“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Áldjátok az Urat szolgái
“Grádicsok éneke. Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak, akik az Úr házában álltok éjjelente! Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat! Áldjon meg Téged az Úr a Sionról, aki teremtette az eget és a földet!” Zsoltár 134,1-3
Hálát adunk Uram, hogy itt vagy. Köszönjük, hogy magasztalhatunk, áldhatunk és dicsőíthetünk. Kérünk, szólíts meg most nagyon személyesen. Áldd meg számunkra az Igét, az egész hetet Uram. Tudod, hogy azért jöttünk ide, hogy Veled találkozzunk. Kérünk, Magad tedd lehetővé mindnyájunk számára, hogy Veled beszélhessünk és Te is szólhass hozzánk. Már ma este kezdjed el ezt a párbeszédet velünk.
Ámen.
Ha figyeltétek az Igét, egyetlen szó tűnt fel: áldjátok, áldjon, áldás, áldás. Azt hiszem, a világon ez a legfontosabb szó. Ha nincs áldás, akkor semmi sem használ, és semmi nem jó. Olyan érdekes volt ennek a Zsoltárnak a kezdete: “Nosza, áldjátok az Urat!” Mintegy indító szó ez a “nosza”, fel, rajta hát! Jó volna, ha nekünk mondaná most ezt az Úr: nosza hát, kezdd el már Őt áldani, annyi okod volna rá, és annyira méltó rá az Úr, hogy áldjad Őt! Nosza indulj, csináld!
Persze, az a komoly kérdés, van-e közöttünk egyetlenegy szolgája az Úrnak? Nem kicsi dolog ez. Nézzünk most szembe vele: szolgája vagy az Úrnak? Vagy talán így kérdezem: kinek a szolgája vagy? Érdekes arra gondolni, hogy amikor az Úr Jézus beszélt, egyszer csak megszólaltak a zsidók: “Nem szolgáltunk soha senkinek”. (Jn 8,33). Lehet benned is valami ilyen van, nem szolgálok senkinek, nekem senki nem parancsol, és nem is akarok szolgálni senkinek. Pedig szolgálsz. Megint csak Jézus mondja: “Mindaz aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.” (Jn 8,34b). Kérlek, becsületesen felelj, – mered Isten színe előtt mondani, hogy nem cselekszed a bűnt? Ha cselekszed, szolgája vagy.
Egyszer komolyan szembe kellett azzal néznem, bármilyen bűnt cselekszem, rabsága alá kerülök! Ha ez igaz, az rettenetes. Ha egyszer hazudok, akkor szolgája leszek a hazugságnak? Ha haragszom, akkor szolgája, rabja leszek a haragnak? Nem tudom, kicsit figyelitek-e, hogy mennyire így van ez? Csak kicsit haragszom, de egyre jobban belejövök. Egyre jobban betölt a harag, és nem tudok már nem haragudni. Rabja és szolgája leszek a bűnnek. Rettenetes mondat ez, hogy aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek.
Egy fiatalember börtönbe került. Mindenáron meg akart szökni. Már reszelője is volt, amivel majd a rácsot átfűrészeli. Minden elő volt már készítve, és arra gondolt, hogy amikor majd a falujából való János bácsi lesz az őr a börtönben, akkor szökik, az ismeri és nem fog semmit tenni. Átreszelte és kiszedte a rácsokat, átbújt és elkezdett futni. De a János bácsi, aki ismerte, akivel beszélgetett és olyan kedves volt hozzá, utána lőtt.
Valaki így mondta: vigyázz, ha ki akarsz jönni a bűnnek a rabságából, utánad lő. Vigyázz, ne puszipajtáskodj a bűnnel! Vannak udvariassági hazugságok. Azt gondolom, nem ártok én azzal senkinek, ha kicsit másképp mondom. Az a kis semmiség, amit elveszek innen-onnan, senkinek nem hiányzik. De ha abba akarod hagyni nem tudod megtenni, mert utánad lő. Vigyázz a kis bűnöcskéiddel, fele sem tréfa, hiába akarod, nem tudod abbahagyni, mert rabja, szolgája vagy.
Sokszor elmondtam már gyerekkori próbálkozásomat, amikor megfogadtam, hogy nem szedem le többet a tej vastag fölét. Három négy nap múlva újra ott voltam és lehalásztam az ujjammal. Hány asszony mondta már el, az a baj, hogy otthon nagy szám van. Annyiszor eldöntöttem, soha többé nem beszélek vissza a férjemnek. Nem tudom megtenni. Amikor megint mondja, ami nekem nem tetszik, én is mondom.
