“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Láss meg és eleveníts meg
“Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a Te törvényedről nem felejtkezem el. Te perelj peremben és ments meg; a Te beszéded szerint eleveníts meg engem! Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a Te rendeléseiddel. Nagy a Te irgalmasságod Uram! A Te ítéleteid szerint eleveníts meg engem. Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a bizonyságaidtól. Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a Te mondásodat meg nem tartják. Lásd meg Uram, hogy a Te határozataidat szeretem; a Te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem. A Te igédnek summája igazság, és a Te igazságod ítélete mind örökkévaló” Zsoltár 119,153-160
Hálát adunk Uram, hogy kérhetünk, nézz le most ránk. Segíts, hogy Igédben azonnal észre vehessük, Te beszélsz hozzánk, és Te nézel ránk. Kérlek segíts, hogy ezen az estén imádságainkban visszanézhessünk Rád. Hadd találkozzon tekintetünk a Tieddel. Áldd meg az ittlétünket, kérünk, hogy mindent megkaphassunk, amire szükségünk van.
Ámen.
Ahogy elolvastam az Igét, azon gondolkoztam, kétszer van egymás után, hogy lásd meg. Ezzel kezdődik igerészünk, hogy “Lásd meg az én nyomorúságomat”, és ezzel végződik: “Lásd meg Uram, a te határozataidat szeretem”. Ezért énekeltük: “Úr Jézus, nézz le rám.”
Sokszor azt gondoljuk, Isten nem látja nyomorúságainkat, nehézségeinket. Most kérhetjük igazán szívből: Uram, láss meg engem. Úgy örülök mindig, ahogyan az esti Zsoltár szánkba adja az imádságot. Minden Zsoltár egy imádság. És még valami van ebben a kicsi részben. Háromszor egymásután mondja az Ige: “Eleveníts meg engem.” Rögtön az elején: “A Te beszéded szerint eleveníts meg engem!” Két vers múlva: “Nagy a Te irgalmasságod Uram, a Te ítéletid szerint eleveníts meg engem!” És a 159. vers azt mondja: “A Te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!” Az első így hangzik: A Te beszéded szerint, azután a Te ítéleted szerint, és a Te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
Milyen csodálatos kérést ad az Úr a szánkba: láss meg és eleveníts meg! A legnagyobb szükségünk arra van, hogy az Úr meglásson és megelevenítsen. Vajon tudod-e és tudom-e, hogy nyomorúságban vagyok? Hogy sok nyomorúság van az életemben, amit szeretnék itt is takargatni. A Zsoltáríró először a nyomorúságát hozza világosságra. Lásd meg, nem akarom titkolni. Nem bánom, ha a többiek is meglátják, csak Te lásd meg Uram.
Közben van egy mondat, ami elárulja a nyomorúság okát. “Te perelj peremben és ments meg; a Te beszéded szerint eleveníts meg engem!” Testvér, pered van?Az Úr így mondja. Milyen perem van? Lehet, hogy nincs a bíróságon, és mégis per. Lehet nem hivatalos per, de mindig újra elkezded a per újrafelvételt valakivel, vagy valakikkel. Harcolsz az igazadért. Mindig ez a per.
Egy kicsit gondolkozz, Isten lát engem és ismeri a pereimet. Lehet talán a hívőkkel van perem, a családdal, a munkatársakkal. Nem szeretném sorolni, mert belül Isten Szentleke úgyis felsorolja, kivel és kikkel vagy perben. Láss meg engem Uram a peremben. Az ember még Isten előtt is próbálja a maga igazát mondani. Azt mondja: “Távol van a gonoszoktól a szabadítás”. Kik is a gonoszok? Azok, akikkel a perem van, akik bántanak, akik nem jól bánnak velem. Lehet hogy a családtagjaink, a gyerekeink azok, akik bántanak. “Nem törődnek a Te rendeléseiddel.” Nekem is ezért van velük bajom.
“A Te törvényedről nem felejtkezem el.” Én nem feledkezem el, de ők nem törődnek a Te rendeléseiddel. Az ember mindig ferdén lát. Ők a hibásak, én mindent megteszek, ők a gonoszok, ahogy bánnak velem. A Zsoltár elmondja az imádságunkat, és utána kéri az Urat: Te perelj az én peremben. Milyen jó eljutni oda: én abbahagyom. De azért mégsem hagytam abba, mert azt mondtam: Uram, Te perelj! Magasabb fórumra bíztam. Sokszor mondják emberek: majd az Úr kihozza az igazságomat. Én nem, de a szívemben ott van, majd az Úr. Nagyon vigyázzunk, mert ezzel becsapjuk magunkat. Nem akarjuk abbahagyni, ha azt szeretnénk, hogy az Úr folytassa ezt a pert.
“Te perelj peremben és ments meg engem;” egy másik fordítás így mondja: Válts meg engem ebből a perből, nem lehet ezt kibírni. Sokan, akik évekig pereltek, az egész vagyonuk ráment. A lelki perre is rámegy az erőm, örömöm, békességem. Mindent ráfizetek, amikor keresem az igazamat. Mindegy, hogy kívül perelek, vagy belül, lehet csak csendben mondogatom, hogy azért ez felháborító.
