“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Dícsérjétek az Úrnak nevét
“Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak! Akik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban. Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges! Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül. Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb. Mind megteszi az Úr, amit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.” Zsoltár 135,1-6
“A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai. Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak, de nem hallanak, és lehelet sincsen szájokban! Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, és mindazok, akik bíznak bennök. Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat! Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat! Áldott az Úr a Sionon, aki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!” Zsoltár 135,15-21
Szeretnénk hálát adni Uram, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy ahol Igéd hangzik, ott mindig a tábor ormán vagyunk jelenlétedben. Dicsérünk, hogy hallhatunk, láthatunk. Köszönjük mindazt, amit elkészítettél számunkra. Kérünk, hogy ezt az Igét is áldd meg, szólíts meg, hadd lássuk, hogy Te beszélsz velünk. Kérünk, cselekedj bennünk, nagy neved dicsőségére!
Ámen.
Nagyon sokszor, egymásután hallottuk most ezt a mondatot: “Dicsérjétek az Urat!” Annyi mindent szoktunk dicsérni. Talán olyan dolgokat, amik jók voltak, amire úgy éreztük, hogy érdemes volt csinálni. Beszélgetés közben is mennyi mindenkit szoktunk dicsérni. Egy orvost, egy jó varrónőt, vagy talán a legjobbat: saját magunkat. Figyeljük meg, mennyi dicsekedés van abban, amikor magunkat dicsérjük.
De vajon szoktuk-e az Urat dicsérni? Vajon úgy vagyok-e, hogy Ő a legcsodálatosabb, akit dicsérni lehet. Valaki így mondta: Nagyon szeretném dicsérni az Urat, de mintha soha nem sikerülne az imádságomban. Persze hogy nem, mert nincs tele a szíved az Ő dicséretével. Amikor tényleg ott van bennem, hogy valamit tapasztaltam, valamit cselekedett velem, bennem, tudod dicsérni az Urat.
A Zsoltárban sorban megnézzük, kik azok, akik dicsérik az Urat, hol és miért dicsérik. “Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak!” Kinek a szolgája, és kinek a rabja vagy? Azért nem tudod dicsérni az Urat, mert nem vagy igazán szolgája. Az Ő szolgái tudják Őt dicsérni. Mit állapítanak meg rólad az emberek? Ez egy zsarnok, vagy azt, hogy csupa szeretet, aki mindent megtesz a másikért.
Az a kérdés, hol dicsérjék az Urat szolgái? “Akik állotok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.” Az Ő házában. Isten háza az Atyai ház, ahová minden ember vágyik. Az Isten közelsége, ahová a tékozló fiú is visszament, amikor rádöbbent: Az én Atyámnak házában milyen sok lakóhely van és bőségesen van eledel, én pedig éhen halok meg. Elmegyek az én Atyámhoz. Visszamentél már Hozzá a magad feje szerinti életből, a bűneidből? Eljutottál már oda, hogy imádságban visszamegyek Hozzá?
Látjátok, akik hazamentek és odaértek az Atyához, azok kezdik el dicsérni az Urat. A tékozló fiú ünneplő ruhát kap, levágják a hízott tulkot és kezdenek vigadni. Aki valaha visszament, megtért, annak az igazi nagy öröme, hogy nem tud mást csinálni, csak dicsérni az Urat. Senki nem mondta hitrejutásomnál, hogy dicsérjem az Urat, mégis elkezdtem önkéntelenül, mert beléptem a házába, az Ő közelségébe, az egyetlen örök boldogságba, ami ezen a földön van.
“Dicsérjétek az Úrnak nevét, … Akik álltok az Úrnak házában.” Az Ő házában állni annyit jelent, hogy mindig Vele. Ez a legjobb dolog, mindig Vele. Ha megtalálod Őt, aligha tudsz majd mást csinálni az Ő házában, csak dicsérni. Így folytatódik ez a vers: “Istenünk házának pitvaraiban.” Már az öröm, ha az Úr házának pitvarában lehet az ember. A pitvarnál már csak egy ajtó választ el, hogy bent legyen az ember. Úgy vagy már, hogy csak egy ajtó választ el? Ott már sok mindent kihallani ami belül történik, ha már a pitvarban vagyok. Valaki elkésett egyszer az esti áhítatról, kívül hallgatta végig. Közben arra gondolt, rettenetes lenne, ha egyszer bezáratnék az ajtó, és kívül maradnék. A pitvarba már sok minden kihallatszik, hallani lehet az éneket, – ott már boldogok.
