“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Együtt lakozni
“Grádicsok éneke, Dávidtól. Ímé míly jó és míly gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; amely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld az Úr áldást és életet örökké!” Zsoltár 133,1-3
Köszönjük Uram, hogy együtt lehetünk Veled és egymással. Kérünk, áldd meg számunkra ezt az alkalmat. Végezd el mindazt bennünk, amiért idehoztál. Szeretnénk most magunkat egészen átadni és várni arra, mi az akaratod velünk és a szavad hozzánk. Áldd meg bejövetelünket és itt tartózkodásunkat.
Ámen.
Az első, amit szeretnék aláhúzni ebben a Zsoltárban, hogy “együtt” lakozni. Nem tudom, nincsenek-e rossz tapasztalataink az együtt lakozással kapcsolatban? Nincs-e olyan gondolat bennetek: Jaj, csak együtt ne kelljen lakozni senkivel! Talán néhány napig még elmegy, de egészen, az már nem. Hány házasság megy tönkre ezen, hogy együtt laknak fiatalok az idősebbekkel. Egyik beleszólt a másik dolgába és nagyon sok rossz tapasztalat van az együtt lakozásról. Ha csak szomszédok laknak közel egymáshoz, ott is mennyi panaszt lehet hallani.
Az Ige mond itt egy furcsa szót, amit az együtt lakásnál nem szoktunk hallani. “Íme”, lásd. Ez mindig azt jelenti, Isten rámutat valamire. Milyen jó és gyönyörűséges együtt lakozni. Ez a két szó, hogy “jó” és “gyönyörűséges”, nem szokott előfordulni. Itt bizonyos emberekre mondja, hogy együtt lakoznak az atyafiak. Mit jelent ez, hogy atyafiak? Egy apának, egy anyának a gyermekei. De az atyafiak is veszekednek egy házban és nem tudnak együtt lakozni. De most az Ige azokról beszél, akik igazán atyafiak, egy Atyának, Istennek a gyermekei. Milyen nagy dolog ez a szó. Te igazán gyermeke vagy az egy Atyának?
Egyszer olyan sokat jelentett nekem, hogy az Egyszülött Fiú elsőszülötté lett. “Hogy Ő legyen elsőszülött sok atyafi között.” (Róm 8,29). Jézus lejött erre a földre, elsőszülött lett és utána még sok gyermeke lett az Atyának. Jézus azért jött le erre a földre, hogy ne maradjon egyedül, lehessen sok-sok testvére. Testvére vagy Jézusnak és gyermeke az Atyának? Biztos ez? Mert itt ezekről beszél az Ige, hogy ezeknek jó együtt lakozni.
Ha testvére vagy Jézusnak, akkor emlékszel a születésedre. Mert Isten családjába csak bele születni lehet. Az Atyának nincsenek örökbefogadott gyermekei. Csak olyanok, akik ugyanabba a családba születtek. A vízözönben egyetlen család maradt meg. Csak Noé ment be a bárkába, és családja. Az egész világ elveszett. Amikor majd a tűzözön lesz, akkor is egy család menekül meg: Isten családja. Ezért nagyon komoly kérdés, beleszülettél-e már ebbe a családba? Amilyen biztosan tudom, hogy testileg megszülettem, olyan biztosan kell tudnom, hogy beleszülettem-e már Isten családjába?
Mielőtt beleszülettem ebbe a családba, nagyon kritikus voltam. Azon a csendeshéten, ahol résztvettem, mindenkit kritizáltam. Amikor megtértem, egyszerre mindenkit szerettem, mindenkinek a nyakába szerettem volna borulni, hogy mennyi testvérem van. Olyan mérhetetlen nagy öröm, amikor azt látom a másik emberben, hogy Jézusban testvérem. Szeretnek és szerethetem őket. Bárhová mégy, mindenütt találsz testvért, ha beleszülettél ebbe a családba.
Akik valóban megszülettek, új életük van, egy Atyának gyermekei, egy családba tartoznak. Ezekről mondja az Ige, hogy mily jó és gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak. Azt is megmondja az Ige, hogy miért jó és gyönyörűséges az együtt lakozás. “Mint a drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán, amely lefoly köntöse prémjére.” A Bibliában az olaj a Szentlélek jelképe. Az Ószövetségben a papokat drága olajjal kenték fel. Olvastam, milyen pontos recept szerint keverték ezt az olajat. Csak a kenet olaját lehetett így keverni. Aki hasonlót csinál, halállal ölettessék meg.
A bűnesetkor a Szentlélek elveszett az ember számára. Isten azt mondta az embernek: Ha engedetlen leszel, meghalsz. Az ember elkövette az első bűnt, és az Isten által belelehelt Lélek, a drága Szentlélek, a drága olaj eltávozott tőle.
