“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Láttassék muved szolgáidon
“Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! Minekelőtte hegyek lettek, és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárásnyi idő éjjel. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, amely reggel sarjad; Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad. Bizony megemésztetünk a Te haragod által, és a Te búsulásod miatt megromlunk! Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a Te orcádnak világa elé. Bizony, elmúlik minden mi napunk a Te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. A mi esztendeink napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. Ki tudhatja a Te haragodnak erejét, és a Te félelmességed szerint való bosszúállásodat? Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Térj vissza Uram! Meddig késel? És könyörülj a Te szolgáidon. Jó reggel elégíts meg minket a Te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, amelyekben gonoszt láttunk. Láttassék meg a Te műved a Te szolgáidon, és a Te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá.” Zsoltár 90,1-17
Urunk, nagyon kérünk, ébressz fel minket lelkileg, hogy figyeljünk Rád. Annyi gondolatunk van, ami eltereli Rólad a figyelmünket. Ezen a csendes estén hadd hallgassunk Téged, és értsük meg, amit mondasz nekünk. Köszönjük, hogy itt vagy közöttünk.
Ámen.
Az egyházi év utolsó hetében vagyunk. Ezekben az időkben nagyon sokszor már az utolsó időkről van szó. A Zsoltáros is az elmúlásról beszél. Múlnak a napok és múlik az idő. Minden mulandó, csak egy az örök: Isten.
Azt olvastuk: “Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre.” Olyan biztató ez az Ige. Mikor hallom, hogy a saját korosztályomból meghalt valaki, arra gondolok, Istenem, egy nemzedék megy el. Kicsit furcsa, mikor kezdenek elmenni az emberrel egykorúak. Elmegy egy nemzedék, és jön a következő.
Isten nemzedékről nemzedékre ugyanaz. A mi napjaink futnak, Ő pedig örök. Minden változik, csak Ő nem. Jó ismerni ezt a nem változó Istent, aki visszatéríti a halandót a porba. “Elragadod őket, olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, amely reggel sarjad; Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.” Olyan érdekes ez az élet, most voltam gyerek, egyszer csak már felnőtt vagyok, már öreg vagyok, és így múlik el minden.
“A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tova tűnik, mintha repülnénk.” Annyira múlik az idő, mintha repülnénk. Miért van ez a rettenetes mulandóság, hogy körülöttünk minden elmúlik? Világosan, érthetően megmondja az Ige: “Te visszatéríted a handót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai.” Sokszor kérdezik tőlem, mi a véleményem a hamvasztásról? Azt szoktam mondani: szeretnék visszatérni a földbe. A Biblia azt mondja: földből vétettünk, és oda térünk vissza. Ha lehet még, amikor meghalok, nem szeretném, ha elégetnének. Sokkal inkább igeszerűnek látom, hogy tegyenek vissza oda, ahonnan vétettem. Isten visszatéríti az embert a porba, mert onnan vétetett. “Térjetek vissza embernek fiai!”
Utána elmondja, miért van, hogy “Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad. “Bizony megemésztetünk a Te haragod által, és a Te búsulásod miatt megromlunk!” Miért van ez a romlás? Az egész teremtettség a rothadandóság rabságában van. Körülöttünk minden romlik, csak idő kérdése. Minden megy a mulandóság, a halál felé. Mi is egy romlandó világban élünk. Miért? Az Ige válaszol: “Bizony megemésztetünk a Te haragod által, és a Te búsulásod miatt megromlunk! Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a Te orcádnak világa elé.” Nem tudom egy kicsit értitek-e, Isten ezt szeretné most velünk tenni. Orcája világa elé akar hozni mindent ami bűn az életünkben. Amikor a bűn bejött erre a földre, vele együtt a halál és a romlandóság is bejött. Mindez a bűn miatt van és Isten haragjának a jele. Ezt kell most megértenünk. “Bizony megemésztetünk a Te haragod által. Bizony elmúlik minden mi napunk a Te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. Ki tudhatja a Te haragodnak erejét, és a Te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?”
Az első üzenet amit meg kell értenünk: haragszik Isten a bűn miatt, álnokságaink miatt. Nagyon szeretném, ha nem vennénk könnyen ezt a mondatot. Isten haragja van ezen a földön az embereken, és ez az, ami romlásba visz, emiatt van a halál és annak minden következménye. “Ki tudhatja a Te haragodnak erejét, és a Te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?” Nem tudom, valaha félelmetes volt-e nekünk ez, hogy haragszik Isten.