Egy csendeshéten 14-15 éves lányok vettek részt és olyan nagy volt az örömük, hogy sorban fogták egymás kezét. Az egyik lány kirántotta a kezét, berohant a szobába és az ágyra borulva zokogott. Utánamentem, megkérdeztem, mi van veled? – Mindenki olyan boldog és velem nem történt semmi. Mindenki boldog, de ő kimaradt a boldogságból. Már az is olyan nagy dolog, amikor közel érzem magam az Úrhoz. Amikor már valami kisugárzik a benti örömből, ami azoknak van, akik bent vannak.
Az első kérdés az volt: Kik dicsérik az Urat? A szolgái. Hol dicsérik? Az Ő házában és házának pitvaraiban. A harmadik vers elmondja, hogy miért dicsérik. “Mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges.” Tudod-e mondani, hogy jó? Nemcsak akkor, amikor minden jól megy és minden sikerül. Tudod-e akkor is mondani, ha nehézségek vannak az életedben, hogy jó? “Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges.” Legmélyebb vágy az emberben az Isten utáni vágy, a boldogság utáni vágy. Mit próbálkozik az ember, hogy boldog legyen. Sok mindennel van úgy az ember, amit nagyon vár, hogy majd az boldoggá tesz. Egy asszonyt megkérdeztem, boldog vagy? – Nem így képzeltem. Az ember igazi, mély örömre vágyik.
Még egy dolog van, amiért a Zsoltáros dicséri az Urat: “Én bizony tudom, hogy nagy az Úr.” Az Úr szeret, és mindent várhatsz Tőle, mert Ő mindent megtehet. Te megtapasztaltad már, hogy nagy az Úr, hogy mindent megtehet? Feljebb tehet meg mindent, mint ahogyan elképzeljük, vagy kérni tudnánk. “A mi Urunk minden istennél különb.” Kinyitod-e végre Előtte a szívedet, hogy azt tegyen veled, amit akar, mert Ő az, aki igazán ismer és szeret.
Hogy mennyire szeret, azt a Golgotai kereszt mutatta meg igazán. Jézus nem kímélte életét, hanem értünk adta. Ha látod az átszögezett kezét, töviskoronás fejét, elhiszed-e már, mennyire szeret? A kereszt arról beszél, hogy Isten szeret és hatalmas. “A mi Urunk minden istennél különb.”
Nem tudom, mi az istened? Az ezüst, az arany, a pénz? Nagyon sok embernek most egy nagyszerű kocsi a mindene. Lehet egy ruha. Sok minden, ami emberi kéz csinálmánya. Milyen rettenetes, ha egy ember a bálvány. Szája van, de igazán nem beszél. Füle van, de igazán nem hall téged. Rájöttél már, hogy a bálványnak nincs szíve? Rájöttél már, hogy akit a legjobban szeretsz, az sem szeret igazán?
Milyen jó volna, ha odatalálnál ahhoz az Úrhoz, aki szeret, aki hatalmas, aki boldoggá tehet és akkor tudnád mondani, hogy “Áldjátok az Urat!”
Imádkozzunk!
Olyan jó Uram, hogy itt állhatunk a Te házadnak pitvarában. Hadd kérjünk, könyörülj rajtunk, hogy ne legyen senki, aki nem lép át az igazi boldogságba. Ébreszd fel a vágyat a szívünkben, ne engedd, hogy továbbfussunk szemét dolgok után, emberek, anyagiak után. Könyörülj rajtunk, hogy megtaláljuk azt a Valakit, Aki igazán szeret, Aki mindent megtehet, Aki boldoggá tehet.
Köszönjük, hogy idáig eljutottunk. Segíts, hogy igazán Hozzád jussunk. Kérünk egy szívvel, hadd jussunk el oda, hogy senkit nem dicsérünk, csak Téged, senkit nem áldunk, csak Téged. Kérünk, vonj minket Magadhoz Igéd és Lelked által.
Ámen.
Biatorbágy, 1984. február 12.