“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Szeretem törvényedet
“Mely igen szeretem a Te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom! Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a Te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a Te bizonyságaid az én gondolataim. Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a Te határozataidra. Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a Te beszédedet. Nem távoztam el a Te ítéleteidtől, mert Te oktattál engem. Mily édes az én ínyemnek a Te beszéded: méznél édesbb az az én számnak! A Te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.” Zsoltár 119,97-104
Köszönjük Uram, hogy számadásra hívtál bennünket. Kérünk, tedd késszé szívünket, hogy számot adjunk Előtted. Szabadíts meg minden mentegetődzéstől. Könyörülj rajtunk, hogy már az első estén színed elé állhassunk. Urunk, amit belehelyeztél ebbe a hétbe, vidd végbe rajtunk. Áldj meg, szólíts meg, és beszélj velünk tovább a hét minden napján.
Ámen.
“Mely igen szeretem”, talán így fogalmazhatnám röviden, hogy “nagyon szeretem.” Isten dolgaival kapcsolatban nagyon sok mindenre mondhatjuk, hogy nagyon szeretem. Szeretem az Igét, szeretem az Ő kegyelmét. Szeretem az olyan Igét, ami Isten kegyelméről, szeretetéről beszél, vezetését, segítségét, ajándékait.
De mondhatjuk-e azt, hogy “Szeretem a Te törvényedet?” Egy kicsit ez nehezebb mondat már. Persze, ha kicsit értem, akkor szeretem törvényét. Isten törvénye annyit jelent, hogy az Ő rendje. Istennek is vannak törvényei. Ha kicsit ismerjük ezeket, tudjuk, hogy mit várhatunk. Ha kinyitom a Bibliám, tudom mit várhatok, mert ismerem és szeretem törvényét. Ebben a törvényben éppen úgy benne kellene élnünk, mint ahogyan a természeti élet benne él a fizikai, kémiai törvények közepette, az évszakok változása közepette. Tudjuk, hogy mi a rendje Isten világának. De vajon ismered-e már egy kicsit Isten törvényét? És szereted-e? Isten törvénye nagyon sokszor ellenünk szól, és akkor nehezebb szeretni.
Nemcsak a törvényeit mondja az Ige, hanem később sorolja egymás után Isten parancsait, határozatait, beszédeit, ítéleteit. Tudod-e mondani, hogy őszintén szereted Isten határozatait és azokhoz tartod magad? Milyen nagy ajándék, ha Isten ítél. Veszedelmes, amikor már nem ítél. Amikor már nem figyelek ítéletére, szavára, nem engedelmeskedem annak, amit parancsol, akkor már nem ítél. Nagyon sokszor a gyerek is tudja, hogy szidást kellene kapnia, és nem kap. Veszedelmes dolog.
Szereted-e az Ő határozatait, ítéletét, az Ő rendjét, rendeleteit? Milyen nagy dolog, ha nagyon szeretem. Itt úgy szól az Ige: “Egész napestig arról gondolkodom!” Jó volna figyelni, miről is gondolkodom? Nagyon sokszor, amikor felébredek, olyanokról gondolkodom, amiről nem kellene, hiábavaló üres dolgokról. Fontos, hogy miről gondolkodunk. A Biblia azt mondja: “Minden féltett dolognál jobban őrízd meg a szíved, mert abból indul ki minden élet.” (Péld 4,23). Onnan indul ki minden rossz. Ha engedek a nem az Úrtól való gondolataimnak, tönkre tudnak tenni, nemcsak egy napra, hanem hosszú időre. Az ember sokszor gondolatban vitatkozik, beszél, mondja az igazát. Nagyon sokszor, amikor mondok embereknek valamit, a védekezésüket már megfogalmazták. Magukban már sokszor végigbeszélték az egészet.
