez a föld mindig idegen. Akkor leszel igazán otthon, ha Jézust elfogadtad. Egy asszony elmondta: soha nem voltam gyermek. A legnagyobb voltam, mindent nekem kellett csinálnom. Amikor Jézust elfogadtam, akkor voltam életemben először gondtalan gyermek, aki hazaérkezett, akinek semmi miatt nem kellett aggódnia. Gondtalan élet kezdődött Isten országában, megszünt az idegen föld.
Amíg haza nem érkezünk az Ő országába, nem tudunk az Úrnak énekelni. Lehet, hogy valaki egyszer már hazaérkezett, de újra eltévedt és idegenben van. Aki már otthon volt egyszer, az tudja igazán, mit jelent az Úrtól távol, idegenben lenni. Lehet hogy az éneklésnek az az akadálya, hogy megint belekerültem a bűn csapdájába, messze kerültem az Úrtól. Mindig gyanús vagyok magamnak, ha reggel nem énekelek. Akkor már tudom, hogy baj van belül.
“Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem!” Az Ige elmondja: “Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm 8,38-39). Látjátok, mégis elszakad az ember, idegen földre kerül, boldogtalan lesz.
Olyan jó, hogy így folytatja az Ige: “Nemzetségről nemzetségre hirdetem a Te hűséges voltodat az én számmal.” Az Ő kegyelmességétől és hűségétől kicsoda szakíthat el? A bűn idegenít el Istentől. Az ördög hatalma szakít el az Úrtól. A körülmények igazán nem szakíthatnak el.
A 12. verstől arról beszél az Ige, hogy minden a Tied. Az ég, a föld, minden benne valóval az Úré. A német fordításban éjfélről és délről van szó. Olyan jó így olvasni: az éjszakot és a delet, de az éjszakát és a delet, a legnagyobb sötétséget és a legnagyobb világosságot is Ő teremtette. Lehet éjfél van nálad. A szorongattatás, a sötétség és a halál árnyékának völgye az Ézsaiás 9 szerint. Benne vagy? Az is az Övé, ott is Ő van, ott is megismerheted Őt.
“A Te karod hatalommal teljes, a Te kezed erős, a Te jobbod méltósággal teljes.” Egymásután három “Te”. Nézz fel hittel az Úrra, hogy Uram, Te. Gondolsz-e a legnehezebb napokban arra, hogy Jézus itt van. Ha kezét fogod, megtapasztalod: nem kell félni a legnagyobb sötétségben, éjfélben sem, még a lelki éjfélben sem. Mert a Te karod, a Te erőd, a Te jobbod hatalommal teljes és méltóságos, mondja sorban az Ige.
“Igazság és jogosság a Te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a Te orcád előtt.” Más fordítás szerint igazság és ítélet. Ha majd egyszer Jézus beül a királyi székébe, ott csak ítélet és igazság lesz. Milyen jó, hogy még nem ült be Jézus, hogy még kegyelem és hűség jár orcája előtt. Ma még kegyelmével és hűségével találkozhatsz. A Biblia így mondja: “Némely embereknek a bűnei nyilvánvalók, előttük mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is.” (1Tim 5,24). Kérjed az Urat, hogy bűneid a kegyelem idején menjenek ítéletre. Hogy amikor majd odaérsz, ne legyen semmi, ami utolérne. Addigra csak az Ő kegyelme és hűsége legyen veled.
Középponti üzenet volt nekem: “Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát.” Mit jelent a kürt szava? A kürt szava Isten szava. Hallod-e a kürt szavát? Neked szól az Ige, hozzád beszél Isten? Amikor felhangzik a kürt szava, mozdul-e a szíved, hív az Isten, beszélni akar velem. Jól tetted hogy eljöttél, mert boldog nép az, amelyik hallja a kürt szavát.
Lehet itt ülni süketen is. Lehet, hogy mindenkihez szól az Ige, csak hozzád nem. De ha egyszer meghallod, abban a pillanatban boldog ember leszel. Aki megérti a kürt szavát, arra az emberre mondja az Ige: “A Te orcádnak világosságánál jár ez, oh Uram!” Abban a pillanatban kijöhetsz a sötétségből a világosságra, ahogy meghallod a kürt szavát. Isten a sötétségből mindig az Ő csodálatos világosságára hív ki. Azt ígéri: “A Te nevedben örvendeznek egész napon.” Vajon ilyen az életed, hogy az Ő orcájának világosságánál örvendezel egész napon? Amikor reggel kinyitom a szemem, úgy örülök mindig, hogy az Úr adott még egy újabb napot.
A Biblia így mondja: “Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.” (Zsoltár 32,3). A te életed is napestig való jajgatás? Amíg elfedezem bűneim, addig mindig jaj. Valaki, amikor itt takarított, mindig jajgatott. Megkérdeztem: miért jajgatsz? Mert megszoktam, észre sem veszem már. Ha valamit fel kell vennem, – jaj. Ha le kell tennem, akkor is jaj. A legtöbb ember azt sem tudja, miért jajgat, ahelyett, hogy egész nap örülne. Bár megváltozhatna a hátralevő életed, és az Úr előtt örvendezhetnél egész napon.
“Mert az ő erejöknek ékessége Te vagy. Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.” Az a baj, hogy rossz királyod van. A legtöbb családban több király van, aki birtokolni akarja az egész családot. Van ahol annak kell meglenni, amit a férj akar, és van ahol azt mondják, a feleség viseli a kalapot. A legtöbb helyen a királyságért folyik a háború nyelvvel, szóval, cselekedettel, mindennel. Egy házaspárnak mondtam: Gondoljátok el, ebben nőnek fel gyermekeitek, hogy egész nap éles szavak röpködnek, egyik ember gyalázza a másikat. Tudjátok mi kell a gyermeknek? Napsütés! Az az állandó öröm és derű, amit az Úr közelsége ad. Akarod-e, hogy ebből a háborús életből visszakerülj abba, amit így mond az Ige: “A Te nevedben örvendeznek egész nap.” Jó lenne, ha az én-királyságból Krisztus-királyság lehetne! Add át az uralmat az Úrnak, hogy Ő legyen királyod, paizsod és erőd.
“Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát.” A kürt szava most az Úrhoz hív. Emlékszünk, az Ószövetségben mondja Mózes: Ha megszólal a kürt, lehet az Úrhoz jönni. A hívó kürt így szól: “Jöjjetek én hozzám mindnyájan!” (Mt 11,28). Ha meghallod a kürt szavát, borulj le az Úr előtt és mondjad: Uram, itt vagyok, jöttem. Szeretném azt mondani, amit Péter mondott Kornéliusznak: “Jól tetted, hogy eljöttél.” (ApCsel 10,33). De ez még csak a fele út. Egy házig, egy helyig jöttél. Neked az Úrig kell jönnöd!
A hívó kürt hangzik reggeltől estig. Vajon jössz-e? Hogy boldog emberként mehess majd haza.
Imádkozzunk!
Uram, Neked az volna az örömöd, ha örvendezve mehetnénk el mindnyájan orcád elől. Kérünk, hozz ki bennünket a sötétségből a Te csodálatos világosságodra. Ragyogd be múltunkat, hozd világosságra rejtett dolgainkat, bűneinket. Oldj meg minden nehéz kérdést és tégy szabad gyermekeiddé, akik mindig újra hallják, egyre teljesebben hallják a kürt szavát. És ha egyszer országodba hazahív, mehessünk boldogan. Áldj meg minket és munkálkodj bennünk, ahogyan megígérted, neved dicsőségére.
Ámen.
Biatorbágy, 1984. január 8.