“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Kezeid teremtettek
“A Te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat. Akik Téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a Te igédben van az én remenységem. Tudom Uram, hogy Te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem. Legyen velem a Te kegyelmed, hogy megvigasztalódjam, a Te szolgádnak tett ígéreted szerint. Szálljon reám a Te irgalmasságod, hogy éljek, mert a Te törvényedben gyönyörködöm. Szégyenüljenek meg a kevélyek, akik csalárdul elnyomtak engem, holott én a Te határozataidról gondolkodom. Forduljanak hozzám, akik Téged félnek, és ismerik a Te bizonyságaidat! Legyen az én szívem feddhetetlen a Te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.” Zsoltár 119,73-80
Köszönjük Uram a minket kereső kezedet. Hadd áldjunk, hogy nem tudunk olyan messzire menni, hogy utol ne érjél. Hadd áldjunk, hogy ez a szeretet idevonzott Hozzád. Kérünk adj halló fület és nyitott szívet, hogy láthassunk és hallhassunk Téged. Kérünk, szólíts meg bennünket igédben.
Ámen.
Így kezdődik ez a Zsoltárrész, hogy “A Te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem.” Ugye tudjuk, hogy Istennek nincs keze. Nem ember az Isten, hogy kezei lennének. Ő nem test. A samáriai asszonynak azt mondta Jézus: “Az Isten Lélek, és akik Őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.” (Jn 4,24). Tehát Istennek nincs keze, szeme, szája és a Biblia mégis ezekről beszél.
Isten kezei az Ő cselekvése. A szeme, hogy mindent lát. Nem testi kézről van szó. Hogy az Ő kezei formáltak, annyit jelent: az Ő kezei teremtettek és erősítettek meg engem. Isten lát, hall, cselekszik. A 139. Zsoltár világosan ír ezzel kapcsolatban. “Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a Te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük.” (Zsoltár 139,14-16).
Elmondja itt az Ige, hogy Isten látott, ismert, formált mindnyájunkat. A legmélyebb és legelrejtettebb dolgaimat ismeri. A vesém, a szívem, az alakom, a csontom, a testi életem, a belső lényem az Ő keze munkája. Ezért kezdi így a Zsoltár: “A Te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem.” Emlékszünk, hányszor volt már szükségünk megerősítésre és hányszor tette meg velünk az Úr, hogy megerősített. Bajokban, nehézségekben, bukásokban. Olyan nagyon jó az Ige, mikor olvashatjuk: “Ne örülj én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek”. (Mik 7,8). Ha végiggondolom az életem, hányszor állított talpra, hányszor erősített meg, mennyi bajból, nehézségből szabadított meg, hogy most itt lehessünk.
A kérés, amit ezután elmond a Zsoltáríró: “Oktass, hogy megtanuljam parancsolatidat.” Úgy örülök, hogy az Úr már az első estén egy kérést ad a szánkba. Mondod-e: Uram, taníts ezen a héten. Nagyon sok embert nem lehet tanítani. Egy asszony mondta egyszer, akit az anyósa mindig oktatott: ne tanítson engem! Tudom, hogy mit hogyan kell csinálni. A legtöbb ember így van ezzel. Tudjuk-e most kérni sok-sok minden után: Uram, oktass engem! Úgy jöttem ide, hogy mindent meg akarok hallani, amit nekem mondasz. Mert ugye meg fogjuk majd tanulni, amit Isten meg akar velünk taníttatni, csak nehezebb utakon, nehézségeken keresztül. Ezért kellene most elfogadnom azt, amire oktatni akar Isten.
“Tudom Uram, hogy a Te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.” Ha az Úr másképp nem tud oktatni, akkor megaláz. Talán volt már egy ilyen sorozat az életünkben. Mondjuk-e már az Úrnak, hogy igazságosan aláztál meg és jó ez nekem? El tudom-e fogadni a megaláztatást?
A 78. vers így mondja: “Szégyenüljenek meg a kevélyek, akik csalárdul elnyomtak engem, holott én a Te határozataidról gondolkodom.” Vannak körülöttünk olyanok, akik kevélyek és elnyomnak, és sokszor lázadunk ellene és igazságtalannak találjuk. Bárki alázott meg, tudod-e már, hogy ez az Ő keze, ezt is az Úr tette, a nehezet, a megaláztatást, a szenvedést. Azt mondja Péter levele: “Alázzátok meg tehát magatokat az Istennek hatalmas keze alatt”. (1Pét 5,6a). Tudod-e már, hogy minden mögött az Ő hatalmas keze van? Alázzátok meg hát magatokat az Ő keze alatt!
Azt mondjuk, hogy a körülmények szorítanak bennünket, az emberek, a betegségek, a bajok. Most halld meg: Isten hatalmas keze szorít. Kezében vagy és nem tudsz kijutni belőle. Jób könyve mondja: Most, hogy rád került a sor, zokon veszed, nem tetszik, lázadsz? Ha benne vagy ebben a szorító kézben, gondoltál-e már a bűnbánatra? Eljutottál-e már oda, hogy fájnak a bűneim? Vajon eljutottunk-e már idáig: “Legyen velem a Te kegyelmed, hogy megvigasztalódjam, a Te szolgádnak tett ígéreted szerint.”