Döntsd el, hogy ezen a héten az Ő határozatairól gondolkodom. Arról, amit hallok, amit az Úr mond. Talán a legszemélyesebb üzenete ez volt az Úrnak: “Mindenkor velem vannak azok.” Az Úr akkor van velem, ha az Ő gondolatai, határozatai, törvényei vannak velem. Róla gondolkozol, az Ő dolgairól, az Ő akarata szerint? Sorban elmondja: “Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a Te parancsoalataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a Te bizonyságaid az én gondolataim.” Aztán elmondja: “Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a Te határozataidra.” Bölcsebb, értelmesebb, előrelátóbb, – milyen jó volna, ha elmondhatnánk ezt, amikor majd elmegyünk innen. Ha Isten előretátóvá teszi az embert, sok mindent meg tud majd jelenteni. Bölcs, értelmes, előrelátó. Milyen jó volna, ha Istennek minden gyermeke így járna ebben a világban. Ha határozatairól, parancsairól, törvényéről gondolkodom, akkor ilyen leszek.
“Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a Te beszédedet. Visszatartott láb. Mielőtt lépnék, megállok. Nekünk nagyon gyors a kezünk, a lábunk, a nyelvünk. Ismered azt, hogy visszatartom a nyelvemet, nem szólok addig, amíg világosan nem látok valamiben. Amíg bölcs, előrelátó, értelmes nem leszek ebben a dologban. A legtöbbünknél az a baj, hogy nem tudjuk visszatartani sem a nyelvünket, sem a gondolatainkat, sem kezünket, lábunkat. Nem könnyű dolog, olyan könnyelműen szaladnak előre, ígérek valamit amit nem kellene, mondok valamit, amit aztán nagyon megbánok. Szobámban volt egy ilyen Ige: “Csendesedjetek!” (Zsoltár 46,11). Amikor felháborodottan léptem be a szobámba, sokszor lecsendesített. Ne szólj, ne írjad, ne tedd! Soha nem bántam meg, amikor visszatartottam lábamat. Olyan jó volt, hogy amikor minden megérett, akkor lehetett megszólalni. Ha ezt megtanulnád, sok felesleges cselekedettől, bosszankodástól mentenéd meg életed. Ha ezt tenném, bölcsebb, értelmesebb és előrelátóbb lennék, mint eddig.
“Nem távoztam el a Te ítéleteidtől, mert Te oktattál engem.” Ha az ember nem sieti el lépéseit, akkor az Úr oktathatja. Akkor van időm arra, hogy meghallgassam, amit Ő mond, hogy beszélhessen velem. Jó volna, ha oktatható emberek lennénk. A legrettenetesebb és legveszedelmesebb az az ember, aki inthetetlen. Akit nem lehet inteni és oktatni, mert keresztülmegy mindenféle gáton. Ilyenkor mindig Bálám jut eszembe, aki nem állt meg, nem tudta inteni, oktatni Isten, amíg ki nem nyílt a szeme és meg nem látta, hogy az Úr angyala áll előtte. Bár tudnánk visszavenni lábunkat, nyelvünket, hogy egyszerűen csendben állhatnánk. Ne legyek olyan, mint az öszvér és a ló, akinek kantár és zabla kell, mert nem lehet oktatni.
Nagyon örültem ennek a mondatnak: “Mily édes az én ínyemnek a Te beszéded.” Milyen jó, ha édes az Ő beszéde, édesebb a méznél. A Jelenések könyvében olvassuk: “És a szózat, amelyet hallottam az égből, ismét szólt nékem és monda: menj el és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van. Elmentem azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg, és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz. Elvettem azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megettem azt, és az én számban olyan édes volt, mint a méz, és mikor megettem azt, megkeseredett az én gyomrom. És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől.” (Jel 10,8,11). Ha megeszed a könyvecskét, a szádban édes lesz, de aztán a gyomrodban megkeseredik, és aztán majd prófétálni kell. Olyan jó mind a három. Ha igazán bekerül a szívembe, akkor ítél, akkor nagyon megkeseredik. Van olyan hogy sokszor éjjel sem tudok aludni. Akkor kezdem látni, mivel szomorítottam meg az Urat. És ez nagyon nagy öröm, mert utána mondja, hogy prófétálnod kell, és újra édes lesz szádban az Ige. Amikor Istennek mondanivalója van, az engem mindig megítél. Anélkül nem lehet tovább mondani, hogy át ne menjen a bensőmön és meg ne ítéljen. Ha szívedben nem keseredik meg, és nem ítél meg az Ige, nincs súlya, amikor tovább mondod. Jó ha édes az Ige, ha nagyon tudsz neki örülni, de engedd mélyebbre jutni, egészen odáig, ahol ítélhet.
