“Dícsérjétek az Urat” Zsolt 150,1
Igehirdetések szerzője: Trausch Liza Szerkesztő: Borsós Róza Nyomtatásban megjelent: 1998. június
| Előző igehirdetés | Következő igehirdetés |
Magasztaljátok az Urat
“Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az Ő kegyelme. Magasztaljátok az istenek Istenét, mert örökkévaló az Ő kegyelme. Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az Ő kegyelme. Aki nagy csodákat művel egyedül, mert örökkévaló az Ő kegyelme.” Zsoltár 136,1-4
“Aki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az Ő kegyelme. És megszabadított minket elleneinktől, mert örökkévaló az Ő kegyelme. Aki eledelt ad minden testnek, mert örökkévaló az Ő kegyelme. Magasztaljátok az egek Istenét, mert örökkévaló az Ő kegyelme.” Zsoltár 136,23-26
Szeretnénk hálát adni Uram. Köszönjük, hogy ittlétünk már azt mutatja, gondoltál ránk. Áldunk Urunk, hogy eljuthattunk ide. Köszönjük, hogy szólni akarsz velünk. Köszönünk minden Igét, amit mondani fogsz. Áldd meg most számunkra az első Igét és szólíts meg minket Igéd és Lelked által.
Ámen.
Amikor először olvastam ezt a Zsoltárt, arra gondoltam, most huszonhatszor kell elmondanunk, hogy “örökkévaló az Ő kegyelme”? Mert minden versnek a végén ez van. Aztán arra gondoltam, kevés is huszonhatszor elmondani, mert tényleg örökkévaló az Ő kegyelme.
Miért magasztaljuk az Urat? Az első pár vers arról beszél, hogy önmagáért. Adjunk hálát, magasztaljuk Őt, mert Ő jó. És ez az, amit annyi ember megkérdőjelez, mert szerintük nem jó.
Valaki egy nagy tragédia után azt mondta: vagy nincs Isten, vagy ha van, nem jó. Ilyen egyszerűen fogalmazott, és döbbenten álltam vele szemben, hogyan értessem meg azzal, aki ilyen tragédiát átélt, hogy Isten jó. Más valaki így mondta: ha jó volna, nem engedné meg ezeket. Hogyan tudja elnézni, amik történtek, ha Ő valóban jó. Így beszél a világ, az élet, és ezért kérdés újra és újra: miért engedi meg Isten?
A kis tyúkeszünkkel nem tudjuk megérteni, mit miért tesz Isten. Ha egyszer majd belekerülünk Isten világosságába, akkor értjük majd meg, hogy mindent féltő szeretetből tett. Vajon tudod-e most magasztalni az Urat és hálát adni az Úrnak, hogy mindaz amit tett, jó. Aki egyszer meglátta és megértette a keresztet, Isten mérhetetlen szeretetét, amivel az Ő Egyszülött Fiát adta kínos halálra, az soha többé nem gondolja azt, hogy amit vele történik, az nem szeretetből történik.
A másik fordításban így olvassuk, hogy örökkévaló az Ő szeretete. A kegyelem a meg nem érdemelt szeretet. Azonos ez a két szó. Csak a kegyelemben az is benne van: olyan szeretet, amit nem érdemeltem meg. Isten kegyelemből szeret, nem azért, mert megérdemeltem. Ez a meg nem érdemelt szeretet azért csodálatos, mert örökkévaló. Jer 31-ből tudjuk: “Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.”
Az Úr Jézus ma itt csupa szeretetből hívott magához. Ezért hívott, ezért vonzott sok minden akadályon keresztül. Aki itt van, tudhatja, hogy Isten közelében van. Isten nem helyhez, nem emberekhez, önmagához hív. Ami veled történik, annak mindig ez a célja: “Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az Ő kegyelme.” Isten szeretete kemény szeretet, nem olyan majomszeretet, mint amivel mi szeretjük gyermekeinket. Isten szeretete, kegyelme olyat is tud tenni, ami fáj. Azt is elviseli tőled, hogy nem érted meg Őt, hogy rázod az öklödet, hogy igazságtalannak tartod, és ott van benned, miért kellett ennek így történnie? Miért pont én, miért pont nekem? Nem könnyű ám, ha az ember szeretetét félreértik, ha úgy gondolják, keménység, kegyetlenség. De Isten azt is elviseli tőled.
