“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Az Úr király
“Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején? A gonoszok kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, amiket koholtak. Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kívánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. A gonosz az ő haragos kevélységében senkit nem tudakoz;nincs Isten, ez minden gondolatja. Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
Lenyomja, tiporja és erejétől elesnek az ügyefogyottak. Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arcát; nem is látott soha! Kelj fel Úr Isten, emeld fel kezedet: ne feledkezzél el a szegényekről! Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta. Te látod ezt, mert Te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme. Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz. Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről. A szegények kívánságát meghallgatod, óh Uram! Megerősíted szívüket, füleiddel figyelmezél, Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.” Zsoltár 10,1-5. 10-18
A Bibliában mindig kétféle embert látunk. Annyiféle ember van, hogy el sem tudnánk sorolni és mégis kétféle van. Két ember megy fel imádkozni a templomba. Az egyik farizeus, a másik vámszedő. Két juh van, az elveszett és az otthon maradt. Két fiú van: a tékozló és amelyik otthon maradt. Két lator, a jobb és a balkéz felőli. Ez nem annyit jelent, hogy csak kettő van, hanem kétféle.
Ebben a Zsoltárban is kétféle ember van. Az egyiket így mondja az Ige: gonosz. Így jellemzi az Ige a gonosz embert: Kevély, sőt a másik mondatban azt mondja: haragos kevélységében. Nem ismerünk-e magunkra? Nem úgy vagyunk-e, hogy én vagyok a jobb, a rendesebb? A jó ember a másiknál jobbnak, tisztességesebbnek, becsületesebbnek érzi magát. Néha haragszik a másikra, hogy miért úgy csinálja, hogy képes ilyen lenni.
Haragos, kevély. Jó volna tükörbe nézni, nem hasonítasz-e ehhez az archoz, amikor mondod a magadét. Azt mondja a Biblia: “Dicsekszik a gonosz az ő lelkének kívánságával”. A farizeus is elmondta az ő dicsekvését még Isten előtt is. “Isten! Hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek.” (Lk 18,11-12). A kevély vallásos ember Isten előtt is mondogatja, hogy mit csinál.
Még egy arcképet látunk itt róla az Igében: “A fösvény megveti és szidja az Urat.” Ez a másik jelző, hogy fösvény. Nem vagytok-e úgy, hogy nehezen adtok valamit, és nem szeretem, ha a dolgaimat elhasználják. Véletlenül nem tartozol-e mégis a gonoszok közé Isten szerint?
“Elfelejtkezett Isten, elrejtette arcát; nem is látott soha!” – mondja a 11. vers. A Zsoltár 50,22-ben beszél az Ige az Istent felejtőkről. Nem vagyok-e úgy sokszor, hogy elfelejtkezem Róla, hogy Ő van és lát. Komolyan veszed Isten parancsolatait? Gondolsz-e arra, hogy Isten látja, tudja gondolataidat, cselekvéseidet. Azt hiszem, ha gondolnánk arra, hogy Ő van és itt van, nagyon sok mindent nem gondolnánk és mondanánk. Talán úgy vagyunk, hogy elfeledkezik Isten, nem emlékezik dolgainkra. Nem tartozol ezek közé az emberek közé?
A másik csoportnak más a neve, nem istenfélő, nem kegyes, szegények. Kétféle ember van: Vagy gonosz ember, aki kevély, vagy szegény ember. Jó volna meglátni, szegény vagyok? Egy furcsa szó van itt: “ügyefogyott”. Erről rögtön megállapítod: azért az nem vagyok.
“Kelj fel Úr Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről! Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta. Te látod ezt, mert Te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Tereád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is Te vagy segedelme.” Ezekhez tartozol? Lehet legtöbben azt mondjuk, sem ehhez, sem ahhoz. Se gonosz, se ügyefogyott nem vagyok. De a Biblia szerint két csoport van. Egyikbe beletartozol. Jó volna eldönteni, hogy melyikbe.
Érdekes ez a szó: ügyefogyott. Annyit jelent: ügyei elfogytak, nem tudja, hogyan segítsen magán. Legtöbbször akkor megyek az Úrhoz, amikor már nem tudom, hogy mit tegyek. Az árvának senkije nincs. Nincs támogatója, nincs segítője, gondviselője. És ha mennyei Gondviselő sincs? Ha úgy érzed, hogy szegény, ügyefogyott, árva vagyok, akkor ebbe a csoportba tartozol. Milyen jó volna, ha a kevélységből, magabiztosságból eljutottál volna már ebbe a csoportba.
Isten csak egy van, egyféle. Olyan komoly ez az Ige, amikor beszél az Úr Istenről. “Emeld fel kezedet: Ne feledkezzél el a szegényekről!” Beszél az Isten lábáról, kezéről. “Te látod ezt, mert Te megnézed a hamisságot”. Beszél a szeméről. Pedig Istennek nincs se keze, se lába,se szeme, se arca. Mert Isten Lélek. Isten a legnagyobb szellemi hatalmasság, de nem ember az Isten. Amikor a Biblia kezéről beszél, Isten cselekvéseiről beszél. Mi is a kezünkkel cselekszünk. Kelj fel. A mozdulásáról beszél. Így ismerjük Istent, hogy fel tud kelni, hogy cselekedni tud?