Mikor sírtál igazán az Ige fölött azzal kapcsolatban, amit neked mondott? Olyan sokszor mérhetetlenül könnyű, olyan a szó, ami emberek száján kijön, mint az üres polyva. Rettenetes, ha az igehirdetés olyan, mint a polyva. Csak az értelemig jut el. Ha nem keserítette meg a szíved, akkor nem lesz súlya, ha mondod sem. Olyan sokszor elmondtuk, hogy a kétélű éles kardnak csak akkor van éle, ha először engem vágott. Ha bennem semmit nem vágott, másban sem vág. Nagyon kérlek, magadban engedd mélyebbre jutni az Igét, hogy elvégezze, amiért az Úr küldte. Érdekes volt a könyv, kétszer volt édes az Ige, amikor ette, és amikor mondta.
Az a baj, hogy a bűnbánatot nagyon sokszor rövidre zárjuk. Tudjuk, hogy Jézus meghalt a bűneinkért. Amikor bűnbánatra jutok, rögtön odateszem: jaj de jó, hogy Jézus meghalt a bűneimért. Ezzel rövidre zárom a bűnbánatot, és elmarad a bűneim feletti megkeseredés. Egy rövidrezárt igehirdetésnél mindenki érzi, hogy nincs súlya. Szép volt, jó volt, csak nem volt benne Istentől való megszomorítás.
“Míly édes az én ínyemnek a Te beszéded: méznél édesbb az én számnak! A Te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.” Nagyon szeretném, ha végiggondolnánk, nincs-e az életemben hamisságnak ösvénye? Talán a belső életemben, amikor nem veszem komolyan, amit az Úr mondott, és minden hamis lesz. Hamis az igehirdetésem, hamis az életem, hamis a bűnbánatom. Sokszor magammal kapcsolatban és másokkal is átélem, hogy a bocsánatkérésem is hamis. Mondom, hogy bocsáss meg, de ha nem lettél volna olyan… és hamis lesz az egész bocsánatkérésed. Amikor mentem magam, a másik embert vádolom. Ez után a hamisság után nem lesz sem felszabadulás, sem megtisztulás, sem öröm. Nagyon sokszor hamis az egész életünk. Egy ifjúsági csendeshétnek ez volt a címe: Szép is vagyok, jó is vagyok, csak egy kicsit hamis vagyok. Lehet, hogy nálunk minden szép is, jó is, csak hamis.
Jó volna most kérni, hogy a hamisságnak minden ösvényét gyűlöljem nemcsak másnál, hanem magamnál is, ha most édes volna nekünk az Ige, és engednénk a szívünkben megkeseredni, hogy az Úr elvégezhetné munkáját az életünkben, és bölcsebbé, előrelátóvá, tisztává, igazabbá tehetne az Ő törvénye által.
Imádkozzunk!
Segíts Uram, hogy senki ne legyen közöttünk, akinek a hallott Ige, meg ne keseredjék a szívében. Kérünk, bocsáss meg minden saját igazságot, mindent, amivel Téged és másokat is megszomorítottunk. Könyörülj meg rajtunk, hogy elvégezhesd bennünk jó munkádat. Hadd adjunk hálát, hogy látod minden utunkat, egész szívünket. Hadd mehessünk el innen majd úgy, mint akiknek szájából igazán édes Ige jön, mint aminek súlya és öröme van. Látod Uram, hogy az egész néped milyen örömtelen néppé vált. Tudod, hogy életünkben milyen kevés az öröm. Ítéleteden keresztül hadd nyerhessünk örömöt, tovább ható áldást. Cselekedj velünk Urunk. Olyan jó, hogy itt lehetünk Nálad. Áldd meg számunkra az eseményeket, és kezdj el velünk beszélni Igéd és Lelked által.
Ámen.
Biatorbágy, 1987. augusztus l6. Szolg hetének kezdete.