Amikor jött Jézus, Isten Felkentje, Benne ott volt az az öröm, az a szeretet, az a békesség, ami a Szentléleknek jellemzője. Jézusból Isten Szentlelke áradt széjjel. Azért mondom, hogy nagyon drága ez az olaj, mert az Ő életébe került. Addig nem tölhette ki Isten Szentlelkét, amíg Jézus keresztre nem vitte a bűnt. Csak ez után töltetett ki a Szentlélek pünkösdkor.
“Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünbe a Szentlélek által.” (Róm 5,5). Ezért jó és gyönyörűséges együtt lakozni az atyafiakkal. Ha ez a drága olaj nem tölt be, akkor olyan, mintha valami hiányozna, mintha minden üres lenne. Sok mindent megpróbál az ember, de marad a hiány. Mert belül van a nagy, mély hiány.
“Mint drága olaj a fejen”. Tudod-e, ha egyszer megvolt és elvesztetted, semmi pótszer nem pótolhatja?
A Szentlélek egészen betölt. Ott van minden szavadban, mozdulatodban, egész lényedben. Bár egészen eláradhatna most benned az Isten szeretete, öröme és békessége. Olyan kedves emlékem, amikor egy falusi gyüelekezetben beszéltem a Szentlélekről. A egyik asszony így imádkozott: Úr Jézus, úgy öntsd ki rám Szentlelkedet, hogy csak úgy csurranjon. Úgy tetszett nekem, hogy olyan teljesen, olyan bőségesen.
Isten így akarja adni a Szentlelket. Áronnál is úgy érzi az ember, hogy végig csurog az egész emberen. Lefolyt a fejétől végig.
Újra mondom, nem szabad ehhez az olajhoz hasonlót csinálni. Pedig mennyit erőlködik az ember, amikor elveszíti. Mű mosolyt, mű kedvességet soha ne csinálj! Silány utánzatokkal ne próbálj embereket becsapni. Ha nincs, akkor kérjed. Isten bőségesen akarja adni.
Még egy képet mond az Ige a végén: “Mint a Hermon harmatja, amely leszáll a Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!” Csak oda! Csak ahol a Szentlélek van. Csak ahol az atyafiak együtt lakoznak szeretetben. A harmaton gondolkoztam. Aggeus könyvében mondja az Ige: “Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot”. (Agg 1,10). Vajon az életeden miért nincs harmat? Miért nincs áldás? Miért nem olyan harmatos az Úrral való kapcsolatod, ahogy talán kezdetben volt. A most hitrejutott embereknek minden szava olyan harmatos, olyan üde. Nem olyan betanult imádságok. Az ember szíve rögtön örül, amikor hallja.
Valaki így imádkozott: Úr Jézus, légy szíves… Olyan nagyon-nagyon természetes, üde, egyszerű, mintha egy emberrel beszélt volna, olyan valóságos. Akkor vonják meg az egek a harmatot, amikor már minden megszokott. Azt mondja Hóseás: “Olyan leszek Izráelnek, mint a harmat”. (Hós 14,6). Az Úr ilyen harmat akar lenni közöttünk. Jó volna kérni: Uram, hadd szálljon le a harmat, hadd szálljon le áldásod.
Mit küszködünk a családban az áldásért és nincs. Talán a szolgálatban, a gyülekezetben. Rettenetes áldás nélkül szolgálni az Úrnak. Vajon leszállhat-e az áldás? Érzitek-e, hogy ez a három vers hogy tele van ígérettel? Jó volna eldönteni: Uram, szeretnénk igazán szeretetben együtt lenni. Hogy megáldhass, hogy köztünk lehess, hogy kiáraszd Szentlelkedet és hogy mindent megkaphassunk, amiért idehoztál bennünket.
Imádkozzunk!
Uram, lehet hogy mindenünk van, semmiben nem szűkölködünk, csak igazi, felülről való áldás nincsen. Hadd kérjünk, mutasd meg, hogy miért nincsen. Uram, szeretnénk nagyon komolyan kérdezni, miért nem könyörülhetsz az életünkön? Miért vonták meg az egek az esőt és a harmatot.
Könyörülj rajtunk, senki ne menjen el úgy innen, ahogyan idejött. Segíts, hogy úgy lehessünk itt együtt Veled és egymással, hogy megcselekedhess mindent, amit szeretnél. Kérünk, áraszd ki Szentlelkedet életünkre, hogy mindent végig folyjon, mindent végigtisztítson. Köszönjük, hogy ezt most egy szívvel kérhetjük, cselekedj bennünk neved dicsőségére, Szentlelked által.
Ámen.
Biatorbágy, 1984. október 21.