“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Nevedről emlékezem éjjel
“Emlékezzél meg a Te szolgádnak adott igédről, melyhez nékem reménységet adtál! Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a Te beszéded megelevenít engem.
A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem, nem hajlottam el a Te törvényedtől. Megemlékezem a Te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom. Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, akik elhagyták a Te törvényedet. Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában. Uram! A Te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a Te törvényedet. Ez jutott nékem, hogy a Te határozataidat megőriztem. Azt mondám Uram, hogy az én részem a Te beszédeidnek megtartása. Teljes szívből könyörgök a Te színed előtt: könyörülj rajtam a Te ígéreted szerint! Meggondoltam az én utaimat, és lábaimat a Te bizonyságaidhoz fordítom. Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a Te parancsolataidat. Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem: de a Te törvényedről el nem feledkezem. Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak igazságod ítéleteiért.” Zsoltár 119,49-62
Hálát adunk az Igéért Urunk, amely ma este már szólni fog hozzánk. Kérünk, már most szólíts meg minket. Segíts, hogy megértsünk. Jézusért kérünk, hadd legyen most egészen személyes az üzeneted.
Ámen.
Ez a Zsoltár egy álmatlan éjszaka története. Jó volna megnézni, mit tett a Zsoltáríró ezen az éjszakán. Az első az volt, hogy imádkozott. Mi mit teszünk ilyenkor? Ő az imádságban azt kérte: “Emlékezzél meg a Te szolgádnak adott igédről, amelyhez nékem reménységet adtál.” Emlékezteti Istent. Szabad nekünk Őt emlékeztetni? Hát nem emlékezik Isten mindenre sokkal jobban, mint mi? Az igében így olvassuk: “Ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok.” (Ézs 62,6).
Egy kérésre emlékezteti Dávid Istent azon az éjszakán: “Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, melyhez nékem reménységet adtál.” Ennek az embernek az álmatlan éjszakáján van igéje, amire emlékezhet. Ti mit szoktatok ilyenkor csinálni? Vajon van-e Ige a szívedben, amire emlékezteted az Urat? Van-e ígéreted, amit mondasz Neki? Azután emlékezik a saját nyomorúságáról. Olyan nagyon jó, hogy azon az éjszakán panaszkodik Istennek. A Biblia azt mondja: “Öntsétek ki előtte szíveteket.” (Zsoltár 62,9). Tehát ha tele vagyok panasszal, elmondhatom Istennek. Figyeljétek meg, Dávid mennyire bátran panaszkodik az Úrnak. “A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem, nem hajlottam el a Te törvényedtől.” Aztán folytatja: “Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, akik elhagyták a Te törvényedet.” “Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem, de a Te törvényedről el nem feledkeztem.” Vajon mik az istentelenek kötelei? Arra gondoltam, talán az istenteleneknek sok beszéde. Ki tudja, milyen munkahelyen volt, milyen emberek között, milyen istentelen beszéd folyt ott, és mennyire bántotta ez ennek az embernek a szívét. Nem tudom, észrevettétek-e, hogy nagyon sokszor az embernek éjszaka jutnak eszébe, amik nappal folytak. Lehet, hogy vitatkozások, vádaskodások, rágalmazások, talán hátmögött való beszéd. Valaki éppen most mondta el, hogy a fiatal orvosok mindig szidják a professzort. Tudom, hogy nekem nem szabadna közéjük állni, de körülvesznek a kötelek, és egyszer csak én is mondom. Éjszaka pedig eszembe jut, hogy nem kellett volna mondanom. De engem is magukkal vonzottak az istentelenek kötelei.
