“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Vele lesz huségem
“Akkor látásban szóltál a Te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat; Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajammal kentem fel őt. Akivel állandóan vele lesz az én kezem,sőt az én karom erősíti meg őt. Nem nyomhatja őt el az ellenség,és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt. Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit. És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva. És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre. Ő így szólít erngem: Atyám vagy Te; én Istenem és szabadításom kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem Őt, és fellebbvalóvá a föld királyainál. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ővele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait. Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzésem szerint; ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat: Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat; De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom. Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom.” Zsoltár 89,20-35
Köszönjük Uram, amiért ide hoztál, hogy megtaláljuk a számunkra is elkészített bocsánatot. Lehet úgy gondoljuk, nekünk erre nincs szükségünk. Kérünk, végezd el bennünk, hogy megértsük és elhiggyük, nagyobb szükségünk semmire sincs, mint hogy megkapjuk bűneink bocsánatát és benne a békességet, örömöt, örök életet. Áldj meg és szólíts meg mindjárt így az igédben, hadd értsük, hogy beszélsz velünk.
Ámen.
Amikor itt az Igében Dávidról van szó, tulajdonképpen Jézusról beszél a Zsoltáros. Dávid az Ószövetségben Jézus előképe. Hiszen tudjuk, Őt úgy hívják: a Dávid Fia. Tehát amikor az Ige Dávidról beszél, azonnal Jézusra kell, hogy gondoljunk. Ha elolvassuk mégegyszer az Igét, sokkal valóságosabb lesz, hogy Róla van szó. “Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt.” Ma reggel az Útmutató szerinti Igében olvashattuk, hogy amikor Jézus a Jordánban megkeresztelkedett, akkor kente fel Őt Isten a Szentlélek olajával.
Tovább így mondja az Ige Jézusról: “Akivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg Őt.” Jézus mondja: az Atya mindig velem van és én mindig látom az Atyát. Állandóan vele volt az Atya, nem kellett Őt elhagynia, csak akkor, amikor magára vette bűneinket. Ő soha nem szomorította meg az Atyát a bűneivel.
“Nem nyomhatja Őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg Őt; mert előtte rontom meg az Ő szorongatóit, és verem meg az Ő gyűlölőit. És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az Ő szarva.” És még egy mondat: “És rávetem az Ő kezét a tengerre, és az Ő jobbját a folyóvizekre. Ő így szólít engem: Atyám vagy Te, én Istenem és szabadításom kősziklája.” Ez mind pontosan beteljesedett Jézuson. Amikor az Ige tengerről beszél, a népekről van szó. A népek felett uralkodik Ő, a legerősebb. Jézus azt mondja: “Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.”
Az igerész Jézusról beszél és olyan jó, hogy azt mondja: “Ő így szólít engem: Atyám vagy Te; én Istenem és szabadításom kősziklája. Én meg elsőszülöttemé teszem Őt és felebbvalóvá a föld királyainál.” Jézus, amikor Istenről beszélt, mindig Atyának szólította. Egyedül az Atya joga volt, hogy azt mondja: “Elsőszülöttemmé teszem Őt”. Jézus az egyszülött Fiú. Mi a különbség az egyszülött és elsőszülött között? Ha elsőszülött, akkor többen vannak. Akkor van második, harmadik szülött is. Utána még sokan születtek Istentől, csak Jézus volt az első, aki igazán Isten gyermeke és fia volt. Akik a Szentlélek által születnek, azok mind testvérei Jézusnak Lélek által. Sok atyafit vezetett üdvösségre, akik ugyanabba a családba tartoznak.
Az özönvíznél egyetlen család menekült meg. Isten megígérte, vízzel nem pusztítja el többször a világot. De jön a tűzözön! Beletartozol már Isten családjába? Azoknak családjába, akik már újjászülettek? Persze sok-sok gyermeke van ennek a családnak. Amikor hitre jutottam, rácsodálkoztam, hogy mennyi testvérem van. Neked is? Beletartozol-e Isten családjába? Ezt a komoly kérdést teszi fel most neked Isten Igéje.
Mi is ez az újjászületés? János evangéliuma világosan mondja: “Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1,13). Amikor megszülettünk, férfiúnak indulatából születtünk. De az Ige azt mondja, hogy vannak emberek, akik nem férfiúnak indulatából születtek. Ezek azok, akik újjászülettek a Lélek által. Test szerint ezek is férfiúnak indulatából születtek, de van bennük egy másik lélek. Az Ige romolhatatlan magnak nevezi, amelyik belehullik a szívbe. Ez a romolhatatlan mag valaki, vagy valami? Valaki, – Jézus. Ő a testté lett Ige. A Biblia így mondja: “Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek.” (Jn 1,12).