Nagyon szeretnélek kérni, ma este állapítsd meg, minek vagy a szolgája? Talán a tréfáidnak, jó bemondásaidnak, talán a dicsekedésnek, hogy mindig mondanod kell, milyen ügyes vagy. Senki nem tud úgy főzni, ahogyan én. Tisztázd ezt ma este az Úr előtt, és ne mondd azt, hogy nem szolgáltam soha senkinek. Lásd meg, mi az a bűn, aminek most is szolgája vagy. Sokszor olyan nulla, semmi élvezeteknek vagyunk a szolgái. Ami nélkül nem tudsz élni, annak vagy a rabszolgája. Amit már nem tudok abbahagyni, az nem élvezet, hanem szenvedély.
Rettenetes ez a kettős szolgaság, mert a szenvedély szolgasága után rögtön ott van a bűn szolgasága. Hány ember szolgája a hasnak. Nem eszik meg valamit, mert nem szereti. Istenem, hát ilyen nagy úr a has? Valakinek azt mondtam: te nem iszákos vagy, hanem eszékes. Hány ember rabszolgája a szexnek. Rettenetes ez a szolgaság. Van aki a tévének a rabja. Elmondja, hogy csak természetrajzi fílmeket nézek és a híreket hallgatom meg. Aztán már a szex fílm közepén járok, és nem tudok felkelni a tévé elől, mert olyan érdekes. Aztán nem tudom már az esti igét elolvasni, mert annyira tele van a gondolatvilágom ezekkel a rettenetes dolgokkal.
Lehet a lakásnak vagy a rabszolgája, hogy mindig kell valami, amitől szebb lesz a lakásunk. Annyi mindennek és mindenkinek lehet az ember a rabszolgája. Valakinek 90 évesen halt meg az anyja, és nem tudott belenyugodni. Hát meddig kellett volna még élni szeretteidnek? Láttam olyan anyákat, akik olyan józanul nevelték fel gyermekeiket, de amikor az unoka megszületett, vége volt a világnak. Mert az én unokám egy zseni, – mondta valaki. Elolvad a szíved, ha azt mondja: nagymama, te vagy a mindenem. – Tudod, az unokám jobban szeret, mint az anyját. Elég baj, – mondtam, mert Isten a gyermeket a szülőknek adta, nem a nagyszülőknek. De a nagymama szíve hamar elolvad.
Ha ember az, akinek a rabszolgája vagy, akkor az az ember bálvány. És a bálvány mindig nagyon rosszul fizet. Majd egyszer sokat sírsz miatta. Talán már meg is történt a gyermekeddel. Általában a kedvenc gyermek okozza a legtöbb fájdalmat.
Van még egy szolgaság, amikor a munkának vagyok a rabszolgája. Kezeink csinámányát imádjuk. Sokszor kaptam rajta magamat mikor nagyon szépen kitakarítottam és úgy néztem körül, hogy na, ki tud így takarítani, mint én? Annyi mindenben imádja az ember magát. Rettenetes, de ez a legmélyebb szolgaság. Észre sem veszi az ember, mikor magát dicséri. Rabja vagyok a saját eszemnek, képességeimnek. Ne mondd, hogy nem szolgáltál soha senkinek.
Hát akkor hol vannak az Úrnak szolgái? Kikről beszél itt a Biblia? Sokan olvasták Gárdonyi Géza Isten rabjai című regényét. Két szerzetes megy együtt, és a fiatal kérdezgeti az öregebbet. Amikor egy szerelmespárt láttak, az öreg azt mondta: látod fiam, ezek a test rabjai. Aztán jönnek emberek, akik a piacon adnak-vesznek. Ezekre azt mondta az öreg szerzetes: látod fiam, ezek a pénz rabjai. Így mondja sorban, amikor megkérdezi a fiatal szerzetes: Atyám, mi kinek a rabjai vagyunk? Fiam, mi az Isten rabjai vagyunk.
Van-e közöttünk valaki, aki meri mondani: Isten rabja vagyok. Isten szolgája vagyok, és senki másé. Mert ezekről beszél itt az Ige. Nosza, fel, rajta, Isten szolgái áldjátok az Urat! Ha egy sincs közöttünk, akkor ki fogja ma áldani az Urat? “Nosza, áldjátok az Urat, mind ti Ő szolgái, akik az Úr házában álltok éjjelente.” Nagyon jó volna most azt mondani: Uram, annyi mindennek vagyok szolgája, de úgy szeretnék a Te szolgád lenni! Azért jöttem ide, hogy most már valóban csak Neked szolgáljak.
Ha ott van benned ez a vágy, akkor nosza, kezdd el és áldjad az Urat. Olyan jó volt nekem, hogy akik az Úr házában álltok. Ti most itt ültök, de ha felálltok, az Úr házában álltok. A templomot szokták Isten házának nevezni, de itt is ki van írva: “Isten Háza”. Emlékszem, amikor Budapestről kitelepítettek egy nagyon kis házba, valaki meglátogatott és azt kérdezte tőlem, aki mindig pesti lakos voltam: hogy érzed itt magad? – Mint aki otthon van az Atya házában. Bárhova kerülök, mindenütt Atyám házában vagyok. Mindenütt, ahol járok ezen a csodálatos földön, az én Atyám házában vagyok. Ezért vagyok mindenütt otthon és ezért állok mindenütt az én Uram házában. Jó volna, ha otthon is elgondolnád: milyen jó, hogy itt is Isten házában lehetek.
