“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Félelem
“Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, aki féli az Urat, és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön, a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz. Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsön ad, dolgait pedig igazán végezi. Mivelhogy soha nem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz. Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz. Osztogat, adakozik a szegényeknek, igazsága megmarad mindvégig, az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.” Zsoltár 112,1-9
Köszönjük Urunk, hogy érthetetlen kegyelmed hozott ide minket. Hadd áldjunk, hogy itt lehetünk, hallhatjuk Igédet, és szólni akarsz hozzánk. Kérünk, nyisd meg a szívünket, segíts, hogy engedjünk mindenben, neved dicsőségére.
Ámen.
Egyetlen szót szeretnék a Zsoltár fölé írni, és az így hangzik: félelem. Egy könyvnek a címlapján láttam egy nagyon megdöbbentő képet. Egy női fej, teljesen nyitott szájjal, és kiált. Szinte látni lehetett a rémületet az arcán, ahogy belekiáltott a semmibe, és ez volt fölé írva: Félelem. Annyira jellemző volt ez a kép, mert jellemző volt rajta a félelem.
A másik dolog, ami eszembe jutott, amikor egyszer Budapesten az Sztk-ban jártam. Az egyik ajtón kijött egy nővér és mindjárt utána az orvos is. Tanúja voltam a beszélgetésüknek. Gyomorfekélye volt a betegnek, amit már többször műtöttek, és most újra kiújult. Az orvos azt mondotta: kérem, ezen a bajon csak maga tud segíteni. Már többször nem operálhatjuk. Ne izguljon, ne féljen, próbáljon békésen élni, csak ez segíthet magán. Közel voltam hozzájuk és úgy szerettem volna mondani: csak Jézus tud segíteni! Ő maga sem tud. Hiába mondják, hogy ne izguljon, ha izgul, és hogy ne féljen, ha fél. Tudjátok, hogy mennyi bajunknak oka a félelem. Nagyon sok betegségnek, családi problémának, nagyon sok mindennek az egyetlen komoly, nagy oka a félelem. A legboldogtalanabb ember, aki fél. Az idegbetegségeknek általában a félelem az oka. A stressz állapot. A feszültség egy idegállapot. És nagyon sok más betegségnek is a félelem az oka, amitől nem tud szabadulni az illető. Idegbetegségnek, üldözési mániának csak a félelem az oka, hiszen nem üldözi senki. Mégis állandóan ez a baja. Idegorvosok tudnának arról beszélni, hogy mennyiféle idegbetegségnek ez az oka. Sokszor balesetek is ezért vannak. Fél az illető, mikor előzni akar, és nem tudja megtartani a lélekjelenlétét, a szabadságát és kész a baleset.
Egy asszony azt mondta: azért váltam el, mert féltem a férjemtől. Amikor valami kis baj volt, azonnal kiabált. Már úgy voltam, elég volt, ha megláttam, már dobogni kezdett a szívem. Főnöktől, valakitől, vagy valamitől való félelem. Emlékszem olyan valakikre, akik a bogártól, vagy a póktól is féltek. Van valaki, aki ha felhőt lát az égen, rohan haza, mert iszonyúan fél a villámtól, zivatartól. Dolgokkal, emberekkel kapcsolatban üldöz a félelem.
Lehet, hogy életedet valahol a félelem teszi tönkre. Félsz saját magadtól, bukásaidtól, bűneidtől. Rettenetes a félelem, vele együtt a kisebbségi érzés, ami tönkretesz mindent. Életetekben sok történésnek oka a félelem, de sok mindennek is, amit meg kellett volna tenni és nem mertetek megtenni. Féltem megszólalni, imádkozni, bizonyságot tenni. Iszonyú dolog a félelem. Nemrég mondta el valaki: engem az tesz tönkre, hogy az Istentől félek. Mindig úgy érzem, hogy valami borzasztó dolog történik a bűneim miatt, az engedetlenségeim miatt. A bosszújától, és a haragjától félek. Ez rettenetes félelem. Ha valami rosszul történik a családban, vagy az életünkben, azonnal azt mondom: tudom miért, és előjön a félelem. Sok öngyilkosságnak oka a félelem, mert valaki nem bírta tovább a feszültséget, a félelmet, az életet. Életfélelem, és halálfélelem. Van akiben évtizedeken keresztül ott él a halálfélelem, mert egyszer valami kis daganatot állapítottak meg nála. És ha a legkisebb fájdalom jelentkezik, azonnal azt mondja: itt van. Egy rém van az élete fölött: a félelem.