Újra ismétlem a komoly kérdést: Isten gyermeke vagy? Újjászülettél Lélek által? Karácsonykor olyan főiskolás fiatalok voltak nálunk szolgálni, akik pár hónappal ezelőtt születtek újjá. Érdekes volt, ahogyan elmondták: két hónapos vagyok, pár hetes vagyok. Tudták, mitől kezdve van új életük, mikor születtek újjá. Ha megkérdezném a testi születési dátumodat, azonnal mondanád. És a lelkit? Isten gyermeke vagy? Nem azt kérdezem, olvasol-e Bibliát, imádkozol-e, jársz-e templomba? Hanem volt-e életednek olyan napja, amikor tudtad, hogy belül a szívemben megmozdult valami, új életet nyertem. Erre mondja az Ige: “Én meg elsőszülöttemmé teszem őt. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem”. A Jézus magvát, akik az Ő életéből származtak, akik befogadták Őt. Nagyon kérlek, ma este válaszolj: biztosan Isten gyeremeke vagyok? Mert így folytatja az Ige: “És az Ő magvát örökkévalóvá teszem”. A Ő magva és az Ő fiai ugyanaz. Odatartozol-e az Ő fiaihoz?
“És az Ő magvát örökkévalóvá teszem. Ha az Ő fiai elhagyják az én törvényemet és nem járnak az én végzéseim szerint,” – hát akik az Ő gyermekei, akik újjászülettek, azokkal is előfordulhat, hogy elhagyják az Ő törvényeit? Mert itt azokról beszél az Ige, akik elhagyják az Ő törvényeit, és nem járnak az ő végzései szerint. Mennyire komoly dolog ez: ha rendeléseimet megtörik, nem tartják meg az én parancsolataimat.
Ha feleltél az első kérdésre, ha úgy érzed, Isten gyeremeke vagy, újjászülettél, most kérdezem: nem ebbe a csoportba tartozol, akik nem tartják meg rendeléseit, szövetségét? Mert erről beszél: “ha az Ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;” – akkor mond egy furcsa mondatot: “Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnüket, és vereséggel az ő álnokságukat.” Mit jelent ez, hogy meglátogatom? Valami nehéz dolgok történnek, bajok, szenvedések, nehézségek. Jó volna ha gondolkoznátok: mivel is látogatott meg engem Isten? A Biblia mondja: nem ismerték fel az én meglátogatásomnak idejét. Te felismered, hogy ami veled történik az nem véletlen? Isten látogat meg.
Azt mondja az Ige: “ha az én rendeléseimet megtörik, és nem tartják meg az én parancsolatimat: Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnüket, és vereséggel az ő álnokságukat.” Mi a vessző és mi a vereség? Különbség van-e a bűn és álnokság között? A bűnt vesszővel látogatja meg Isten, az álnokságot vereséggel. Melyik komolyabb a kettő közül? A bűn, vagy az álnokság? A bűn esemény az életemben, de amikor ezt a bűnt elrejtem, az már álnokság. Amikor úgy teszek, mintha semmi nem történt volna. Eldugom, nem akarok tudomást szerezni róla, akkor vagyok álnok. Tudom, hogy mit tettem, csak sikerül kibeszélni magamat, sikerül másra hárítani. Isten szerint ez nemcsak bűn, hanem álnokság.
Milyen rettenetes, hogy életünkben nemcsak bűnök vannak, hanem álnokságok. És akkor nemcsak vesszővel, de vereséggel kell, hogy meglátogasson Isten. Súlyosabb az álnokság, nehezebb belőle kijutni. Az ember annyira magyarázza: nem voltam oka, a másik csinálta. Belebonyolódom valamibe az álnokságom által. A napokban néztem szembe vele, hogy József testvéreinek nem volt elég a vessző, hanem vereség kellett. Mert annyira letagadtak mindent, amit Józseffel tettek. Annyira megkeményedtek ebben. Az a rettenetes, hogy el lehet felejteni a bűnt. Isten azért látogat meg bajjal, nehezekkel, hogy a menekülő embert megállítsa az útján. Rettenetes, hogy másképp nem tud megállítani.
Komolyan gondoljatok most arra: mivel állít most meg Isten? Lehet hogy a gyereked bajaival, nyomorúságával. Sokféle vessző van Isten kezében. Vajon téged megállíthatott már, vagy tovább futottál? Istennek az a célja, hogy színe elé állítson. Azt mondja a 90. Zsoltár 8. verse: “Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a Te orcádnak világa elé.” Egyszerre mondja az álnokságot és a titkos bűnt. Az álnokság tulajdonképpen titkolt bűn. Nem vagyok hajlandó szembenézni a bűnnel. Azért vagy most itt, Isten színe előtt, mert álnokságodat és titkos bűneidet Isten orcája világossága elé vetette. Isten most azt mondta: ember, állj meg! Most megálltál. Otthon folyik tovább az élet, a gyerekek, a család, a munka. Isten most öt napra kiemelt téged a rohanó életből. Az a dolgod, hogy Isten színe elé állj, mert Ő odaállított. Nagyon komoly dolog, hogy ez az Ő szeretetéből történt.
Emlékeztek, József, amikor testvéreinek kiadja az élelmet, egyszer csak elkezdi mondani: “Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.” (1Móz 42,9b). Rúbent nem engedi haza. Jönnek az események és egyszer csak megszólalnak a testvérek: a mi álnokságunkért történt ez velünk. Lehet, hogy tíz évvel ezelőtt történt, lehet, hogy hosszú idő telt el azóta, de Isten elővette és orcája elé vetette.