“Nagy a Te irgalmasságod Uram! A Te ítéletid szerint eleveníts meg engem!” Itt van a második “eleveníts meg engem!” Milyen nagyon jó, ha már az ítélete megelevenített. Ha már egyszer rájövök arra, rajtam van az ítélet, nem a gonoszokon, nem azokon, akikkel szemben állok. Amint ezt elfogadom, már megelevenedek. Engem már nagyon sokszor az Isten ítélete elevenített meg. Akkor ébredtem rá, hogy nem is a másik a hibás, hanem én.
A harmadik megelevenítés így hangzik: “Lásd meg Uram, a Te határozataidat szeretem; a Te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!” Az első volt, hogy lásd meg nyomorúságomat, a második: lásd meg, hogy a Te határozataidat szeretem; a Te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem. A másik fordításban így olvastam: ajándékozz meg új élettel. Jó volna most mindjárt az első estén egy ajándékot kérni: Uram, ajándékozz meg engem! Mert a megelevenítésnek ez az útja, hogy új szívvel, új lélekkel, új élettel ajándékoz meg. Ez az amit Tőle kell kérni.
Jó volna nagyon komolyan venni ennek az Igének a rövid mondanivalóit, ami két mondat: láss meg, és eleveníts meg. Ha már tudod, hogy szükséged van rá, akkor kérjed.
A második “lásd meg” előtt van egy mondat: “Láttam a hűtleneket és megundorodtam, hogy a Te mondásodat meg nem tartják.” Voltál-e már úgy, hogy látva a bűnt megundorodtál. Sok-sok okunk van, amikor látjuk ennek a világnak a borzalmas süllyedését. Látjuk emberekben a mérhetetlen sötétséget. Egyszer csak megundorodom az anyagiasságtól, a paráznaságtól, ami körülöttem van. A Biblia azt mondja erre a nemzedékre: bűnös és parázna nemzetség. Vajon eljutottál-e már oda, hogy ezt látva, tapasztalva megundorodtál, és mindenben megláttad magadat. Vajon amikor megundorodtál másoktól, megundorodtál-e önmagadtól?
Nemrégen beszéltünk arról az Igéről: “Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe.” (2Pét 2,22). Van annál undorítóbb, mint amit egyszer kihánytál, – amire talán egy évvel ezelőtt azt mondtad, hogy letetted, ezt soha többé nem teszem, egészen más szeretnék lenni, és otthon egyszer csak megint benne voltál. Nem undorodtál meg magadtól? Isten most azt mondja: te vagy az az ember! Annyiszor mostalak már meg, mindig visszamégy ugyanabba? Hányszor hánytad már ki, hogy ilyen hangon soha többé nem akarok beszélni, ilyen módon nem akarok emberekhez viszonyulni. Jó volna ezeket végiggondolni, amiket már kihánytál. Már tényleg ott akartad hagyni az Úr Jézus keresztje alatt és visszatértél. Az Isten országában az elsők akik kimaradnak az ebek. Kik az ebek? Akik visszatérnek a saját okádásukra. Megundorodtál már magadtól? Testvér, ne a világtól undorodj, van sokkal közelebbi undorodnivalód.
Jó volna most elmondani az Úrnak: Uram, megundorodtam a hűtelenektől önmagamtól, aki még hűtlenebb vagyok fogadásaimhoz, ígéreteimhez, megújulásomhoz, mindahhoz, amit elhatároztam. Testvér, nézz a tükörbe és meg fogod látni a hűtlent. És aztán az Ő kegyelme szerint, jó volna új emberként hazamenni. Az eddigi baj mindig abból volt, hogy magam akartam. Tudod-e már mondani: Uram nem megy, ajándékozz meg ingyen kegyelmedből új élettel. Az ajándék nem magunktól van, azt kapjuk. A kegyelem, a megújulás ajándék. A kettő egymás mellett van ebben az Igében. Láss meg ebben a rettenetes perben, amiben még mindig nem jöttem rá, hogy én vagyok a vádlott. Talán jobbra-balra vádolsz. Isten szerint Te vagy az egyetlen vádlott.
Jó volna eljutni oda: megundorodtam az igazamtól, az egész önigaz lényemtől. Ma este elhangozhat az imádság: Uram, ajándékozz meg új élettel a Te kegyelmedből. “A Te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!” Az Úr ma este ezt az imát szeretné tőled hallani. Vajon elmondod-e?
Imádkozzunk!
Uram, tudod, hogy hányszor megundorodtam már magamtól, mikor újra megláttam magamat úgy, ahogy soha. Bocsásd meg Úr Jézus, hogy miután már leperelted peremet, miután Te álltál oda a vádlottak padjára, nekem még mindig lehet igazam. Kérlek segíts, hogy ettől végleg megundorodjam, hogy másokat vádoljak, hogy mások az olyanok. Köszönöm Uram, hogy meg akarod adni ezen a héten a nagy kérésünket: megajándékozol új élettel, a Te életeddel. Tiszta, ragyogó, Téged dicsőítő élettel. Uram, nem tudjuk megszerezni, kiimádkozni, csak ajándékképpen elfogadni. Kérünk, add meg nekünk az alázatot, hogy két üres kezet nyújtsunk Feléd, töltsd meg ajándékoddal az egész életünket, Jézussal, a Te egyetlen ajándékoddal. Uram, Rá van szükségünk, add Őt nekünk, a Te nevedért.
Ámen.
Biatorbágy, 1988. szeptember 18.