Csak az a “Boldog ember, aki féli az Urat.” Nem az, aki fél az Úrtól. Ez kettő. Nem azt mondja, hogy aki fél az Istentől, hanem aki Őt féli. Jó volna most mindjárt megérteni, hogy ez a legmagasabb rendű szeretet. A Biblia azt mondja a testvérre, az atyafira: szeresd. És azt mondja: “Tiszteld a te atyádat és anyádat.” Egy fokkal följebb. A tisztelet egy tőlem magasabb rendű ember felé való szeretet. Tisztelem a nagyobbat, a velem egyformát szeretem. De van egy még nagyobb: amikor Istent félem. Félek megbántani, szomorúságot okozni Neki, mert szeretem, és azért félem. Ott van-e a szívünkben ez az istenfélelem, amelyik szüli az engedelmességet?
“Boldog az ember, aki féli az Urat, és parancsolataiban igen gyönyörködik.” Aki gyönyörködik, az nem fél Tőle, az szereti a parancsolatait. Megtiszteltetésnek veszi, ha az Úr mond neki valamit. Boldog, ha hallja a szavát, örül, ha engedelmeskedhetik. Az ilyen ember féli az Urat. Úgy szereti, hogy nem akar neki szomorúságot okozni. Így szereted te az Urat? Gondolsz-e arra, hogy ma nem bántottam meg Őt? Ha valaki egy embert nagyon szeret, ott is vigyáz, nem akar neki fájdalmat okozni. Ezt jelenti az, hogy félem az Urat.
Milyen félelmek vannak benned, és vajon gyönyörködsz-e parancsolataiban, örömmel és boldogan teszed-e azt, amit mond? Boldog ember, aki így jár az Úrral. Olyan érdekes, hogy sok mindent elmond az Ige erről az emberről, aki így boldog, hogy féli az Urat. Így szeretném mondani: szeretik, és ő viszontszeret. Ez a boldogság. Minden ember keresne egy embert, aki őt szereti, és akit viszontszerethet. Soha nem gondol arra, hogy ez a valaki, akit keres, az Úr. Akinek a szeretete boldoggá tesz engem, és akit ha szerethetek, boldogságot jelent. Hogy vagy az Úr Jézussal? Tudod, hogy szeret? Tapasztalod? És viszontszereted? Ma fájdalmat okoztál Neki? Volt benned ma istenfélelem, vagy e nélkül éltél?
Féli az Urat, gyönyörködik parancsaiban, – olvassuk. Örül, ha engedelmeskedhet. Szeretném ha megértenénk: ez a megtérés útja. Az első lépés a félelem a bűntől, aztán megtapasztalni azt, amit az Ige így mond: “Az igazakra világosság fénylik a sötétben, attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz.” Tudod-e, hogy életed éveken, évtizedeken keresztül sötétben járt? És egy nap egyszer csak felragyogott a kereszt. Világosság a sötétben. Semmi más világosság nincs a sötétben, csak Jézus érettünk odaadott élete. Nem fog soha semmi más szeretet kielégíteni, csak ez az egy. “Az igazra világosság fénylik a sötétben, attól, aki irgalmas, kegyelmes, és igaz.” A keresztről megtudhatod, hogy értem, miattam, helyettem.
Ha megérted, hogy Isten irgalmas, kegyelmes, igaz, akkor kezdődik az egészen más élet, amiről azt mondja az Ige: “Jó annak az embernek”. Neked jó? Neked jó dolgod van? Annak van jó dolga, aki megtalálta így az Urat, annak az embernek, akire világosság fénylett egyszer a sötétben. És naponta újból fénylik rá a világosság. “Jó annak az embernek”, mert “soha nem ingadoz, örök emlékezetben lesz az igaz.” Aztán egy nagyon megdöbbentő kijelentés kétszer egymásután: “Nem fél, nem fél.”