Nemrég olvastam, hogy két lehetőség van. Az egyik, azt mondod: nincs Isten. Akkor nem érdekes, hogy haragszik-e vagy sem. Akkor a bűn sem érdekes. Akkor nem kell az egésszel foglalkozni. Csinálok amit akarok, élek, ahogy akarok, nem számít. De testvér, ha van, – ha komolyan eldöntötted, hogy van, akkor ez nem játék. Mert ha van, akarata is van. Senki nem mondhatja, nem tudom Isten akaratát. Isten a Bibliában komolyan kijelentette akaratát. Egymásután olvashatjuk: ne, ne! Komolyan vetted valaha? Mert ha van Isten, akkor halálosan komoly, amit mond. És tudhatom, ha nem cselekszem akaratát, az Isten haragját vonja maga után. Nemcsak a Tízparancsolat, a lelkiismeret is megmondja. Ha hazudtál, belül valami megmondja, ezt nem kellett volna mondani. Ez a belső hang megmondja mi a bűn és ezt nem lehet semmibe venni. Élesen komoly, ha van Isten, van akarata, és ha semmibe veszem, ez ellenállás, lázadás. Olyan könnyelműen élünk, nem vesszük komolyan Isten szavát.
Ez a legkomolyabb kérdés most, cselekszed-e akaratát, vagy nem? Ha nem, akkor haragszik Isten. És félelmetes az Ő haragja. Sokszor nem tudod, hogy miért történnek dolgok az életedben, miért ér ennyi baj. Isten akaratát nem lehet csak úgy keresztüllépni. Ha van! Ha nincs, nyugodtan léphetsz, ahogy akarsz, akkor nem probléma. Csak akkor el kell döntened, hogy Isten nélkül élem az életem, de akkor segítségül sem hívhatom, bármilyen bajom is van. Ha pedig van, akkor akarata is van és nem játék keresztüllépni az akaratát.
Nagyon komolyan halljad ezt a pár mondatot. “Ki tudhatja a Te haragodnak erejét, és a Te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?” A bűnnek következménye van, egyszerűen kihívhatom az Isten haragját. Ellenségeskedésben vagyok Istennel, és akkor csodálkozom azokon a dolgokon, amik az életemben történnek.
Isten elmondja, hogy haragszik, és azt mondja: térj vissza hozzám! Tehát nemcsak haragszik, hanem elment. Észrevetted-e, hogy elment? Talán volt idő, mikor Isten közelében voltál. És most? Nem tudom volt-e már úgy, hogy valakit nagyon szerettél, megbántottad és elment. Valaki azt mondta: a férjem nem csapta be az ajtót, csak csendben elment. Az volt a kérdésem, – visszajön még? – nagyon csúnyán bántam vele.
Jó volna most megtanulni azt az imádságot, amit a 13. vers mond: “Térj vissza Uram! Meddig késel? és könyörülj a Te szolgáidon.” Ha most úgy érzed, hogy messze van tőled, hogy volt idő, mikor sokkal közelebb volt, akkor kérdd: térj vissza Uram hozzám! Jogosan haragszol, átléptem, semmibe vettem parancsodat.
Annyira szeretem az Urat, hogy már vasárnap este mindig egy imádságot ad a szánkba. Ha megbántottad Őt, most kérheted: térj vissza Uram!
Egy csomó kérés jön egymásután, jó volna mind elmondani. “Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” Itt vagyunk Uram, taníts minket. És milyen nagy dolog, hogy napjainkat számlálni. Nem biztos, hogy napjaink, heteink, éveink vannak. Már az bölcs szív, ha csak egy napot számolok, és holnap megint a holnapi napot. Tudjam a napokat bölcsen és jól használni. Most itt vagytok öt napig. Jó volna jól számolni az öt napot, úgy számolni, hogy engedj az Úrnak mindenben.
“Jó reggel elégíts meg minket a Te kegyelmeddel”. Milyen jó, hogy ezzel kezdhetem reggel. Ez lehet az első kérésem. Tudjátok, hogy nekünk semmi sem elég, csak a kegyelem, csak Isten szeretete. Jó volna minden napot így kezdeni, hogy “Örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben.”