De egy furcsát mond itt az Ige, hogy “éjjelente.” Ez nem feltétlenül időszakot jelent. Nagyon sokszor van belső éjjel. Van, amikor minden nagyon sötét. Mindenféleképpen éjjel van, mert az utolsó időkben élünk, amikor napról-napra sötétedik körülöttünk. Ha csak azt vennétek észre, hogy az utolsó tíz év alatt mennyit sötétedett a lelki helyzet körülöttünk. Világosan meg kell látnunk, hogy éjjel van. Az éjszaka negyedik részében, a 24. órában kél fel a hajnalcsillag, akkor jön vissza Jézus. Már minden jel erre mutat.
De lehet hogy a személyes életedben is nagyon sokszor van éjjel. Minden kilátástalan, reménytelen. Mi lesz velünk és velem? Talán betegség, vagy félelem vesz körül, talán a családi helyzet olyan amire azt mondod: nem tudom, hogy meddig bírom. Nem tudom, nincs-e most nálad éjjel? És akkor áldjam az Urat, amikor minden reménytelen, amikor éjjel van? Azt hallottam, vannak éneklő madarak, akiket azért raknak sötétbe, hogy megtanuljanak énekelni. Isten sokszor sötétbe rakja gyermekeit, hogy énekelni tanuljanak. Gondoljatok Pálra és Sílásra, amikor kalodába zárt lábakkal kezdtek el énekelni és dicsőítették az Urat.
Próbáltad-e már valaha, amikor úgy érezted, hogy minden rossz, minden reménytelen, és elkezdtél hálát adni az Úrnak, hogy szeret, hogy jó dolgot hoz majd ki abból, ami számodra most nagyon nehéz. Testvér, az Ő szolgái éjjel énekelnek. Nappal könnyű énekelni, mikor minden jól megy. Akik az Úr házában állotok, dicsérjétek Őt éjjelente. Ez az éneklés belül folyik a szívben. Nem biztos, hogy hanggal kell énekelni. Tanulj meg éjjel énekelni!
“Emeljétek fel kezeiteket a szent helyen és áldjátok az Urat!” A zsidók felemelt kezekkel imádkoztak. Üres kezüket mutatták az Úr felé. Mi összetett kézzel imádkozunk. Ugyanazt jelenti: semmit nem tudok csinálni. Sem felemelt, sem összetett kézzel nem tudok semmit csinálni, tehetetlen vagyok. Annyit jelent: Téged várlak Uram. Jó volna, ha lelkileg igazán felemelt kezekkel tudnánk imádkozni olyan tehetetlenül, mint aki semmit nem tud.
Ezzel a mondattal fejezi be igerészünk: “Áldjon meg téged az Úr a Sionról, aki teremtette az eget és földet.” Ha áldom az Urat, Ő is megáld engem. Itt lent áldod Őt, és fentről elindul az áldás. Amikor elkezded áldani, Isten lenéz és megáld téged. Áldjad Őt, hogy Ő is áldhasson, aki teremtette az eget és földet. Az a hatalmas Isten, akinek semmi nem lehetetlen, mindent megtehet, feljebb, mint ahogy kérnéd, vagy elgondolnád. Úgy nézz ma föl rá, ha felemeled kezeidet, mint a hatalmas Istenre, aki mindent meg tud tenni.
Valaki mondta: vigyázz, nem tudsz soha túl nagyot kérni. Istent az dicsőíti, ha merünk nagyot kérni Tőle. Amit senki ember meg nem tehet, Ő meg tudja tenni. Gondolj arra, mikor Jézus imádkozott az öt kenyér és néhány hal fölött, Isten hogy megáldotta, mennyi embernek elég volt. Ha a mi kicsi képességeinket megáldja, körülöttünk ébredés lesz. Ő megteszi, csak merjed Felé nyújtani az üres kezedet. Merj hinni Benne, lássad Őt csodálatosnak, hatalmasnak, hogy Ő is megáldhasson téged.
Imádkozzunk!
Uram, a legnagyobb áldás számomra, ha valóban a szolgád lehetek. Ha valóban nem szolgálok Rajtad kívül senkinek és semminek. Kérünk, áldj meg minket, hogy meglássuk a legnagyobb szolgaságunkat. Áldunk azért, hogy Szabadító vagy, senki más nem tud megszabadítani. Kérünk, adj nekünk szabadítást mindabból, amiben rabszolgák vagyunk. Kérünk, tegyél olyan szabaddá, hogy rajtunk keresztül áradhasson az áldás a világba. Hadd kérjünk, tégy áldássá bennünket, neved dicsőségére.
Ámen.
Biatorbágy, 1988. április 1.