“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Tanéked zengek éneket
“Dávid Zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek: Tenéked zengek éneket, Uram! Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban. Nem vetem a szemem hiábavaló dologra, a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám. A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.
Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt, a nagyralátót és a kevélyszívűt azt el nem szenvedem. Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak: a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem. Nem lakozik az én házamban, aki csalárdságot művel: aki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt. Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.” Zsoltár 101,1-8
Hálát adunk Uram, hogy vártál bennünket. Köszönjük, hogy itt vagy közöttünk. Kérünk, hogy most az első estén szólíts néven minket. Áldj meg és cselekedj bennünk Igéd és Lelked által. Köszönjük, hogy hívhatunk és megszólíthatunk.
Ámen.
Az ige azt mondja, hogy “Dávid Zsoltára.” Majd figyeljünk oda, hogy a Zsoltár közepétől kezdve már Dávid Fia, az Úr beszél tovább. Dávid Zsoltára, de az Úr beszél belőle hozzánk. A Zsoltár fölött ez áll: A király vallomása Isten előtt.
Az első versnél olyan jó ez, hogy “Kegyelmet és igazságot éneklek.” Előbb van a kegyelem, és azután az igazság. Mi úgy gondoljuk, először jön az igazság és miután megítélhetett, azután a kegyelem. Itt fordítva mondja az Ige. Úgy gondolom, hogy az az igazság, ami a kegyelem után van, már Isten igazsága. Ez a nagyon nagy ajándék, ha a kegyelem után, amikor bocsánatot kaptam, megtapasztalhatom, hogy igazzá lettem Isten előtt.
“Kegyelmet és igazságot éneklek.” Ez az igazság már nem az én igazságom. A kegyelem előtt mindig az én igazságom van, ami meg tud keményíteni. De amikor a kegyelem után éneklem az igazságot, ez már az Övé, ez már a felülről való igazság. Ezért tudok énekelni, amikor végre elvesztem a magam igazát. Amíg benne vagyok, sem örülni, sem énekelni nem tudok, egyre keményebb vagyok, és távolabb kerülök az Úrtól. De amikor az igazságom a kegyelem, a bocsánat utáni igazság, akkor tudok énekelni.
Amikor énekeltél, zengedezett-e a szíved? Mert az Ige azt mondja: “Tenéked zengek éneket Uram!” Tovább beszél erről: “Gondom van a tökéletes útra.” És így mondja utána: “Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.” Nemcsak kívül járok Isten akarata szerint, hanem belül is. Kivül belül. Keresem, hogy mi Isten akarata szerint való. Nincs tiszta, tökéletes, csak amit Isten akarata szerint teszek. Vajon vigyázok-e az Isten akarata szerinti útra, és házamban is így járok-e? Ahogy kint a világban, ugyanúgy bent is.
“Nem vetem a szemem hiábavaló dologra.” Azonnal utána: “A csalárd szív távol van én tőlem.” Aztán már az Úr beszél a csalárd szívünkről. A csalárd szív távol van az Úrtól. Azt mondja az Ige más helyen: “Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Péld 4,23). Minden jó és minden rossz a szívben kezdődik. Ezért mondja most, hogy “A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek. Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt.” A szívből jönnek a gondolatok a felebarát, a testvér ellen. Először ott bent tölt el mindent, aztán egyszer csak kiindul. Mint ahogy a forrásból elindul a patak a hosszú útra.
Nézzünk szembe vele, nem úgy van-e, hogy titkon rágalmazok, csalárdul, hátmögött. Megtűrtem a kritizáló, kemény gondolatokat, és utána elindult a nyelvem. Olyan sokszor eldöntöttem már, hogy nem mondom ki azt, amit gondoltam. És csak akkor vettem észre, amikor már mondtam. Ha nem tűrtem volna meg szívemben a gondolatot, nem tudott volna kiindulni. Rögtön utána ezzel kapcsolatban mondja az Ige: “A nagyralátót és a keményszívűt, azt el nem szenvedem.” A másikat ha lekritizálom, én vagyok a nagyobb. Fölfelé nem lehet kritizálni. Fölkerültem, nagy lettem, és akkor látom úgy a dolgokat, ahogyan látom. Elindul a szívemből, a szememen keresztül, hogy magamat már jobbnak, rendesebbnek látom, mint a másikat, akit lenézek. Ez veszedelmes dolog.
Az Ige azt mondta: “Gondom van a tökéletes útra.” Ez már nem tökéletes. “Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt, a nagyralátót és a keményszívűt azt el nem szenvedem” Nézzünk szembe ezzel, nem így vagyok most az Úr előtt? Azután elmondja: “Nem lakozik az én házamban, aki csalárdságot művel, aki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.” Belülről kifelé megy az út. Csalárdságot művel, hazugságot beszél, nem lakhatik az Ő házában. Nagyon jó volna most ezt komolyan venni mindazoknak, akik látták kiírva, hogy “Isten Háza”. Hogy fogsz itt lakni, hogy lakunk itt együtt Isten Házában? Persze, sokkal komolyabb dolog az Isten háza, az Ő közelsége. Hogy maradsz te otthon Isten közelségében, hogy tudsz Vele együtt élni, ha megtűröd a szívedből kiinduló gonosz gondolatokat, szavakat, cselekedeteket? Hogy lehetsz itt? Mert nagyon komolyan mondja az Ige: “Nem lakozik az én házamban, aki csalárdságot művel, aki hazugságot szól, nem állhat meg az én szemeim előtt.”