A következő kérés: “Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, amelyekben gonoszt láttunk.” Elégíts meg kegyelmeddel, vidámíts meg a nehéz napok után. Isten tudja, hogyan jöttél ide, mi volt otthon, mit éltél át ezekben az időkben. Jó volna ezeket a kéréseket ma este végig imádkozni, hogy újra tudj örülni, és tele legyen a szíved örömmel. “Vidámíts meg engem”. Jó volna, ha olyan ember menne haza, aki mindig mosolyog.
Az Ige tovább adja a kéréseket a szánkba: “Láttassék meg a Te műved a te szolgáidon”. Vajon rajtad meglátszik-e majd az Úr keze munkája? Örültem a következő mondatnak: “és a Te dicsőséged azoknak fiain.” A gyermekeidről is szó van már. Azokon is láttassék meg keze munkája. De rajtad kell kezdődni.
A kérések egyre sokasodnak: “És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk”. Hadd örüljön nekünk az Úr. Szereztél már örömöt az Úrnak? Gondolkozz el, örült-e már valaha rajtad az Úr? Vagy azt kell hogy mondja: gyermekem, nem sok örömöm volt benned. Ha ma este megállsz Isten színe előtt, nem azt kell-e mondania: annyi szomorúságot okoztál már nekem.
“Legyen az Úrnak a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk”. Jó volna olyan élettel hazamenni, hogy Isten minden nap örülhetne rajtunk. Megint engedelmes volt, megint örömet szerzett nekem. Az utolsó kérés: “A mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk,” Még egyszer kéri: “És a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!” Gondolkoztam ezen az Igén. Csak akkor lesz állandóvá, ha a munkámon keresztül az emberek Jézust ismerhetik meg. A többi mind elvész, akármennyit is keresel, dolgozol, építesz, munkálkodsz. Csak az az állandó, ami az örökéletre megy át. A Biblia azt mondja: egy pohár víz az Ő nevében, állandó. Az nem veszti el jutalmát, amit Érte és az Ő nevéért teszel, az a mennyben is meglesz. Amit másokért, emberekért, szeretetből, Isten akarata szerint teszel, az állandó, a legkisebb is átmegy, amit az Úrért végzel. Hadd legyen ez a kérésed: hadd tudjak mindig olyat csinálni, ami állandó.
Egyszer arról beszéltünk, ha az Úr Jézus katonája vagy, a fakanál is elsül a kezedben. A konyhádban is úgy csinálsz majd mindent, hogy Jézust lássák az emberek.
Egy kislány elmondta: mióta befogadtam az Úr Jézust a szívembe, azóta soha nem söpröm a szemetet a szőnyeg alá. Ő oda is belát.
Ha Érte csinálsz mindent, az Ő nevéért, kezed munkája átnyúlik az örökkévalóságba. Ha örömmel teszel mindent az otthonodban, gyerekeid körül, akkor az mind állandó, mind átmegy a mennybe.
Egy hitrejutott férfi elmondta: onnan vettem észre, hogy a feleségemmel történt valami, hogy amikor sáros cipővel mentem be a lakásba, életemben először nem szólt, nem morgott, csak feltakarította. Ezen indultam el. Ha valaki így meg tud változni, az nekem is kell. Érted már mi az, hogy a kezed munkája állandóvá lehet? Minden földi munka mennyeivé lehet.
Jó volna ma ezt a Zsoltárt az összes kérésével elmondani. Taníts minket. Térj vissza Uram. Jó reggel elégíts meg. Vidámíts meg. Láttassék a te műved szolgáidon. Legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk. Kezeink munkáját tedd állandóvá.
Szeretném kérni, ma ezt a Zsoltárt imádkozzuk el úgy igazán szívből. Az Úr meghallgatja és megteszi veled és velünk, hogy új emberként megyünk el.
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy kérhetlek a rohanó életemben, hallgasd meg mennyei hajlékodból a mi kis porszem életünk kéréseit. Egy szívvel szeretnénk kérni, bocsásd meg minden mi bűneinket, hogy nem vettük komolyan, hogy Te vagy, és mertünk parancsolataidon átlépni. Kérünk, adj bűnbocsánatot, és kezdd el velünk azt a jót, amit a Zsoltáríróval kérhetünk. Kérünk, újítsd meg az életünket. Adj örömteli, boldog, szabad életet. Dicsőíttessék meg bennünk a Te neved. Köszönjük, hogy elmondhatjuk előtted csendben a mi kéréseinket. Tudom, hogy meghallgatod a mennyekből, és tudom, hogy meg is cselekszed, dicsőségedre.
Ámen.
Biatorbágy, 1986. november 23.