“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Segítségünk az Úr nevében van
“Grádicsok éneke,Dávidtól. Ha nem az Úr az, aki velünk volt, így szóljon Izráel. Ha nem az Úr az, aki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek: Akkor elevenen nyeltek volna el minket, amint felgerjedt haragjuk ellenünk; Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk; Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek. Áldott az Úr, aki nem adott minket fogaik prédájául! Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk. A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette az eget és földet.” Zsoltár 124,1-8
Úr Jézus, nagyon köszönjük, hogy itt lehetünk színed előtt. Kérünk, hogy szólíts meg minket már ezen az estén. Már ma szeretnénk megtapasztalni, hogy itt vagy közöttünk. Kérünk, válaszolhassunk szavadra, hogy végre igazi, teljes kapcsolatunk lehessen Veled.
Ámen.
Ismert mondat ez, amivel az igerész kezdődik: “Ha nem az Úr az, aki velünk volt”. A Róma 8,31 ugyanezt mondja: “Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Olyan megdöbbentő nekem mindig ez a “ha”. Nem olyan biztos, hogy velünk van és velünk lehet. A német katonák övén is azt olvashattuk: Velünk az Isten! Gondoljunk azokra a borzalmakra, amik történtek. Hiába volt az övükre írva, Isten nem volt velük. Nagyon sok ember jár ezzel a bizonyossággal, hogy velem az Isten. Biztos ez?
A Biblia szerint Isten lehet ellened is. Ez a legrettenetesebb. Ha velünk nincs, ellenünk van. Ma este jó volna a csendben elgondolkozni, ahogyan én járok, élek, velem lehet Isten? Olyan megdöbbentően mondja el az Ige: “Ha nem az Úr az, aki velünk volt, így szóljon Izráel, Ha nem az Úr az, aki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek, akkor elevenen nyeltek volna el minket, amint felgerjedt haragjok ellenünk.” Ha az Úr nincs velem, akkor nincs védelmem. Volt már ilyen érzésetek, hogy a bajok, a nehézségek elevenen nyelnek el? A körülmények, a családi bajok, amiben élek, olyan mintha az egész elevenen nyelne el. Nem volt ez halál, de szinte olyan.
Az előbb idézett helyen azt mondja az Ige: “Kicsoda vádolja az Isten választottait? Kicsoda az, aki kárhoztat?” ((Róm 8,33a, 34a). Nagyon sokszor vádolnak, kárhoztatnak is minket. Nézzünk szembe ezzel: “Ha nem az Isten lett volna velünk”. Bizonyos módon biztosan velünk volt, mert akkor nem lennénk most itt. Hogy sem ember, sem ördög nem tudott ebben megakadályozni, annyit jelent: Isten velünk volt!
Sokféle külső ellenségről beszél az Ige. Ha elolvassuk a 2Sám 10,1-9 részt, látjuk, hogy mennyi ellensége volt Dávidnak, hogyan háborúzik, hadakozik a Filiszteusokkal, Edomitákkal. Az ellenség sokkal nagyobb, mégis Dávid győz, nem tudják elnyelni. “Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk; Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek. Áldott az Úr, aki nem adott minket fogaik prédájául.” Sok a külső ellenség. Lehet hogy most így jajgatunk, a betegségek. Férfi héten többen elmondták: szívinfarktus után, vagy műtét után vagyok itt. Csoda, hogy amin keresztülmentem, nem nyelt el engem, és megmaradtam.
Jó volna picit visszanézni az életünkre, és azokra az eseményekre, amik nyugodtan elnyelhettek volna, amikből talán sokan nem jöttek vissza épen. Nézzünk vissza a veszedelmekre, amelyeken Isten keresztül segített. Hogy Ő velünk van, az mutatja, hogy keresztüljutottam rajta. Úgy tetszik ez a mondat nekem, hogy “Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek.” Nem nyeltek el, kibírtam, itt vagyok. Az idő is átfutott rajtunk, amiben a nehézségek voltak.
De azt hiszem, sokkal komolyabb a lelki veszedelem. A 2Sám 10-ben látjuk, hogy Dávid győzelmet győzelemre arat. De a 11. részben látjuk a komolyabb ellenséget. Egyszer csak belekerül ez a bátor Dávid, aki annyiszor győzött, a kívánság tőrébe. Az ördög tőröket állít. Nemcsak nagy vizek jönnek. Amikor reggel azon a napon felkelt Dávid, nem gondolt arra, milyen tőrbe lép bele. Az útjaink tele vannak tőrrel.