Most arra kér, hogy magasztaljátok Őt, mert jó, mert örökkévaló az Ő szeretete. Azt szeretnénk, hogy Isten úgy szeressen, ahogyan mi elképzeljük. Ha lehetne, minden kívánságunkat teljesítse. Ha szeret, miért nem adja meg, amit kérek? Az ember olyan világosan érti ezt a saját gyermekével kapcsolatban. Ha gyereked marólúgot kérne, akármennyire is könyörgne, adnál neki? Nem, mert szereted. És Isten így szeret. Minden lázadásodat, mindent amit eddig tettél, szeretettel elhordozta.
“Magasztaljátok az istenek Istenét; Magasztaljátok az uraknak Urát”. Furcsa fokozás. Ő a legnagyobb, Aki mindent megtehet, mert szeret, mert jó, mert örökkévaló a kegyelme.
Ma este azt tegyük meg, amit mond az Úr. Adj Neki hálát a nehezekért, ha tudsz. Ha egy kicsit is megérted, hogy jót tett veled, adj Neki hálát. Azokért is, amikért eddig soha nem tudtál hálát adni. Ma tedd meg, mert így parancsolja.
A ma esti üzenet mindig újra elmondja: Magasztaljátok az Urat azért, Aki. A másik, amit elmond: magasztaljátok Őt azért, amit cselekszik. Istennek minden cselekedete csoda. Így mondja a 4. vers: “Aki nagy csodákat művel egyedül, mert örökkévaló az Ő kegyelme.” A közbeeső verseket nem olvastam el. Nem tudom, valaha rácsodálkoztál-e már a teremtettség csodájára, hogy milyen csoda minden? Körülnéztél-e már csak egyszer is úgy, hogy ki csinálta ezt? Ki volt képes erre? A Biblia beszél a csodákról, de mindent úgy megszoktunk már. Magasztaltad-e már, hálát adtál-e már az Úrnak a teremtettségért? Minden kicsi bogár, minden levél, minden virág egy csoda. Emlékszem, mikor egy mérnök elmondta, hogy egy kis bogárnak minden egyes ízülete egy bonyolult golyóscsapágy. Tessék gondolkozni, ha a sok millió kicsi bogár ízületét le akarnák gyártani, hány gyárnak kellene dolgozni. Kicsit nézzünk bele a teremtettség csodáiba.
Azután a vezetés csodái, ahogyan Izráel népét, vagy a te kis életedet vezette eddig. Rá csodálkoztál-e már, hogy Uram, ilyen csodálatosan rendezted az életemet?
És a szabadítás csodái! Ha kicsit figyelsz magad körül, csodálkozni fogsz, hogy Istennek gondja volt rád. Gondolt rád, mert szeret téged, mert örökkévaló az Ő kegyelme. “Megszabadított minket elleneinktől, mert örökkévaló az Ő kegyelme. Ha egyszer odaérünk az Úrhoz, akkor látjuk meg, mennyi mindentől szabadított meg. Mennyi veszedelemtől, mennyi ellenségtől. Sokszor olyan tudatlanul járunk, nem vesszük észre, mi minden ólálkodott körülöttünk. Mi mindenen visz az Úr keresztül bennünket, anélkül, hogy észrevennénk.
