“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Kiáltásom jusson Hozzád
“A nyomorultnak imádsága, amikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson Te hozzád! Ne rejtsd el a Te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a Te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!” Zsoltár 102,1-3
“Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta. Irattassék ez meg a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. Mert alátekintett az Ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr. Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait. Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az Ő dicséretét Jeruzsálemben. Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat. Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a Te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak. Régente fundáltad a földet, s az egek is a Te kezednek munkája. Azok elvesznek, de Te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. De Te ugyanaz vagy, és a Te esztendeid el nem fogynak. A Te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.” Zsoltár 102, 18-29
Úr Jézus, annyi minden megoldódna az életükben, ha igazán tudnánk Téged kérni. Köszönöm komoly ígéreteidet az imádsággal kapcsolatban. Hadd várjunk már most, az első estén arra, hogy taníts bennünket kérni. Fakaszd fel szívünk mélyéről az igazi kéréseket, és hallgass meg minket, egyedül neved dicsőségére.
Ámen.
Ez a Zsoltár az imádságról beszél. Valaki egyszer azt mondta, hogy az imádság a gyengék fegyvere. Csak gyenge emberek imádkoznak. Aki erős, annak nincs erre szüksége. Attól félek testvérek, hogy sokan nem vagyunk még elég gyengék ahhoz, hogy imádkozzunk. Önmagunkban még elég erősek vagyunk, túl sokat el tudunk magunk is végezni. Majd én.
Ilyenkor mindig eszembe jut Jézabel, aki, mikor a férje falnak fordul és sír, mert valamit nem kapott meg, azt mondja: majd én neked adom azt a földet. Valaki nem akarta neki adni a kertjét és Jézabel felemelte fejét: majd én! Nagyon bennem maradt ez a mondat. Aki úgy érzi, hogy majd én, annak nem kell imádkozni. Majd én segítek, megteszem, elintézem. Nem tudom, nem vagy-e ilyen “majd én elintézem asszony” itt közöttünk, hogy még nem szorultál rá az imádságra.
Ki imádkozik? Az Ige hármat mond: a nyomorult, a gyámoltalan, a fogoly. Az első “A nyomorultnak imádsága, amikor eleped és kiönti szívét az Úr elé.” A 18. vers azt mondja: “Oda fordult a gyámoltalanok imádságához; és azoknak imádságát meg nem útálta.” Később így mondja: “Hogy meghallja a fogolynak nyögését”. Szoktad-e panaszod kiönteni az Úr elé? Nagyon sokszor panaszkodunk, de inkább embereknek, vagy talán magunkban mondjuk, mit csinálnak velem. Biztos, hogy tudsz panaszkodni emberek előtt, de kiöntötted-e már panaszodat az Úr elé? Szeretném, ha ma este elég gyengének éreznéd magad ahhoz, hogy szükséged legyen az imádságra. Ha tudnád, hogy nyomorult vagy. A Biblia azt mondja: “Gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire sincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás, és szegény és vak és mezítelen.” (Jel 3,17).
Így mondja a 4. vers: “Ne rejtsd el a Te orcádat tőlem, mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a Te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!” Nyomorult az, akit szorongatnak. Mi szorongathat egy embert? Bajok, betegség? Téged nem szorongatnak betegségek? Bizonyos koron túl itt fáj, ott fáj, semmit nem tudok már úgy csinálni, mint azelőtt. Valami szorongatja az életem folyását. Nem szorongatnak családi bajok? A vő, a meny? Gondolj most egy kicsit arra, mennyi minden szorongat. Talán eszedbe jut, mi lesz a gyerekkel, vagy a vővel, aki iszik.
Jó volna megtanulni, ha szorongatnak egy utam van: kiöntöm az Úr elé bajaimat. Talán félelmeid vannak. Mi lesz velem? Egyetlen gyerekemre sem akarok szorulni. De mi lesz, ha mégis! Engedd, hogy előjöjjenek félelmeid, gondolataid, amik szorítanak és öntsd ki az Úr előtt. Milyen jó, ha az ember bajait valahol elmondhatja. Az is jó, ha egy ember meghallgat. Sajnos, hogy nagyon ritkán hallgatnak meg emberek. Nagyon sokszor azt mondják: hagyd abba, nekem is van elég bajom. Lehet hogy meghallgatsz valakit, de amikor szeretnéd mondani a magad problémáját, akkor sajnos a másik nem ér rá, sietnie kell.
Van-e olyan ember, aki meghallgat téged? Hadd mondjam most neked: van Valaki, Aki mindig meghallgatna, csak mennél Hozzá, és öntenéd ki szívedet ott az Úr előtt. Valaki nagyon vár, hogy végre egyszer neki panaszkodj, hogy neki mondj el mindent igazán. Tedd meg ezt ma este!
Amikor ez a házrészünk épült, azon a héten olvastuk az Igéből, Salamon templom építését. Olyan érdekes volt olvasni: ha majd valaki elmondja itt az imádságát, hallgasd meg Uram az égből. Bárki, aki ebben a házban imádkozik, hallgasd meg. Akkor mi is elmondtuk az Úrnak: aki itt imádkozni fog, hallgasd meg Urunk! Ezért szeretnélek kérni, merjél imádkozni. Itt együtt hangzik az imádság a kérésünkkel: Uram, hallgasd meg őt!
Az Úr, aki idehívott, várja, hogy elmondj neki mindent igazán. Gondold el, az első Ige ami fogad minket így hangzik: “amikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.” Van hol kiönteni, – öntsd ki! Ne akarj most olyan nagyon sikeres ember lenni, mintha minden nagyszerű lenne. Valaki ismer, Valaki tudja, mi van belül. A Biblia így mondja: Nevetés közben is fáj a szív. Valaki ismeri a fájó szívedet, és várná, hogy öntsd ki Őelőtte.