Emlékszem, mikor először találkoztam ezzel az Igével: “Mikor félnem kellene is, én bízom Tebenned.” (Zsoltár 56,4). Olyan sokszor jó volt bátran, helyzetekben kimondani, ahol félni kellett volna: nem félek. Eljutottál-e már ide, hogy nem félek? Egy mérhetetlen nagy biztonságról beszél itt az Ige: “Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó.” Nem ingadoz az igaz. Van-e örök alapja az életednek? Olyan alapon állsz-e, ami nem ingadozik? Valóságok ezek a mondatok: “Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó.” Rendületlen a szíve, nem fél. A félelemmel szemben ez a komoly mondat a tied-e már? Nincs miért félnem, Valaki szeret, és én is szeretem Őt. Jó nekem, boldog ember vagyok.
Azt mondja itt az Ige a 3. versben: “Gazdagság és bőség lesz annak házában.” A végén pedig azt mondja: “Osztogat, adakozik a szegényeknek, igazsága mindvégig megmarad.” Egy ember, akinek a háza gazdag, mindene megvan. Így mondja az Ige: “Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.” (Jób 5,24). Isten szeretete mindent megadott. De nemcsak nekem jó, hanem ez az élet túlárad. Túl a házamon, a szomszédaimon, az embereken, ebbe a világba. “Osztogat!” Mérhetetlenül gazdag élet, nem fösvény, nem zsugori, nem fél. Figyeld meg hányszor félsz adni, félsz szeretni. Nagyon jó az, hogy aki az Úrban bízik, Vele van kapcsolatban, az mindenfélére bőségben van. Bővölködik erőben, időben. Olyan sokszor, mikor kimondom valakinek, hogy nincs időm, a szívem megdobban: nem igaz, erre is van időd. Ha valaki a legrosszabbkor jön akkor is van időd. Ha az Úrban bízol és nem félsz, hogy jaj, mit mulasztok most el? Van erő, van idő, van szeretet, van türelem, mert van gazdag élet. Erre hív most az Úr. Hogy csodálkoznak majd otthon, ha nem mondod: nincs időm, nem érek rá, olyan sok dolgom van. Elkezdődhet egy egészen valóságos gazdag élet.
Isten egészen más életre hívott el. Szívedben ott van a félelem, azért nem mersz adni. Vigyázni kell, mert egyszer elfogynak az anyagiak. Mindenre amim van, vigyázni kell. Óriási fordulatot jelent, ha egyszer sem Istentől, sem embertől, sem dolgoktól nem félsz majd, hanem Őt féled. A Vele való kapcsolat mindig eláraszt mindennel. Ha a gazdag Istennel vagy kapcsolatban, akkor a gazdag Istennek gazdag szolgája leszel. Jó volna ha megértenéd, erre hívott ide az Úr. Mersz-e rálépni erre az Ő kegyelmére, erre a gazdag életre, és elkezded-e Őt magasztalni? Ha az Övé vagy, akkor tudd meg, hogy mindened van, és mindened lesz. Olyan megdöbbentő ez a két mondat is amikor azt mondja: “Hős lesz annak magva a földön: a hívek nemzedéke megáldatik.” Mennyit aggódsz a gyerekeid miatt. Azokról is gondoskodás történik. A nemzedéked megáldatik, a gyerekeid, az unokáid, mindenki, aki hozzád tartozik. Azokra is kiárad, ha egyszer igazi szabad életbe kerülsz, akkor körülötted árad a bőség. Akkor mindenki vágyódik és keresi azt az Urat, aki ilyen életet tud adni, félelem nélküli, boldog, szabad életet.
Imádkozzunk!
Bocsásd meg Uram, hogy fösvény életünkkel annyi szégyent hoztunk Rád. Hányszor mondtuk embereknek, hogy nincs. Könyörülj rajtunk, hiszen Nálad minden bőségben van. Hogyha egyszer világosság áradt ránk a sötétben, ha egyszer megláttuk a bűneinket, és valóban adhattál új életet, ezzel az élettel együtt mindent megadtál. Kérünk Úr Jézus, segíts új életben menni tovább. Köszönöm, hogy idehoztál, köszönöm, hogy igéd megítélt, köszönöm, hogy teljesen új lehetőséget ad. Segíts, hogy megkapjuk.
Ámen.
Biatorbágy, 1991. június 16.