Azt mondja az Ige: “Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből”. A madarász, aki pályázik rám, az ellenség, az ördög, a sötét hatalmak. Az Ige így mondja: “Mint ordító oroszlán szertejár, keresevén, kit elnyeljen.” (1Pét 5,8). Az ördög tud olyan tőrt felállítani, amibe egyenest belelépsz. Mindig benne van a csalétek, éppen az, amire vágyol, amit szeretnél. Mint Dávidnak is Bethsabé. Dolgok, amik tetszenek, lehet szép, lehet élvezet, enni-innivaló, sok-sok mindenféle. Nem tudom a te csapdáidba mit szokott az ördög beletenni, amire mindig rámégy.
Lelkünket boldog, szabad madárhoz hasonlítja az Ige. A tied is ilyen boldog, szabad, amelyik énekel? Van ilyen madarad? Ha reggel fölébredsz, van-e ilyen éneked? Van egy ének: “A szívem énekel.” Ma reggel azzal ébredtél, hogy dicsérted az Urat? Talán nem is tőlem függetlenül, belül valami. Volt-e neked valaha ilyen belső nagy-nagy örömöd? Van-e ilyen belső kismadarad, amelyik szabad, boldog, tudja dicsérni az Urat, mert tele van örömmel.
Jó volna gondolkozni, miben is vagyok most benne, mi is fáj most nekem? Miért nem röpül most a madár? Melyik tőrben van? Milyen csalétekre mentem rá? Kivel vagyok most perben, kinek kellene belátni, hogy most az egyszer csakugyan nekem van igazam?
Nem tudom, mikor felolvastam az Igét, nem dobogott-e a szívetek? Hiszen annyi igéret van ebben az Igében. “Áldott az Úr, aki nem adott át minket fogaik prédájául. Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.” Szeretném megkérdezni: hiszed ezt? El tudod hinni, hogy egy hét múlva boldogan, szabadon röpülsz majd ki innen? El tudod hinni, hogy Isten ezt megteheti veled? Elszakadhat az a tőr, amelyikben erősen fogvatart az ördög.
A tőr mindig a körülfogó bűn. Mit kell csinálni, hogy elszakadjon a tőr? Meg kell vallani bűneimet, és akkor elszakad. Olyan érdekes volt ahogy énekeltük: “Bűnöm láncát oldja fel kegyelmed s a hit.” Hát föl lehet oldani a mi bűneinknek láncát? Jó volna most tudni ebben a pillanatban, hogy a tőr szétszakadt. Amikor Jézus a kereszten kimondta, hogy “Elvégeztetett!” a templom kárpitja tetejétől az aljáig kettészakadt. Elszakadt az, ami elválasztotta az embert Istentől. 1900 évvel ezelőtt a tőr szétszakadt, és te még mindig benne vagy? Miért nem röpültél már ki? Láttál már olyan madarat, akinek kinyitják a kalitka ajtaját, és mégis inkább bent marad?
Ma este hadd mondjam el az örömüzenetet: nincs egyetlenegy emberi lélek sem, akinek bent kellene maradnia a bűnben, a megkötözöttségben, a szorosságban. A tőr elszakadt, ez az evangélium. Sokba került Jézusnak, amikor kimondhatta: “Elvégeztetett!” És te meg én megszabadulhattunk. Hát akkor miért ülünk bent? Ha ma este megértetted, hogy neked nem kell olyannak lenni, mint amilyen vagy: olyan hiúnak, sértődékenynek, akkor azonnal kiröpülhetsz a szabadságra. Mit kell ehhez tenni? Elhinni, hogy a szabadítás megtörtént és egyszerűen fordíts hátat mindannak, ami eddig volt.
“A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.” Hiszed-é ezt?
Imádkozzunk!
Urunk, úgy szeretnénk most hittel párosítani a hallott Igét. Nem használ nekünk a hallott beszéd, ha nem merünk arra életveszélyesen ráállni. Kérünk, áldd meg az esténket. Hadd köszönjük meg Neked Úr Jézus, hogy a kereszten széttéptél minden, de minden rabságot, minden köteléket, minden bilincset. Áldunk azért, hogy “legyen” szavadra mindenütt nyíltak a bilincsek. Kérünk, hadd merjük elhinni, hogy ez igaz a mi életünkre is. Ma hadd köszönjük meg, hogy szabadok lehetünk. És kérünk, hogy élhessünk Neked szentelt életet.
Ámen.
Biatorbágy, 1988. október l6.