Azt mondtam, a gyengék fegyvere az imádság. Így mondja az Ige: “Ne rejtsd el a Te orcádat tőlem…amikor kiáltok.” Ő nem rejti el orcáját tőled. A gyámoltalanokra pedig azt mondja: “Mert alátekintett az Ő szentségének magaslatáról”. “Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé”. Nem tudom, elfogadod-e, hogy gyámoltalan vagy? Ráébredtél már, hogy gyámoltalan vagyok, mint egy kisgyerek? Ügyefogyott. Mikor elfogyott minden ügyem, megpróbáltam így is, úgy is intézkedni, de nem ment. Azt hiszed, sikerül majd életed minden kérdését megoldanod? Vagy elfogyott már a reménységed, hogy jól intézed az ügyeket? Akinek elfogyott már, az odamehet az Úrhoz. Ő vár téged, jól tudja, milyen gyámoltalan vagy. Fuss Hozzá gyámoltalanul, ügyetlenül, mint aki mindent csak Tőle vár. Végre van egy hely, ahol bevallhatod, hogy nem bírom tovább. Uram, most már Te.
Egy családdal együtt laktunk itt ebben a házban. Az egyik kisgyerek benyitott és azt mondta: Liza néni, te, te, te. Annyit jelentett: szeretlek, tőled várok most mindent. Merjél odamenni az Úrhoz és mondjad: Uram, Te, Te, Te!
Úgy örültem mindig, mikor kiscsirkéink voltak, este mikor elültek, csendesebben csipogtak, és már aludtak is. Szeretném, ha ma este így aludnál el, hogy tudnád, otthon vagyok az Úr szárnyai alatt. Olyan sokszor, mikor valaki itt járt és egy idő után visszajön, megkérdezem: haza jöttél? Ahol az Úr van, oda mindig hazajössz. Ott nem kell aggódni, félni, körülvesz az Isten szeretete. Hadd mondjam: Isten hozott az Ő csodálatos szeretetébe, a téged körülvevő csodálatos szárnyai alá. Az Ige azt mondja: Szárnyai alatt lesz menedéked. Milyen jó volna, ha mernél végre egészen gyámoltalanná lenni.
A harmadik, amit mond az Ige az imádkozókról: a foglyok. “Hogy meghallja a foglyoknak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.” Van, ahol szabad nyögni. Van ahol elmondhatod az összes bajodat. Azt mondja: “a foglyok nyögését”. Már mondani sem tudják, csak nyögnek. A bűnnek a foglyai, a szenvedélynek, a ördögnek a foglyai. Merdd most bevallani, ha úgy érzed, hogy fogoly vagy. Nem úgy van-e, hogy sokszor akartam már más lenni, de nem tudtam. Fogvatartott a természetem, az indulatom, a kívánságom. Hadd kérdezzem: ilyen szeretnél lenni, amilyen vagy? Ha nem, akkor valamiben fogoly vagy. Akarsz szabadulni, de nem tudsz. Akarsz szeretni, és nem tudsz. Szeretnél egészen más lenni, és nem tudsz. Sóhajtottál-e már ezért? Másért mi sokat sóhajtozunk. Kérdezted-e már, Istenem, miért vagyok ilyen? Mert ha megtetted, hallotta. A foglyok nyögését meghallgatja Isten. Milyen jó volna, ha Isten ma este meghallaná a te hangodat is.
Emlékezzünk a meggörbedt asszonyra, aki 18 éve nem tudott felegyenesedni. És az Úr azt mondta: “Asszony, feloldattál a te betegségedből!” (Lk 13,12). Az Úr Jézus a gadarénust is meggyógyította. Ha ilyen súlyos foglyokat meg tudott szabadítani, téged is meg tud, csak ma kérjed Tőle: Uram, úgy szeretnék egészen más emberként hazamenni. Az Úr meghallgatja a nyomorultakat, a gyámoltalanokat, a foglyokat.
Végezetül ezt mondja még az Ige: “De te ugyanaz vagy, és a Te esztendeid el nem fogynak.” A Biblia így mondja: “Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid 13,8). Aki meghallgatta a nyomorultak, a gyámoltalanok kiáltását, a foglyoknak nyögését, az ma is meghallgat. Hidd el, hogy Ő jelen van, ha csak ketten, vagy hárman együtt vannak az Ő nevében. És mi itt sokkal többen vagyunk együtt. Mondd el ma este az imádságod azzal a nagy bizalommal, hogy Ő tegnap és ma, és örökké ugyanaz. Jegyezzük meg a hívó számot: Zsoltár 50,15: “Hívj segítségül engem a nyomoruság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem.” Ma este ne zavarjuk a másik vonalát, hagyjuk egymást imádkozni.
Az Úr közel van hozzánk, hallja, és meghallgatja imádságunkat.
Imádkozzunk!
Köszönjük Urunk, hogy szárnyaid alatt lehetünk. Köszönjük, hogy szereteted körülvesz minket. Érezhetjük, egészen közel vagy hozzánk. Könyörülj rajtunk, hogy ma este már merjünk őszintén beszélni Veled. Köszönjük, hogy egyet vársz tőlünk: őszinteséget. Nem szereted az olyan imádságokat, amelyek nem őszinte szívből szállnak Hozzád. Merjük ma kiönteni Előtted szívünket, hogy aztán Te is megmutathasd szerető szívedet mindannyiunk számára. Köszönjük, hogy itthon lehetünk Nálad. Áldd meg az egész hetünket, nevedért kérünk.
Ámen.
Biatorbágy, 1988. március 20.