Amikor az ember nem tud aludni, sok minden átfut az agyán. Dáviddal történik valami, ami megint eszébe jut az éjszakában, és azt mondja: “Harag vett rajtam erőt.” Most már a saját bűnei jutnak eszébe: a harag. Tudjátok, milyen súlyos bűn ez, hogy haragudtam? Felrémlik előtte, nem lett volna szabad, hogy ennyi harag, keménység, ítélkezés legyen a szívemben. Ezért nem tudok aludni? Jó volna kicsit mindig megállni, miért is nem tudok aludni, mi bánt? Egy szóval mondja az elején: nyomorúság. “Ez vigasztalásom nyomorúságomban.” Talán saját bűnei a nyomorúsága. Persze lehet, hogy valaki beteg és azért nem tud aludni, vagy családi bajok nyugtalanítják. De Dávid őszintén elmondja, hogy: körülvettek az istentelenség kötelei, harag volt bennem.
Panaszkodás közben egyszer csak eszébe jut, hogy nem is vagyok olyan ártatlan. Aztán tovább imádkozik, és most már könyörög. “Teljes szívvel könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a Te ígéreted szerint.” Már látom, hogy a saját szívem tett engem tönkre, a saját bűneim. Azután, amikor már teljes szívből könyörög az Úrnak, megtörténik az a furcsa dolog, ami az 59. versben van: “Meggondoltam az én utaimat.” Előttünk folyt le egy megtérés. Most már nem az istentelenek, nem a kevélyek utjait emlegeti, hanem odajutott, hogy az én utaim. Vajon az éjszaka meggondolod-e az utaidat, hogy aztán azonnal eldőljön benned valami. “Lábaimat a Te bizonyságaidhoz fordítom.” Ugye tudjátok, amikor az ember fordul, mindig a lábaival fordul először. Milyen jó volna, ha ma éjjel eldöntenéd, hogy lábaimat megfordítom. Fordítok az utamon. Ha meglátnád a bűneidet, tudnál könyörögni, meggondolni az utadat. Testvér, ez az a hely, ahol lesz időd, hogy az egész életedre visszagondolj. Az egész életed utjait meggondolhatod, és megfordíthatod a lábadat. És aztán: “Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a Te parancsolataidat.” Sietek, mert most már tudom, hogy jó irányban járok. Meggondoltam, megfordultam és sietek előre.
Vajon eljutsz-e most oda, hogy ez a hét fordulat az életedben, valami eldőlt, és egy másik úton mégy haza. Emlékeztek a bölcsekre, akik más úton tértek vissza. Amikor odaértek Jézushoz, megfordultak és egy új, egészen más úton mentek tovább.
Az Ige vége így mondja: “Éjfélkor felkelek.” Nem várja meg a reggelt? “Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak Néked, igazságod ítéletéért.” Keltél-e már fel éjfélkor, volt-e már úgy, hogy leborultál az ágyad mellett, és nem tudtál mást tenni, csak hálát adni, mindazért, ami történt benned? Megláttad, hogy nem is ők a hibásak, én vagyok az indulatos, én nem szeretem őket, bennem van harag feléjük. Akkor elkezdtél könyörögni, és lett egy nagy, életreszóló fordulat. Úgy érzem, azért ez az első ige ma este számunkra, hogy elmondja az Úr, mit akar tenni velünk. Dávidban elvégezhette az Úr a munkáját egy áldott álmatlan éjszakán. Nektek is olyan éjszakát kívánok most, amilyenre szükségetek van. Akinek pihenésre van szüksége, biztos megadja az Úr, akivel pedig beszélni akar most, hogy elkezdje a fordulatot, engedd, hogy már ma este elkezdhesse.
Imádkozzunk!
Uram, hadd köszönjem meg a sok álmatlan éjszakáját az életemnek. Mindig volt okod rá, amiért nem hagytál aludni, mindig volt mondanivalód, mindig kellett valamiben fordítani az életemen. Hadd köszönjem meg Uram, hogy a legjobb éjszakák voltak, és kérlek most a testvéreimért, áldj meg minket, hogy minden megtörténhessék bennük, akár nappal, akár éjjel, amikor akarod. Hadd szolgáltassuk ki most magunkat egészen egyedül Neked, hogy megáldhasd ittlétünket, a Te neved dicsőségére.
Ámen.
Biatorbágy, 1989. október 15.