A legveszedelmesebb ellenség a belső ellenség. Ismered a bűneidet, amik tönkre teszik az életedet? Rájöttél már, milyen hihetetlen ellenség leselkedik a lelkedre? Ismered-e a legnagyobb ellenségedet? A 18. Zsoltárt Dávid akkor írta, amikor az Úr megszabadította minden ellenségétől, és a Saul kezétől. Dávid legközelebbi ellensége Saul volt. Hányszor akarta a dárdával átszögezni.
Neked ki a legnagyobb ellenséged? Ismered? Legközelebb van a legnagyobb: önmagam. Megszabadíthatott-e már az Úr önmagadtól? Nézz most szembe azzal, hogyan ártok saját magamnak. Leginkább magam teszem tönkre az életemet sértődéseimmel, és sok-sok mindennel, ami belőlem való, a gyűlöletemmel, a bűneimmel. Hiszen ezért nem tudsz sokszor aludni. Ha valakivel úgy beszéltem, ahogy nem lett volna szabad, nem tudok elaludni. Ki tett tönkre? A legközelebbi ellenséged. Jó volna eljutni oda, megszabadított minden ellenségemtől, – önmagamtól. Tudod-e már, milyen nagy a szabadítás? Jézus Krisztus megcselekedte, hogy szabadon lehet járni ezen a földön, nem kell félni senkitől, semmitől, magadtól sem. “És megszabadított minket elleneinktől, mert örökkévaló az Ő kegyelme.”
Aztán még egy mondat: “Aki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az Ő kegyelme.” Szeretném, ha már most, az első estén megköszönnétek a lelki eledelt, amit az Úr ad majd. Van-e arra bátorságod, hogy látatlanban megköszönjed azokat a kegyelmes ítéleteket, amiket majd szeretetből fog adni.
Az Ószövetségben szó van arról, hogy Izráel óriási ellenséggel áll szemben. Tisztában vannak vele, hogy semmivé teszi, eltapossa őket az ellenség. És az Úr egy parancsot ad: állítsátok fel az énekeseket és dicsérjétek az Urat. Furcsa parancs, amikor ott áll minden oldalról az ellenség. Átéltétek-e már, ahogy elkezdjük dicsérni az Urat, már örülök, már nem félek, már mindent másképp látok.
De itt nemcsak ez történt meg, hanem közben Isten ellenséget szerzett az ellenségüknek, és mire mentek volna harcolni, sehol senki nem volt, csak legyőzött ellenség. Mi lenne, ha ezen a héten megtanulnál előre hálát adni?
Valaki így írta le: mindig azt gondoltam, így következnek egymás után: hit, győzelem, hálaadás. Most megértettem: hit, hálaadás, győzelem. Akarsz-e teljes örömmel, szabadítással, győzelemmel elmenni erről a hétről? Ma adj hálát az Úrnak azért, amit eddig adott, a nehézségekért, és adj Neki hálát, amit most fog adni. Higgy abban, hogy minden el van készítve, amire szükséged van testileg, lelkileg, és köszönjed meg Neki. A végén majd szeretném megkérdezni, csalódott-e valaki abban, amit előre megköszönt. Megtörtént-e, hogy nem kapta meg?
Az Úr most megmondta, miért kell hálát adnod visszafele is, előre is, és aztán várjad, hogy mit fog cselekedni. Próbáljuk most ki, lehet-e Isten szava szerint cselekedni, hogy elhihesd, minden mögött az Ő örökkévaló szeretete van.
Imádkozzunk!
Uram, nagyon köszönöm, hogy megmondtad, miért kell most hálát adnunk. Áldunk, hogy most megpróbálhatjuk, ha eddig soha nem tettük is meg. Köszönjük, hogy olyan receptet szeretnél most adni, ami egy életre, mindig, minden körülmény között beválik. Szeretnénk most együttesen megköszönni minden nehézséget, amit eddig életünkben adtál, amit adni fogsz, önmagadért Uram. Hogy megismerjünk Téged. Kérünk áldd meg az esti csendes imádságunkat. Áldunk azért, hogy megteszed.
Ámen.
Biatorbágy, 1988, április 17.