Az Ige kétféleképpen beszél Isten kezéről. “Kelj fel Úr Isten, emeld fel kezedet”. Mintha azt mondaná: Üssél. A gonosszal szemben mondja. A Jelenések könyve mondja, amikor a csapásokról beszél: Keze még fel van emelve. Már lecsapott, de keze még felemelve maradt, annyit jelent: Még jön a következő. A másik, amit mond Isten kezéről:”Te látod ezt, mert Te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed”. A büntető keze és a gyógyító keze. Az Ő kezei megsebeznek, de meg is gyógyítanak.
Ismered-e Isten kezét az életedben? Észrevetted már, amikor megsebzett? Tudod azt, hogy nem véletlenül történnek a dolgok, nem véletlenül jönnek a nehézségek? Ismered-e a gyógyító, simogató kezét? Átélted-e már, amikor rátette kezét a fájdalmadra, nehézségeidre? Mondod-e most Istennek: Uram, vesd rám kezed, kelj fel, cselekedjél!
Azt mondja a Zsoltáríró: “Te látod ezt, mert Te megnézed a hamisságot és fájdalmat”. Ezért hozott istenközelbe. Tapasztalni fogod, hogy megnéz mint orvos és megvizsgál. Valaki így mondta egyszer: Meg sem nézte az orvos a bajomat, csak írt egy receptet, nem érdekelte, mi bajom van. Ma gondolj arra, megnézi, ha megmutatod Neki a bajaidat, fájdalmaidat, nehézségeidet. Olyan Valakihez jöttél, aki megnéz, aki a szíved legmélyéig lát, aki látja a hamisságodat. Lehet sok minden nem is úgy van, ahogyan mondod és mutatod.
“A szegények kívánságát meghallgatod, óh Uram! Megerősíted a szívüket, füleiddel figyelmezel.” Gondolj arra ma este: Isten lát, hall, figyel. Nincsenek kezei, szemei, lábai, fülei, de mindenütt jelen van, lát, hall, keres, figyel, ismer. Gondolj ma Rá ilyen valóságosan, amikor majd imádkozol, hogy Uram, Te vagy. Uram kelj fel, és jöjj ide hozzám egészen.
Azt mondtam, hogy kétféle ember van, de egy Isten. És mégis kétféleképpen beszél Róla az Ige. Azt mondja: “Úr Isten”, később azt mondja: “Az Úr király”. Egy és mégis kettő. Mert az az Isten, aki Lélek, akinek nincs szeme és szája, nincs keze és lába, egyszer testté lett, emberré lett. Olyan keze volt, mint neked, olyan lába, olyan szemei, olyan füle. “Az Ige testté lett.” Királlyá lett. Emlékezz, mikor ott áll Pilátus előtt, megkérdezi Tőle: “Király vagy-é hát Te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok.” (Jn 18,37).
Jézus csakugyan Király. Az Úr Isten emberré lett és királlyá. Milyen megdöbbentő, hogy ennek a mindenható kéznek, az Úr Jézus kezének egy mozdulatára megállt a szél. Mennyire megdöbbentek a tanítványok: “Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki?” (Mt 8,27). Kicsoda ez, akinek a kezén szaporodnak a kenyerek? Vajon ismered-e egy kicsit az Úr Királyt? Királyod neked? Meghódoltál már előtte? Király az életedben is?
Ez a leghatalmasabb, a leggazdagabb Király szegénnyé lett. “Gazdag lévén szegénnyé lett érettetek.” (2Kor 8,9). Olyan, mint te, meg én. Ott a keresztfán olyan szegénnyé lett, amilyen soha senki nem volt ezen a földön. Csak azért, hogy a szegényeken segíthessen. Csak a szegényeken! “Boldogok a lélekben szegények, mert övék az Istennek országa.” (Mt 5,3).
Testvér, nem vagy boldog. Jó volna, ha most ezt őszintén elmondanád az Úrnak. Tudod miért? Mert nem vagy szegény. Ha az Úr megteheti veled, hogy szegénnyé, ügyefogyottá, árvává légy, abban a pillanatban Ő cselekszik veled. Ő csak a szegényekért jött. Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint egy gazdagnak Isten országába bejutni. Testvér, aki nagy akarsz lenni, aki fölényes tudsz lenni mindenkivel, Isten odaállít a tű foka elé, a szoros kapu elé, ahol egy kis önigazság, egy kis magabiztosság sem fér be. Vajon tudsz-e majd szegénnyé lenni? Engedd, hogy az Úr szegénnyé tehessen, hogy az Övéi közé tartozzál.
Krisztus Király a legszegényebb. Nemcsak anyagilag. Megvetett lett, lenézett, arcul ütött, megsebesített. És mégis az Ő átszögezett lábával, kezével aratta a győzelmet ott a Golgotán. Ma menj oda Hozzá!
Imádkozzunk!
Köszönöm Uram, hogy meglátod a szegényt. Köszönöm, hogy a gazdagot, a felfuvalkodottat, a kevélyt messziről ismered. Hadd tudjunk ma közel menni Hozzád úgy, ahogyan vagyunk. Kérünk, vesd ránk kezedet, hadd tapasztaljuk közelségedet. Kezdd el már ma bennünk megszegényítő munkádat, hogy aztán elvégezhesd a szabadító, boldoggá tevő munkádat, egyedül neved dicsőségére.
Ámen.
Biatorbágy, 1985. március 10.