És a te életedben? Lehet, a testvérek is azt gondolták, rég volt ez már, nem emlékszik már erre Isten. Vedd komolyan: emlékszik. Vannak rendezetlen bűneid, álnokságaid, amiket az Ő keze orcája világossága elé fog vetni. Tovább titkolhatod, de jaj neked. Tudjátok, hogy van bennünk egy kis harapós kutya. A lelkiismeret egyszerűen nem hagy nyugodni. Amikor Isten munkálkodik, belül marni kezd a lelkiismeret, és nem hagyja abba. Most lehet, hogy úgy érzed, neked ilyen egyáltalán nincs, de bármelyik pillanatban elkezdődhet. Csak jöjjön egy nehéz dolog és kezdődik a figyelmeztetés. József testvérei is az ő bűneikre emlékeztek. “Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörgött, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.” (1Móz 42,21). Nincsenek azok elfelejtve. Nagy ajándék, ha még a földön előjönnek, ha még most színe elé sorolja Isten bűneidet és álnokságaidat.
Rettenetes dolog, ha nem vesszük komolyan, hogy Isten nem felejt. Lehet, hogy Isten hallgat, évtizedek múlnak el, hogy mondana valamit. De eljön a pillanat, amikor hajszál pontosan elkezdődik a támadás. Kiderül, hogy Isten semmit nem felejt. Legkisebb bűnöd is megvan és orcája világossága elé veszi. József testvérei egyszer csak meglátják a bűnnek nagyságát. Emlékeztetik egymást, amikor Józsefet a kútba dobták és hallották könyörgését, sírását, de kemények maradtak.
Lehet, egyszer majd eszedbe jut édesanyád, vagy édesapád nyomorúsága, amit akkor semmibe vettél, nyugodtan keresztülléptél rajta. Úgy tettél, mintha nem látnád. Mi jut eszedbe ezen az estén? Hogy tudtam olyan kemély, szívtelen, szeretetlen lenni. Újra mondom, nagy ajándék, hogy Isten a rohanó életben megállított és színe elé hozza álnokságaidat, titkos bűneidet. József testvérei végül maguk mondják ki, hogy vétkeztünk. Vajon eljutsz-e ezen a héten oda, hogy kimondod: vétkeztem. Látod, ők többen voltak benne, lehet hogy egymásra fogták, hogy a másik volt az oka. Ruben azt akarta, hogy a száraz kútba vessék, mégis ránehezedik, hogy nem mentette meg Józsefet. Az egész előjön minden részletében. A lelkiismeret hihetetlenül pontosan előhoz mindent.
“Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat.” Minden bűn össze van kötve a büntetéssel. Jó volna ma este kérni az Urat, hogy most ítéljen meg. Most vegye orcája világossága elé álnokságaimat és titkos bűneimet. Ne kelljen majd az utolsó ítéletkor számolni velük, amikor nincs már kegyelem.
Olyan jó a 34. vers: “De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudok.” Isten azért akarja bűneidet előhozni, hogy kegyelmét ne kelljen megvonnia tőled. Nem akarja, hogy elvesszél, azért beszél veled lelkiismereteden keresztül élesen. El ne hallgattasd, mert idejövetelednek oka van. “Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom.” Ha egyszer Isten szövetséget kötött veled, Ő hű marad ahhoz. Ha egyszer gyermekének fogadott, azt akarja, hogy az maradj. De testvér, a vessző és a vereség a gyermeknek szól. “Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, és meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged. Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad.” (Zsid 12,5b-6). Légy ma hálás az Úrnak, hogy a vessző és vereség miatt hozott ide. Hogy elvégezhesse rajtad mindazt az Ő mérhetetlen szeretetéből, amire most feltétlen szükséged van, és így maradhass az Ő gyermeke.
Az Isten örök szövetsége vérszövetség. Gondolj a Golgotára, Jézus Krisztus vérével kötött szövetség. “No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skarlát-pirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” (Ézs 1,18). Milyen jó volna most megragadni a kegyelmet, minden bűnt világosságra hozni, hogy eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől, amit annyira vársz. Kérjed ma este az Urat, juttasson eszedbe minden régi bűnödet, és mostani dolgaidat. Hozza orcád világossága elé, hadd lássad meg, és megszabadulj.
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm ezt az esti Igét. Hadd kérjelek teljes szívvel, hozz elő mindent az életemből, minden rejtett dolgot, amit igyekeztem elfelejteni, hátam mögé dobni. Kérünk, törvénykezzél velünk egyenként. Áldunk minden nehézségért, amivel életünkben eddig meglátogattál. Hadd köszönjük meg, hogy minden szeretetből volt, mert nem akarod, hogy elvesszünk, hanem hogy igazán bűnbánatra és igaz megtérésre jussunk. Ne engedd, hogy ne értsük, amiről beszélsz velünk, hogy meglássuk, mi a vessző, és mi a vereség az életünkben. Köszönjük, hogy van bocsánat és hogy erről akarsz beszélni. Köszönjük, hogy szólsz hozzánk, és válaszolhatunk imádságban.
Ámen.
Biatorbágy, 1988. január 10.