Annyira szeretem az Igét, amit a jobb lator mondott: “Mi ugyan méltán”. (Lk 23,41). Ő is ott volt Isten szorító kezében. Nem kicsi szenvedés volt az ott a kereszten. Mégis ki tudta mondani: ami velem történt, méltán. Amikor az ember eljut ide, abban a pillanatban már meglátja azt a kezet. Akkor megérted, hogy Isten úgy nyitotta meg kezét, ahogyan ember nem gondolta volna. Az átszögezett kéz, megnyílt kéz. Amikor meglátod ezt a véres, átszögezett kezet, tudod: hogy bűneim büntetése rajta van. Értjük már, hogy ez a vigasztalás? “Legyen velem a Te kegyelmed, hogy megvigasztalódjam.” A kegyelem megvigasztal és abban a percben az ember Isten kezéből átkerül az Isten tenyerére, ahol új élet kezdődik. Egy olyan élet, amire igazán lehet mondani, hogy élet.
Ha Ő megvigasztalt, akkor az Ő kegyelme és irgalmassága hordoz. Ebben a kis Zsoltár részben minden benne van. “Szálljon reám a Te irgalmasságod, hogy éljek, mert a Te törvényedben gyönyörködöm.” Kihagytam a 74. verset: “Akik Téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a Te igédben van az én reménységem.” Látják majd a te megvigasztalt életedet. Azt az életet, amelyik most már valóban élet. Aki végigment ezen az tudja: “Akik Téged félnek látnak engem és örvendeznek, mivel a Te igédben van az én reménységem.”
“Forduljanak hozzám, akik Téged félnek, és ismerik a Te bizonyságaidat!” Milyen jó lesz, ha majd emberek hozzád fodulnak segítségért, mert látnak téged, hogy milyen elkeseredett volt, és most milyen boldog. Hitrejutásomkor annyian megkérdezték: mi történt veled? Belőled is áradhat majd akkor az a bizonyosság, hogy az Úr, az Úr!
“Legyen az én szívem feddhetetlen a Te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.” Ugye tudjátok, mi az, hogy feddhetetlen? Van egy ilyen formája a feddhetetlenségnek, hogy nem hagyom magam feddeni. Nagyon nagy baj volna, ha így volna, hogy a végén mindig neked van igazad és kibújsz alóla. De van egy ilyen feddhetetlenség, hogy nincs mit feddeni rajta. Úgy feddhetetlen, hogy nincs miért feddeni.
“Legyen az én szívem feddhetetlen a Te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.” Olyankor szégyenül meg az ember, amikor tényleg bizonyságot tett az Úrról, és az élete mást mond. A kettő ellentétben van. A hívők között úgy teszek, hogy nagyon rendben van minden, és az otthoni életem ellent mond ennek.
Mindig örülök, amikor a Bibliában Isten teremtő “legyen” szavával találkozom. Most is ijedten néztem szembe ezzel az Igével: Uram, nem vagyok feddhetetlen! “Legyen az én szívem feddhetetlen”. Isten szava teremtő szó. Meg tudja tenni. “Legyen az én szívem feddhetetlen!”
Jó volna, ha mindaz beteljesedne, amit itt most elmondtunk. Előre elmondja, mit akar velünk tenni, hogy belekerüljek abba a kézbe, és a kegyelem megkereshessen. Mert mindig a kegyelem keres. Gondold meg ezen az első estén: Testvér, itt téged a kegyelem keres. Lehet, hogy az ítélet már sokféleképpen keresett. De itt most a kegyelem keres. Engedd magad megtalálni egy teljesebb életre!
Valaki egyszer elmondta, mi a különbség a kegyelem és irgalom között. A vonaton utazott, és egy kis méhecske volt a vonat ablakán. Kinyitotta az ablakot, de mivel nem tudott kirepülni, kezével kisegítette.
Kegyelem az, hogy megnyílt az ajtó a mennybe, hogy Jézus Krisztus üdvösséget szerzett számodra. De át akar segíteni ezen az ajtón. Ez az irgalom. Isten most azért hozott ide, hogy ebben az irgalomban részesülj.
Imádkozzunk!
Uram, úgy szeretném a jobb latorral együtt mondani hogy bármi ért, vagy történt az életemben, bármi, ami nehéz volt, – méltán. Köszönöm, hogy bűneim méltó büntetése benne van mindabban, ami történik. Úr Jézus, köszönjük, hogy az a kéz keres, amelyik szeret. Hadd kérjünk, hogy végy el belőlünk minden ellenállást, minden nem akarást, minden keménységet. Könyörülj rajtunk, hogy a kereső kezedbe, vigasztaló kegyelmedbe és életet szerző irgalmasságodba oda engedjük magunkat. Uram, hadd beszéljünk ma igazán Veled. Nevedért kérünk!
Ámen.
Biatorbágy, 1986. október 19.