“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
A nyomorultnak imádsága
“A nyomorultnak imádsága, amikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson Te hozzád! Ne rejtsd el a Te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a Te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!” Zsoltár 102,1-3
“Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű,megszáradtam. De Te Uram örökké megmaradsz, és a Te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő. Mert kedvelik a Te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a Te dicsőségedet; Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az Ő dicsőségében. Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta. Írattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. Mert alátekintett az Ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr. Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait. Hogy hírdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az Ő dicséretét Jeruzsálemben.” Zsoltár 102,12-22
Hálát adunk Úr Jézus, hogy itt lehetünk előtted. Köszönjük, hogy itt vagy és jöhetünk hozzád. Áldd meg ezt az Igét számunkra. Kérünk, szólíts meg, hogy láthassunk, és hallhassuk szavadat. Hadd érthessük meg, hogy személyesen ismersz. Nevedért kérünk.
Ámen.
Az egész résznek ez a neve: a nyomorultnak imádsága. A szív eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Ha a nyomorultnak imádsága, akkor ez az imádság a te imádságod is? Azonosítjuk vele magunkat? Nagyon sokan úgy gondoljuk, nem vagyok én olyan nyomorult.
Olyan sokszor mondja az Ige a Zsoltárban, hogy kiöntöm szívem az Úr előtt. Amikor már úgy érzem, hogy tele van a szívem, jaj de jó volna kiönteni. Nagyon rossz, amikor nem önthetem ki, mert nincs aki megértsen. Az Úr előtt mindig kiöntheted a szíved. Az Úr azért hozott ide, hogy legyen hol és kinek kiöntened a szíved, azt a sok felgyűlt nehézséget, bajt, panaszt.
Azt mondja a Zsoltáríró: “Mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!” Az ember sokszor sürgetné az Urat. Olyan régen imádkozom már ezért, azért, szükséges volna, hogy hamar történjen valami. Ott van-e ez a sürgetés a szívedben, hogy Uram, hamar hallgass meg?
A 12. vers így mondja: “Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék.” Valamikor a napok olyan hosszúak. Gondolj arra, mikor beteg voltál, vagy keserűség ért, mintha nem akart volna elmúlni egy nap. Máskor olyan hamar elfutottak, most megnyúltak, mint az árnyék.
“Magam pedig, mint a fű, megszáradtam.” – folytatja az Ige. A te Zsoltárod ez? Úgy érzed, hogy életed megszáradt, örömtelen, erőtelen, reménytelen, megfáradt élet? Ha így van, akkor valóban rólad van szó. Valóban a te Zsoltárod és a te életed ez a fárasztó, erőtelen élet.
Így folytatja az Ige: “De Te Uram örökké megmaradsz.” Ha úgy érzed, hogy most sokkal nehezebb az életed, mint évekkel ezelőtt, mikor úgy érezted, közel van Isten, minden olyan jó. Most azt válaszolja Isten, nem Ő változott meg. “De Te Uram örökké megmaradsz.” Azt hisszük, az Úrnál van a baj, és közben nálam. Én változtam meg. Az Újszövetség azt mondja: “Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid 13,8).
Lehet, hogy a férjed megváltozott, nem olyan, mint volt. Gyermekeid is megváltozhattak. És körülötted sok minden. Lehet, hogy a testi állapotod, az egészséged változott meg. Ebben a változó világban, ahol nincs egyetlen biztos pont sem, Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. Ő ugyanaz, mint mikor megtaláltad Őt talán évekkel ezelőtt. Ő ugyanaz, mint mikor a legközelebb volt hozzád, mikor tele szívvel mondtad életed legjobb állapotában: “Szeretlek Uram, én erősségem!” (Zsoltár 18,2). Ebben a változó világban Isten mindöröktől fogva mindörökké ugyanaz. Ugyanolyan, mint tegnap és tegnapelőtt. Mint ahogy kijelentette magát a Bibliában. Mint ahogyan elmondja az Ige egy másik helyen: “Örökkévaló szeretettel szerettelek téged.” (Jer 31,2). A szeretete is ugyanaz. Építeni lehet reá, mert mindig ugyanaz.