Az előttelevő Ige elmondta: “Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak.” Vajon a föld hűségesei közé tartozol? Nagyon jó volt nekem ez is, hogy “szemmel tartom.” Aki csalárdságot művel és hazugságot szól, nem hogy Vele nem lakhat, de meg sem álllhat az Ő szemei előtt. De a föld hűségesein rajta nyugszik az Úr szeme. Hűséges vagy az Úrhoz, az Ő szavához, akaratához, ahhoz, amit mond? Vigyázol-e arra, hogy az Ő akarata szerint hűségesen járj. Hűséges vagy-e az imádságban, a szolgálatban? Más helyen mondja az Ige: “Avagy az én szemeim nem a hűségre néznek-e?” Nem a nagy képességekre, nem a szolgálatra, a hűségre. “Aki hű a kevesen, a sokon is hű az.” (Lk 16,10). Hű vagy-e a kicsin, a reggeli csendességen, a kis bizonyságtételeken, a közbenjáró imádságon, mert akkor tartja rajtad a szemét. Akkor az Úrhoz tartozol. A szülő is számontartja gyermekét.
Énekeltük: “Úr Jézus, nézz le rám.” Vajon úgy néz-e most le rád, mint akit szemmel tart, mint akit Ő hozott ide, és mint aki Hozzá jött. Ez a kétféle ember van most itt. Az egyikre azt mondja Isten, hogy csalárd a szíve, és távol van tőlem, a másik fajta emberek pedig a hűségesek, akiket szemmel tart. Az Ige mindig szétválaszt. Lehet, hogy itt vagy és mégsem lakozol az Ő házában. Tudjátok, hogy Isten a sátorát kiterjeszti az övéi felett és lakoznak az Ő házában. Az előbb azt mondtuk: “Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak, a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.”
Még egy rettenetes mondat a végén, ami olyan megdöbbentő: “Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztévőt.” Testvérek, Isten reggelenként gyomlál. Vajon te gyomlálsz-e reggelenként? Amikor csendességet tartasz meglátod-e, mi az, aminek feltétlenül ki kell kerülni a szívedből, életedből? Gyomlálsz-e az Úrral együtt, engeded-e, hogy gyomláljon a szívedben? Olyan jó, ha reggeli csendességedben komolyan veszed, hogy most kell engednem kitisztítani mindazt, amit Isten megmutat. “Kigyomlál az Úrnak városából minden gonosztevőt.”
Tudjátok-e, hogy mikor van reggel? Amikor világosodik. Vajon nálad világosodik-e már, látsz-e már, vagy még mindig a magad igazának sötétségében élsz? Ha nem engedsz Isten világosságának, hiába jöttél ide. Lehet, hogy messziről jöttél, tökéletesen hiába, ha nem engeded, hogy Ő cselekedjen, gyomláljon reggel, a világosságban.
Az előbb azt mondta az Ige: “Az én házamban”, most azt mondja: “Az Úrnak városából kigyomlál minden gonosztevőt.” Isten városa az Ő országa. Nagy város. Sok ház van benne. Ebben a városban nem maradhat meg a tisztátalan, a gonosz, mert Isten kigyomlálja. Eljön az a pillanat, amikor csak azok lesznek már, akikre azt mondja az Ige: “Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból és megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” Engedtek a gyomlálásnak, és már fehérben járnak. Már csak a menyasszony lesz ott. Ott leszel-e?
“Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.” Kemény szó ez, hogy gonosztevő. De a földön csak gonosztevők vannak. A középső kereszten ott függ Jézus, körülötte jobbra, balra gonosztevők. Isten az egész világot kettéosztja. Ha jobb lator vagy, bűnbocsánatot kaptál. Ha bal lator vagy, kigyomlál. Megtisztított ember lehetsz. Biztos, hogy elkezdte benned a gyomlálást, de vajon elvégezheti-e benned? Most még a bűnnek a sötét éjszakájában élünk, de eljön a reggel, amikor minden világosságra jön és nem lehet tovább bújni. Ha eljön a reggel, vajon téged úgy talál-e, mint akit már megtisztíthatott, mint aki Vele együtt megy be a mennyországba.
Isten ezért hozott ide, és jó volna komolyan szembenézni ezzel. Ő elmondta, hogy mit akar cselekedni: kegyelmet akar adni és igazságot. A kegyelem után szeretné, ha odatartoznál a föld hűségesei közé, ha abbahagynád a titkos rágalmazást, a nagyra látást, a fölényt. Hogy mellette lakozhass már ezen a földön, és majd Vele együtt örökkön örökké.
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy azt mondtad: szemmel tartod a tieidet. Kérünk, tisztogass bennünket, hogy megáldhass. Hadd engedjük, hogy véghez vihesd bennünk, amiért idehoztál, és semmihez ne ragaszkodjunk már, ami szerinted kár és szemét. Urunk, hadd mehessünk majd el innen, mint szolgáid, akik melletted laknak, Neked szolgálnak, és dicsőségedre élnek. Köszönjük, hogy azt ígérted, hogy minden reggel gyomlálni fogsz. Szabadíts meg minden ellenállástól. Köszönöm, hogy hallod kérésünket. Áldd meg az együtt lakozásunkat, hogy elvégezhess bennünk mindent egymáson keresztül is. Neved dicsőségére.
Ámen.
Biatorbágy, 1987, augusztus 9.