A Zsoltáríró ehhez az Istenhez beszél: “Te kelj fel, könyörülj a Sionon!” El tudod-e ma mondani: Uram, az életem fáradt, örömtelen, erőtelen, nyomorult, de hozzád kiáltok, aki ugyanaz vagy, kelj fel és cselekedjél. Biztos vagyok benne, hogy mindenki próbált már valamit cselekedni a maga életében és hiába. Eljutottál-e már oda, hogy Uram Te kelj fel és könyörülj a Sionon! Itt az ideje, hogy könyörülj, “Mert eljött a megszabott idő.” Mi mondjuk Istennek, hogy itt a megszabott idő? A Biblia azt mondja: Mindennek rendelt ideje van. A babiloni fogságnak is megvolt a rendelt ideje, 70 esztendő. Nem tudom mennyire ismeritek az Ószövetséget. Minden hetedik nap a nyugalom napja volt és minden hetedik év a nyugalom éve. Nem volt szabad a szőlőt metszeni, a természetet is hagyni kellett nyugodni.
Az ember minden hetedik napon, a természet minden hetedik évben nyugodott. Izráel nem tartotta meg, nem nyugodott meg a hetedik napon, neki több kellett, mint amit az Úr adni akart, a hetedik évben is aratni akart. Sem a napot, sem az évet nem tartották meg és ezért lett beteg az emberiség, ezért van a sok baj. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok betegségnek ez az oka. Az ember szervezete úgy teremtetett, hogy szüksége van külső és belső nyugalomra. A teremtettség is tönkremegy körülöttünk. Még az újságok is írnak arról, hogy a sok vegyszerrel megmérgezte az ember a földet, a teremtettséget.
Ezért volt a hetven esztendő, mert Isten azt mondta: tízszeresen fizetitek meg, hetven esztendeig fog nyugodni a föld. Izráel népét szolgaságra vitték, hetven esztendeig senki nem vetett, nem aratott és nyugodott a föld. Mikor valaki éveken keresztül beteg, meg szoktam kérdezni: most tudsz pihenni? Nagyon sokszor megismételteti Isten velünk a megszabott időt. Nem volt időd templomba menni, keresni Istent. Nagyon félek, egyszer majd sok időd lesz, ha most agyonhajszolod magad. Egyszer a szervezet megáll, mint Bálám alatt a szamár, egyszer csak lefekszik a test.
Vajon komolyan látod-e, hogy Istennek mindenre rendelt ideje van. A munkának, a pihenésnek, az Ő keresésének megvan az ideje. “Ideje keresnetek az Urat.” (Hós 10,12). Itt van a megszabott idő, hogy csendben légy előtte. Most ne mondjad, hogy jaj a főzés, jaj a takarítás, jaj a munka. Kelj fel Uram! – mondja a Zsoltáros az Úrnak, cselekedj most velem, mert itt az ideje.
Aztán elmondja: “Mert kedvelik a Te szolgáid annak köveit és a porát is kímélik.” Mert kedvelik szolgáid. Látod, ez már ébredés, amikor elkezdek vágyódni. Belenéztem ma Ezsdrás és Nehémiás könyvébe. Ott is felébredt a vágy az emberek szívében, hogy meg kellene építeni Isten házát. Menjünk Jeruzsálembe. Vágyódni kezdtek arra, hogy keressék az Urat. Ezsdrás megnézte az írásokat és rájött, hogy eltelt a hetven esztendő. Elkezdtek imádkozni. Itt a megszabott idő, hogy imádkozzanak, hogy az Úr cselekedjék. Talán te is érzed, itt az ideje, hogy az Úr cselekedjen életedben, gyülekezeted életében, ott, ahol élsz, ahol olyan régen volt ébredés.
Nehémiás életében komoly lelki ébredés volt. Kezdték keresni az Úrnak akaratát. Vajon megteheti-é ezt velünk is az Úr? Bár elkezdődne a mi időnkben is, hogy az emberek mennek napkelettől napnyugatig, hogy keressék az Úrnak beszédét. A háború után olyan nagy ébredés volt ebben az országban. Amikor ránkszakadt a nagy nyomorúság, kezdtük keresni az Urat. Adhat-e az Úr a mi időnkben ébredést? Igaz lesz-e az Ige: A Te néped kedveli annak köveit és porát is kiméli? Amikor az embernek egyszer csak fontossá válik és a legkisebb dolog is kezdi érdekelni. Egyszer csak kedvesek lesznek a régi énekek. Vággyal a szívemben ébredek: Mi lesz a mai Ige? Kérhetjük az Urat: Add meg Uram, kelj fel Uram, itt az ideje, hogy cselekedjél! “És félik a népek az Úrnak nevét.”
“Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem utálta.” Tudsz-e ma úgy imádkozni, ahogyan Ezsdrás, vagy ahogyan Dániel imádkozott, akik bűnbánattal, komolyan keresték az Urat. Újra mondom, ideje, hogy keresd az Urat. Nem volt még elég a sok nehézből, szenvedésből? Nem gondolod, hogy ideje volna már Hozzá fohászkodni? Hiszen azt ígéri, odafordul a gyámoltalanok imádsága felé és azoknak imádságát meg nem utálja.
Nagyon aláhúzta az Úr ezt a szót, hogy “gyámoltalan”. Te már gyámoltalan vagy? Elmondtad már az Úrnak, hogy vannak dolgok, amiken nem tudsz változtatni, körülményeken, nehézségeken. Gyámoltalan vagyok hozzá. Valaki elmondta, hogy amikor imádkozásnál összeteszük a kezünket azt jelenti: Képtelen vagyok, nem tudok cselekedni. Ezért imádkozom. Ez a gyámoltalanság beismerése. Amíg még tudsz cselekedni, amíg tudsz segíteni magadon, addig nem tudsz imádkozni. A gyámoltalanság az Úrhoz visz.
“Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem utálta.” Úgy örültem ennek az Igének. Érzitek, hogy imádságainkat meg lehet utálni, annyira önzőek, annyira tele vagyok magammal, magyarázom az Úrnak a magam igazát. És Ő most azt mondja: A gyámoltalanok imádságát meg nem utálta.
Tovább folytatja az Ige: “Mert alátekintett az Ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.” Szeretném, ha majd csendben imádkozol, gondolj arra: a láthatatlan világból Valaki néz rám. Egy szempár lát téged. Olyan valakivel beszélhetsz, aki lát és néz, aki ebben a pillanatban is tudja, hogy itt ülsz. Látja, hogy mi van a szívedben, tudja gondolataidat, bajaidat. Amikor Egyiptomba megtekintette az Úr az Ő népét, azt üzente Mózesen keresztül: Látván láttam az én népem nyomorúságát, sötétségét. Isten át meg átlát. Egészen a szívem mélyére lát. Beszélj ma azzal, aki téged látván lát, szeret és szán.
Miért tekintett alá az Úr? “Hogy meghallja a foglyoknak nyögését, és feloldozza a halálnak fiait.” Testvér, tudod, hogy fogoly vagy? Hogy megkötözött vagy? Ráébredtél már arra, hogy nem tudok megváltozni? Vannak bűneim, amiktől nem tudok szabadulni. Vannak indulataim, amiknek rabja vagyok. Volt-e már úgy, hogy komolyan kiáltottál: Uram akarok, de nem tudok szabadulni! Azért tekintett alá az Úr, hogy meghallja a foglyoknak nyögését és feloldozza őket.
Szeretném elmondani, miért is jöttél most ide. Hogy az Úr feloldozzon. Ugye, van miből. Én is várom és kívánom is, hogy feloldozzon. Mondd el ma este az Úrnak, miből szeretnéd, hogy feloldozon.
Mi a célja veled az Úrnak? “Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az Ő dicséretét Jeruzsálemben.” Azért akar feloldozni, hogy majd hirdesd az Úrnak nevét. A nyelvedet is feloldozza, hogy tudjál beszélni róla. Kérjed ma teljes szívedből: Úr Jézus, aki szabadítóul jöttél erre a világra, megkötözöttségeimből, amikből évek óta nem tudok szabadulni, oldozz fel engem, hogy hirdessem a Te dicséretedet.
Imádkozzunk!
Köszönjük Uram, hogy ma várod a kiáltásunkat. Hadd mondjuk el csendben mindnyájan a gyámoltalanok és nyomorultak imádságát, akik nem tudnak segíteni magukon. Köszönöm, hogy azt ígérted, letekintesz az égből, meghallod szavunkat és cselekedni akarsz. Uram, hiszünk ígéretedben és várunk Téged. Köszönjük, hogy senki nem szégyenül meg, aki Téged vár.
Ámen.
Biatorbágy, 1984. április 8.